6 láb és 6 hüvelyk magas, de karó vékony néger férfi. Mérnökként dolgozik a DSMO Marion fedélzetén, mint a Kelland Mining Company embere. Jó barátja lesz a másik mérnök, Welford, kettejüket már csak rettenet-ikreknek nevezik.
Nem várt esemény
2159-ben a Delilah és Samson nevű kompok visszatérnek a bányából, ám nagy gond támad. Mindenki, aki a Marionon van a hídra megy. Lucy Jordan kapitány próbál kapcsolatot teremteni az érkező Samsonnal, de az adás zavaros, annyi szűrődik át, hogy sok a sebesült és a bányászok arcára valami lények tapadtak. Josh Baxter helyrehozza az adást, így tisztább a hang és a kép is. Jordan a medikai részlegbe küldi Garciát és Kasjanovot, míg ő és Cornell a dokkhoz mennek.
Eközben a Delilah letér a pályájáról, Baxter helyreállítja az összeköttetést, így a hídon lévők láthatják a pilóta arcát, illetve hogy mögötte három bányász küzd, ketten csákánnyal, a harmadik ember plazmafáklyát szorongat. A többi ember halott, mindegyikük mellkasán lyuk éktelenkedik, egyikükből kitör valami lény, amiből több van a padlón és amikkel a bányászok küzdenek. A plazmafáklyát elsütik, minden és mindenki meggyullad és szétég, a Delilah a Marionba csapódik.
Egy maroknyi túlélő
A hídon lévő emberek félnek és tanácstalanok (szerencsére senki sem szerez komoly sérülést), élükre Chris Hooper áll, mivel ő a rangidős (csupán Powellre kell ráordítania, hogy a sérült hajón kell maradniuk, mert a bolygón nem húznák ki a segítség megérkezéséig, hiszen onnan jöttek azok a lények). Hoop magával viszi Karen Sneddont és Welfordot a 3-as dokkba, ahol a Samson bedokkolt.
A Samson néma, senki sem jött ki a kompból. Baxter helyrehozza a képet, így láthatják, hogy mindenki halott, csak a pilóta él, de ő egy helyben ül és sír, míg a háta mögött az egyre növekvő mellkasrobbantók várnak. Hoopék lezárják a dokkot (a Samsont is, nehogy azok a lények kiszabaduljanak, illetve kiszivattyúzzák a levegőt. A túlélők elkezdik sugározni a segélykérést, de erre nem jön válasz. 77 nap telik el, a Marion egyre közelebb kerül a bolygóhoz, maximum 15 nap van hátra a becsapódásig. A bolygóra nem mehetnek, mert az idegenek a bányából jöttek, mentőegységek nincsenek a Marionon, tehát nincsen menekvés.
Mentőangyal
Egy gép közelíti a Marionhoz, pár óra múlva a hajó, a Narcissus bedokkol. Hooper, Sneddon és Powell felébresztik az egyetlen utast, Ellen Ripleyt a kryoból. Ripley elájul, csak jóval később mondja el mindenkinek a történetét (a Nostromo incidens). Ezután Sneddon előterjeszti tervét, miszerint Ripley hajójával hagyják el a Mariont, a gond csak az, hogy a mentőegységben nincs elég kryo kapszula, tehát a túlélők nagy része kénytelen ébren eltölteni az akár 6 évig tartó utat a Peremvidékig. A másik gond az, hogy a Narcissus telepei nem bírnák az utat, ezért új telep kellene, a Marioné nem kompatibilisek, de a bányában vannak megfelelő energiatelepek. Ez azt jelenti, hogy a Samsont meg kell tisztítaniuk a xenoktól és azzal lemenni a bányába, ahol megkeresik a telepeket és visszajönnek.
Az elkövetkező három napban rákészülnek a tervre. A rettenet-ikrek összeszednek annyi bányászfelszerelést, amit majd a csapat fel tud használni (csákányok, durrantók, plazmafáklyák), a napok teltével Powell egyre inkább sopánkodik. Sneddon előáll azzal, hogy a rakományhálókkal fogják majd el a Samsonból kiözönlő xenokat, így a sav nem fog semmit sem tönkre vágni.
A terv első szakasza
Powell és Welford helyrehozzák a dokk zsilipjéhez vezető ajtó nyitómechanizmusát, majd a Samson bejáratánál kifeszítik a hálókat. A hálók működnek, a kiszáguldó négy idegenből kettő fennakad, ám a másik kettő kiszabadul belőle. A túlélők próbálják őket lelőni durrantóval (a plazmafáklyát Hoop használja csak). Powellt az az idegen támadja meg, amit Hoop plazmafáklyája már eltalált, de nem ölte meg. Mielőtt Kasjanov lelőné a lényt, addigra Powell fejét már átütötte a szekunder nyelv.