Régi, kipróbált és megbízható nehéz X1 Speciális Űrjáró Teherhajó. Dobozszerű testét a legénység egy-egy hazatérést követően graffitikkel firkálta tele.
Az X1 teherhajók tágas és nyitott hangárkikötővel bírnak. Bármilyen szállítókonténer befér, hiszen erre tervezték őket. Az egész kialakítás haszonelvű, a hajó hossza majdnem arányos a magasságával. A mozgatható belső falak révén bármilyen rakomány befér a futballpálya nagyságú fedélzetre. Elég egy gombnyomás és a falak mozognak, helyet adva az új rakománynak. A rakodótér teljesen dísztelen, viszont az utastérben már van esztétika, bár ezt csak azok értékelik, akik szakértő szemmel néznek rá. Minden fekete, fehér, vagy szürke fémes színű, kivéve az emelőrudak élénk színeit (vörös, sárga, zöld és kék).
A hajón 6 „aranymag” van, ezek vezérlőpanelek telerakva érintőlapokkal. Fényes, csillogó sárga fémes anyagból vannak, innen a gúnynév. Aki érti a dolgát, az minden rendszerhez hozzáférhet, még a felszállást is intézheti a vezetéstől a landolásig. Innen lehet irányítani a buborékgolyó-mezőt. Ez energiahullámokat továbbít, egy embert nem öl meg, de ha telibakapják, az horzsolásokat eredményez. A löket a peremvonalaknál a legerősebb. Embert ugyan nem öl, de minden mást, aminek DNS-e nem ember, illetve nehezebb 5 fontnál azt megsüti.
Misszió a Rosamondra
A 2180-as években, vagy a 2190-es évek elején a PlanCom szerződést köt Clark Sparren kapitánnyal, hogy szállítson le 90 konténer (mindben 500-500) robotot a Rosamond 6-ra és hozzák ki a Malvaux expedíció tagjait, ugyanis a bolygón alienek vannak, amiket el kell pusztítani. A törvény embere Rory Theodor Malvaux nyomozó, aki mögött bírósági végzés is van, ha a kutatók ellenkeznének. A legénységgel tart egy osztag tengerészgyalogos is MacCormac ezredes vezetése alatt. Az ő szekrényeik és felszereléseik a hajó ebédlőjében kapnak helyet a felállított szekrényekben, ők ráadásul nem éppen elegyednek szóba a civilekkel.
A 17 hónapos út után a Vinza landol (bár majdnem katasztrófa lett a vége, mikor a Vajasgombóc nevű denevér beszabadul a hídra), ám hamar probléma merül fel: a kutatók tábora holttestekkel van tele, ráadásul elég gyanús a helyzet. Az eredetileg 10 órásra tervezett misszió pár napra nő, ugyanis Jocasta Malvaux nem hajlandó menni, sőt, neki köszönhető, hogy 52 emberből 36 "balesetben" halt meg majdnem 2 év alatt, ez a szám pedig tovább gyarapodik a Vinza pár emberével.
A hajót ugyan a védőburok védi, de Malvaux ezt egy átkalibrált EMP-vel kiiktatja, szerencsére a legénység még időben bezárkózik és a kieresztett 20 robot végez a támadókkal, amik emberre ugyanúgy veszélyesek, mint alienre. Másnap reggel a nyomozóék visszatérnek, látszólag a küldetés sikertelen, mert a kutatók túlságosan félnek Jocastától, ám a túlélők (11 fő) megragadják az utolsó alkalmat és faképnél hagyják a nőt, aki emiatt túszdrámát rendez. Az ügy végére az őrült tudósnő a bolygón reked imádott idegenjeivel és a kieresztett robotok között.
Legénység
- Axell - komputer specialista
- Barry - pilóta
- Berooz őrmester (átmenetileg)
- Bonnie Bardolf - orvos
- Brand (átmenetileg)
- Clark Sparren - kapitány
- Donahue (átmenetileg)
- Edney tizedes (átmenetileg)
- Gaylord - magnetológus
- Kip Singleton - szakács
- MacCormac ezredes (átmenetileg)
- Mark (Vinza) - navigátor
- Michael Carmichael közlegény (átmenetileg)
- Rory Theodor Malvaux (átmenetileg)
- Theo - első tiszt
- Wade - elektrikus specialista