Spears a gépi anyától született emberekhez tartozik, akiket a tengerészgyalogság megrendelése miatt hoznak világra. Spears büszke, hogy egy terv részeként született meg (nevében az A.W. a gépi anya - artificial womb - rövidítése). 9 testvérével születik (2129-ben) és nevelkedik, egy kivételével mind katonák lesznek (az az egy kiskorában meghal). A tudósok majdnem leállítják az ilyen születéseket és helyette androidokat készítenek.
Gyermekkor
Egész életében katonának nevelik, hiszen erre teremtették. A kis Tommy pedig 9 éves korában öl először embert. Egy katonai bázison, éjjel történik az eset, amikor az évfolyamtársa (aki folyton szekálta és verte), Jerico Axe újból elakarja verni Spearst. Tommy sose hagyta magát, egy alkalommal véletlenül betöri Axe orrát, aki "cserébe" kiüti Spears két fogát, eltöri a karját és az arcát is úgy szétveri, hogy azt 15 öltéssel kell bevarrni.
Tommy hiába nem hagyja magát, Jerico 10 kilóval nehezebb, picit idősebb és több technikát tud. Ráadásul Axe nem hülye, nem fog olyat tenni, ami miatt elküldenék más bázisra, vagyis Spears élete marad gyötrelem. Egy éjszaka Tommy elbújik a takarítószertárban, mert nem akar egy újabb verést, de elaludni se tud, hiszen bujkálnia kell. Jerico elkezdi őt keresni, mezítlábas trappolás jól kivehető, Tommy már azon gondolkodik, hogy talán a kukában jobban elrejtőzhetne, ha elégé összehúzza magát. Már fél lábbal a szemetesben van, mikor elpattan benne valami: miért neki kell félnie és bujkálnia Jerico elől? A félhomályban meglátja a kukák kikotrásánál használt szerszámot, egy kapaszerű tárgyat alumíniumnyéllel. Axe mikor benéz hozzá, a kadét még pislantani se tud, az eszköz a koponyájába vágódik, a nyél valamivel a jobb szeme fölött üti át a testet.
Jerico felordít, majd a falnak zuhan, utolsó erejével még kitépi fejéből a szerszámot. Spears nem hagyja, hogy "társa" vérezzen, újra lecsap és megint, egészen addig, amíg ki nem adja az összes dühét. Axe meghal, Spears pedig dicsőséget érez, ilyen győztesnek lenni.
15 éves kadét korában Tommy vonzalmat érez Gunny Brandywine őrmester iránt, aki az oktatója. A kegyetlen, amazonnak beillő nő észreveszi az ifjú kadét vonzalmát (jobban mondva annak bizonyítékát a koedukált zuhanyzóban). Spears mindig is próbált gyorsan elfordulni a nő elől, nehogy meglássa milyen hatást váltott ki belőle, de az őrmester nagyon is tisztában van a kadét vonzalmával. Egy nap, mikor csak ketten vannak a zuhanyzó részlegnél, Spears ismét a falnak fordul és úgy tesz, mintha baj lenne a meleg víz szabályzóval, megkönnyebbül, hogy Gunny abbahagyta a zuhanyzást, de heves rémület lesz úrrá rajta, mikor a léptek felé közelednek, majd a nő hozzáér.
Meglepő módon az őrmester ezt is kiképzésnek veszi, ideje, hogy a fiatal suhanc megtanulja a "fegyverét" kezelni, Spears természetesen elvörösödik és meg is rémül, de azért elmegy a nő szobájába. Brandywine alaposan beavatja a kadétot a test örömeibe, miközben az aktusok során is kiképzést tart (Tommynak helyesen kell válaszolni a különböző kérdésekre). A leendő dandártábornok itt tanulja meg a türelem fogalmát, elvégre nem mindig kell sietni, van, hogy a kivárás nagyobb örömet tud okozni.
Szolgálat
Spears mindig is várta, hogy végre szolgálatba lépjen. Mikor ez megtörténik, jelentős sikereket ér el. Dél-Amerika egy országában saját kezűleg öl meg egy önjelölt diktátort és trófeaként elteszi annak iker Smith & Wesson revolverét. Később egy gazdag embert ment ki egy banánköztársasági forradalomból, aki hálából kubai szivarokat ad neki. Spears ezekből csak különleges alkalmakkor szív, hiszen ez egy kisebb vagyont ér. Persze eladhatná, de számára a pénz nem jelent semmit, szerinte a fizetőeszközök csak arra jók, hogy abból megfelelő felszerelést és ellátmányt vegyen a katonái számára.
A 3. Bázison
Spears idővel dandártábornok lesz, akit parancsnoki posztban helyeznek a távoli 3. Bázisra, ahol, 500 katona felett rendelkezik (ekkor szívja el az első kubai szivart). Az Idegen Föld Háború során Orona emberei eljuttatnak neki is egy királynőt, hogy ők is találjanak valami megoldást az alienek kiiktatására. A bázis lakói megrémülnek eme lénytől, Spears is, de a tábornok hamar más belátásra tér. Az alienek a tökéletes katonák, hezitálás nélkül teljesítik a parancsot és nem féltik az életüket, ezeket ostobaság lenne atommal kiirtani a Földön.
Spears ekkor középmagas, de olyan izmos, mint egy súlyemelő. Bal karján kiterjesztett szárnyú leláncolt sas, jobb karján az USCM címere, a tőr és zászló van tetoválva. Szobájában spártai körülmények uralkodnak, csak egy szék, egy íróasztal, egy terminál és a tucatnyi falon függő oklevél van.
A bázis tudásai megfejtik az alienek titkait, Spears pedig meglátja a lehetőséget: tűz ellen tűzzel, ez esetben idegen ellen idegennel kell harcolni. Az első királynő megszerzésekkor szívja el a második kubai szivarját.
Az alienek iránti imádata mellett a tábornoknak van még egy rossz szokása: a paranoia. Szentül hiszi, hogy valakik megakarják őt ölni, ezért pl. a kajáját mindig ellenőrzi méregindikátorral, majd egy tisztiszolgával kóstoltatja meg biztos ami biztos alapon. Kétségtelen, hogyha a Háború nem történik meg, Spears világhíres lenne, legalábbis az elmeorvosok körében. A lázadások, vagy szökések ellen is keményen lép fel: még a gemkapcsokról is pontos listát vezet, nehogy valaki elkezdjen anyagokat lenyúlni és szerveződni. Illetve lőfegyvert is csak a szolgálatban lévő emberek hordhatnak. Természetesen "mellékesen" az egész bázis tele van poloskákkal és rejtett kamerákkal, a tábornok mindenről tud, sőt, biztos ami biztos alapon aláaknázta az egész Bázist, hogyha kell, felrobbantsa azt. Az űrhajók mind az ő engedélyével szállhatnak fel, ráadásul gombnyomásra mindegyik hajtóművét kitudja iktatni.
A szörnykommandó
Spears mindent tudni akar az alienekről, ezért a kommunikációs teremben bőszen gyűjtenek minden információt róluk, legyen az dokumentum, vagy egyszerű adás a Földről, ahol a túlélők próbálnak segítséget kérni. Ellen Ripley története fontos forrásnak bizonyul, bár a Föld bukása miatt rengeteg anyag semmisült meg, így az ő életútja se ismert teljesen.
A tudósok rájönnek, hogy az alienek félnek a tűztől, Spears pedig felfedezi, hogy lehetséges a királynőt zsarolni a tojásokkal. Egy alkalommal egy lángszórós katona széné éget egy tojást, majd később egy katona csupán öngyújtóval a kezében megy be a fészekbe, de az idegenek meg se támadták, mert az úrnő azonosította a gyújtót a tűzzel, akaratával pedig engedelmességre intette "gyermekeit". Persze nem egy ember halt meg a tesztek során, de "szerencsére" mindig akadt "jelentkező". A katonákat mondvacsinált szabálysértésekkel lehetett bűnösként feláldozni (500 főből csak 200 marad), míg a 180 fős civil kolónia az atmoszféra generátornál teljes mértékben beáldozható volt.
Csak kevesen tudják a Bázison, hogy Spears kipucolta a telepeseket. A tábornok azt hazudta a civileknek, hogy az atmo egy új virulens baktériumot kreált, ezért szükséges a karantén. Mindenkit külön cellába zárnak a vírus elmúltáig, így 180 fő tesztalany és főleg keltető áll a tábornok rendelkezésére. A atmoszféra generátor mivel önműködő, így nem kell emberi felügyelet, ráadásul a kolónia otthont ad egy második fészeknek egy új királynővel az élén.
A Föld bár elesett, de Spears nem is azért akar egy szörnykommandót felállítani, hogy megmentse az ott rekedt embereket, hanem hogy történelmet írjon. Ő akar az a személy lenni, aki egy alternatív megoldással visszahódította az emberiség szülővilágát. Az alienek okosok, a királynők nagyon értelmesek és bár az átlag drone ostoba, de hűen követik a parancsot, sőt, megkezdik a fegyverrel való képzésüket. Ugyan az M-69 gépfegyverekkel pocsékan céloznak, de egyre javulnak. Továbbá páran viccelődnek azon, hogy a tábornok bizonyára élvezkedik az alienek látványára, ami valóban igaz. Az őrült férfi imád gyönyörködni a tojásokban, amik a jövő gyilkológép katonáit hordozzák. Néha tényleg erekciója is támad, ha csak rájuk néz. Régen nagy szoknyavadász volt, mindenkit megkapott, akit akart, még ha nem feltétlen volt az illető nő. Ugyan most is imádja a szexet, de sajnálja rá az időt, amit fontosabb dolgokba fektethet be.
Spears szentül hiszi, hogy az emberiség elégé hülye egy faj, hiszen tűz ellen úgy lehet a legjobban küzdeni, ha nagyobb tüzet generálnak, ami feléget minden éghetőt. A xenok ellen olyan szörnyek kellenek, amik ugyanolyanok, vagy még veszélyesebbek, elvégre a vadászkutyák is elfogják a vadat, vagy a viperák is megölik a többi kígyót. Egy irányított idegen sereg pedig kiirtja a többi xenomorfot.
Potyautasok
A Föld bukása után röviddel (2194 májusában) érkezik meg a USS American, aminek a fedélzetén négy hibernált fertőzött ember van, akiket Spears a kutatásokhoz használna fel. A landoláskor Spears egy kis, elektromos meghajtású motorral megy ki és őszintén örül annak, hogy a "csomagjai" olyan jó állapotban vannak, hogy önerőből sétáltak ki. Billie, Davey Arthur Wilks és Mitchell Bueller elmagyarázzák, hogy ők nem a lefagyasztott emberek, hanem egyszerű potyautasok, akik az utolsó pillanatban szöktek fel a gépre. A kryoban lévő testek amúgy halottak, az alienek idő előtt születtek meg, amiket sikerült kiiktatni. A tábornok dühbe gurul, mert neki az alienek kellettek, nem holmi potyautasok, akik emberek. Most lám, az értékes példányokat nem küldheti a tudósokhoz elemezni, ergo nem jutottak közelebb a győzelemhez.
A potyautasokat az elkülönítőbe viteti, hátha van bennük parazita, addig is örüljenek, hogy nem végezteti őket ki. A tábornok helyettese, Eugene Powell őrnagy tájékoztatja felettesét, hogy a "csomagolások" halottak, az alienek pedig elpusztultak. Wilksék története teljesen hiteles (már kihallgatta őket), sőt, az akták szerint a szintetikus és az őrmester már harcolt alienekkel és túlélték, bár a nőt illetően nincsenek adataik. Spears hátradől székében és szivarját pöfögteti, talán mégse ment kárba ez a nap. Az esélyek ellenére a "vendégei" túlélték a találkozást a Halállal, sőt, kimondottan veteránok, talán értékes dolgokat lehet tőlük megtudni, ha meg nem, akkor a testük jó lesz inkubátornak.
A házigazda szerepében
A nap folyamán három dezertőr szökik meg a Bázisról és halad a civil kolónia felé. Spears elismerően vélekedik a dezertőrökről, jól csinálták a szökést, kár, hogy a rossz oldalt választották. A hanyag őrért, akit leütöttek már nincs oda, ha jól végezte volna a dolgát, akkor meggátolhatta volna a szökést, így büntetésül a laborba kerül, ahol életet adhat egy aliennek. Közben Powell lép be a tábornok szobájába és közli a remek hírt. Sikerült letölteni és átnézni a potyautasokra szóló adatokat, eszerint valóban veteránok, akik a xeno szülőbolygóra indított expedícióban szolgáltak. Spears elégedett, úgy tűnik több hasznukat veszi nekik élve, mint holtan, legalábbis egyenlőre.
A tábornok egy tágas teremben, egy vagyont érő fekete üvegasztal mellett vendégeli meg a potyautasokat, miközben a dandártábornok egy jó adag (mű) marhahúst kezd vágni. Persze nem mulasztja el, hogy lenyűgözze vendégeit, így valahányszor egy adagot vág, azt oda se nézve ejti le, amiket rendre egy-egy katona odatartott tányérjára hullik. A tökéletes precizitás valóban bámulatos, hiszen ha a katonák csak pár másodpercig haboznak, az étel nem a tányérra esik, bár az utolsó bőrnyakúnál ez majdnem előfordult, kiváltva Spears haragját, aki gyorsan próbálja ezt leplezni. A tábornok bocsánatot kér korábbi modoráért, de hát háború van és jobb biztosra menni. Ebéd közben kikérdezi vendégeit, hogy valóban igazak az aktákban olvasottak. Ezután Spears nyíltan kimondja mit akar: irányított alien sereggel visszahódítani a Földet és örömmel hallja, hogy Wilksék szívesen segítenek ebben (persze csak játszva ezt, tudják, hogy a tábornok őrült). A tábornok biztosra veszi, hogy az ő seregével és tudásával, illetve az őrmesterék tapasztalatával megállíthatatlan haderőt sikerül itt megalkotni. Az ebédet Powell zavarja meg, aki közli: valakik lyukat vágtak a kijáratnál és elloptak egy terepjárót, Spears emiatt kénytelen távozni (bár úgy is tudja mi történt, hiszen páholyból nézte végig az egészet).
A társaság szabadon járhat a Bázison, a szintetikus, akinek alteste a xenok bolygóján maradt anno, itt új testrészeket kap. A tábornok persze megfigyeli újdonsült barátait és csalódottan kell nyugtáznia, hogy mikor azok meglátták a fogoly királynőt, akkor alaposan ledöbbentek és elborzadtak. Igazán kár értük, hogy a gyomruk nem elég acélos és nem látják az igazi lehetőséget. De mindegy is, Spears egy kommandós szakasszal (a leglojálisabb emberei) egy űrkopterrel indul a civil kolóniára, hogy leszámoljanak a dezertőrökkel (a szökés óta 3 nap telt el).
A dezertőrök
A dezertőrök nem érdemelnek kegyelmet.
A három szökevény nem is hitte volna, hogy egyenesen egy alien fészekbe sétálnak bele. Spears a kamerák révén végignézi, ahogy Wolfgang R. Renus, Jason S. Magruder és Sean J. Peterson felsülnek (nem is tudták, hogy még a lopott terepjáró is tele volt poloskával). Páholyból figyelve sikerül dokumentálni a három katona kudarcát, amiből jó kis oktatófilm lehet arról, hogyan NE küzdjön az ember alienekkel szemben. Ráadásul élesben láthatta mit érnek a xenok katonákkal szemben, ezért három dezertőr élete nem ár. Spears undorral nézi végig, ahogy a katonák felbontották az alakzatot és veszettül kezdenek rohanni, nem is fedezve egymást. A tábornok nem is nézi végig a szerencsétleneket, de legalább megbizonyosodhatott arról, hogy lám, az alienek jobb katonák.
Jason csodával határos módon eljut egy biztonságos terembe, a sav csúnyán összeégette és először örül, hogy végre embert láthat, de rájön, hogy igazából egy szörny van vele szemben. Spears leteremti a volt beosztottját, majd a szobában lévő két rohamosztagossal kidobatja az előző terembe, ahová az alienek bőszen próbálnak betörni. Magruder hevesen próbál ellenállni, ezért Spears visszarugdossa a kihajított férfit, majd a kommandósok rácsapják az ajtót. A xeno horda elviszi az "ajándékot", akinek így haszna van, életet adhat egy új rémségnek.
Robinson jelzi, hogy hamarosan egy vihar fog kitörni, de Spears túlságosan le van azzal kötve, hogy megnézze a tojásokat. Amikor pedig már menne, akkor a vihar szól közbe és szidja is magát, amiért jó parancsnokhoz illően nem számolt ezzel. Elvégre az amerikai polgárháború, Japán Mongol inváziója, az ausztráliai háborúk, az arktúriai akciók, vagy a Berringetti konfliktusnál is az időjárás döntötte el a háborút.
Ha már így alakult, Spears ismét a királynő eszébe juttatja, hogy ki a főnök, a komputerrel beizzítja a fészekben lévő lángszórókat, majd kivetíti a saját holografikus képét, hogy az úrnő ne felejtse el ki a főnök. Három rohamosztagost vesz maga mellé, Gizhamme, Ceman és Kohn rémülten követik felettesüket a királynő kamrába. Ott Spears festékpisztollyal radioaktív tríciummal festi fel a lények fejére a számokat, a szörnykommandót 7 századba tömörítette, egy-egy századba 20, vagy annál kevesebb lény kerül, az alakulatok pedig eltérő színt kaptak (a szivárvány színei alapján). A festék miatt este világítanak a számok, nappal pedig élesen kivehetőek. Egy kis várakozás mit sem számít, hamarosan a világ ura lesz, egy Isten, akiről a jövőben is beszélni fognak. Addig is a gépi szimulációkkal (csatajelenetek lejátszása) és lőgyakorlattal üti el az időt.
Spears miközben a kifejlett alienekben gyönyörködik, meghallja, hogy az emberei a háta mögött beszélik ki. Ez már mindegy is, hiszen a rothadás hiába ütötte fel a fejét az elit csapatban, hamarosan már nem fognak kelleni, az alienek majd "leváltják" őket. Amíg a vihar tart, a tábornok hasznosan tölti el az idejét.
Egy lázadás leverése
Spears és imádott tojásai.
A tábornokék a vihar elmúltával elindulnak. Spears gyanúsnak véli, hogy nincs jel a Bázisról, bár lehet, hogy a mágneses vihar zavart be, de a paranoiás férfi semmit se bíz a véletlenre. Kódolt csatornákon tudakozódik, de semmi se történik, éppen ez a gyanús. Azonnal visszafordítja az űrhelikoptert a civil telepre, hogy bebiztosítsa magát. Egy nyilvántartásba nem vett álcázótechnológiás helikopterbe száll be az embereivel, miközben a pilóta robotirányítással csaliként maga előtt vezeti az üres gépet.
Spears paranoiája kifizetődött, mert a csalikoptert egy gépágyús terepjáró lövi szét. Az álcázott helikopter tüzet nyit (a lövéshez ki kell kapcsolni az álcát), azonnal megsemmisítve a terepjárót, majd átkalibrálva a gépágyút megszórják a két gyalogost, akiknek elég ideje volt befutni a bázisra (Spears gyorsan megbánja, hogy eleve kiadta a tűzparancsot rájuk, hiszen jó lenne elfogni őket, hogy keltetők legyenek, de nem vonhatja vissza a parancsot, mert az bizonytalanságnak tűnne). Spears parancsot ad a többi jármű szétlövésére, elvégre akkor senki se használhatja a többi földi és légi egységet.
Spears a fúziós reaktor egy szelepéhez vezeti embereit, a helyet sose kellett használni, így senki se tudja, hogy egyáltalán létezik, ráadásul itt kamerák sincsenek. Észrevétlenül juttatja be egységét, miközben fejben már előre örül a győzelemnek, Powell nem fog számítani az ezt követő lépésre (bár azt meg kell hagyni, hogy Powell végre tököt növesztett magának, milyen kár, hogy bukni fog). A tábornok távolról feltöri az alienek termét és egy egy holografikus önarcképpel és gyújtóval kitereli őket. A lázadók így kénytelenek a lényekkel foglalkozni, a káosz pedig segít a rohamosztagos szakasznak előtörnie. Berobbantják az egyik zsilipet és kilőnek minden lázadót, aki éppen ott posztolt (a szakasz egy főt veszít el).
Spears már azon örvendezik, hogy ez a harc is az ő zsenialitását fogja tükrözni: az egész Bázis visszafoglalását rögzítik a rendszerek, minden szót, mozgást eltárolnak és majd ebből dokumentumfilm lesz. Rohamos tempóban haladnak előre a védőfelszerelésben, a tábornok személyesen végez egy útba eső lázadóval, aki két szív- és egy fejlövéstől esik össze. Ezt követően egy támadó alien kerül eléjük, de az őrült férfi tesz róla, hogy a xeno jól lássa a kezében lévő gyújtót. Amit az alien lát, azt a királynő is, aki jól tudja, hogy engedelmeskednie kell. Az alien meghátrál és elmegy, a királynő még nem tudott minden tojást elvitetni, de az se számítana: nem csak a tojáskamra van aláaknázva, hanem az egész Bázis.
A tábornok és egysége az előrenyomulás során ellenállásba ütközik, a levegőt, fűtést és fényt elzárták náluk, de Spear számított erre, így a szkafanderben maradt embereit nem éri hátrány. Egy fegyvertelen tengerészgyalogos int nekik, hogy velük van, de a tábornok nem kockáztat, azon nyomban lelövi, elvégre majd a harc után ráér kiválogatni ki kicsoda, már ha maradnak addigra túlélők. Hirtelen megszűnik a gravitáció, ez felkészületlenül éri a támadókat, de a mágneses csizmákkal (a Bázison a padlót szintén mágnesezték), kikerülik ezt a veszélyt, csupán egyetlen katona töri a nyakát, teljesen lebénulva. A tábornok hátrahagyja őt, majd csatornát vált, hogy ne kelljen az ordításokat hallania, miközben a férfit elviszik az alienek.
A lázadás effektív az első perctől kezdve megtört, az alienek alapos vérengzést csapnak, miközben a rohamosztagosok gyorsan törnek előre, rengeteg ellenséges katonát lőve ki, illetve pár tétovázó alient, amik nem reagáltak időben, ezalatt a kommandó csak pár főt veszít el. Spears szinte sajnálja az ellenséget, de hát ők akartak háborúzni, akkor viseljék is el a következményeket.
A hangárnál sikerül sokk botokkal kiütni, majd lekötözni a lázadás kiötlőjét, Powellt és a gyakorlati megvalósítóját, Wilks őrmestert a Billie nevű lánnyal együtt. A tábornok őszintén elismeri Wilks próbálkozását, nagyon jó katona, ha nem lennének ellenségek, szívesen látná a saját egységében, de hát ilyen a világ, egyszer fent, egyszer lent. Persze a menekülésük hiábavaló lett volna, ha az általuk kinézett hajó zsilipje még egy kicsit feljebb emelkedik, akkor is egy sokkcsapás ütötte volna ki őket, de ha valahogy azt is átvészelik, akkor meg egyetlen gombnyomással kiiktatja a hajó rendszerét. Wilks tudni akarja, hogy most mi következik, a tábornok pedig elmondja, hiszen kiérdemelték. Ő és a szörnykommandója visszatér a Földre, kivívnak egy győzelmet, ezzel felkeltve a világ figyelmét és elérve a támogatásokat. Hamarosan az ő vezetésével fogják visszahódítani a Földet! Addig is a lázadók itt várják a hivatalos nyomozóbizottságot, az már más kérdés, hogy az alienek addigra mindenkit felzabálnak, de erre akkor kellett volna gondolniuk, mikor az egész lázadást elkezdték.
Berakodás
Spears elmegy ügyelni az alienek berakodást a USS MacArthurra, a királynőt sikerül befogni több "gyermekével" együtt (csupán a tojásokat kellett megtalálni és lángszóróval zsarolni őket). A lojalista katonák azt hiszik, hogy majd ők is elhagyják a Bázist 16:00-kor a USS Grant fedélzetén. A tábornok egy üzenetet kap, miszerint az őrnagyék megszöktek a fogságból. Nagy önuralommal leküzdi haragját, majd közli, hogy felesleges őket kutatni, úgy is itt fognak meghalni. A bepakolás szépen halad, tervei szerint a bázisról két gép száll fel: az alieneket és királynőt szállító és egy másik, ahol ő fog csak utazni. Mindenki más itt reked, 30 perccel a felszállását követően minden hajó hajtóműve automatikusan megsemmisül, csak akkor lehetne innen elhúzni, ha valaki erre téved, de addigra a szabadon levő xenok ölnek le mindenkit. A tábornok magában már eldöntötte, hogy elfog szívni egy szivart, az első győzelmeket követően pedig a többit a Földön.
A tábornok összepakolja szerény holmiját és elindul a USS Jacksonra. Emberei szentül hiszik, hogy ők is távozni fognak, nem tudják, hogy immár feleslegessé váltak. A sorsuk a Bázison megdögleni, amint a szabadon maradt xenok rájönnek, hogy a királynőjük már nincs a bolygón.
Spears később jelentést kap, miszerint lövöldözés történt és megtalálták Powell holttestét. A tábornok nem foglalkozik ezzel, megkezdődött a felszállás. Spears rágyújt az egyik értékes szivarjára, "sajnos" nem élvezheti sokáig, mert bekapcsolva hagyta a kommunikációs vonalát, így hallhatja, ahogy a lent rekedt katonák a segítségét akarják, valahogy az összes hajtómű megsemmisült, az alienek pedig megőrültek. A tábornok mindvégig a szivarra gondol, hogy mennyire értékes, mégis hamuvá válik, csupán a hőstettek tartanak örökké, márpedig ő az egész Földet visszaveszi és megmenti az emberiséget. Biztos ami biztos alapon három kryo kapszulát tart a hajón, nem akarja, hogy egy hiba miatt most valljon kudarcot. Fejben erősen gondolkodni kezd, hogy majd hol landoljon, mindenképpen egy híres csatatéren akar diadalt aratni, de az a gond, hogy az emberiség történelme tele van ezekkel a helyekkel.
Utazás a Földre
Utolsó pillanatok.
Spears az ébredést követően (2194 novembere) észleli, hogy potyautasai vannak. A rendszerek szerint két kapszulát használtak, a levegő is fogy és a víz is. Annyiban marad, hogy landoláskor majd elintézi őket, elvégre két ember katona mit tehet az ő szörnykommandójával? A Föld már egy hétre van csak, Spears felölti díszruháját, sose volt piperkőc, de most ad a külsőre, ráadásul most "karosszékből" fog vezényelni, mert túl értékes az élete, hogy most dobja el. Natal tartományban (Dél-Afrika) fog landolni, elvégre anno a britek kis, de képzett csapata legyőzte a túlerőben lévő zulukat itt, most pedig ő is egy kevéske, de jól képzett "katonával" fogja a túlerőt szétverni. Egész biztos benne, hogy ezután történelmet fog írni, a Föld megmentője, az emberi seregek főparancsnoka lesz!
A tábornok altató injekciót ad be magának, elvégre pihenten kell majd vezérelnie. Ezalatt a két potyautas megkezdi az átszállást csőrakétákkal, szerencséjükre a Jackson zsilipje nincs kódolva, így betudnak lépni. A rendszerek viszont felébresztik Spearst, aki elismerően adózik a vakmerő átszállás iránt, erősen sejti, hogy csak az őrmester és a nő lehet az, mások nem. De gyorsan ráeszmél, hogy most életveszélyben van, nem bukhat itt el a nagy pillanat előtt! Mázli, hogy saját terepen van, ő irányítja itt a rendszereket. Felfegyverkezve, a kamerákat elindítva indul meg, az utókor majd ezt is látni fogja.
Wilks és Billie (szkafanderben, elvégre számítanak a trükkökre) kivédik a tábornok próbálkozását, hogy harcképtelenné tegye őket (zéró gravitációban bedobott egy pár gránátot, ám ezeket Wilks szétlövi), de végül csapdába esnek egy lezárt részlegen. Wilks ajánlatot tesz: ha elengedi őket egy mentőkabinnal, akkor megmondja hol vannak az időzített bombák a másik hajón. Spears kénytelen belemenni, mert ha tényleg vannak bombák, akkor az egész terve csődöt mond, hogy visszaszerezze a Földet. A páros a Jackson holtpontjában hagyja el a területet (nem akarják, hogy a tábornok szétlője őket). Spears elismeri, hogy Wilks nagyon jó katona, örüljön is ennek, mert az utókornak elmondhatja, hogy szembe szált a nagy Spears tábornokkal és győzött.
Természetesen a MacArthur fedélzetén nincsenek bombák, a tábornok dühösen megy vissza a saját hajójára, már nem tehet semmit az őrmester ellen, ők egy mentőkapszulával már túl messzire mentek.
A nagy pillanat
A duó a Gateway állomáson landol, ahol miután átvizsgálták őket (nehogy alienek legyenek a testükben) élő adásban láthatják Spearst, aki Dél-Afrika Natal tartományában száll le szörnykommandójával. Az idegenek nem engedelmeskednek neki és kezdenek agresszívé válni. Spears díszkardjával lenyakazza a parancsmegtagadó 15-ös katonát, majd a dupla S&W revolverrel belelő a hullába. A 9-es számú katona szintén nem engedelmeskedik, de a két revolver üresen kattan, a tábornok fegyvertelenül maradt.
Előhúzza öngyújtóját, de a királynő, aki mintha mosolyogna, kiüti a kezéből. A zsarolás mit se ér, ugyanis a tábornok mindenre gondolt csak, erre nem: ha nincs tojás, nincs mivel zsarolni. Az úrnő felemeli a kapálózó embert, aki mérgében szivarja végével próbálja megpörkölni a kitinvázat, illetve ordítja a parancsokat, miszerint a "katonák" engedelmeskedjenek neki, ne az áruló királynőnek.
Spears történelmet írt, bár nem úgy, ahogy elképzelte. Az emberi hülyeség ékes példája lett, akit élő adásban fejez le egy alien királynő. A férfi akármilyen őrült is volt, de egy halvány esélyt nyújtott a Föld visszahódítására. Ez a remény pedig úgy alszik ki, mint a tábornok kubai szivarjai. Legalábbis amíg színre nem lép Ellen Ripley.
Felszerelés
- Smith & Wesson revolverek
- Hegesztő
- Díszkard
Galéria
Előfordulása
- Aliens: Ripley Háborúja és képregény (említve)
- Aliens: Labirintus (említve)