Elsőosztályú közlegény az USCM-ben. A Spears dandártábornok irányította 3. Bázison szolgál 500 más katonával együtt. Mivel Spears úgy gondolja, hogy a Földet csak alienekkel lehet visszaszerezni, így a katonákból hamarosan keltető lesz. Amikor a USS American landol 2194 májusában, már csak 200 katona él.
Dezertálás
Renus, Sean J. Peterson és Jason S. Magruder elhatározza, hogy megszökik és a 4-5 napra található civil bázison szereznek egy hajót, amivel elmenekülhetnek. Nehezen összeszerzik az élelmet, majd 06:30-kor az egyik WC-ben tartanak egy utolsó megbeszélést és utána elindulnak. Nem sejtik, de a tábornok még itt is poloskákat és kamerákat helyezett el, így tud a tervükről, sőt, páholyból nézi végig a szökésüket.
A kijáratnál Robert T. Patin ad őrséget, Robert megörül, hiszen barátja, Wolfganf tűnik fel és legalább nincs egyedül a folyosón. Renus azonban rossz hírt közöl: Decker küldte váltásnak, mert a keringető szivattyú leállt és a mai soros az pont Robert. Az őr mérgelődik ezen, majd hátat fordít barátjának, hogy beüsse a terminálba a váltást, hogy nyoma maradjon. Sose jut a művelet végére, mert Renus zokniba csavart súllyal leüti, majd elveszi a gépkarabélyát. Peterson elkezdi beütni a nyitókódot, míg társai ellopnak három védőruhát, hiszen kint nincs levegő és hideg van.
A kapu nem nyílik, ezért Magruder plazmavágóval vág utat és a jármű telephelyre rohannak. Az első útjukba kerülő terepjárót csenik el és meg sem állnak a civil kolóniáig, ahol véleményük szerint biztonságra lelhetnek. Eredetileg a légrobogókat akarták ellopni, amik gyorsak, de Peterson jegyzi meg, hogy ezzel gyorsan lebuknának, mert a radarok észlelnék őket, jobb a terepjáró, aminek feltöri a berendezését.
A dezertőrök elindulnak, mindössze 3 napra elég kaja van náluk, de az út 4-5 napos. Bár az is igaz, hogy bármi jobb, mint várni a bázison, hogy valami nemlétező szabály megszegésére hivatkozva xeno tápszer, vagy keltetők legyenek.
Forró fogadtatás
Négy nap múlva Renusék megérkeznek a kolóniára. Mosdatlanok és éhesek, de már közel a cél. Ugyan a civilek semmiféle adást nem sugároznak, de legalább a Bázis se adta jelét, hogy rájöttek a dezertációra, illetve eddig egyetlen fürkész egység se tűnt fel. Némi csipkelődést követően behatolnak a kolóniára, ahol reményeik szerint a menekülést jelentő hajó várja őket. Igazán felszabadultan érzik magukat, hiszen hamarosan új élet várhat rájuk, ám ha a helyiek nem lesznek hajlandóak segíteni, akkor majd fegyverrel kényszerítik őket.
A hely csöndes, ráadásul füllesztően meleg van. Peterson veszi észre, hogy világítás sincs a folyosókon, Magruder lámpája pedig megvilágít egy furcsa anyagot a falon. Peterson már látott ilyet a Bázison, így tudja, hogy a fészekfal csak egy dolgot jelenthet. Ahogy felnéz, arcába nyálka csöpög, társai rettegve irányozzák oda a fényt és ők is rémülten kiáltanak fel.
Peterson üvöltve lő a mennyezetbe, társai kicsivel lemaradva követik, de már elkéstek: az alienek megindultak, egyikük pontosan Peterson nyakába zuhan. A fekete szörnyeteg fogja és fajtársainak adja a katonát, aki félelmében üvölt, mialatt az áradat elcipeli. A két katona nem mer lőni, nehogy eltalálják bajtársukat, inkább menekülni kezdenek. Renus a hozzá legközelebbi lénybe lő, a sűrű savzuhatag Magruderre ér, szétmarva a védőfelszerelését és a fájdalmamtól félőrülten találomra elfut. Renus későn veszi észre, hogy egyedül néz szembe az áradattal, megállás nélkül lő és táraz be. Az M41-E Pulse Rifle már a negyedik tárnál jár, mikor a tömegből az egyik alien előrevetődik és szekunder nyelvével feltépi a katona torkát. A dezertőr utolsó tettével még kilövi a cső alatti gránátvető tartalmát, tüzes pokolban emésztve el magát és ellenségeit. Magruder csak kicsivel él tovább, ő még megéri, hogy a vigyorgó Spears közölje vele: pocsék katonák voltak, de sebaj, minden rögzítve lett és oktatóvideót csinál belőle hogyan NE harcoljon az ember az idegenekkel. Magrudert az alienek elé veti, ezzel végezve az utolsó dezertőrrel is.