2008-ban kiadott Predator könyv, amit Steve Perry írt és amit a DH Press ad ki. Egy évvel később Magyarországon a Szukits kiadó jóvoltából jelenik meg. A történet Alaszkában játszódik, ahol a főhősöknek nem csak az illegális orvvadászokkal, de a predatorokkal is meg kell küzdeniük. A könyv egyedinek számít azon téren, hogy a predatorok kevés szerephez jutnak, a hangsúly a nyomkövetésen és vadonban való túlélésen van.
Történet
2008 nyara, Alaszka. Bill Sloane vadőr a folyóparton egy grizzly tetemére lel, ez önmagában nem furcsa, hiszen a medvék is megtudnak halni, de ezt megölték. A vadőr érzi, hogy valami nagyon nem stimmel, ugyanis a fej hiányzik. Ritka ugyan, de a medvék megölik egymást, de ez akkor se magyarázza hova lett a fej, a rothadás még nem állt be, a tetem 2-3 napos lehet, ergo nem eshetett le magától és a kisebb állatok se szedhették le. Mivel nem egy dzsungelben járt élete során, megtanult mindig alaposan körülnézni, gyanúja pedig beigazolódik, ugyanis bár a dögevők már hozzáláttak a belsőségek eltakarításához, de a nyaknál jól látható, hogy azt nem karommal vagy foggal szedték le, hanem tőrt használtak, vagyis orvvadászok vannak valahol. Korábban hallott már lövöldözést, ez pedig két dolgot jelenthet: valaki önvédelemből lőtt, vagy azért, hogy a vadászszezonon kívül terítsen le valamit. Ilyen messze a civilizációtól senki se jár csak úgy ki puffogtatni. Márpedig 100 mérföldes körben Sloane az egyetlen vadőr, így az ő feladata lesz elkapni ezeket a gazfickókat, akik bizonyára valami gazdag baromnak lőtték a medvét, hogy a testrészeiből valami bóvli csodagyógyszert csináljon. Amint visszaér a vadőrállomásra, beszól a rádión, már ha működik, mert az elmúlt 1-2 hétben ritkán működött, valami zavarja.
A 60-hoz közeledő férfi nem fél, ismeri a parkot mint a tenyerét, miután jelentett rádión felszerelkezik és felkutatja a vadászokat, majd miután elfogta őket, a közeli repülőgép leszállópályához hív egy gépet. Nem először csinált már ilyet és vélhetően nem is utoljára fog. A medve körül nincsenek nyomok, bár a kavicsos folyóparton amúgy se látszana. Két órával később visszatér az állomásra, ahol repülőgéphangot hall. Ez csak Dietz Cessna gépe lehet, ugyanis csak ő jár ide a postát hozni (mert a hely máskülönben egy hetes hegyvidéki gyaloglással elérhető). Mivel nem várta őt, így valami váratlan helyzet lehet csak, valóban, ugyanis egy nő is kiszáll a gépből. Dietz bemutatja Mary Collinst, aki 40-45 év körüli és külseje tanárnőre emlékeztet. A név dereng, Mary elmondja, hogy öccse, Paul Collins miatt van itt, aki a parkban halt meg. Sloane nem érti, hogy mi a frászért akarja megnézni a halála helyét, de Dietz közli, hogy a főnök, Pollack erről szólni akart, de a rádió bekrepált, illetve azt is mondani akarta, hogy legyen kedves a hölgyhöz és mutassa meg a halála helyét. Dietz távozik, egy hét múlva jön felvenni a nőt.
Sloane nem éppen örül, nem az a gond, hogy nem lenne hely vagy ellátmány két emberre (a vadőrállomáson több mint 10 ember is kényelmesen elfér és több szoba van, illetve elég étel), csupán az, hogy ő megszokta a magányt és udvariasnak kell lennie és nem szidnia a bolond Pault, aki mondhatni ostoba volt és magának köszönhette a halált. Míg Mary lepakol, addig a vadőr kávét készít, utána sor kerül a beszélgetésre. Mary állva (hiszen eleget ült már a repülőgépeken) faggatja a vén Vietnamot megjárt ex mesterlövészt. Érzi, hogy nem kedveli őt, sőt Pault se. Sloane nem kertel: nem a nővel van baja, csupán megszokta a magányt, az öccse, Paul viszont idióta volt és azt kapta, amit megérdemelt. Ez nem Disneyland, itt a grizzly medvéket nem lehet simogatni és hülye ötlet sátort verni a folyóparton, ahol esznek és még hülyébb ötlet velük barátkozni. Talán túl keményen fogalmaz, de ez az igazság, a hülye Paul magának köszönheti a halált, viszont a medvét sajnálja, mert le kellett aztán lőni, mert a politikusok nem szeretnék, ha emberölő medve mászkáljon a parkban, mert lehet rászokott az emberhúsra. Mary elsápad, hogy ez a szívtelen vénember hogy mondhat ilyet, elvégre mindenki szokott hibázni. A vadőr kijavítja: mindenki szokott, de ekkora őrültséget nem szokás elkövetni, akárhogy is, másnap kora hajnalban kiviszi a nőt a halál helyéhez. Elég távol van, ezért a hajnali indulás, Sloane reméli, hogy ez a hét gyorsan eltelik és újra egyedül lehet itt fent.
A vadőr elmegy pár órára, Mary az egyik szobában kipakol és próbál nem sírni miközben Paulra gondol. Az állatbarát öccse volt az egyetlen családtagja, mióta a szüleik autó balesetben meghaltak, ő nevelte őt és csak azért nem jött ide korábban, mert az iskolában még tanítás folyt, így kivárta a nyári vakációt. Nem tudja, hogy miért jött ide, csak azt, hogy itt kell lennie, talán jelentése lesz Paul halálának, aki imádta a medvéket. Nem akar sírni, mert a vén szívtelen vadőr úgy se értené meg, pláne nem segítene neki megnyugodni. Lezuhanyzik, fogat mos, majd elkezd egy könyvet olvasni, de hamar elalszik.
Regal, Richardson és Warner a sűrű erdőt járja, hogy pénzt keressenek. Regal ma még nem lőtt, vagyis még nem keresett semmit, most is két legjobb emberével van, hogy leterítsenek egy medvét. A másik két csapat (2-2 ember) felől nem dördül lövés, vagyis ők se lőtték még ki semmit. Regalék elé kerül az a medve, amit egy ideje követtek, ám azt már legyek döngik. A letört gallyakból ítélve brutális harc lehetett, ráadásul a medvét elégé szétcincálták, a feje pedig hiányzik, cirka 40 perce lehet halott. Regal dühöngeni kezd, hiszen egy másik medve nem ölhette meg, a fejet valaki levágta, vagyis mások belepofátlankodtak az illegális üzletébe. Az orvvadász híres a dühkitöréseiről, amit próbál kontrollálni, de most se sikerült, holtan akarja látni azokat, akik megölték a medvét. Kissé lehiggad, utasítja két legjobb emberét, hogy menjenek tovább és ha meglátják a riválisokat, akkor végezzenek velük, de vigyázzanak, jobb ha lopakodnak. Addig ő visszamegy a táborba, mivel a rádiók valamiért nem működnek, így ha délután 3 vagy 4 körülre se találnak senkit, akkor ők is jöjjenek vissza.
A tábor elég kezdetleges, nem akarnak feltűnést, elvégre 3-4 óra távolságra ott a vadőr, akit nem szeretnének lelőni, mert abból csak a baj van. Regal kávét forral és kipróbálja a rádiót, de az csak statikus zajt sugároz, az északi fény úgy tűnik bezavar. A bokrok közül mozgás támad, a vadász pedig félreteszi a kávét és előhúzza a kedvelt Desert Eaglet, de csak Gibson és Martin az. Örülnek a kávénak, de nekik se tetszik a hír, miszerint valaki kicsinálta a medvét. A vadőrről tudnak, de Regal nem hinné, hogy ő volt, ha csak be nem kattant, szóval bizonyára más orvvadászok vannak itt, akiket Warnerék intéznek. Ezalatt Mel és Danny talán találnak medvét. Ami azt illeti Gibsonék jókora ürülékre leltek és a lábnyomok is nagy példányról árulkodnak, de a folyóparton elvesztették a nyomot. Regal magában dühöng, majd holnap kimegy és ő felkutatja a medvét. Mára annyi dolguk van, hogy várnak, talán sikerül likvidálni a riválisokat és Dannyék is puskavégre kapnak egy medvét.
Sloane hajnal 5-kor ébred és elkezd kávét főzni. Zavarja, hogy vadorzók vannak az erdejében, de jobban zavarja a vendég. Nem érti, hogy mit akar megnézni a halál helyén, hiszen már nyoma se maradt az esetnek, meg semmi értelme a holtak után sírni, elvégre Vietnamban gyorsan megtanulta, hogy a hulla az csak élettelen test, nincs benne semmi extra. Mary túrához tökéletes ruhában tűnik fel, aki kész menni a kávézás után, így ketten nekivágnak az erdőnek, az út 2 óra, legalábbis a vadőrnek, de inkább 3 órával számol, hiszen nem egyedül megy. Szokásos módon viszi a túlélőcsomagját (elvégre bármikor baj lehet és kint rekedhet a vadonban) és két fegyverét, a MegaBeastet és a BMF revolvert, előbbivel úgy is mindent eltalál, utóbbi meg arra az esetre, ha valamiért mégsem és szintén kell a nagy megállítóerő.
A tanárnő Los Angelesben rendszeresen járt sétálni, de úgy érzi, hogy közel sem olyan fitt, mint az idős vadőr, de nem mutatja ki a fáradságát. Az út során pár szót váltanak, majd megállnak inni. Szóba elegyednek, Sloane elismeri, hogy a nő jól bírja az ütemet, mire az válaszol, hogy otthon szokott a parkba járni. A vadőr maga is volt a Griffith Parkban, mikor 6 hetet töltött Los Angelesben, miközben várta, hogy visszaküldjék Vietnamba, mint tengerészgyalogost. A kis pihenő után megindulnak, Sloane elismeri, hogy hamarabb fognak elérni a helyre, aminek Mary örül, hiszen sikerült megmutatnia, hogy bírja ő is a tempót.
A vadászok táborában Gibson és Martin felébrednek, kávézás közben érdeklődnek Warnerék felől, de Regal rájuk förmed, hogy nála nincs kristálygömb és a rádió se működik jobban, mint tegnap. A főnök mindenkihez beszél (Danny és Mel is itt van): valami történhetett a hiányzó két emberrel, valószínűleg a riválisok tettek velük valamit. Szóval elmennek és felkutatják a hiányzókat, szétszóródva haladnak, szóval mindenki figyeljen és ha más embereket látnak, akkor lehetőleg ne lőjenek, csak figyeljék meg őket. Akármi is legyen, 4 óra múlva a kiindulópontnál találkozni kell, utána eldöntik mi legyen.
A vadőrék elérik a terepet, bár semmi jele annak, hogy bármi történt itt. Anno Sloane is csak egy héttel a halál után jött ide ki. A nyomok arról árulkodtak, hogy egy barna hím támadott Paulra, aki menekülni próbált, de ezt is hülye módon. Ugyanis a férfi a sátrába futott és magára cipzározta, mintha ez megvédené őt. Az állat feltépi a sátrat és kirángatja a férfit, aki még eltud futni 20-30 lépést erősen vérezve, majd ott a grizzly végez vele. Nem evett sokat az emberből, nem volt éhes, bizonyára Paul csinált valamit, amivel felingerelte a jóllakott állatot. Aztán jöttek a dögevők és 100 méteres körzetben széthordják a darabokat. Mary tudni akarja, hogy Paul szenvedett-e, de Sloane szerint nem, gyors és fájdalommentes halála volt, bár maga se tudja, hogy miért hazudik a nőnek, elvégre Paul iszonyú borzalmasan pusztult el. A nő rákérdez, hogy a vadőr hisz-e istenben, ha ez a hely itt isten országa. Sloane nem hisz a keresztény irgalmas istenben, de az Odin vagy Siva kaliberű vérszomjasakban igen, hiszen elég sok durva dolgot látott már, hogy csak ezekben higgyen. Mary kész távozni, ennyi elég volt, látni akarta azt a helyet, ahol öccse meghalt (elmondja, hogy mióta a szüleik autó balesetben meghaltak, ő nevelte őt) és tudni akarta, hogy mi volt az a táj, ami miatt Paul az életét adta. Most hogy látta, eltudja mondani, hogy nagyon nem érte meg ezért meghalni. A vadőr nem tud mit mondani, inkább elnézést kér, amiért korábban ennyire durva volt, nem szokása ilyennek lenni.
Visszafelé mennek, mikor Sloane érez valamit. Közli a nővel, hogy valakik figyelik őket, nem medvék, azok idejönnének, sokkal inkább az orvvadászok. Mary megdöbben ezen, miközben a vadőr csendre inti. Ha egy medve figyelné őket, az előjött volna, mert rosszul látnak és közel merészkednek. Csak egy ember lehet a fák között, de nem mutatja magát. Sloane kerülőutat tesz, a veszélyérzete elmúlt, de jobb biztosra menni, puskája lövésre kész, ha valaki támadna rájuk. A folyóparton járnak, mikor két emberre lelnek, legalábbis ami maradt a két férfiból.
Regal egyedül halad, így gyorsabban tud menni, a többiek hátráltatnák. Megtalálja a két eltűnt emberének lábnyomait, elvégre memorizálta a bakancsuk nyomát, így biztos, hogy az ő nyomukat követi. Sloane ezalatt megvizsgálja a testeket, Maryt hátrahagyná pisztollyal, de a nő nemcsak elutasítja a fegyvert, de az őrrel is tart, bár a látványtól így is elhányja magát. A levegőben főtt hús szaga terjeng, ráadásul nem csak a fejük, de a gerincoszlopuk is hiányzik. Mary nézi a férfit, aki pár perc után végez. Úgy tűnik megvannak az orvvadászok, de nem tudni mi vagy ki végzett velük. Egy állat esetén érthető, ha trófeaként elviszik a fejüket, de ki vinne el emberi koponyákat és ha csak nem egy megkattant CIA ügynök rohangál erre egy halálsugárral, akkor is kérdéses, hogy miféle fegyverrel lőtték őket le, mert ilyen lyukat és égésnyomot normál fegyver nem okoz. Továbbá a tettes egy hatalmas méretű bakancsot hordott, bizonyára hogy elrejtse az igazi lábméretét. A személyi igazolványok nincsenek meg, de a két halott fegyverének sorozatszáma igen, így ez alapján belehet őket azonosítani, vagyis irány vissza az állomásra. Mary nem akarja a testeket csak úgy itt hagyni, de Sloane jelzi: elvinni nem tudják őket, eltemetni meg szintén nem, mert nincs náluk eszköz, a sekély sírt a dögevők úgy is feltúrják, köveket idehordani meg soká tartana. A vadőr elmondja, hogy az állomáson jelenti az esetet rádión, legrosszabb esetben Dietz úgy is 6 nap múlva érkezik. Mary a terv szerint az épületben marad, addig a vadőr egymaga kimegy és végez a gyilkossal, elvégre ezért fizetik.
Regal délután kicsivel talál rá a két holttestre. Életében nem egy halott embert látott, párral ő maga végzett, de ez a pusztítás akkor is döbbenetes. A fegyver kész rejtély, mert irdatlan nagy lyukat ütött és a seb széle össze van égve, mintha valami sci-fi lézerfegyverrel tették volna, de ilyet ugyan miféle vadorzó hord magánál? A nyomokból ítélve egy kisebb termetű ember vagy nő járt erre, aki hányt, illetve egy nagyobb ember, talán a vadőr, de nem ők gyilkoltak, ez biztos, mert ők is csak ráleltek a testekre, amik hosszabb ideje vannak itt. Regal fogja a két pisztolyt és puskát, amit bedob a folyóba, hogy semmiféle lenyomozható dolog ne maradjon itt, bár amúgy se tudná senki összekapcsolni Regalt a két vadorzóval. Regal a fákat nézve megy vissza a táborhoz, ideje elhúzni innen, hiszen a két embere nem voltak zöldfülűek, mégis úgy haltak meg, hogy egyetlen lövést se adtak le a támadóra, akinél valamiféle halálsugár van.
Sloane azon agyal, hogy ki lehetett a gyilkos. A medvénél nem volt nyom, de a két férfinél viszont talált. Sőt, a két embert valami különös fegyverrel ölték meg, de a medvét nem ezzel terítették le. Eleve a fegyver léte nagy kérdés, ugyan a seregnél vannak olyan dolgok, amik ezt okozták, de azok energiaegysége túl nagy és egy ember nem mozoghat vele, mindenképpen jármű kellene, de ilyen nyomok nincsenek. Mary megjegyzi, hogy Sloane tipikus férfi módra gondolkodik, most is alig várja, hogy kimenjen és gyilkoljon, döngetve a mellét, hogy mennyire kemény. A vadőrnek tetszik a hölgy, elvégre szókimondó, de ettől függetlenül ugyanúgy azt tervezi, hogy kimegy és elkapja a vadorzókat (akikből bizonyára még vannak) és a titokzatos gyilkost. Elvégre Sloane az erdőben előnyben van, ez az ő terepe, míg ha a házban várna, akkor ott elveszítene minden előnyt. Mary tudni akarja, hogy mi lesz, ha rábukkan a keresett emberekre, a vadőr szerint ez attól függ mit tesznek: ha megadják magukat, akkor elfogja és bezárja őket az egyik raktárba. Ha viszont fegyvert fognak, akkor nincs ellenére a harc.
Az állomáson a rádió nem működik, így tényleg magukra vannak utalva. Sloane nem bánja, anno Vietnamban nem egyszer hatolt be a dzsungelbe egyedül. Mary továbbra is ellenzi azt, hogy kimenjen, elvégre mi van, ha az ismeretlen alakok akkor jönnek meg, mikor Sloane elmegy. A vadőr kész fegyvert hagyni itt, de a tanárnő határozottan közli: a két halottnál is volt fegyver, mégis ráfáztak, pedig ők profik voltak, ő amúgy se tudna lőni akkor se, ha az élete múlna rajta. Sloane ezt nem érti, elvégre ő már a bevonulása előtt is úgy gondolkodott, hogy habozás nélkül végezni kell azzal, aki az életére pályázik. A nő belül poénosnak tartja, hogy Sloane ezt Desiderata-ból való idézettel mondja el, úgy tűnik mégse olyan vadember, mint látszik. A vadőr elmondja, hogy holnapra visszatér, magával viszi a kisebb rádiót, talán majd tudnak beszélni, bár nem valószínű. Addig is Mary próbálkozhat a nagyobb rádióval, hátha sikerül valakit elérni. Ha pedig Sloane nem térne vissza, akkor is rengeteg kaja van a házban, vész esetén meg jobb ha a vadonba menekül.
A délután lassan végéhez közeledik, mikor Sloane egy medve dühös üvöltését hallja. Távcsővel odanéz, így megláthatja a majdnem másfél km-re lévő meglepő látványt. Egy barnamedve küzd egy lénnyel, ami a jobb karjára helyezett pengékkel küzd és hihetetlen gyorsan táncol ki a csapások elől. A semmiből feltűnik egy másik humanoid, ez megmagyarázza, hogy miért érezte úgy, hogy figyelik őt, de senkit se látott, valami álcázó lehet rajtuk. A két lény jól összeszokott csapatként küzd, az egyik leköti a medve figyelmét, míg a másik gyors vágásokat visz be, persze a barnamedve is betud vinni pár ütést, de a támadók legfeljebb a földre kerülnek, ahonnan gyorsan felpattannak. A medve menekülőre fogná, de útját állják és a kegyelemdöfést valami vállra szerelt löveggel viszik be, majd egy éles késsel lemetszik a fejét. Sloane nem akarja elhinni, de kénytelen feldolgozni az információt: a gyilkosok nem emberek, ezek erősek, fejüket sisak takarja, páncéljuk erős és csupán pengékkel végeztek egy medvével. Bizonyára van egy űrhajójuk, a rádió is azért nem működik, mert ezek zavarják. Az ellenség képzett vadászok, elvégre aki az űrből idejött vadászni, az nem lehet tapasztalatlan. Mindenképpen nagyobb tűzerőre lesz szüksége, mert ami nála van puska csak egyet tud lőni, mielőtt újra kell tölteni, ráadásul lehetőleg messziről kellene a két űrlényt kilőni. Szerencsére a vadőrházban van is megfelelő csúzlija ehhez.
Regal nem örül a helyzetnek, valakik tönkretették a Honda ATV-ket, alaposan szétverték ezeket és még fel is gyújtották. Regal döbbenetét átveszi a racionalitás: a tettesek még itt lehetnek és most a reakciójukat figyelhetik. Elküldi Dannyt és Mellt, hogy a déli ösvényt ellenőrizzék, Gibson és Martin a keletire lesz küldve. Az emberek aggodalmas arccal vágnak neki, ami érthető. Regal tudja, hogy gyalog úgy 1 hét alatt kijuthatnának az erdőből, de akik felgyújtották a kocsikat azok azt is tudják már, hogy melyik úton mentek volna el, így bárhol csapdát állíthattak. Az egyetlen megoldás az lehet, hogy elmennek a vadőrnek a házába és a rádión egy repülőgépet hívnak, ha pedig az őr és a barátnője nyakaskodik, nos, azt kezelni tudják. A négy ember visszatér, a terep tiszta.
Mary nem hiszi el, hogy mit hall. Sloane biztosítja, hogy nem hallucinált (direkt megnézte később a medvét és nyomokat is talált, biztos nem képzelte) ráadásul sose drogozott. Persze nem is érdekli, hogy a nő hisz-e neki, miközben a fegyverszekrényből előkeresi a megfelelő fegyvert. Mary határozottan ellenzi, hogy Sloane csak úgy lelője a két idegent, elvégre ezek űrlények, egy értelmes faj tagjai, történelmi pillanat jött el, mindenképpen fel kell velük venni a kapcsolatot! Sloane közli, hogyha ezek békések lennének, akkor eleve nem a semmi középére jöttek volna, ahol legalább két embert és két medvét öltek meg elég kegyetlenül és trófeaként elvitték a fejeket. A nő azzal érvvel, hogy bizonyára csak önvédelemből öltek, de a vadőr ezt is könnyen cáfolja: a két orrvadász még lőni se tudott, ráadásul nem a pacifizmusra utal a legyőzött ellenség koponyájának eltétele, ezek ragadozók, tudja, ő maga is az és ő felismeri a fajtáját. Sloane összeszereli a Chey-Tac M-200 Intervention mesterlövész puskát, ami nem olcsó modell és még a seregben vagy zsaruknál is elvétve van belőle. Ezzel 2000 méterről simán meglehet lőni bármit, egy egyszerű lövész is 1 km-ről 100-ból 95 M-40-es acélmagvas lövedéket tud bevinni, márpedig Sloane profi mesterlövész, neki elég egyszer eltalálnia az űrlényt, hogy az többet ne mozogjon. Mary tudni akarja, hogy egyáltalán ez elég lesz, elvégre a medve ütése be se horpasztotta a lények páncélját. A vadőr elmondja, hogy ez a 14 kg-os fegyver (amin még nincs is ott a távcső és a tár) egyedül csak a tankok páncélját nem tudja átütni, márpedig a humanoidokon nem volt ekkora brutális vastagságú páncél. A nő rátér arra, hogy eleve honnan van ilyen pusztító fegyvere egy vadőrnek, Sloane pedig közli: van egy ismerőse, akitől beszerezte, persze nem volt olcsó, 14 ezer $ csak maga a fegyver és táranként 6-700$, persze itt kint amúgy se tud mire költeni és a minőséget úgy is meg kell fizetni. Persze maga se tudja, hogy anno miért vette meg, de most jól jön. Mary nem csak az űrlényektől fél, hanem immár Sloanetól is, akiből árad a hideg eltökéltség, hogy megölje a behatolókat. Tudni akarja, hogy hogyan lehet egy ember ilyen.
Sloane mesél, anno Vietnamban sok emberrel végzett, mesterlövész volt, mert azok egyedül dolgoznak. A tervezést mindig imádta, de sose élvezte az ölést, az csak a munka része volt, ráadásul nem embereket, hanem célpontokat lőtt ki. Mary a fejét rázza, elvégre hiába volt az ellenségnek is fegyvere, de őszintén: volt-e nekik esélye? Sloane szerint csak akkor volt esélyük, ha valamit elcseszett, így ügyelt rá, hogy sose rontson el semmit és megmaradjon az előnye. Ezek a humanoidok is ilyenek, Mary hiába érvel azzal, hogy ezeknek hajóik vannak, civilizációjuk és bizonyára valakik hazavárják ezeket. A vadőr ismét elmagyarázza, hogy ezek nem békés lények, embereket, még ha vadorzókat gyilkoltak meg, idejöttek az ő erdejébe és gyilkolnak, ez megengedhetetlen. A nő rámutat: hát ezért ilyen dühös, a kis birodalmába mások behatoltak és ez neki nem tetszik, de Sloane kiigazítja: azt se tűrné, ha valaki az ő házában szétdobálná a cuccait, márpedig itt most gyilkosság történt. Felőle lehetnek akármilyen fejlettek, ezek akkor is vadászok, itt kint a vadonban pedig vagy az űrlények gyilkolják meg őket, vagy fordítva, a békéről szó se lehet, mert ezek vadászni jöttek ide, nem tárgyalni. Szóval igen, habozás nélkül végezni fog velük, mielőtt ők végeznek vele. Mary feladja az érvelést, elvégre Sloane csak a gyilkolás útját érti, márpedig az erőszak sose hoz megoldást és a fegyverek mind veszélyesek. Valakinek el kellene kezdeni végre békésen tárgyalni és megoldódna minden gond, de ahogy Sloane mondja: talán ez így lesz egy napon, de hogy nem ma és nem ő fogja letenni a fegyvert, az biztos. A férfi elrakja a cserkelő ruháját, hogy a terepen álcázva legyen, bizonyos mértékig még az infra elől is véd. A humanoidok bár láthatatlanok tudnak lenni, de akkor is két lábon járnak és nem ügyelnek arra, hogy elrejtsék a nyomukat, amit Sloane könnyedén megtalál és követni tudja.
Sloane a két ember hullájához megy, ahol eltűntek a fegyverek. A nyomok egy emberre utalnak, bizonyára az egyik orvvadász jött ide eltüntetni a bizonyítékokat. A férfi elveti azt az ötletet, hogy a földönkívüliek és ez az alak összedolgoznak, csupán a véletlen műve, hogy orvvadászok és idegenek érkeztek ide. Bár a ragadozók láthatatlanok, de a nyomukat jól lehet követni, a sáros földben elégé feltűnő a súlyos lábnyomuk. Sikerül friss letaposott fűre lelni, a ragadozóknak csak 10 perc előnye van, így ideje előszedni a cserkelő ruhát.
Regal és emberei elérik a vadőrházat. Mel és Danny északról, Martin és Gibson délről, míg Regal az elülső bejárat felől rohanja le a házat, hiszen a nő és vadőr egyszerre csak két helyet figyelhet, így mindenképpen rajtuk üthetnek. A terv szerint Regal eltereli a figyelmet, aztán a jelre az emberei betörnek az ablakon és lekötözik a bentieket, lehetőleg kerülni kell a lövöldözést és ölést. Mary a fürdőből jön ki, mikor kiáltást hall, az ablakon kitekintve egy fiatal férfit lát fegyverrel, aki segítséget kér, mert van egy sérültje. A nő tudja, hogy ez csak az egyik vadorzó lehet, akit nem fog megállítani egy ajtó. Hányingere támad és retteg, hiszen nem tudja mit tegyen, kifuthat hátul, de mi van ha ott is vannak? Regal kezd örülni, hogy talán nincs is senki otthon, lő egyet, ami a jelzés a négy emberének. Amíg azok behatolnak, ő fedezékbe vonul.
Sloane felhelyezi a farkasfület, ez egy fülvédő, ami az erős hangokat lecsökkenti (lövések), míg a halkakat felhangosítja (lélegzés). Álcája tökéletes, a régi beidegződések visszajönnek, mintha megint fiatal lenne Vietnamban. Hangokat hall, az űrlények beszédét nem érti, de sejti, hogy boldogan csevegnek bizonyára a vadászatról. Közelebb kúszva meg is látja őket, a külsejükön már nem lepődik meg, elvégre ezek is csak célpontok és ideje azon agyalni, hogy mi a leghatékonyabb módja a kiiktatásuknak. Ezalatt Mary kifut a házból, magára kapva egy túlélő hátizsákot. Hallja, hogy az ablakokat betörik, rémületében jó egy mérföldet rohan az erdőbe. A rádió továbbra se működik, de reméli, hogy Sloane úgy is észreveszi, hogy a ház már nem biztonságos. Martin megtalálja a még meleg kávét, vagyis valaki nemrég volt itt, Mel pedig a fürdőszobában talált női ruhákból megfejti, hogy bizonyára a csaj volt itt. Regal pedig a lábnyomokat látja hátul, így megmarad a kérdés, hogy hol lehet a vadőr. Danny ellenőrzi a rádiót, de nem működik, Gibson és Mel megtalálják a lőfegyvereket, mind csupa príma cucc, amikről látszik, hogy nem egy amatőr ember gyűjtötte össze. A Chey-Tac puska ládája üres, ez mindenkiben félelmet kelt, mert ezzel irdatlan pusztítást lehet okozni. A meglelt személyi alapján látják, hogy a vadőr egy idősebb férfi, akinek Sloane a neve. Regalt nem érdekli, elég csak itt kivárni, amíg valakinek feltűnik, hogy a vadőr nem jelentkezett be, akkor aztán elfoglalják a kiküldött repülőt és elhúznak innen. Ám Martin rámutat, hogy a nő biztos is, hogy kiment Sloanet megkeresni, aki nem amatőr és használni tudja a fegyvert. Mi van ha lesben fog várni és lelövi mindannyiukat, mikor a repülőhöz mennek? Mel és Danny önként a nő után mennek, elvégre még el is szórakozhatnak majd vele, Regal pedig közli, hogy élve hozzák vissza, mert ő is megerőszakolná, meg jó lesz túsznak.
Sloane jobb pozíciót vesz fel, a két célpont egy patak menti tisztáson van, ahol négy hipermodern, terepszínű sátor van, vagyis két lény még valahol az erdőben van. Egy órába telik felvenni a pozíciót 1500 méterre a lényektől, megszűnik körülötte a világ, ahogy koncentrál. Két szívdobbanás között leadja a lövést az álló célpontra, ami a guggoló társát nézi. A fegyver erősen visszarúg, a humanoid pedig összeseik, vagy halott, vagy haldoklik. Mire a második lőszer a helyére kerül, Sloane látja, hogy az utolsó célpont felé néz és ráirányítja a váll-lövegét. A ragadozó találomra lead egy lövést, miközben álcázza magát. Sloane a vélt helyére lő, de az a pár másodperc éppen elég volt, hogy a célpontja arrébb menjen és leadjon ő is egy másik lövést, ami pontosan a puska torkolattüze felé megy. A vadőr időben elmegy onnan, bár a rengés így is majdnem leveri a talpáról. Tudja, hogy a lény elindult felé és elég gyors, viszont ez az ő erdeje, ismeri, ráadásul már tudja, hogy az űrlények nem golyóállóak.
Mary immár két órája menekül, teljesen kifárad és döbbenten konstatálja, hogy este 11 van, még egy óra és beáll a sötétség, addig kell keresnie valami menedéket a medvék elől. De kislány kora óta, mióta leesett egy fáról tart a famászástól, amúgy is a fenyőkre nem tud felmászni, ha mégis, akkor elég egy rossz mozdulat és álmában lezuhan a mélybe. A kisebb fák meg nem adnak védelmet, mert ott a medvék elérik. A hátizsákban túlélőcsomagot talál, a térképet nem tudja használni, a GPS meg nem kap jelet, a rádió detto kilőve. De van egy függőágy, amit felhasználhat arra, hogy két fa között kifeszítse a magasban. Legalább nem üldözik, elvégre az orvvadászok nem látták meg, ergo nem tudhatnak róla.
Sloane tudja, hogy üldözik, de még mindig ő vezet. Rájön, hogy Mary veszélyben lehet, hiszen mi van, ha a lények a házhoz mennek? Jobb ha elmegy a nőért és valami barlangba vagy a tűzfigyelő állásba, egy toronyba viszi, ahol biztonságban lehet. Arra se számított, hogy nem kettő, hanem legalább négy űrlény van itt, ami elég durva túlerő. A vadőrházban Regal dühöng, mert hiába van ott egy minőségi rádió, de az nem működik, márpedig ezt az északi fény nem zavarhatja. Ráadásul egyre jobban rágódik a vadőrön, Chey-Tac puskát csak katonák vagy kommandósok tudnak szerezni, lehet, hogy valami pszichopata állat, aki kinyírta a két emberét és most rájuk vadászik. Lehet, hogy ebben a percben is őket figyeli, várva mikor lőhet. Regal úgy dönt, hogy egy napig vár, ha nem sikerül a rádión elérni valakit, akkor este majd szépen kioson és gyalog menekül el innen, az emberei meg boldoguljanak ahogy akarnak. Mary egy szakadéknál felmászik egy fára és kifeszíti ágyát, nem bíz semmit a véletlenre, így még ha valahogy álmában arrébb is fordulna, nem fog kizuhanni, mert a pántok tartják. Aludni próbál, de jó ideig vad gondolatok kínozzák, ő, egy városi nő itt van a vadonban és bujkál a medvék, vadorzók és űrlények elől, ráadásul sehogy se tudja figyelmeztetni Sloanet a veszélyre.
A vadőr a sötétség ellenére úgy navigál az erdőben, mintha világos lenne, elvégre ismeri a helyet. Hajnali fél háromkor éri el a házat, alapesetben bemenne, de most nem árt az óvatosság, mert kétféle vadászcsoport van itt: egyszerű emberek, akik akár ide is jöhettek, meg a földönkívüliek, akikre inkább gyanakszik, hogy bemennek a házba. Kint vár, fél óra telik el és villany kapcsolódik a fürdőszobában, rövidre rá meg a konyhában, vagyis két alak van bent. A bejárat felé lopakodik és megtalál egy töltényhüvelyt, .308 Winchesterhez való, még fényes és a lőpor is friss, nemrég lőhették ki. Mary vagy halott, vagy fogoly, nem hiszi, hogy elmenekült volna, mert nem a tettek embere. Hamarosan világosodik, addig vár és figyel, ehhez nagyon ért már 12 éves kora óta.
Mary rémálomból ébred, ahol Paul lelövi a veszekedő szüleit. Ez valóban megtörtént, csak az évek során annyira bemesélték maguknak az autó balesetet, hogy azt hitték el. Innen ered Mary fóbiája a fegyverek iránt és hogy utálja az erőszakot. Még sötét van, de két zseblámpa fénye villan és emberi hangok jutnak el hozzá. A nő átkozza magát, hogy nem tüntette el a nyomait, a kést nem tette zsebre, ami most a táskában van, ráadásul nem tért le az ösvényről, így a két férfi könnyen rálel. Gyűlöli őket, mert elégé bunkón viselkednek és utalnak rá, hogy végigmennének rajta. Mary közli, hogy nem megy le, jöjjön csak fel Danny, de a férfi ekkor jól hallhatóan csőre tölti a fegyverét. Mel kissé parázik, elvégre élve kell a nő, de a barátja megjegyzi, hogy Regal csak az ölést tiltotta, azzal nincs gond ha rálő a hölgyre, amin mindketten nevetni kezdenek. Mary jobban fél, mintsem szégyellje mennyire gyorsan megadja magát, ráadásul hiába turkált a zsákban, a kés alul van. Danny rászól, hogy vegye onnan el a kezét (bár a nő amúgy se vette volna hasznát két fegyveres ellen, eleve nem tudna senkinek se ártani), majd Mel felmegy a zsákért. A vonakodó férfi elindul, hogy lesegítse a nőt és leszedje a cuccait, ekkor Mary észreveszi, hogy a fickó homlokán három apró pont jelenik meg háromszög alakba formálódva. Valaki lézeres célzóval bemérte a férfit, Mary rémülten néz hátra, de sehol senki. A tájat különös hang tölti be, valami nem evilági, amitől Mel visszacsúszik a földre és előveszi fegyverét. Mary időközben megtalálja a kést, Danny rászól, hogy azonnal másszon le, de nem tudja befejezni a mondatot, mert fénygömb vágódik a mellkasába. Mel találomra lőni kezd, egy lövedék a nő közelében csapódik be, megrázva az ágat. Mary még időben megkapaszkodik, látja, hogy a férfi mellkasát szintén egy fénygomb találja telibe, a holttest pedig nagy erővel csapódik a fának. Mary zuhanni kezd, még megfog egy ágat, de ereje fogytán és csak annyit tud elérni, hogy zuhanáskor ne a szakadékba, hanem az ösvény felé essen, ahol valami nagy lény rohant el.
Sloane órák óta vár egy vastag fa fedezékében. Nem tudja, hogy mennyi orvvadász van a házban, vagy miért jöttek ide, de utóbbi nem is fontos. A ház közelében van egy egyszerű riasztó, egy-egy kapa, gereblye és ásó egymásnak támasztva egy betonplaccon, amikhez egy horgászzsinór van kötve. Eredeti rendeltetése az, hogyha mondjuk egy medve járna arra, akkor az a zsinórral feldöntse a szerszámokat, így a hang figyelmezteti a bent lévőket, hogy valami van kint. Sloane most ezt használja ki, hogy az egyik ablakhoz csalja az egyik vadorzót, a zajra valóban feltűnik egy férfi az ablaknál, akit könnyedén sikerül lelőni. Gibson hátralökődik az ablaktól a hangos dörrenéskor, feje teljesen szétment, Martin hiába rohan is hozzá. Egy újabb lövedék nem messze Regaltól csapódik be. A férfi kiordít, hogy náluk van a nő, ezért ne lőjön. Sloane látni akarja, de mivel pár percig nem történik semmi, ezért a házhoz lopakodik. Az orvvadászok blöffölhettek, vagy nincs is ott Mary, vagy megölték, mert nem mutatják. Revolverrel hatol be, miközben a fülvédőjét érzékenyebb fokra veszi, hogy hallja a neszeket, de a ház már üres. Regal és Martin (aki gyászolja szeretőjét) már elhúztak a hátsó ajtón. A piás üvegekből ítélve nem egy, hanem még pár orvvadász kell, hogy legyen a közelben, Mary sehol, de harcra utaló jelek se, vagyis vagy kint ölték meg, vagy a tanárnő elmenekült, ezt igazolja az eltűnt túlélőtáska, hiszen a vadászok miért vitték volna el, ha van sajátjuk. Egyelőre halottnak nyilvánítja Maryt, mert kár reménykednie és emiatt csalódni. Elvégre a városi tanárnő a vadonban van semmi tapasztalattal, medvék, vadorzók és idegen lények között.
Regal és Martin sietős tempóban rohan Dannyék nyomában, remélhetőleg sikerült elcsípniük a csajt, mert ez a vadőr teljesen zakkant. Biztos is, hogy egy vietnami PTSD-s veterán, aki mindenkiben vietkongot lát, tönkretette a járműveket, hogy most levadássza őket. Talán a nővel lehet rá hatni, Regal tervezi, hogy majd csapdát állít, elvégre a hölgy nyomait könnyű követni, a vadőr meg óvatosan fog jönni, így lesz idő valamit kiagyalni, legfeljebb Martint használja csalinak, hogy biztonságos helyről lelője a veteránt. Sloane örül, hogy Mary él, megtalálja a nyomait, de látja, hogy négy férfi is utánament, kettő korábban, kettő pedig most. Az ő fejükkel gondolkozva evidens, hogy csapdát akarnak majd állítani, de ő ismeri az erdőt, tudja hol lehet ilyen helyeket találni. Regal valóban lesben vár, miközben Martin keresi a többieket, akiknek a közelben kellene lennie. Egy óra telik el, de Regal nem látja a vadőrt, kételkedni kezd, elvégre egy profi mesterlövész az ellensége, aki egy minőségi fegyverrel van valahol kint. A háta mögül mozgást észlel, előhúzza a Desert Eaglet, de csak Martin az. A sápadt, ijedt tekintetéből tudja, hogy Dannyék már nem élnek. Sloane negyven láb magasan egy fenyőről figyeli a jelenetet, tudja melyikük a vezér, illetve jól gondolta, hogy hol fog lespozíciót felvenni. Csupán azért nem lőtt eddig, mert mi van ha Maryt valahol elrejtették, így egyenlőre jobb, ha még élnek és nyomra vezetik. Látja, ahogy a sápadt, riadt férfi egy táskát mutat fel, Maryé, vagyis a tanárnő még él, máskülönben más bizonyítékot hozott volna a fickó. De a ragadozók is a közelben vannak, bizonyára elkapták azokat, akik Mary után mentek, ezért riadt meg a táskás pasas. Egyenlőre jobb életben hagyni a két orvvadászt, elvégre jók lesznek csalinak, amíg az űrlények velük foglalkoznak, ő lelőheti az idegeneket.
Mary számára homályos az, hogy hogyan maradt életben. A mélybe zuhanáskor szerencséje volt, komolyabb baja nem lett, viszont a folyópartnál kificamítja jobb bokáját. Egy vízszintesen meredő szikla alá bújik, mert nem tudja mit tegyen, de az biztos, hogy lapulnia kell. Hamarosan fentről emberi testek potyognak le, vérrel koszolva be őt is. A fejetlen hullák láttán felsikít, amire válasz egy nem emberi torz kacaj. Addig fut, többször elesve az erdőben, míg már nem hallja, aztán lepihen aludni és kitisztul a feje. Talán mázli, hogy az esésnél elejtette a kést, mert ezek az űrlények talán tényleg vadászok, egy fegyvertelen nő bizonyára nem jelent nekik kihívást, nem éri meg vesződni vele. Semmi sincs nála, még a folyóból tud inni, de ételt nehezen tud szerezni, a TV-ben minden olyan könnyű, de a valóság más. Ráadásul nem is várhatja a mentőcsapatot és nem hagyhat nyomokat, mert akkor megtalálják és megölik őt, mentőcsapat meg nincs, mert Dietz is még 4-5 nap múlva jön és még ki tudja mennyi idő, mire meglelik őt. A vadőrnek igaza volt, Paulnak hiba volt idejönnie anno, mert ez a hely nem ilyen embereknek való, neki se kellene itt lennie. Mary fogja magát és feldagadt bokával elindul megkeresni a táskáját, elvégre jobb próbálkozva meghalni, mint várni a biztos halált.
Regal nem nézi meg a holttesteket, fentről is látja, hogy lefejezték őket és megint azzal a sci-fi fegyverrel lőtték őket le. Az az őrült Sloane szóval előbb kapta el a srácokat, majd visszament a vadőrházba megölni Gibsont. Az energiafegyvert biztos valami ismerőstől kapta, de minek hord hatalmas bakancsot, mert csak ilyen nyomok vannak. Talán Nagylábnak öltözve rohangál az erdőben és gyilkol? De legalább most tudtak rálőni, Mel pisztolyából vannak a hüvelyek, bár bizonyára csak vaktában lőtt mindenre. Martin a sírás és összeroppanás határán van, Regal bánja, hogy Gibsont küldte az ablakhoz, mert neki most több hasznát venné. A vadőr bizonyára eleve csalinak használta a barátnőjét, ezért voltak jól követhető nyomok, az őrült mindig is előttük járt egy lépéssel. Ideje visszatérni a házába, elvinni minél több fegyvert és megpróbálni valahogy levadászni. Sloane szintén megnézi a tetemeket és ugyanazokat a következtetéseket vonja le: az egyik orrvadász tudott lőni, de nem talált el semmit. Viszont Mary a fán volt, mivel fent nyomok nincsenek, így csak a mélybe eshetett, ott valóban látszódik, hogy valaki sérült lábbal, de arra ment. Ez bonyolítja a helyzetet, de legalább jó hír. Elégé fáradt, legszívesebben aludna pár órát, de megtanulta Vietnamban, hogy mindent meg kell tennie, minden más csak másodlagos. Talán eleve azért élte túl a háborút, mert Isten kiválasztotta, hogy ezt a csatát vívja meg itt és most.
Mary a pánik szélén van, két órája vánszorog, de nem talál vissza oda, ahonnan leesett. Teljesen eltévedt, éhes, fáradt és fél, eddig olyan gyorsan történtek az események, hogy csak most tudja ezeket feldolgozni és ezek megrémítik. Kétszer bújik bokrok alá, mert hangokat hall, egy ilyen esetben elkezd sírni, nem akar itt lenni és rá kell jönnie, hogy a vadőr akármilyen rideg is, de igaza volt végig. Bezzeg Sloane nem sírna egy bokor alatt, hanem bizonyára tüzet gyújtana, ételt szerezne és tudná mit csináljon. De legalább megpróbálta, nem dermedt le a pániktól, de ez is kevésnek bizonyult. Ezt hangosan ki is mondja, egy férfi hang kérdez rá, hogy mit is próbált meg. Sloane végre feltűnt, a férfi követte a nyomokat, amik párszor keresztezik egymást, mert a tanárnő eltévedt. Nem akarja megijeszteni a hölgyet, akit hátulról közelít meg. Mary nagyon örül a hősének, akinek nem kell beszámolnia, hogy min ment keresztül, mert a vadőr elmondja ezt helyette is, hiszen jó megfigyelő. Mary örül neki, akármennyire is durva, de legalább határozott, logikus és tudja mit csinál, azon kapja magát, hogy vonzódik hozzá. Nem mennek vissza a vadőrházba, mert az veszélyes, az űrlények akár ott lehetnek, ezért jobb egy odú, ami közel van, álcázott és egy ember elfér benne.
A vadőrházban felnyitják a fegyverszekrényt. Regal egy Stoner 63-ast vesz magához, míg Martin egy Benelli M4-es sörétest, elvégre lehet közelről kell megállítani a vadőrt. Pisztolyok terén Regal elvesz egy Start, társa pedig a Smith & Wesson K-ra hajazó pisztolyt, a Medusát, ami .380 ACP és .357 Magnum között bármit kilő. Majd ha visszajönnek, jobban körbenéznek, elvégre Sloane megölelése után várniuk kell majd a repülőre, de legalább lesz egy nő velük, akivel elszórakozhatnak. Martin felgyújtaná a helyet, de Regal nem akarja, mert még szükségük van a helyre. Hagyja, hogy a férfi őelőtte menjen ki, elvégre az első lövést kapja be inkább Martin, mint ő.
Sloane egy rejtekhely felé vezeti Maryt, itt hallanak egy repülőgépet. A vadőr ismeri az erre járó összes gép hangját, így tudja, hogy ez nem Dietz. A hegygerincre feljutva egy Piper Archert látnak, amiben 4-6 ember is elfér és a leszállónál köröz. Ez nagyszerű hír, kijuthatnak az erdőből, vagyis irány a leszálló, ám még el se indulnak, mikor a fák közül egy lövedék csapódik ki és darabokra robbantja a gépet. Az űrlények nem akarnak új jövevényeket. Sloane odamegy, mert ki kell derítenie ki ült a gépen és miért jöhetett, túlélőkre úgy se számít, mert ha nem a robbanás, akkor a zuhanás végzett a gépen lévőkkel. Nem csak Mary döbbent le, hanem Regal és Martin is, akik már azt hitték, hogy pár perc múlva elhagyhatják a helyet. A leszálló közelében vannak, csupán elfoglalják a gépet és megszabadulnak ebből a pokoli erdőből. De nem így lesz, az átkozott vadőrnek egy rakétavetője volt és lelőtte a repülőt.
Sloane elvezeti a tanárnőt az odúhoz, ahol egy időre meghúzhatják magukat. Van itt ellátmány és két hálózsák is, vagyis aludhat pár órát mielőtt kimegy és elintézi az űrlényeket. Mary nem érti, hogy miért nem várnak csak itt, míg elmennek, ez lenne a legjobb megoldás. De a vadőr szemében látszik, hogy ő ölni akar, szerinte ez csak az idegenek számára lenne a legjobb megoldás, mert akkor megúsznák a tetteiket. A férfi ellátja a társa bokáját, szerencsére nem tört el a csont, aztán esznek a nem túl ízletes ételekből és beszélgetnek. Több közös van bennük, mint hitték, mindketten egyedülállóak, gyerek nincs, sőt, Sloane látja, hogy bejön a nőnek. Egy hálózsákba fekszenek, hogy testhőjükkel melegítsék egymást, a férfi nem mozdul rá a nőre, mert alig ismerik egymást, ráadásul normális körülmények között nem feküdnének egymás mellett így. Mary is fékezi magát, sőt, csak még inkább tiszteli társát, aki nem használja ki az alkalmat, hogy a bajbajutott hercegnővel legyen. Ám ahogy telik az idő, Sloane arra ébred, hogy a nő keze hol is simogatja, elmondja, hogyha nem akarja, nem muszáj megtennie, de mindketten felnőttek, egy csók után a vadőr utolsó gátja is lebomlik és szeretkezni kezdenek.
Regalék visszamennek oda, ahol Dannyék testei vannak. Regal látja, hogy a vadőr járt erre, ha nincs Martin, akkor mostanra leszedhette volna. Alaposabban nézve a tájat, látja lent, hogy valaki ott sétált, a nő az, akit követve eljuthatnak az őrülthöz. Ahogy lemennek és később a hegygerincre kapaszkodnak fel, Regal furcsa dolgot lát, egy ponton forró levegő remeg a talaj fölött, amiből egy villanás jön ki és darabokra robban egy fa a férfi közelében. A vadőr valahogy nem csak ideért, de magával hozta a páncélöklét és meglepte őket. A két vadorzó menekülni kezd, hogy valahogy az ellenség hátába kerüljenek.
Az aktus után Sloane öltözni kezd, Mary szeretné ha maradna, de tudja ő is, hogy nem tudná sehogy se itt tartani újdonsült pasiját. Ha 1-2 nap múlva nem térne vissza, akkor Mary kénytelen a leszálló közelébe menni, ott egy kunyhóban kivárni Dietzet és vele elhúzni, majd Anchorage-ben jelenteni az eseményeket. Egy zsák túlélőcsomag lesz itt, Sloane is elmondja hogy majd hogyan kell haladni. A vadőrnek mindenképpen sikerrel kell járnia, a ragadozók egy repülőt már lelőttek, ha élnek mire Dietz megjön, akkor neki is lőttek. A vadőr elsőnek a roncsok felé tart, négy órába telik megtenni az utat, mert óvatos és kerülőutakat tesz, majd pár óra kutatás után a roncsok között (amik széles körben szóródtak szét) talál egy fekete bőr övtáskát. Ebben egy .357-es Magnum és egy tartalék tár van, előkerül még pár dolog, például egy pénztárca, ami egy J.J. Heiner nevű emberé voltak. Nem ismeri őt és azt se tudja mit keresett itt, de az biztos, hogy ki kell iktatnia az űrlényeket, mert ha élnek, mire Dietz idejön, őt is leszedik. Illetve mivel a rádiót zavarják, így addig lőhetnek le repülőgépeket, míg valakinek fel nem tűnek az eltűnések. Idővel a Nemzeti Gárda kijönne, hoznának repülőket és helikoptereket meg elég tűzerőt, hogy végezzenek a lényekkel, de csak az a kérdés, hogy addig hány ártatlan ember fog meghalni. Sloane elteszi az iratokat, majd az ügy után értesíti Heiner feleségét. A férfi felölti a cserkelő ruháját és elindul vadászni.
Regalék a nő nyomait keresik, Mel hullájából egy medve evett vagyis a közelben van az állat. A szag hamarosan több medvét is idefog csalni, ami nagy kár, hiszen ha még meglenne a csapat, akkor annyit kilőhetnének, hogy gazdagok lennének. A nyomok hirtelen eltűnnek, pedig a fákra nem mászhatott fel. Sloane csapdát állít, a rádióján leragasztja az adás gombot, majd kiteszi. 400 méterről egy órán át figyel és bejön a számítása. A rádiót ugyan zavarják a lények, de érzékelik, hogy valahol van és ezt megfogják nézni, mert azt jelenti, hogy ott a préda. A láthatatlan alak nem teljesen kivehetetlen, a vadőr tudja, hogy mire figyeljen, így meglátja, hogy a levegő egy ponton furcsa formát ölt. A rádiót valami felemeli, ez az ideális pillanat a lövésre. A férfi magában agyal, hogy merre lőjön, mert a célpontja láthatatlan és csak egy esélye lesz, de nem sokáig, ha habozik, az űrlény rájön, hogy csapdába került. A fegyver eldördül, hosszú másodpercekig semmi se történik, aztán zöld vér kezd ömleni a földre, a lény halott, de az álcája aktív maradt. Sloane elgondolkozik azon, hogy megnézi a testet és elvesz tőle dolgokat, de letesz erről, mert ha ő menne el a galaxis másik végébe vadászni feltűnésmentesen, akkor a fegyvereire azonosítókat tenne, amik csak akkor működnek, ha ő használja. Illetve talán mint az asztronautáknál, a lénynél is vannak jelzőrendszerek, amik riadóztatnak, ha a viselője sérült vagy meghalt. Meg nem lehet tudni, hogy nem aknázta alá magát, hogy a gyilkosát magával vigye a sírba, az emberek így tennének, nem kizárt, hogy ők is. Az is ellene szól, hogy nem tudni mit tesznek a többiek, talán szétlövik a helyet, vagy a hajójukból dobnak le egy atombombát, jobb ha inkább távozik és máshol csap majd le.
Regal nyomokra lel, úgy tűnik a vadőr megtalálta a nőjét és ezért találni követhető jeleket. Elég időigényes, többször teljesen elvesznek a jelek, de Regal se amatőr, bár így is majdnem elhalad a barlang mellett. Sloane jól tüntette el a nyomait, de Mary akkor is civil, ő hátrahagyott nyomokat (egy-egy kavics, tűlevél ott, ahol nem kellene lennie). Szól társának, hogy ne öljék meg a bent lévőket, előbb jó lassan megkínozzák őket és majd utána végeznek a mocskokkal. Pisztollyal a kézben kúsznak be, ahol csak a nőt találják. Ez se gond, félig megvolnának, Regal bemutatja magát és társát, illetve hogy most megmotozzák őt és elviszik innen, de ha ellenkezni próbálna, azonnal lelövik. A motozás során a kelleténél tovább van a keze a nő mellén és érezteti, hogy majd mire számíthat később.
Sloane dél felé halad, ez az egyetlen járható irány, ha a vadorzók elakarnának menni, máskülönben hegyet kellene mászniuk. A férfi leakarja zárni velük az ügyet, ezért tart oda. A ruhájában szinte megsül, de nem veti le, mert akkor láthatóvá válna. Miközben a hideg folyónál jár, túl későn veszi észre, hogy egy fiatal barna medve van a közelében. A férfi szoborrá dermed, kezében ott a revolver, de ha nem kell, nem ölné meg az állatot. A medve tudja, hogy valami nem stimmel a bokorral, de végül csak otthagyja.
Maryt a hányinger környékezi, ahogy fájó lábával kiviszik őt, mivel nem mondja meg azonnal a nevét, így Regal a földre löki, ahol felhorzsolja a karját. A vadorzó kérdez, hogy miért segít egy pszichopatát, aki még repülőket is lelő. Mary nem mondhatja meg az igazi választ, mert nem hinnének neki, így egy másik vadorzó csapatról beszél, akik gyilkolnak. Regal nem hisz neki, mert látta ahogy megöli Gibsont és azt is hallotta, hogy a vadőrt nem érdekli, hogy a nő él-e. Mary végül elmondja, mielőtt megütnék, hogy mi az igaz, egy űrlény vadászcsoport van az erdőben, ami medvét és embert öl. Regal olyan képet vág, mintha arcon vágták volna, majd nevetni kezd, hogy mekkora baromság ez. Regalt kissé nyugtalanítja, hogy a nőn látszott, hogy a vadorzóknál hazudott, de az űrlényeknél őszintén beszélt, de ez baromság, ez is csak zakkant, mint az őrült pasija. Még hogy kis zöld marslakók idejönnek és a csúnya gonosz vadorzókat ölik le, hogy védjék a Földet és állatokat. Az is hihetetlen, hogy láthatatlanok, meg energiasugarat lőnek, ez a Sloane pasas teljesen beetette a nőt mindenféle sztorival és ebben szilárdan hisz. Meg eleve az is baromság, hogy majd egy védtelen városi nő marad életben, míg a fegyveres férfiak nem. Regal megáll, hogy vizeljen, addig Martin őrzi a foglyot. A fák között meglát valamit, szólna, de nem tudja befejezni, mert egy energiagömb találja el a törzsét. Mary sikoltva rohan el, de az utolsó vadorzó beéri és ösztökéli a hegyek felé. Regal reméli, hogy az eszelős vadőr csak nem lesz annyira bolond, hogy rájuk lőjön, elvégre akkor a barátnőjét is eltalálná. A férfi eldöntötte, hogy végezni fog a fogollyal, mert csak lassítaná, ráadásul ugrik a nemi erőszak is, mert már nincs senki, aki fedezné és nem akarja azt, hogy akció közben hátulról valaki lelője.
Sloane direkt hagy hátra nyomokat, nem túl könnyen követhetőek, nehogy gyanús legyen. A vadorzók vezetője mindenképpen tapasztalt alak, ő követni fogja, bizonyára azt fogja hinni, hogy a vénember ennyire ügyetlen, hogy nem veszi észre, hogy itt-ott lábnyomokat, letört gallyakat vagy letaposott füvet hagy. Az se gond, ha a humanoidok találnak rá előbb a jelekre, legfeljebb őket lövi le előbb. Egyelőre nem tudja hol vegyen fel pozíciót, majd tudni fogja, ha meglátja, attól nem tart, hogy elébe kerülnek, mert ő maga se tudja merre tart. Regal és Mary elérnek egy bódét, amiben szerszámok vannak tárolva, a szűk kis épületbe zárja a nőt, mert csak lelassítaná, de ígéri, hogy visszatér és vele is végezni fog. A nő lepihen aludni, majd ezután megpróbál valahogy kijutni, kivéve ha előbb nem találnak rá, bár függ hogy ki, hiszen a kimenetel lehet menekülés vagy halál. Regal délnek tart, elvégre a pszichopata vadőr tuti ott állít csapdát, mert csak arra lehet elhagyni az átkozott erdőt, de ő ravaszabb és ő fog inkább neki csapdát állítani. Mindenképpen végeznie kell az öreggel, mert máskülönben a hatóságoknak azt mondja a barátnőjével, hogy ő végezte a gyilkosságokat és utána egy életen át kellene rejtőzködnie.
Sloane délután négy körül találja meg a helyét, egy tisztás közelében egy vastag fenyő mellett a gyökereknél. A nyomait eltüntette, így aki követte őt, az mindenképpen a tisztáson fog előbb felbukkanni, ő pedig kilövi, a fa pedig elég vaskos, hogy minden találatot felfogjon. Regal magában örül, hogy nyomokra lel, lám a vén vadőr mégse olyan tökéletes és nem számított rá, egy profi nyomkövetőre. Emiatt döbben rá, hogy mi van, ha ez csapda. A veterán tudja róla, hogy ő is profi és direkt hagyott nehezen, de követhető jeleket. Ez megnehezíti a dolgokat, mert úgy kell követnie a jeleket, hogy közben nem csinál magából célpontot és folyton keresi hol lehet csapda. Egy átlag orvvadász ezt nem tudná megtenni, de ő profi, ezt megtudja oldani. Egy ösvényhez közeledve érzi, hogy valami van a közelben, földre veti magát, ami nagy mázlinak bizonyul, mert ekkor lát meg egy villanást a fémen, csakis egy puska lehet. Most már tudja hol van Sloane, sötétedésig még van pár óra, addigra odatud lopakodni és hátulról végezni az őrülttel.
A vadőr hallja, hogy valami közeledik, a léptek túl óvatosak, nem lehet állat, valami lopakodik, de nem tehet ellene semmit. Ha mozdul, akkor felfedi magát a bokrok takarásában, még a revolverét se tudja előhúzni, hogy közelről azzal lőjön a támadóra. Furcsa, cserregő hangot hall, megdermed, mert ez csakis az idegen vadász egyike lesz. Óvatosan balra néz, így látja, hogy tőle 5 méterre egy alak materializálódik a semmiből és kipattintja ikerpengéit. A lény elbődül és megindul felé, Sloane nem veheti elő revolverét, nincs rá idő, mindenképpen a puskával kell lőnie ilyen közelre.
Regal meglepődik, hogy a vadőr a kelleténél közelebb tűnt fel a semmiből. Háromszor lő belé, a test eldől, ám örömét döbbenet váltja fel, mert ez jóval nagyobb mint egy ember. A nő nem hazudott, tényleg űrlények vannak az erdőben! Sloane ráfordul az orvvadászra, kettejük közül a vadőr lő hamarabb, Regal egy villanást lát és utána örök sötétséget. A veterán előhúzza revolverét és közelebbről nézi meg a bűnöző általa kilőtt ragadozót, ami még él, de erősen vérzik (a háromból két lövés találta el). A kreatúra még a férfira fordítja arcát, keze az alkarpanelen kezdene matatni, de ekkor végre kiszenved. Ezt követően az orvvadász testét nézi meg, a jobb szem fölött találta el a fickót, aki azonnal meghalt. Csupán a szerencsén múlt, hogy nem Sloane húzta a rövidebbet, mázli, hogy a két ellensége egyszerre tűnt fel és egymást iktatták ki, máskülönben esélye se lett volna egyikük ellen se. A ragadozó lerohanta volna, a vadorzó pedig hátulról lőhette volna ki, mindkettő esetben meghalt volna. Átkutatja a lelőtt pasast, akinek előkerül a pénztárcája, eszerint Regalnak hívták. Elvben már csak egyetlen űrlény maradt az egész erdőben és végre végre ennek az egésznek.
Mary rémálomból ébred, gyorsan rájön, hogy még mindig a forró, szűk és sötét kabinban van. Egy rúddal próbál lyukat ütni az ajtóba, hogy majd elérje a zárt, de egy órányi próba után is csak egy apró lyukat tud okozni. De nem adja fel, még fene tudja mennyi óra és leüti a lakatot vagy kifeszíti a zárat. Az ajtó nyílni kezd, Regal visszatért, ezért elhatározza, hogy leüti a fémrúddal és elfut. De nem a vadorzó, hanem Sloane hangja csendül fel, a tanárnő pedig nem törődve a cserkelő ruhából kiálló gallyakkal és levelekkel átöleli megmentőjét. A vadőr megtalálta a másik vadorzó testét, Regal pedig halott. Viszont még mindig maradt legalább egy idegen. Bizonyára teljesen dühös és beveti a hajóját. El kell tűnni innen, 20 mérföldre van egy rádiórelé, mellette egy leszállópálya. Ott tudnak talán segítséget hívni és valaki felszedi őket. Visszatérnek a vadőrházhoz, mert a 3-4 napnyi úthoz nincs elég ellátmányuk. Amíg Mary ételt pakol, addig Sloane leteszi a fegyvereket (amiket a vadorzóktól szedett el, mert ezeket tőle lopták) és ad egy 38-as revolvert a tanárnőnek. Nem kell semmire lőnie, a dördülés elijeszti a medvéket, amik kint biztos, hogy feltűnnek. A nő elmondja, hogy a szülei nem balesetben haltak meg, a 8 éves Paul lőtte őket le véletlenül, azóta irtózik a fegyverektől. Sloane megérti ezt, Mary mégis átveszi a revolvert, amit a zsákjába tesz, de nem akarja használni. Javasolja, hogy eleve fegyvertelenül vágjanak neki, elvégre az idegen vele végezhetett volna többször is, de nem tette. Sloane lát benne logikát, de az utolsó lény már biztos nem így játszik, az összes társa halott, a gyilkosuk pedig még él és mozog. Ez már nem vadászat, hanem vérbosszú a lény részéről.
A táj kezd besötétedni, a vadőr magabiztosan halad, őt nem nyugtalanítják a vadon zajai, hiszen ismeri ezeket. Egy kis pihenő után újra folytatják az utat, mikor a félhomályban fürdő erdőben jellegzetes cserregés hallatszik. Az utolsó ragadozó tudatni akarja jelenlétét, Sloane pedig tudja, hogy elkerülhetetlen a harc, amiből nemigen fog élve kijönni, mert nem volt ideje felkészülni rá. Mary nem akar maradni, a vadőr hiába is akarja őt biztonságban hagyni. Végül megengedi, hogy kövesse, de ha lövést hall vagy bármit, akkor hasaljon le és várjon, az űrlény nem őt akarja és jobb, ha nem veszi elő a revolvert. Sloane keletnek rohan, Mary pedig nehézkesen próbálja követni, de hamar elveszti és csak a nyomát keresheti.
Sloane nem érti, hogy a hegygerincen lévő lény miért hívta fel magára a figyelmet és eddig miért nem lőtt. Ahogy halad felfelé, végig fedezékben és takarásban van, de már rég be kellett volna kapnia a halálos lövést. Egy tisztásra ér, amit felismer, a végén van egy üreg, ahol meghúzhatja magát, amíg valami megfelelő tervet nem gondol ki. Újra hallja az idegen cserregését a háta mögül, de ha kilép a tisztásra, akkor jó célpontot nyújt, de meg kell kockáztatnia. A ragadozó hangja újra felcsendül jóval közelebbről, Sloane jobbra néz és 20 láb távra látni a levegő fodrozódását. Az űrlény hamar megteszi a távot és kiüti az ember kezéből a fegyvert, majdnem eltörve a vadőr karrját. Sloane látja, hogy a puskája felemelkedik, majd 10 méter messze dobódik el. A férfi próbálja előhúzni a revolverét, de jutalmul egy rúgást kap a bordáiba és kezéből kiütik a BMF-et. A ragadozó felfedi magát, magasabb, mint egy ember és arcát maszk fedi. A lény meghátrál, a vadőr tudja, hogy így akar teret adni neki, hogy felálljon és folytassák a küzdelmet a világosodó tisztáson.
Mary mellett rohant el a predator, a nő rémülten egy ideig nem mozog, de kötelessége figyelmeztetni Sloanet, hogy felé tart a lény. Ahogy eléri a tisztás környékét, azonnal látja, hogy pontosan előtte fodrozódik a levegő és valamit tennie kellene. A vadőr nehézkesen feláll, bizonyára pár bordája eltört és a szemébe is vér folyik, egyetlen fegyvere a két ökle és a Shiva Ki's Spirit márkájú tőrje, ami elég élés és vastagabb dolgokat is simán átvág, de ez a lény medvéket képes leölni. A predator türelmesen vár, majd kipattintja jobb karján lévő ikerpengéit, ami drasztikusan csökkentik Sloane amúgy is esélytelen reményét, hiszen így végkép lehetetlen a győzelem. A ragadozó röhögő hangot ad ki, mert ő is tudja, hogy milyen nevetséges a 'mber próbálkozása. Csakhogy Sloane meglepi, még Vietnamban tanult egy Setarko nevű harcművésztől, hogyha az ellenfeled nagyobb, akkor meglephető azzal, ha egyenesen elé ugrik az ember és nem kerülgeti, hiszen a nagyobb test hosszabb karrt jelent, de ez mit se számít, ha közvetlen közelről támadsz rá. Az űrlény egy pillanatra meglepődik a váratlan tetten, így Sloane az előrevetődést követően végighúzza a tőrt a lény hasán és mellkasán. A penge nem vág mélyre, a hálópáncél védi a testet, de még nem fejezte be, mire a tőr a füle magasságában van, a férfi előredöf és jó 6 hüvelyk mélyen belevág az izomba és egy bordában áll meg.
A ragadozó a bal kezével üt és eltalálja az ember bal vállát, amitől jó 3 lábat repül hátra. Sloane élete a végéhez közeledik, Vietnam óta kölcsönkapott időn él, így nem alázkodik meg, mikor a földönkívüli felé tornyosul, éles pengéi pedig készek, hogy levágják a fejét. 5 lövés dördül, Mary közelről lőtt, ebből 3 eltalálja a lényt. A vadász megfordul és menne végezni az új prédával, de Sloane ezt nem hagyja, nekiront és térd tájékon ráveti magát, amitől az óriás elesik. Zuhanás közben maga alá temeti az embert, aki nem hagyja, hogy az űrlény felálljon, mert akkor Marynak annyi, hiszen még a revolvert se tudja újratölteni, bár úgy se számítana, mert ezzel nem tudná lelőni. Sloane rúg egyet, könyöknél talál, amitől a talpra kecmergő vadász megint elesik. A BMF revolver 6-7 méterre van, azzal már kilehetne lőni a bestiát, de ezt ő is tudja. Mérgében felüvölt és letépi a sisakját, egyetlen ugrással megteszi a távot és újra kiüti a fegyvert a férfi kezéből. Az ikerpengék készek a gyilkos csapásra, de ekkor egy hangos dörrenés hallatszik, a ragadozó lenéz a mellkasára, amin zöld vér kezd folyni, majd kérdőn ránéz prédájára mielőtt élettelenül eldőlne.
Mary látta a küzdelmet és amíg a revolverét ment a hajsza, ő a mesterlövész puskát vette magához és bármennyire is reszketett, de lőtt. A visszarúgás majdnem felborítja, de sikerült találnia és pontot tenni a harc végére. A pár boldogan borul egymás karjába, közösen lesegítik egymást, majd ellátják sérüléseiket. Sloane továbbra is a relé felé akar menni, mert bár a háza közelebb van, de ott vannak a halott űrlények, az anyahajón lévők biztos nem örülnek és talán egy atombombát dobnak a helyre, vagy csak begyűjtik az elesetteket. A lényeg, hogy jobb elpucolni a körzetből. Mary tudni akarja most mi lesz, az újdonsült pasija pedig megmondja: a hatóságoknak azt hazudják, hogy két vadorzó csapat irtotta ki egymást, addigra az űrlények úgy is mindent eltüntetnek, ami mást mutatna. Lehet, hogy a lények visszatérnek, de nem hinné, hogy újra a parkjába, bár megjegyzi,hogy Maryt szívesen látja ha ő visszaakarna jönni. A hölgy pedig meghívja Los Angelesbe, de az túl veszélyes környék a vadőrnek, amin mindketten nevetnek.
A pár nem siet, éjszaka a csillagokat nézik, hátha meglátják az űrhajót. Csupán másnap reggel hallanak valami különös zümmögést, majd távoli robbanást és a lökéshullámot. A vadőrnek igaza volt, a lények nem hagytak nyomot maguk után, bár nem fogják majd megmagyarázni a robbanást a hatóságnak. A vadorzókat még igen, de ezt nem, habár úgy se voltak ott, hogy lássák mi okozta, szóval mondhatják ezt is. Sloane tudja, hogy az űrlények visszatérnek, hiszen négy társuk itt halt meg, egy nap lesznek, akik visszaakarnak ide jönni, elvégre a vadászat még érdekesebb lett. Talán ideje nyugdíjba mennie, a házából úgy is bizonyára füst és hamu lett. Szerencsére Mary szívesen látja a los angelesi házában, de főleg annak nagy ágyában.