A 23. század közepére már létező drog. Tartalmazza a jó metamfetamin minden éltető erejét, a minőségi pszichedelikus szerek gyönyörét és az ópiátok fizikai nyugalmát komolyabb hátulütők nélkül. A különböző szigorítások miatt az alvilági alakoknak elégé költséges beszerezni az alapanyagokat, de ha sikerül, utána nyert ügyük van. Az egyik nagy MX7 terjesztő Adrian Msomi.
Az MX7-est tapaszok formájában helyezik fel a testre, ami után a szer hatni kezd. Az embernek önbizalma lesz, a világ világosabb és tisztának tűnik, illetve hatalmas megkönnyebbülés éri el a használót. Akár egyetlen tapasz esetén is fennáll a függőség kialakulása, ami képes tönkretenni az embert. Egyrészt az MX7 rendkívül drága és nehéz beszerezni, ugyan lelehet szokni róla, de ez két hét kórházi kezelésbe telik, a pácienseknél megfigyelhető a klinikai depresszió, akik ezután is drogozni fognak és a legálisan beszerezhető pszichotrop szereket szedik. Nagyjából annyian szoknak vissza az MX7-re, mint ahányan öngyilkosok lesznek. Csak az igazán gazdagok és a drogdílerek (az ágyasaikkal) engedhetik meg maguknak az életen át tartó függőséget.
A használók feledékennyé válnak, illetve könnyen manipulálhatóakká. Az erős mesterséges fény irritálja a szemüket és gyorsan kifulladnak, de nem alszanak el.