Egyrészes Predator képregény, amit a Dark Horse Comics adott ki 1996 novemberében. Brian McDonald írta, Mitch Byrd illusztrálta, a tusrajz Jasen Rodriguez érdeme, míg a színek a Jimmy Johns és Jim Sinclair párosé, Sean Konot a szöveget gondozta, végül Scott Allie szerkesztette, a borító Paul Lee keze munkája.
A Predator képregények sorában a Strange Roux előtt jelent meg a Predator: Dark River, utána meg a Predator: Kindred látott napvilágot. A képregényt majd 2008 júniusában a Predator Omnibus: Volume 3-ban újra kiadják, illetve 2013 május 8-án digitálisan.
Történet
1931 júliusa, USA, Louisiana, Bajou Lafourche mocsaras vidéke. Három vadász azon töpreng, hogy mi, vagy ki viszi el a csalinak kihelyezett pézsmapatkányokat. Elvetik azt, hogy állat lehetett, mert tökéletesen megnyúzta a patkányokat, a húsukat pedig megette.
Rövidesen az iszapos talajban lábnyomokra lelnek, azt hiszik, hogy valamiféle aligátor lehetett, ám Leblanc elveti ezt, hiszen nincs faroknyom, meg különben is: ez két pár láb, nem négy. A cajun férfi fejére vér cseppen, a három vadász felnéz és különösebb meglepetés, vagy rémület nélkül azt taksálják, hogy a Klu Klux Klán miért hagyott itt megnyúzva és fellógatva egy négert. Leblanc azonban tudja jól, hogy nem a Klán tette ezt, hanem Gollywomp. A két társa felhúzza szemöldökét a név hallatán, így hát a cajun elmeséli nekik a bestia történetét.
A két férfi jót nevet a gyerekmesén, ami egy voodoo boszorka által óriási kecskebékává változtatott emberről szól, aki azóta is a mocsarat járja, hogy embereket nyúzzon meg. Nevetve követik a szerintük aligátor hagyta nyomokat, miközben az újabb, ezúttal két régebb óta megnyúzott emberi testet is a Klán számlájára írják. Mindhárman jócskán meglepődnek azon, hogy a tisztáson nem egy aligátort, hanem egy humanoid lényt találnak, aki éppen a közelben fellógatott ember koponyáját tisztítja. Leblanc távozik, míg a két vadász (akiknél puskák vannak) úgy dönt, hogy jó pénzt érne Gollywomp kilyuggatott teste.
Az egyik vadász csőre tölt, majd a zajra megpördülő lényre lő. Ugyan eltalálja, de csupán a kreatúra fejének jobb oldalán szakítja le a "hajat". A humanoid nem várat magára, pillanatokon belül elhajítja a lándzsáját és a fához szegezi a férfit, aki nem moccan többet. A másik férfi futásnak ered, beéri Leblancot a mocsárban térdig gázolva. A ragadozó a nyomába ered, a rémült vadász megfordul és közvetlen közelről arcon találja a lényt, ami a fájdalomtól összedől.
A két embernek nincs ideje nagyobb távot megtennie, mert a bestia vérző arccal ugyan, de beérte őket. Három lövést ad le az alkari szerkezetéből, amik mind mellé mennek. Ezt követően elhajítja dobókorongját, ami ugyan szintén célt téveszt, de a névtelen vadász elesik. A ragadozó ezt kihasználja, prédája felé tornyosul, kipattintja iker csuklópengéjét, ám mielőtt lecsapna, Leblanc egy követ vág a fejéhez. A humanoid egy lövéssel átüti a cajun bal vállát, de ez elég idő ahhoz, hogy a vadász a puskáját a lény torkának szegezze, de mire lőhetne, a kreatúra elrántja a fegyvert, így a lövés célt téveszt. Újabb lövésre nincs idő, a ragadozó felszúrja az embert, majd üldözőbe veszi a cajunt.
A vért követve megleli az utolsó prédáját, aki egy nagyobb farönkön áll, ép kezében egy jókora husáng. Az űrből jött vadász tisztelete jeleként leveszi magáról a felszereléseit, maga is egy nagyobb faágat szerez és így rohan a sérült emberre. Csakhogy Leblanc nem véletlenül állt egy farönkön, hiszen itt a talaj futóhomokból áll, ami sebesen elnyeli a meglepett predatort. A cajun később visszatér kiszedni a testet, csupán azért, hogy megfőzze és különleges étket készítsen belőle.