Új-Mexikóban, Cibola megyénél található ősi indián település, amit a sziklafalba építettek. A navajok számára szent hely, ahol az ősök épületei és rajzai találhatóak, emiatt senki se zavarhatja meg a helyet. 1919-ben a kormány elkezdte a jogokat bérbe adni, hogy olajat lehessen fúrni a rezervátumban. A cégek pedig szépen elkezdtek aláírásokat gyűjteni, hogy még inkább terjeszkedjenek. Távolabb élő navajo indiánokat sikerül rávenni, hogy írják alá, sőt, néha még meg is fizették őket.
Vérengzés
Nakai dédapja és a többiek tudják, hogy ebből baj lesz. Még ha valaki meg is teheti, akkor se írhatta alá a papírokat, a fehér emberek ténykedése felfogja zavarni az ősök szellemeit, akik majd rontást hoznak a térségre. Egy kis csoport indián megy el beszélni a munkásokkal, akik a romok közelében kezdenek építkezni. Ez nem jár sikerrel, sőt, egy különös égi jelenség után egy szellem tűnik fel, ami végez 7 munkással, akiket egy fára lógat fel. Másnap reggel a többiek megtalálják a megcsonkított (megnyúzott, lefejezett és fej nélküli) testeket és az indiánokat hibáztatják. A lövöldözés során megölnek egyet, kettőt pedig foglyul ejtenek (köztük a leendő dédapát).
A következő nap reggelén a navajok nagy számmal térnek vissza és lövöldözni kezdenek, a kialakuló tűzharcban evidenssé válik, hogy a szellem, ami a káosz közepette válogatás nélkül mindenkivel végez nem egy dühös lélek, hanem hús-vér lény. Egy eltévedt lövedék (a baráti tűz nem egy emberrel végztett eddig) bal karon találja a jelenést, ami ekkor láthatóvá válik. Egy óriási, humanoid kreatúra az, aminek vére zöld és különös öltözékben van. A további vérontás azért marad el, mert a seriff és emberei közelednek, a harcoló felek pedig rájöttek, hogy egy félreértés miatt harcoltak, az igazi ellenség azonban elmenekül.
Az esetnek több szemtanúja is volt, mégis, az egész feledésbe merül, senki se akar beszélni róla. Az amerikai kormány tud az incidensről, kiküldött emberekkel kikérdezi a túlélőket, majd távoznak.
Galéria
