Aliens-Predator-Aliens versus predator-wiki
Advertisement

Hosszú, göndör hajtincsekkel bíró férfi, akinek arcát félig takarja a haja. Szakértelme miatt a híres tudós, Jocasta Malvaux keresi fel, hogy csatlakozzon a Rosamond 6-ra induló expedíciójához. Tad jó álcázótechnikus, akinek tudása szükséges a misszió sikeréhez. Az összesen 52 fős csapat feladata a PlanCom birtokában lévő bolygóra menni és tanulmányozni a váratlanul feltűnt xenomorfokat.

A Rosamond 6-os

A Földtől 17 hónapra lévő bolygó bár egy vörös, forró világ, de ember számára már most lakható, minimális terraformálást igényel. A PlanCom úgy tűnik megütötte a főnyereményt, ám mikor telepeseket és kutatók érkeznek, valahogy az alienek már jelen vannak (az androidok mikor felfedezték a planétát, még nem voltak ott). A mészárlás nem marad el, Jocasta ekkor veti be kapcsolatait, hogy tanulmányozhassa az általa mélyen imádott lényeket. Így indulhat útjára az expedíció, az Idegen Fajok Törvénye pedig biztosítja, hogy az alieneket senki se irtsa ki.

Ahol a csapat tábort ver, ott a hely szinte urbános, egy csomó vörös, magas oszlop emelkedik ott ki, amik olyan érzést adnak, mintha az ember városban lenne, ahol a felhőkarcolók közel vannak egymáshoz. Az oszlopok annyira sűrűek, hogy a nap se hatol át rajtuk, csupán pár sugár. Az oszlopok között fehér fátyolszerű növényfoszlányok lebegnek, többnyire az oszlopok tetején. Ezek esőerdő hangulatot keltenek és örök árnyékot adnak lent. A növények pedig olyan hatást keltenek, mintha valaki letakarta volna a helyet, majd szétrohadt volna a fátyol.

A táj sarkok, átjárók, mélyedések, vízmosások, barlangok végtelen sora. Vörös világ, ami vörösebb a Grand kanyonnál, de a szín mégsem vérvörös, mintha egy totál új szín lenne. Az oszlopok, amelyek torony vagy ceruzavastagságúak is lehetnek vörösen fénylenek és magukba szívják a hőt. Eme oszlopok nem kőből vannak, legalábbis nem olyan kőből, amit ember ismer. A legvastagabbak kivételével minden átlehet látni, anyaguk hasonlít a rubinhoz vagy vörösre festett üveghez, az oszlopok használhatóak akár tükörnek is.

Szögletek, sarkok nincsenek, minden ívelt, vagy lekerekített. Az embernek olyan érzése van, mintha egy ceruzatartó alján lenne. Egy oszlop van akár 50 láb magas is. A vastagabb oszlopok alatt lyukak vannak, mintha barlangok lennének, de ezek egymásra nyílnak, továbbá az oszlopokon is lyukak láthatóak, mintha egymásba érintkező vízi csúszda lett volna ott. Ezt a víz okozta, 12 millió éve a rengeteg víz alakította ezt így, mára pedig alig maradt víz, az is a földalatti folyamokban van. A vízhez fúrógépekkel lehet hozzáférni, komoly csővezetékkel, majd ezt követi a megtisztítás az emberi fogyasztásra. A talaj pedig több millió apró halott lény összepréselt csontváza alkotja, amik szivacs és faszerűek.

A tudósok előre gyártott lakóblokkokban élnek, ezek automatikusan beássák magukat a földbe és lehorgonyozzák magukat. Minden elképzelhető természeti és talajviszony mellett tesztelték ezeket (Góbi-sivatagtól az Antarktiszig). Formájukat tekintve lefelé fordított tálakra hasonlítanak, a külső részekhez ívelt merevítők kapcsolódnak. A lehető legellenállóbb, legerősebb és legmasszívabb építmények, amit az emberiség jelenleg építeni tud. A Rosamondon 6-on egy falura való (9 db.) van. Ha az ember bezárkózik egy ilyenbe, akkor semmiféle élőlény nem tud bejutni (még az ember se). A falu bár tökéletesen van álcázva, mégis gyorsan kiszúrható: a rendezett vonalak, szögek, stb. elárulják a házakat. Egy épületben akár 5 ember is ellakhat kényelmesen. Ezt a tábort az emberek idővel feladják, hogy egy jobbat keressenek.

A kettes számú táborhely már jobban védett, amit egy különleges álcaburok övez. Ez több ezer mikroprojectort jelent, amik a tájról készült felvételeket vetítik ki, továbbá blokkolja belülről a fényt és hangokat. Magyarán aki a burkon kívül van, az simán elsétálhat a tábor mellett anélkül, hogy gyanút fogna. Víz és meleg étel nincs, ugyanis a hő elárulná őket. Az élelem tejtermékek és növényi rostok, főzés és sütés nincs, mert az kiiktatja a szagálcákat. Szigorúan csak azt esznek, ami helyi növény, így a máshonnan származó ételek szaga nem árulja el az embereket.

Az emberek külön lakrészekben élnek, amiket könnyen lehet egymástól elszigetelni. Az emberek ügyelnek rá, hogy semmi szag, fényvillanás vagy hang ne jusson ki a burkon kívülre. Illetve csak akkor mennek ki az álcán túlra, ha tényleg szükséges. Az emberek jógáznak annak érdekében, hogy nyugodtak maradjanak és ne ugráljanak és menjenek ki. A hely inkább egy furcsa üdülőre hasonlít, mintsem életveszélyben lévő tudóshelyre. Az ebédnél a főcsarnokban összetoldják a dobozokat asztalnak. A lakómodulokat a természetes barlangban húzzák fel, nem ásnak (elvégre mérnök vagy építésztechnikus nincs a csapatban), a folyosók le- és felvezethetnek, kész hangyabollyá téve a helyet. A járatok oválisak, a falakat bordák erősítik. Az elemeket VyFlexszel kötötték össze.

Az álca mikor készenléti módban van, akkor hatalmas fürdőszobai függönyre hajaz, amit fémes szálakkal szőttek. Mindkét oldala tud képet kivetíteni, vagy lehet akár átlátszó is. Ezen bárki és bármi keresztülléphet, éppen ezért fontos a csend és szagtalanság, hiszen az alienek észlelhetik ezeket és beléphetnek a barlangba. A külvilág figyelésére 26 monitor áll rendelkezésre, ugyan valami zavarja a műszereket és nem tökéletes a minőség, de a lényeg, hogy belátható minden, ahol anno szenzorokat helyeztek el (egyszerre 1-2 lett mindig letéve, bár így is 5 ember élete megy rá, mire végeznek).

A kutatók zöme kemény túlélő, akik már több évet töltöttek el dzsungelekben, sivatagokban és sarkvidéki körülmények között. A két évnyi munka során alig tudnak meg valamit az őshonos lényekről, bár tervben van a megismerésük. Az alienekkel való munka se rózsás, effektív csak azt tudták meg, ami eddig is evidens volt, boncolni még egyetlen testet se boncoltak, hiszen a savas vér szétmarja az eszközöket. Az idő javát a rejtőzködés és álcázás vitte el, eme során sikerül megalkotni az álcaruhát, egy neonkék kezeslábast maszkkal, amit az alienek valamiért nem észlelnek, viszont az abból áradó energiát, felvillanásokat igen, így a viselő elcsalhatja a lényeket és bármikor láthatatlanná is válhat, ha teljesen mozdulatlanná válik. Mivel Malvaux szigorúan tiltotta a fegyverhordást (elvégre kutatni és nem szétlőni jöttek az idegeneket), így az egyetlen védelmet a szagbombák jelentik (Tad érdeme), amikkel kis ideig meglehet téveszteni a lényeket. A két év során a kutatók dolgoznak hologramokkal, illetve saválló anyagból készült álcázóchipes ketreceken, amik egy nap talán xenomorfokat fog befogadni.

Az emberek ruhái lerongyolódnak, a vászonnadrágok, zubbonyok megkopnak, a vörös ponchoszerű rongyok mindenkin megtalálhatóak. A férfiak szakállt növesztenek és mindenki haja kócos, rendezetlen, ám Jocasta szépsége így is feltűnő a csoportban. A bolygón kétféle szörnyeteg él: az alienek és maga Jocasta, aki beleszeretett a lényekbe és nem hagyja, hogy bármi bajuk essen. Sőt, azon kutatók, akik valami miatt kiváltják az ellenszenvét, hamar keltetőként találják magukat. Senki se mer felszólalni az őrült nővel szemben, még a saját lánya, Graciella Malvaux is inkább a hű követőt játssza. Az eredetileg 52 fős expedíció száma apadni kezd, persze akadnak tényleges balesetek és bőven vannak megjátszottak, sőt, különösen nyilvánvaló halálesetek is. A megfertőzött embereket az eredeti táborba zárják be, résnyire hagyva az ajtókat, hogy a leendő mellkasrobbantók kijussanak, de a bent lévő emberek semmiféle módon ne tegyenek magukban kárt, nehogy a növekvő Halál bármifajta sérülést szenvedjen. Mikor a Vinza landol, már csak összesen 13 ember él, akik halálosan félik Jocastát.

Érkezők

Időközben a PlanCom meggondolta magát, a Törvényt is módosítják, miszerint az alienek kiirtandó veszélyt jelentenek. A Vinza kapja a feladatot, hogy evakuálja az expedíció tagjait (csak a rajtuk lévő ruhát hozhatják, majd amint kipurgálták a bolygót, visszatérhetnek az anyagaikért), vagy legalábbis azonosítsák a testüket, majd aktiválják az elő adag méregrobotot, amik mindent kiirtanak, aminek DNS-e nem őshonos (ezért kell az embereket kimenekíteni). A fejlett védelmi rendszerrel bíró hajón lesz egy kis osztag tengerészgyalogos is, illetve a törvény embere, Rory Theodor Malvaux nyomozó, Jocasta fia, akinek bírósági felhatalmazása is van.

Jocasta szándékosan nem reagál az üzenetekre. Sőt, mikor a hajóból páran kijönnek átfésülni a tábort, az őrült nő észrevétlenül megöl két tengerészgyalogos őrszemet, egyiküket úgy állítja be, mintha egy alien nyársalta volna fel, míg a másikat a kettes számú táborba viszi, úgy téve, mintha egy arctámadó végzett volna a katonával. A Vinza egy arctámadó rohamot kap be, újabb veszteségeket szerezve (egy katonát korábban és most egy civilt). Csupán Rory miatt nem hagyja el a Vinza a bolygót, mert ő tudja, hogy az anyja valahol kint van és valami nagyon nem stimmel, hiszen az eredeti tábor üres, de jó pár halott kutató teteme van ott, egy részükön látszik az emberkéz műve. Később Rory, MacCormac ezredes, Michael Carmichael közlegény és Clark Sparren kapitány újra kimegy a bolygóra, ezúttal erőfeszítéseiket siker koronázza.

A nyomozó kimondja, hogy tudja, hogy az anyja figyeli és hallja őt, elég a játékból. Jocasta erre reagál, sőt, segít a fiát eligazítani, hogy hova bújjon el a mozgolódó alienek elől. A kettes táborba érve Gracie fagyosan köszönti az érkezőket (Neil a két katonát kíséri be, ők egy más helyen léptek be), míg Jocasta már barátságosabb és egyből mentegeti magát: mikor a Vinza érkezett, éppen mindenki aludt, a kommunikátorokat meg rég nem használják. Továbbá estig senki se mehet innen el, mert az alienek csak sötétedéskor lankadnak, üzenni se lehet a hajónak, mert az adást észlelhetik a lények. A nyomozó tovább vallatja anyját, miszerint hány ember is halt meg eddig, Jocasta kelletlenül 9-et vall be, akik mind balesetben haltak meg. A táborlakók döbbenten figyelik, hogy a kikezdhetetlen nőt saját fia szabályosan szinte vallatja. Zaviero ezt követően egy fekete fóliával letekert testhez kíséri a "vendégeket", Brand közlegény sajnálatos módon egy arctámadóval viaskodott, mikor meghalt.

A látogatókat ebéddel vendégelik meg, ezt megelőzően Rory mindenkit kikérdez, ám alig jut információhoz. A beszélgetések rövidek, nem nagyon akarnak az emberek megnyílni, még ha maga Jocasta fia is beszél velük. A sorban a következő Chantal, zoológus és állatorvos. Belőle már kilehet annyit húzni, hogy a tudósok néha begyűjtenek mintapéldányokat, a hölgy ráadásul szívesen meg is mutatná ezt. Tad ezt észreveszi és követi őket, bár ő csak „véletlenül” arra járt. Rory letudja az egészet azzal, hogy a nőt akarja védeni, mint egy bátyó, vagy testőr. Pár folyosót követően elérik a helyet. A terembe lépve Rory azonnal előhúzza pisztolyát, mert az elképzelhetetlen megtörtént: egy kifejlett alien áll előtte. Chantal nyugtatja, hogy ez csak egy kitömött példány, amire igazán büszke, hiszen ő állította így ki (ő és Tad rakták össze, ez egy zuhanás közben felnyársalódott xeno volt, amit aztán fajtársai szét is cincáltak a belsőszervek miatt, így a kitinpáncélt más darabokkal összeillesztették és kitették látványosságnak). A nyomozó tisztes távolból marad a látványosságtól, már nem is zavarja az őket figyelő Tad. Az alieneket illetően kérdések hangzanak el Rory felől, amit a nő, illetve később Tad kezd megválaszolni, bár megfigyelhető, hogy ők is inkább feltételezéseket mondanak, mint konkrét tényeket (hogyan szaporodnak, hogyan érzékelnek, stb.), illetve mikor kényes témákhoz érnek (sikerült-e már boncolni egyet, pontosan mennyit is tudnak a lényekről), akkor Tad érezhetően belé folytja kollégájába a szót és hazudik.

A nyomozó rákérdez arra, hogy pontosan hogyan is haltak meg az emberek a faluban. Érdemleges választ nem kap, csak Tad vallja be, hogy Jocasta mindenkit figyelmeztetett: a fia majd kérdezősködni fog és mivel nem ért a tudományhoz, így nem fogja megfelelően értelmezni a válaszokat, ezért mindenkinek tilos a beszéd. Rory ezután rátér arra, hogy mutassák meg neki hogyan is tudná magát hatékonyan álcázni, de Tad leinti, mondván felesleges, a nyomozó és társai úgy se lesznek itt olyan sokáig.

Újabb vendégek

A vacsora bár nappal zajlik, de megadják a hangulatot hozzá. Mindenki néma, senki nem szól senkihez. Ezt követően Neil felajánlja, hogy körbevezeti a vendégeket, hiszen Jocasta így akarja egy helyben tartani a vendégeket és legalább addig se kotnyeleskednek. A megfigyelőrendszer bemutatásánál a monitorok két dolgot mutatnak: mozgolódó alieneket és három embert: Edney tizedest, Pocketet és Bonnie Bardolfot. Rory gondolkodás nélkül pisztollyal rohan ki, Tad nekiütközik a nyomozónak, majd egyenesen kirohan egy neonkék kezeslábasban. A kapitányt ugyan Neil és Zaviero lefogja és betömik a száját, de a nyomozót már nem tudják megállítani, aki mellett ott van a szintén fegyveres Carmichael. Edney fegyvere a távolban felugat, vagyis az alienek elérték őket, ezalatt Tad futás közben a fejére húzza kapucniját és a szintén neonkék maszkot is felhúzza.

Öröm az ürümben, hogy a trió legalább közel volt. Edney négy arctámadót sütött meg, de további 10 tart felé. Michael segít bajtársának kilőni a dögöket, ahogy Rory is lőni kezd. Tad rohan előre, bevágva az arctámadók elé, ruhája felvilágít és szikrázik, majd egy gránátot dob az emberekhez. A szerkezet berobban, hatalmas bűzös füstfelhővel terítve be a terepet. Rory Pocketet, míg Michael Bonniet támogatja a rejtekhely felé, miközben az arctámadók egyként rohannak a távolodó Tad felé.

A csapat eléri a kutatók táborát. Tad miatt nem kell aggódni, ő ebben profi, türelmesen kivárja, amíg a lények elmennek, addig is órákon át mozdulatlanul szobrozik kint.

"Balesetek"

Miközben Tad kint van, addig bent folynak az események, a Vinza emberei győzködik Jocastát, hogy márpedig fogadja el a törvényeket és térjenek vissza a Földre. Egyedül Rusty az, aki megragadja az alkalmat, véletlenül pedig pont kiküldik sötétedés előtt picivel egy feladatot ellátni. Az is véletlen, hogy az álcaruhája csütörtököt mond és életét veszti. Ám vele tartott titokban Rory is, aki fontos információkat tudott meg, bár ez mit se számít, hiszen a nyomában alienek vannak.

A nyomozó rekordsebességgel rohan vissza a táborhoz, de rájön, hogy nem mehet be, mert ha csak egy alien is meglátja hol ment be, azzal a bent lévő embereket leplezi le, szóval irány a Vinza. Pisztolya kiürült, a lények körbefogták, ám mégse történik semmi. A lények haboznak, valami különös hang arra készteti őket, hogy megálljanak. A Vinza emberei kijötek, ahogy Jocasta és Tad is. Malvaux próbálja gátolni az ezredest a lőparancs kiadásában (nem a fia életét félti, hanem az alieneket), míg Edney kénytelen arrébb rúgni Tadet. A nyomozó jelez, hogy várjanak a lövéssel, mert valami történik.

A lények valamire figyelnek, Rory elkezdi az egyik lény fejét csapkodni, de az nem reagál. Mintha valami meggátolná ebben. Malvaux belép a körbe, diadalmas pillanat ez: evolúciós ugrás, az idegenek végre nem bántják az embereket. Kiparancsolja kutatótársait a rejtekhelyről, akik értetlenül nézik a jelenést. Aztán új hangok hallatszanak, majd feltűnik a forrás: több tucat arctámadó. Az emberek rádöbbennek, hogy most ölették meg magukat, felfedték magukat és itt a vég, a katonák is maximum párat tudnának lelőni.

Az arcölelők azonban váratlan ellenségbe ütköznek: a warriorok egyszerűen bevédik az embereket, tucatjával szaggatva, tépve szét a lényeket. Az alkalmat kihasználva az emberek visszaosonnak a barlangba, úgy, hogy ne lássák meg őket. A nyomozó ráripakodik anyjára, hogy mi a fene történt kint. Míg Malvaux arról áradozik, hogy megtörtént az áttörés, a kifejlett egyedek ezentúl az embereket védik, vagyis mehet az éveken át való kutatás, addig Bonnie egyszerűbb választ ad: a ragadozók alapvetően három dolgot védenek egymástól: a területet, saját utódaikat és a prédájukat. Az orvos kénytelen tudomásul vennie, hogy bálványa tényleg őrült, mert Jocasta csak azért is úgy hiszi, hogy a xenok békések.

Gracie hiába van anyja oldalán és kritizálja a többieket (MacCormac aki a halálba küldte embereit, Rory az ostoba nyomozó, aki nem ért a tudományhoz és a kisiskolás Bonnie), a Vinza emberei elhatározták magukat: ma este mindenkit elvisznek innen, már túl veszélyes maradni. Az este azért megfelelő, mert az alienek ekkor bebújnak a vermeikbe, továbbá a belharc miatt egymást irtják és ignorálják az embereket (ezzel szemben Jocasta reggel küldené el a Vinza embereit, de csak őket, mert a kutatók maradnak). Rory bedobja Rusty gyanús halálát, de anyja letudja az egészet, hogy ez is a nyomozó hibája, hiszen olyan sokáig voltak kint, hogy lemerült az aksi. Tragikus baleset az egész.

A "főnökasszony" elküldi a kutatókat, hogy elemezzék és dolgozzák fel a jelenlegi adatokat. Csak ő, lánya és Tad maradnak a teremben a Vinza embereivel. Végül csak a "hívatlan vendégek" maradnak a csarnokban, Malvaux úgy távozik, hogy tudja: nyert ügye van, a Törvény szerint értelmes fajokat nem lehet kipurgálni, márpedig az alienek azok. Később az este folyamán a nyomozó beszélne a húgával. A szobájába betekintve látja, hogy Gracie és Tad szerelmesen vannak összeborulva és suttognak. A nyomozó köhint párat, kivár és belép, mint várható volt a szerelmespár úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, majd Tad ingerülten távozik. A nyomozó nem tudja meggyőzni húgát, hogy hasson az anyjára, továbbá az új adatok fényében nagyon úgy néz ki, hogy bár Jocasta a főnök, de Tad a kéz, akivel rettegésben tart másokat és aki bizonyára meggyilkolta a két tengerészgyalogost.

Később a nyomozó felveri a helyet és a főterem monitorait nézve láthatják, hogy a legrosszabb megtörtént: a xenok valahogy feljutottak a hajóra. Négy halott vagy haldokló lény a rámpánál van, miközben a gyilokrobot kezdenek kijönni. Úgy tűnik Theo aktiválta őket, mert más választása nem volt, hogy visszaverje a dögöket. MacCormac kezébe veszi az ügyet, semmibe véve Malvauxot a katonáival kimegy és semlegesíteni fogja ezt a pár robotot (legalább 20 gép, már ha nem több aktiválódott), mert ezek még az embereket is kiirtják. Clark és Rory is menne, de ez tisztán katonai művelet lesz. A nyomozó tudni akarja hogy juthattak be a xenok, vádlón Gracie és Tad felé néz, a férfi pillanatnyi arcvonása elárulja, hogy nem valami véletlen dolog történt, hanem szabotázs.

Míg Rory visszatartja Bonniet, hogy kimenjen a közelben lévő denevérhez, addig Pocket tudni akarja, hogy a védelmi rendszert ugyan ki iktathatta ki kívülről, mert ez történt. Rory rámutat, hogy nem kellett nagyon pontos EMP ehhez, elég ha az álcatechnológiát ismeri, mert a kettő ugyanazon az elven működik. Persze Tad, Jocasta és Gracie védik egymást, mondván a nyomozó paranoiás. Az egyik monitoron látni, hogy egy robot kilő egy xenot, a méregfegyver hatni kezd, az alien darabokra tépi magát, hogy gátolja a méreg terjedését. Várható módon Jocasta haragosan megjegyzi, hogy a fia és társai ilyen kegyetlen fajirtást akarnak kivitelezni az amúgy nem gonosz xenok között.

A Vinza emberei kimennek, hogy eljussanak a hajóra megtudni, hogy egyáltalán vannak-e túlélők. Szerencsére még időben bezárkóztak és csak 20 robotot aktiváltak. Az emberek visszaküzdik magukat a kutatókhoz, ám közben Edney életét veszti. Az ezredes beszámol mi is történt (a kutatók közül a két Malvaux és Tad van jelen): Theo többször próbálta őket hívni, aztán döbbenten látta, hogy a rámpa valahogy kinyílt. Nem tudván mit tegyen 20 egységet aktivált, ami kiirtotta a tucatnyi xenot a gépen (5 méregfegyver elpusztul, a sav szétmarta őket), vagyis már "csak" 6 robotot kellene az embereknek kikerülniük (ennyit maradt mostanra). Jocasta "gyászolja" Edney tizedest, de hát az alienek nem tehetnek róla, egyszerű baleset. Rory közbeszól, hogy bámulatos, a xenok soha semmi rosszat nem tesznek, az anyja még mindig őket védi. Ahogy az se lepi meg, hogy Gracie állítja: a Vinza rámpája mechanikai hiba miatt nyílt ki.

A gyanúskodás után az alienek harcára kerül a szó, sikerül végül azt kibogozni, hogy bizonyára két fészek háborúzik egymás ellen, hogy kikerüljön egy domináns. Az erősebb egyedek pedig szépen tovább szaporodnak, vagyis az emberek csak haladékot kaptak. Rory végre megtöri Graciet: közli vele, hogy ennyi volt, nem játszanak tovább, elviszik a tudósokat, ha ő és Tad maradni akarnak a lökött Jocastával, ám legyen, de itt biztos megdöglenek és akkor nem lesz több románc Taddel. A nő sírva elmegy szerelmével és anyjával, miközben Michael (parancsra) követi őket.

Távozás

Kintről hangos moraj tör be: az emberek immár tudják, hogy az alienek befejezték a háborút, immár az emberek újra prédák, ami még rosszabb: a közlegény visszatér és közli: hologramokat követett, ami azt illeti a tudósok sincsenek itt. Rory beleszól a kommba és várható módon fölényeskedő anyja közli, hogy mehetnek isten hírével, ő és expedíciója itt marad, felesleges őket keresni, mert egy tökéletes búvóhelyen vannak. A "főnökasszony" deaktiválja az álcázórendszert, a hajnali fény betör a barlangba, vagyis az alienek is tudják merre lesznek a gazdatestek.

A Vinza emberei visszajutnak a hajóhoz, de az ezredes meghal. Az első táborhelynél Rory készülne kimondani a többieknek, hogy sajnos a többi tudós inkább itt maradt meghalni, ám ekkor felcsendül Gracie hangja: mindenki itt van. Az álcákat deaktiválva valóban itt vannak a tudósok. Tad is színt vall: ő már hónapok óta győzködte szerelmét, hogy lépjenek le, de nem tehették, továbbá ha Gracie nincs, akkor Tad is keltetőként végezte volna. A közlegény vezetésével elérik a hajót, ami már kész felszállni.

A rámpa leemelkedik, mindenki beszáll, ám szörnyű intermezzo történik: Rory rákérdez, hogy Rusty hogy jött idáig el (a férfira a tábor közelében lelnek rá, valahogy nem halt meg korábban). A férfi elmondása szerint a alienek belharca után simán átvágott a lények között, meglepő mód nem bántották, a zuhanásban ugyan nem sérült meg (ami úgy tűnt, hogy végzett vele korábban), de most valamiért fáj a mellkasa. A nyomozó igazán sajnálja, hogy ilyen közel a célhoz történik ez, a kutató is rádöbben, hogy mi történt vele. Éppen ekkor kezd mozgolódni a mellkasrobbantó, de Rory megteszi a férfinak a legnagyobb szívességet: a lövés megöli a kutatót és annak "fiát".

Ha ez nem lenne elég tragikus, Jocasta hangja csendül fel: az őrült tudós egy xeno farokpengét tart Bonnie torkához, vért serkentve ki. Alkut ajánl: a csapat mehet, de az orvos marad, ő a biztosíték arra, hogy a robotokat nem fogják bevetni és az alienek maradhatnak a bolygón. Ahogy beszél, az említett lények kezdenek feltűnni, Rory nem kockáztat meg egy lövést leteszi fegyverét, majd jelzi az orvosnak, hogy mit tegyen. Bonnie veszi a jelet és egyik karjával jelez a közelben lévő Vajasgombócnak. A denevér elkezd odarepülni, ám mivel nem tud hol landolni, így Jocasta fejét nézi ki.

Ezt kihasználva Bonnie a hajóra fut, majd magukhoz hívják az állatot. Anyja és fia utoljára farkasszemet néz, majd a zsilip felemelkedik, a híres tudóst pedig bekerítik az idegenek. A nyomozó bevégzi feladatát: utasítást ad a méregfegyverek aktiválására, elvégre ezen a bolygón csak szörnyek élnek.

Előfordulás

Advertisement