Aliens-Predator-Aliens versus predator-wiki
Advertisement

Cromwell-frizurás vegyész férfi, akit tudása miatt keres fel Jocasta Malvaux, hogy csatlakozzon a Rosamond 6-os expedíciójához. Az 52 fős csapat feladata a PlanCom bolygójára menni és tanulmányozni a váratlanul feltűnt xenomorfokat ott. A cég megengedi az expedíciót és az Idegen Fajok Törvénye is őket védi.

Az expedíció

A Földtől 17 hónapra lévő Rosamond 6 egy forró, vörös bolygó, aminek ember számára lélegezhető atmoszférája van és csak minimális terraformálással lakhatóvá lehet tenni. Mikor a PlanCom felfedezte, még nem voltak itt alienek, ám mire az első telepesek és kutatók megérkeztek, valahogy idekerültek. A bekövetkező mészárlás után Jocasta kiharcolja, hogy egy expedíciót indítson a bolygóra, a cél a lények tanulmányozása.

Ahol az emberek megtelepednek, ott a hely szinte urbános, egy csomó vörös, magas oszlop emelkedik ott ki, amik olyan érzést adnak, mintha az ember városban lenne, ahol a felhőkarcolók közel vannak egymáshoz. Az oszlopok annyira sűrűek, hogy a nap se hatol át rajtuk, csupán pár sugár. Az oszlopok között fehér fátyolszerű növényfoszlányok lebegnek, többnyire az oszlopok tetején. Ezek esőerdő hangulatot keltenek és örök árnyékot adnak lent. A növények pedig olyan hatást keltenek, mintha valaki letakarta volna a helyet, majd szétrohadt volna a fátyol.

A táj sarkok, átjárók, mélyedések, vízmosások, barlangok végtelen sora. Vörös világ, ami vörösebb a Grand kanyonnál, de a szín mégsem vérvörös, mintha egy totál új szín lenne. Az oszlopok, amelyek torony vagy ceruzavastagságúak is lehetnek vörösen fénylenek és magukba szívják a hőt. Eme oszlopok nem kőből vannak, legalábbis nem olyan kőből, amit ember ismer. A legvastagabbak kivételével minden átlehet látni, anyaguk hasonlít a rubinhoz vagy vörösre festett üveghez, az oszlopok használhatóak akár tükörnek is.

Szögletek, sarkok nincsenek, minden ívelt, vagy lekerekített. Az embernek olyan érzése van, mintha egy ceruzatartó alján lenne. Egy oszlop van akár 50 láb magas is. A vastagabb oszlopok alatt lyukak vannak, mintha barlangok lennének, de ezek egymásra nyílnak, továbbá az oszlopokon is lyukak láthatóak, mintha egymásba érintkező vízi csúszda lett volna ott. Ezt a víz okozta, 12 millió éve a rengeteg víz alakította ezt így, mára pedig alig maradt víz, az is a földalatti folyamokban van. A vízhez fúrógépekkel lehet hozzáférni, komoly csővezetékkel, majd ezt követi a megtisztítás az emberi fogyasztásra. A talaj pedig több millió apró halott lény összepréselt csontváza alkotja, amik szivacs és faszerűek.

A tudósok előre gyártott lakóblokkokban élnek, ezek automatikusan beássák magukat a földbe és lehorgonyozzák magukat. Minden elképzelhető természeti és talajviszony mellett tesztelték ezeket (Góbi-sivatagtól az Antarktiszig). Formájukat tekintve lefelé fordított tálakra hasonlítanak, a külső részekhez ívelt merevítők kapcsolódnak. A lehető legellenállóbb, legerősebb és legmasszívabb építmények, amit az emberiség jelenleg építeni tud. A Rosamondon 6-on egy falura való (9 db.) van. Ha az ember bezárkózik egy ilyenbe, akkor semmiféle élőlény nem tud bejutni (még az ember se). A falu bár tökéletesen van álcázva, mégis gyorsan kiszúrható: a rendezett vonalak, szögek, stb. elárulják a házakat. Egy épületben akár 5 ember is ellakhat kényelmesen. Ezt a tábort az emberek idővel feladják, hogy egy jobbat keressenek.

A kettes számú táborhely már jobban védett, amit egy különleges álcaburok övez. Ez több ezer mikroprojectort jelent, amik a tájról készült felvételeket vetítik ki, továbbá blokkolja belülről a fényt és hangokat. Magyarán aki a burkon kívül van, az simán elsétálhat a tábor mellett anélkül, hogy gyanút fogna. Víz és meleg étel nincs, ugyanis a hő elárulná őket. Az élelem tejtermékek és növényi rostok, főzés és sütés nincs, mert az kiiktatja a szagálcákat. Szigorúan csak azt esznek, ami helyi növény, így a máshonnan származó ételek szaga nem árulja el az embereket.

Az emberek külön lakrészekben élnek, amiket könnyen lehet egymástól elszigetelni. Az emberek ügyelnek rá, hogy semmi szag, fényvillanás vagy hang ne jusson ki a burkon kívülre. Illetve csak akkor mennek ki az álcán túlra, ha tényleg szükséges. Az emberek jógáznak annak érdekében, hogy nyugodtak maradjanak és ne ugráljanak és menjenek ki. A hely inkább egy furcsa üdülőre hasonlít, mintsem életveszélyben lévő tudóshelyre. Az ebédnél a főcsarnokban összetoldják a dobozokat asztalnak. A lakómodulokat a természetes barlangban húzzák fel, nem ásnak (elvégre mérnök vagy építésztechnikus nincs a csapatban), a folyosók le- és felvezethetnek, kész hangyabollyá téve a helyet. A járatok oválisak, a falakat bordák erősítik. Az elemeket VyFlexszel kötötték össze.

Az álca mikor készenléti módban van, akkor hatalmas fürdőszobai függönyre hajaz, amit fémes szálakkal szőttek. Mindkét oldala tud képet kivetíteni, vagy lehet akár átlátszó is. Ezen bárki és bármi keresztülléphet, éppen ezért fontos a csend és szagtalanság, hiszen az alienek észlelhetik ezeket és beléphetnek a barlangba. A külvilág figyelésére 26 monitor áll rendelkezésre, ugyan valami zavarja a műszereket és nem tökéletes a minőség, de a lényeg, hogy belátható minden, ahol anno szenzorokat helyeztek el (egyszerre 1-2 lett mindig letéve, bár így is 5 ember élete megy rá, mire végeznek).

A kutatók zöme kemény túlélő, akik már több évet töltöttek el dzsungelekben, sivatagokban és sarkvidéki körülmények között. A két évnyi munka során alig tudnak meg valamit az őshonos lényekről, bár tervben van a megismerésük. Az alienekkel való munka se rózsás, effektív csak azt tudták meg, ami eddig is evidens volt, boncolni még egyetlen testet se boncoltak, hiszen a savas vér szétmarja az eszközöket. Az idő javát a rejtőzködés és álcázás vitte el, eme során sikerül megalkotni az álcaruhát, egy neonkék kezeslábast maszkkal, amit az alienek valamiért nem észlelnek, viszont az abból áradó energiát, felvillanásokat igen, így a viselő elcsalhatja a lényeket és bármikor láthatatlanná is válhat, ha teljesen mozdulatlanná válik. Mivel Malvaux szigorúan tiltotta a fegyverhordást (elvégre kutatni és nem szétlőni jöttek az idegeneket), így az egyetlen védelmet a szagbombák jelentik, amikkel kis ideig meglehet téveszteni a lényeket. A két év során a kutatók dolgoznak hologramokkal, illetve saválló anyagból készült álcázóchipes ketreceken, amik egy nap talán xenomorfokat fog befogadni.

Az emberek ruhái lerongyolódnak, a vászonnadrágok, zubbonyok megkopnak, a vörös ponchoszerű rongyok mindenkin megtalálhatóak. A férfiak szakállt növesztenek és mindenki haja kócos, rendezetlen, ám Jocasta szépsége így is feltűnő a csoportban. A bolygón kétféle szörnyeteg él: az alienek és maga Jocasta, aki beleszeretett a lényekbe és nem hagyja, hogy bármi bajuk essen. Sőt, azon kutatók, akik valami miatt kiváltják az ellenszenvét, hamar keltetőként találják magukat. Senki se mer felszólalni az őrült nővel szemben, még a saját lánya, Graciella Malvaux is inkább a hű követőt játssza. Az eredetileg 52 fős expedíció száma apadni kezd, persze akadnak tényleges balesetek és bőven vannak megjátszottak, sőt, különösen nyilvánvaló halálesetek is. A megfertőzött embereket az eredeti táborba zárják be, résnyire hagyva az ajtókat, hogy a leendő mellkasrobbantók kijussanak, de a bent lévő emberek semmiféle módon ne tegyenek magukban kárt, nehogy a növekvő Halál bármifajta sérülést szenvedjen. Mikor a Vinza landol, már csak összesen 13 ember él, akik halálosan félik Jocastát.

Megmentők

Időközben a PlanCom meggondolta magát, a Törvényt is módosítják, miszerint az alienek kiirtandó veszélyt jelentenek. A Vinza kapja a feladatot, hogy evakuálja az expedíció tagjait (csak a rajtuk lévő ruhát hozhatják, majd amint kipurgálták a bolygót, visszatérhetnek az anyagaikért), vagy legalábbis azonosítsák a testüket, majd aktiválják az elő adag méregrobotot, amik mindent kiirtanak, aminek DNS-e nem őshonos (ezért kell az embereket kimenekíteni). A fejlett védelmi rendszerrel bíró hajón lesz egy kis osztag tengerészgyalogos is, illetve a törvény embere, Rory Theodor Malvaux nyomozó, Jocasta fia, akinek bírósági felhatalmazása is van.

Jocasta szándékosan nem reagál az üzenetekre. Sőt, mikor a hajóból páran kijönnek átfésülni a tábort, az őrült nő észrevétlenül megöl két tengerészgyalogos őrszemet, egyiküket úgy állítja be, mintha egy alien nyársalta volna fel, míg a másikat a kettes számú táborba viszi, úgy téve, mintha egy arctámadó végzett volna a katonával. A Vinza egy arctámadó rohamot kap be, újabb veszteségeket szerezve (egy katonát korábban és most egy civilt). Csupán Rory miatt nem hagyja el a Vinza a bolygót, mert ő tudja, hogy az anyja valahol kint van és valami nagyon nem stimmel, hiszen az eredeti tábor üres, de jó pár halott kutató teteme van ott, egy részükön látszik az emberkéz műve. Később Rory, MacCormac ezredes, Michael Carmichael közlegény és Clark Sparren kapitány újra kimegy a bolygóra, ezúttal erőfeszítéseiket siker koronázza.

A nyomozó kimondja, hogy tudja, hogy az anyja figyeli és hallja őt, elég a játékból. Jocasta erre reagál, sőt, segít a fiát eligazítani, hogy hova bújjon el a mozgolódó alienek elől. A kettes táborba érve Gracie fagyosan köszönti az érkezőket (Neil a két katonát kíséri be, ők egy más helyen léptek be), míg Jocasta már barátságosabb és egyből mentegeti magát: mikor a Vinza érkezett, éppen mindenki aludt, a kommunikátorokat meg rég nem használják. Továbbá estig senki se mehet innen el, mert az alienek csak sötétedéskor lankadnak, üzenni se lehet a hajónak, mert az adást észlelhetik a lények. A nyomozó tovább vallatja anyját, miszerint hány ember is halt meg eddig, Jocasta kelletlenül 9-et vall be, akik mind balesetben haltak meg. A táborlakók döbbenten figyelik, hogy a kikezdhetetlen nőt saját fia szabályosan szinte vallatja. Zaviero ezt követően egy fekete fóliával letekert testhez kíséri a "vendégeket", Brand közlegény sajnálatos módon egy arctámadóval viaskodott, mikor meghalt.

A látogatókat ebéddel vendégelik meg, ezt megelőzően Rory mindenkit kikérdez, ám alig jut információhoz. Jocasta mindenkinek megtiltotta, hogy válaszoljon, mert fia hülye a tudományhoz és könnyen félreértheti a dolgokat, persze valójában attól tart, hogy a nyomozó összerakja az igazságot. Az ebéd során mindenki néma, ezután Neil táborvezető (aki csak névleg vezető, gyakorlatban Jocasta, majd Gracie irányít itt mindent) megmutatja a 26 monitort, amivel belátni a térséget. Kint Bonnie Bardolf, Edney tizedes és Pocket van, akik valamiért kijöttek a hajóról. Rory pisztollyal a kézben rohan ki, a kapitány is követné, de Zaviero és Neil még időben lefogja és betömi a száját, míg Carmichael szintén fegyveresen jut ki. Ha az alienek meglátják, hogy honnan jöttek ki, akkor a tábornak lőttek.

Tad szintén kirohan, teljesen beöltözve az álcaruhába, saját magát csalinak alkalmazva "fedezi" az újabb látogatókat, akik bejutnak a táborba. Újra összeülnek a barlangban egy vacsorához, itt Jocasta színpadias beszédet tart, elismerve a Vinza embereinek hősies, ámbár felesleges áldozatait, hiszen innen egyetlen tudós se fog elmenni. Rory közli, hogy erről szó se lehet, mindenkit elvisznek innen, majd a robotok kiirtják az alieneket, erre ott a Clarknál lévő felhatalmazás is. A kutatók némán hallgatják a vitát, ahol Jocasta már nem tudja megőrizni higgadtságát és érvelni kezd: az idegeneknek igenis joguk van élni, az emberiség az, ami itt a rossz fiú szerepét játssza és törvény ide vagy oda, de innen egyetlen kutató se fog elmoccanni, erőszakkal meg hiába is próbálják őket a Vinzára pakolni. Jocasta számára a vacsora ennyi volt, csupán a színpadiasság miatt kérdez rá, hogy ki lenne hajlandó innen elmenni a Vinzával. Egyedül Rusty (aki a legbarátságosabban viselkedett a vendégekkel) emeli fel a kezét, aki letolás helyett elismerést kap, illetve egy felkérést, hogy egy utolsó sétát tegyenek majd meg. Malvaux az álcafüggönyhöz lép, átlátszóvá teszi, így látni két kifejlett alient. Az egyik olyan közel van, hogy szinte centik választják el a "faltól", a nő ugyanígy tesz és csodálattal a tekintetében nézi a lényt, míg az emberek szoborrá fagynak a teremben.

Séta

A különös intermezzót követően Tad visszatér és elmagyarázza hogyan működik az álcaruha a nyomozónak és a kapitánynak, miközben Rusty is beöltözik az utolsó sétára. Rusty véletlenül elszólja magát, hogy miközben még a teszteket futtatták, hat ruhát vesztettek el, persze Rory tudja, hogy ez igaz lehet, csak a 6 viselővel egyetemben. Megérkezik Jocasta is beöltözve és kezdetét veheti a túra. A katonák csak útban lennének, ráadásul a fegyverek bezavarnák a ruhákat, meg amúgy is: kizárt, hogy alienekbe futnának bele, hiszen az érzékelők szerint nincsenek a közelben. Persze biztos ami biztos alapon Rory elteszi a pisztolyát a csizmaszárába.

Úgy tűnik a nyomozó félreismerte anyját, azt hitte, hogy majd Rusty segítségével megölik őket, de nem ez történik, sőt, a két kutató nyugalmasan lépked, ergo nem kell mitől tartani, ez tényleg csak egy séta. A csapat elér egy aranyszínű és kék erdőbe, lenyűgöző hely, ám Rory feltesz egy kérdést: nem mehetnének-e az egyik előretolt állomáshoz, hogy megnézzék az ottani kutatókat is? Jocasta várható módon némi szünetet követően elmagyarázza, hogy ez nem lehetséges, mert azok túl messze vannak és veszélyes lenne odamenni.

Helyette a "főnökasszony" egy dombgerincről lemutat a Kék-völgyre, egy festői tájra, ahol láthatóak a helyi növényevő állatok. Malvaux beszédbe kezd, ecsetelve, hogy ez a világ mennyire gyönyörű és az emberiség csak tönkretenné, míg az alienek javítanák: a xenok kiirtják a gyengéket, így csak az erős fajok maradnak, így erősebbé téve a faunát. Persze meglehet próbálni az alieneket kiirtani, de eme lények ravaszak és türelmesek, nem fog menni. Ezért is fontos az ő munkája, ha elég ideje lenne rá, akkor találna módot rá, hogy ember és idegen egymás mellett éljen békében. A nyomozó elgondolkodik: ha az anyjának igaza van, akkor hagynia kellene dolgozni, de ha így tesz, a küldetés sikertelen, az emberiség meg egy lakható bolygótól esik el.

A nézelődésnek vége, Rory sajnálja, hogy nem próbálhatta élesben az álcaruhát. A tábornál Malvaux elhívja beszélgetni Rustyt, míg Neil segít a kapitány levetkőztetésében. Rövidesen Gracie kíséri ki Rustyt, akinek feladata az érzékelők felöltésé és pár lencse megtisztítása, bár a férfi nem érti, hogy sötétedés előtt 1 órával miért is menjen ki, hiszen veszélyes.

Gracie távozik, Rory pedig felfedi magát és felajánlja, hogy a férfival tart. Némi habozás után Rusty örömmel fogadja a segítséget, a Kék-völggyel ellentétes irányba mennek. Úgy tűnik Jocasta valamit nagyon titkolni akart, Rory megérzi a halál szagát, majd betérnek egy csonttemetőbe. Rusty mondja el, hogy a nagytermetű több száz állatot az alienek mészárolták le, nem élelem miatt, szimplán csak gyilkolni akartak. A tetemekből ítélve elég brutális vérengzés ment itt le, néhány gazdatest lett, de a többséget egyszerűen kivégezték. Távolabb meg röpképtelen madarak csontjai oszladoznak. Rory tudni akarja, hogy társa miért is akar elmenni, de nem kap egyenes választ, ezért rákérdez: a faluban lévő épületek ugyebár börtöncellákként funkcionáltak.

Rusty halkan közli (persze megesketve a nyomozót, hogy erről senkinek se beszéljen), hogy azok inkubációs kamrák voltak. A fertőzött embereknek (Jocasta szerint) nincs joguk öngyilkosságot elkövetni, hiszen sérülnének az embriók, az ajtók is azért voltak résnyire nyitva, hogy a xenok kijussanak. Miközben Rusty megnyílik, elérik az érzékelőket. Rory láthatja innen a Kék-völgyet, ami nem is völgy, hanem egy sziklasziget, most döbben rá, hogy az anyja átverte őket. A völgyben lévő állatokat csak azért nem bántották a xenok, mert a szakadékok miatt még nem tudtak odáig eljutni.

Rusty tovább beszél: Gracie hazudott, a xenok soha nem felejtenek, szép sorban leltek rá az emberekre, 36 kutató halt meg. Jómaga azért akar menni, mert öngyilkosság maradni, az alienek előbb-utóbb mindenkit megölnek. Sokan akarnának innen elmenni, de félnek ennek hangot adni. Rusty már annyira fél, hogy most rögtön a Vinzára akar menni. Hirtelen a ruhák felcsipognak: alienek vannak a közelben. A két férfi felölti a maszkokat és kapucnit és elhelyezkednek.

Rory egy bokornál, míg Rusty a szakadék szélén dermed szoborrá, a nyomozó szívből kívánja, hogy maradt volna a Földön bűnözőket hajkurászni, velük legalább eltudna bánni. Egy felderítő kerül elő, ami meghallotta a nyomozót beszélni, ám az idegen nem látja. A férfi halkan kifújja a levegőt, amit a lény érzékel, tudja, hogy valaki van a közelében. Rusty, hogy mentse partnerét, megmozgatja a lábát, az apró nesz felkelti a szörnyeteg figyelmét. Csupán centikre van a kutatótól, míg a farka majdhogynem fejbe vágja a nyomozót. Szerencsére a felderítő elveszti érdeklődést, még időben, hiszen Rory már nem tudott volna tovább szobrozni, úgy tűnik megmenekültek. Hirtelen elektromos reccsenés történik: Rusty ruhája deaktiválódott.

Az alien visszatér, halálos ölelésbe fogja a rettegő kutatót. Rory nem fut el, ahogy Rusty kéri tőle, hanem megfogja az alien farkát és ránt egyet. A lény immár őt is észrevette, de már későn, a nyomozó előhúzza plazmapisztolyát és átlövi ellenfele fejét. A sav Rustyra csepeg, az ordítozó férfi pedig lezuhan a szakadékba. A xeno ölelésében maradt, Rory kezére pedig a farok tekeredett, így a két test nem zuhan le. A nyomozó megveti lábát, tudja, hogy nem sokáig tarthat így ki, felveszi elejtett pisztolyát és négy lövéssel (három mellé ment) szétrobbantja a még élő alien arcát. A döglött lény ereszt Roryn, a szörnyeteg lezuhan, ahogy Rusty is, a férfi sikítása elnémul, mikor a mélyben egy bozótosba zuhan.

Közel a meneküléshez

Másnap reggel az első táborhelynél Rusty nekivágódik Pocketnek, nem sokkal azután, hogy Rory leadott egy kegyelemlövést az ezredes fejére, hiszen egy arctámadó kapta el. A csapzott kutató rendkívül boldog, hogy végre elhagyhatja a bolygót, továbbra bevallja, hogy Jocasta egy őrült, a faluban lévő emberek mind a nő miatt haltak meg. Elakarták hagyni a helyet, hajót hívni és figyelmeztetni a Földet, de a "főnökasszony" elintézte, hogy az álcaruhájuk tönkremenjen és keltetők legyenek. Rory készülne kimondani, hogy sajnos a többi tudós inkább itt maradt meghalni, ám ekkor felcsendül Gracie hangja: mindenki itt van. Az álcákat deaktiválva valóban itt vannak a tudósok. Tad is színt vall: ő már hónapok óta győzködte szerelmét, hogy lépjenek le, de nem tehették, továbbá ha Gracie nincs, akkor Tad is keltetőként végezte volna. A közlegény vezetésével elérik a hajót, ami már kész felszállni.

A rámpa leemelkedik, mindenki beszáll, ám szörnyű intermezzo történik: Rory rákérdez, hogy Rusty hogy jött idáig el. A férfi elmondása szerint a alienek belharca után simán átvágott a lények között, meglepő mód nem bántották, a zuhanásban ugyan nem sérült meg, de most valamiért fáj a mellkasa. A nyomozó igazán sajnálja, hogy ilyen közel a célhoz történik ez, a kutató is rádöbben, hogy mi történt vele. Éppen ekkor kezd mozgolódni a mellkasrobbantó, de Rory megteszi a férfinak a legnagyobb szívességet: a lövés megöli a kutatót és annak "fiát".

Előfordulás

Advertisement