 | |
|
Gyártó: |
Különböző cégek |
|
Magasság: |
Változó |
|
Súly: |
Változó |
|
Használat: |
Katonai és civil életben egyaránt |
|
Felhasználók: |
|
|
Egyéb elnevezés: |
|
Androidnak is szokták őket nevezni. Teljesen emberiül viselkedő és kinézetű gépek, amik nagy számban terjedtek el a galaxisban. Vérük (kenőanyag) többnyire fehér, illetve van néhány olyan modell is, aminek vére vörös és szinte lehetetlen kiszűrni, hogy szintetikus, sőt, még a szintetikusok sem tudják, hogy ők maguk gépek.
2030 környékén a Borgia Industries elkészíti az első szintetikusokat (igazából emberek, akiket átalakítottak kiborgokká, az ereikben vér helyett a fehér kenőanyag csörgedezik), őket Ulysses vezetőknek alkalmazzák. A hadsereg és a rendőrség egyaránt vett a példányokból. A 21. század végére a Weyland Corporation létrehozza a David szériát. Mivel ők gépek, ezért a szintetikusok tárgyaknak minősülnek. Kezdetben az áruk magas, ezért nem nagyon áldozzák fel őket veszélyes feladatokban. Az Eisenberg család a 22. század végére - a 23. század elejére létrehozza a szintetikusok modernebb változatát, így a család nagy befolyást szerez a Weyland-Yutanin belül, Eisenberg apja lesz a cég szintetikus fejlesztésének vezére, ugyanakkor némi sikert ér el, hogy szintetikus testrészeket ültessenek be sérült emberekbe (végtagok, de később már a vakok láthatnak, a süketek hallhatnak, stb.).
Az emberek között megoszlik a vélemény a szintetikusok terén: az egyik fél szerint meg kell szabadulni az androidoktól, a másik fél szerint pedig a szintetikusoknak maradniuk kell. A pártolók azzal érvelnek, hogy az androidok csendesek, őszinték és barátságosak és soha nem álnokoskodnak, nincsenek hátsó szándékaik, míg az ellenzők azzal szoktak előhozakodni, hogy bármikor bekattanhatnak (pletyka szinten beszélnek olyanokról, hogy egyes katonai szintetikusok bajtársakat öltek meg, bár ezek csak pletykák, illetve figyelembe kell venni, hogy ezek katonai androidok). Vannak olyan modellek, amiket arra terveznek, hogy embereket öljenek (ezzel megszegve a robotika törvényét). 2030-tól a 24. századig előfordulnak szintetikusok. Direkt az androidok számára hoznak egy törvényt is, aminek értelmében néhány bolygón muszáj az android jelet viselniük, hogy fel lehessen őket ismerni.
Javítás
Ha sérülést szenvednek el, ami testrészveszteséggel jár (pl. az alsó test elvesztése) akkor kis elektronikus szerkezeteket kell az android vállára, mellkasára, halántékára és nyakára tenni. A nyaki eszközre egy csövet kötnek rá, ami egy tiszta folyadékot tartalmazó műanyagzacskóval van összekötve. A folyadék azonnal áramlani kezd a csövön keresztül, egy műanyag palack is szokott lenni, amivel kékes habot lehet fújni. A hab pattogni és bugyborékolni kezd, majd gyorsan megszilárdul és zöld színű lesz az elvesztett végtagnál. Ez amolyan gyors elsősegély ellátásnak bizonyul a szintetikus számára.
Áttekintés
A szintetikusok kozmetikázása feleslegesnek hangzik, de muszáj, mert sok ember nem bírja ha embertelen arcú szintetikusokkal találkozik (a 23. század második felére már szabadalom védi az arcmintákat). A személyiségüket is úgy programozzák be, hogy passzív, de legalábbis ne fenyegető legyen. A modern szintetikusok (2179-es évekbeli modellek) nagyon összetett gépezetek: erősebbek, gyorsabbak és jobbak egy átlagos embernél. Az alapvető alváz latchment ponttal egy szénszál-csontvázzal a mesterséges izmokhoz van kapcsolva. Az izmok mozgatását maguk, vagy ereszkedő-fejlődő szilícium colloid pumpált mikro-hidraulikák, vagy elektromos serkentés által meghajtott szerkezet felel. Az androidok erejét egy 25 kW-os hidrogén üzemanyagcella adja, ami hozzávetőleg 400 napig elegendő energiát ad mielőtt újra kellene tölteni. Ez az erőforrás az android mellkasán belül helyezkedik el, a hozzáférés egy rejtett foglalaton keresztül történik, ami épp a bordák alatt helyezkedik el. Az újratöltési idő változhat, de általában 72 óra kell egy modern androidnak, hogy teljesen újratöltse magát.
Ahogy egy emberben, úgy a szintetikusokban a csontvázszerű szerkezet elválaszthatatlanul instabil és valójában az izomzat függeszti fel. Nincs végtagban záródó közös motorizáció, vagy gyrosztabilizáció mint az energia töltőben. Helyettük az izmoknak kell aktívan mozogniuk, hogy tartsák az alvázakat, miközben állnak amíg az aktív visszacsatolási rendszerek irányítják a stabilitását. Bár az izmok jelentős viseletnek állhatnak ellen, az önjavítás képesség hiánya azt jelenti, hogy végül el fogják veszteni az erejüket és egyre inkább rugalmassá fognak válni idővel. Rendszeres átvizsgálásokat kell elvégezni, hogy fenntartsák a hatékonyságot. Az egyéni elemeket két évente kell cserélni, munkaigénytől függően. Az izomzatuk és belső részeik megegyezik egy ember felépítésével, az androidok keringésében folyékony latex kering, ami a belső rendszereket keni.
Intelligencia és személyiség
A szintetikusok többségében egy integrált Carbon 60 processzor van, ami az agyuknak felel meg. A memória kapacitás egy terabyte RAM és 1.2 petabyte, ez teszi ki azokat, amiket nem felejt el. A rendszer egy nagyon erőteljes neurisztikus logikai meghajtóval van ellátva, amit azért terveztek, hogy a szintetikus döntéseket tudjon hozni, amik a beépített hatalmas adatbázisból és személyes tapasztalatból jön ki. Ha a szükség úgy hozza, a szintetikus lementheti a tudatát bármely gépre, így ha a fizikális teste el is pusztulna, a tudata megmarad és azt be lehet ültetni egy új testbe.
Az intuitív funkciók egymásba ágyazott szövegre vonatkozó és jelentéstani programból származnak, amit összekapcsolnak a gubancos hierarchiák önmegfeleltetés-hurkai. Mindazonáltal egy android képes rá, hogy elvont fogalmakat és szimbolikát értsen meg, bár ez erőteljesen korlátozott. Egy szintetikus elme és személyiség lényegében egy konstrukció, igazi éntudat nincsen nekik. Bár ez nem tűnik fel egy olyan embernek, aki nem tudja, hogy munkatársa egy gép, de ha tudnak is róla, előfordul, hogy nem gépként, hanem emberként viselkednek vele.
Azok az androidok, amiket emberekkel való közeli társadalmi együttműködésre terveztek, birtokolják az evés és ivás képességét, habár nem szereznek tápanyagot abból amit megesznek (szó szerint feneketlen bendők). Az ételt és italt legyőzik egy mesterséges gyomorüregben és a keletkező folyadékot kiteszik egy behúzható katéteren keresztül. Minden android úgy kerül le a futószalagról, hogy van egy beépített személyiségük, véletlenszerűen kapnak személyiséget. Tudnak gondolkodni, megjegyzéseket tenni és feltevéseket tenni.
Ember számára lélegezhetetlen atmoszférában is tudnak működni, de a környezeti hatások károsítják őket, a korrozív anyagok, a nagy hő és a vákuum bizony el tudják őket pusztítani. Még a hosszadalmas tartózkodás az alacsony légnyomásoknál is a folyadék magas aránya miatt barotraumát és ebullismöt okozhat egy szintetikus egységben. Miközben ők vízhatlanok, a belső működési egységeik rendkívül sebezhetőek a hidrosztatikai ütéstől. Egy android, ami elmerült a vízben, miközben olyan sérülést szenvedett, ahol a víz bejuthat a rendszereihez, az felér egy elektromos kivégzéssel.
Egyes szintetikusok nem szeretik, ha androidnak vagy szintetikusnak nevezik őket, jobban kedvelik a mesterséges személy elnevezést. Ezek ellentéte a 23. század elején lévő egyik modell, aminek tagjai nemcsak felvállalják, hogy szintetikusok, de jobban kedvelik ha így is nevezik őket, ugyan ők azok, akik képesek szembemenni a beléjük programozott parancsokkal, hogyha az embereknek árt.
Hátrány
Erősebbek, gyorsabbak és jobban bírják a fájdalmat mint az emberek, de mégsem kemények. Érdekes módon törékenyebbek mikor emberekkel vannak együtt. Néhány harci android jól tűri a fájdalmat, de az átlagos szintetikusok nem annyira. Amíg egy android csontvázszerű szerkezete erős, az elektronika és izomzat rendkívül sebezhetőek a hidrosztatikai ütéstől és a lőfegyverektől. Ha a központi processzort vagy az energiacellákat találják el, akkor az android azonnal deaktiválódik. Később meg lehet javítani, de soha nem lesz a régi, fogyatékos lesz. Persze vannak olyan androidok, amiknek a fő rendszereik a fejben vannak, így ha valami miatt leszakad a fejük, akkor is működőképesek maradnak (egyes szintetikusok képesek a lefejezett testüket is irányítani).
Immunitás a xenomorphokra
A Weyland-Yutani néhány tudósa szerint a szintetikusokat ritkán fertőzik meg, de ha ez megtörténik, a parazita semmilyen tápanyagot nem tud elszívni és felnőni. Az androidokat ezért szokták néha tojások szerzésére küldeni.
Érdekesség, hogy bizonyos helyzetekben egy szintetikust nem bántanak az idegenek, de ha ember lenne megölnék. Bishop az Aliens könyv változatában például összeakad egy idegennel, de amint abbahagyja a mozgást, a lény otthagyja. Amíg egy szintetikus nem csinál hirtelen mozdulatot, nem jelent veszélyt, vagy nem kezd el támadni az idegenekre, addig azok csak egy darab gépnek nézik. Annalee Call egy Auton az USM Auriga fedélzetén vízbe zuhan, tőle pár méterre ott van egy cloned xenomorph drone, de a lény meg sem támadja. Katya képes túlélni némi időt a BG-386 egyik erősen fertőzött helyének közepén és még csak meg sem próbált elbújni. A szintetikusok azért vannak biztonságban a xenoktól, mert nem bocsátanak ki feromonokat, amikkel az idegenek látnak.
Az USCM használatában
Habár harci androidok használata tilos, az USCM mégis használja őket a harcokban (meg még jó pár cég). Főként szanitéc, pilóta, vezető vagy tanácsadóként, de mint két lábon járó adatbázisok is jók. Az USCM olyan androidokat használ, amik 40 év körüli nőknek vagy férfiaknak néznek ki, a kis csapatokban elhelyezett szintetikusok nagy szerepet játszanak.
Az USCM-ben felbecsülhetetlen értékel bírnak, mint egységparancsnokok, vagy mint kiképzők, akik a tudásukból képesek felkészíteni a katonákat. A heves küzdelemben soha nem törnek meg, még ha a legszívósabb katona is mentálisan megtörik, addig az androidok nem. Ők nem szenvednek a fáradságtól és egészen veszélyes feladatokat is rájuk lehet bízni, még a nem harci feladatokat is rájuk lehet bízni.
Variánsok
Néhány szintetikus
Előfordulás
- Aliens: Ripley Háborúja és képregény