Predator: The Bloody Sands of Time

Írta:	Dan Barry Mike Richardson
Rajzolta:	Dan Barry
Szöveg:	Gail Beckett
Tusrajz:	Chris Warner
Borító:	Gail Beckett
Kiadó:	Dark Horse Comics
Kiadás ideje:	1992 február-március

Kétrészes Predator képregény, amit a Dark Horse Comics adott ki 1992 februárban és márciusban. Dan Barry és Mike Richardson írta, Barry rajzolta, a tusrajzot Chris Warner készítette, a színezést Gail Beckett végezte. A szöveg beírását Beckett végezte, míg a borítókat Barry és Warner csinálta.

A Predator képregények sorában a The Bloody Sand of Time-ot a Predator: Rite of Passage követte. A képregényt 2007 augusztusában újra kiadják a Predator Omnibus: Volume 1 részeként.

Történet

1992, Nicaragua éjjel. A CIA és a DEA közös akciót indít Mendares, a drogbáró levadászására. Az akciót Martin Dworkin vezeti (DEA), míg a CIA megbízásából Joe Bob Cantrell van itt, aki egy veterán katona. A célpont egy faluban van, mélyen a dzsungel mélyén, az emberei fogva tartják a helyieket. Cantrell lenapalmoztatná a helyet, ám Dworkin a behatolás mellett dönt.

A féltucat fegyveres az éjszaka leple alatt behatol a településbe, ahol egy őrszem kivételével mindenki alszik (az őrt Cantrell szúrja le). Dworkin megközelíti azt a házat, amiben Mendares van, ám az ajtón keresztül szitává lövik a DEA emberét. A pokol elszabadul, Cantrell gránátokkal a levegőbe repíti a viskót és kitör a tűzharc.

Cantrell üldözőbe veszi Mendarest, ám egy lövedék eltalálja. A veterán katona látja, hogy valami lefejezi a drogbárót, Cantrell a vérveszteség miatt kezdi elveszteni eszméletét, még kijut a faluból, ám egy robbanás következtében elveszti eszméletét. Arra ébred, hogy a hadsereg katonái vannak körülötte és egy tábornok. A tiszt hadbíróságra viszi Cantrellt, mert azt hiszi, hogy ő ölte le a társait és a bűnözőket, majd fejezte le és lógatta fel őket.

Cantrell ügyvédje Griggs Irving (ő is a CIA-nál dolgozott), aki hisz a védencének, már csak azért is mert a hadsereg a CIA-tól megszerezte Cantrell összes titkos bevetésének az aktáit, ergó a Cég félre akarja állítani őt. Az ügyvéd hazamegy feleségéhez, Gwenhez, aki elmondja, hogy volt már hasonló eset, csak a vietnami háborúban. Irving visszaemlékezik az esetre, akkoriban összekötő tiszt volt a dél-vietnami erőknél. Ismert egy dél-vietnami tisztet, akit felmentettek a szolgálat alól, mert egymaga kiírott egy teljes viet-kong falut, a hullákat lefejezte és fellógatta, ám mindezt szellem alakokra fogta. Szerencsére Saigon eleste után a vietnamit a CIA az USA-ba szállította, így Irving felkeresheti őt.

Az ügyvéd megérkezik Kentuckyba, ahol az ex tiszt egy lótenyésztő farmot üzemeltet, legalábbis üzemeltetett, mert két évvel ezelőtt lovaglás közben egy rendszámtábla nélküli autó elütötte (CIA). Irving csalódottan megy haza, már este van mire hazaér, ám egy ismeretlen alakot lát kifutni a házából, aki kocsiba ül és elhajt. Az ügyvéd aggódva fut be, azt hiszi, hogy Gwent bántották, ám erről szó sincs, a felesége jól van, az ismeretlen alak csak egy 1. világháborús francia katonai táskát hagyott itt, tele francia nyelvű naplóbejegyzésekkel.

Gwen lefordítja a papírokat, amiből kiderül, hogy egy Jean Brunaud nevű francia katona írta, aki harcolt a világháborúban. A visszaemlékezése azonban nem szokványos, ugyanis szörnyekről ír, amik láthatatlanok tudnak lenni, lefejezik az embereket és ha van idejük, akkor megnyúzzák és fellógatják őket. A somme-i csatában sikerül szereznie egy predator sisakot (a yautja egy tankra mászott, ám mikor az felrobbant, a yautja feje leszakadt), ami bizonyítaná, hogy szörnyek vannak a csatatereken, ám a hadvezetés nem hisz neki.

A feljegyzések véget érnek (a katona majd egy kórházban hal meg), a házaspár arra lesz figyelmes, hogy az ismeretlen alak visszatért és egy újabb táskát hagyott hátra az ajtónál. Ez szintén a francia katona táskája, amiben személyes holmik vannak és a predator sisak. Irvingnek így már elég bizonyítéka van, hogy a bíróság higgyen Cantrellnek.

Galéria