FANDOM


A Gyarmati Tengerészgyalogság osztagaiban legnagyobb tűzerőt a géppuskák jelentik. A könnyű, erős és megbízható M56 Smartgunt egy testhevederre rögzített állványzaton hordják (ami össze van kötve egy infravörös célkereső rendszerrel) így nem kell bajlódni a felállításával, hogy automata tűzzel árasszák el a célpontot.

Áttekintés

Az M56A2 egy M250 típusú, 10 mmx28-as hüvely nélküli lövedéket használó általános célú automata támogatófegyver, ami 1500 m-ig effektív, az elméleti tűzgyorsaság 1200 lövedék/perc. A fegyver nagyrészt öntött szénszálból és könnyű ötvözetekből készül, míg egyes belső alkatrészek műanyagból. A cserélhető csőrendszer léghűtéses, de hőelvezető is csatolható hozzá. A teljes rendszert a kezelő taktikai hordmellénye tartja. A fegyver önirányító az állványzaton, de a tüzelés kézi vezérlésű. A komplett rendszer (hordmellénnyel és teli tárral együtt) 17,82 kg súlyú. A fegyver hossza 122 cm, melyből a cső 54,5 cm.

A rendszer négy fő részből áll: a kezelő taktikai hordmellényéből, a fejen hordható célzókészülékből (HMS - Head Mounted Sight), az összekapcsoló állványzatból és maga a fegyverből. A mellény kompozit mikrohálós ballisztikus páncélzatból készül, mellrésze magába foglal egy PRC 489/4-es kommunikációs adó-vevőt, valamint a kereső- és célzóprocesszort. A háti részen csatlakozókat helyeztek el a processzorhoz, és egy lezárt "fekete doboz" egységet (LRU - line replacement unit). A giroszkóp-stabilizáló kar a mellény bal csípőrészéhez csatlakozik, koaxiális kábelei pedig a processzor- és energiakimenetekhez. A fegyvert ezután csatolják a kar végére. A fegyver keresője egy univerzális csatlakozón keresztül kapcsolódik a processzorhoz.

A fegyvert még a lőszer betöltése előtt feszültség alá helyezik. A teljes rendszert egy hagyományos DV9 lítium elem látja el, mely egy feltöltéssel 50 000 lövés leadására képes. Az elem a hordkar és a fegyver között futó energiakábelhez csatlakozik, így könnyen és gyorsan cserélhető. A fegyver lövéskiváltó szerkezetéből kettő van: egy a fogókaron és egy a tüzelőfogantyún. A kezelő lenyomja a vörös "fire" kapcsolót, vagy lenyomja a tűzkioldó fogantyút. A markolatnál lehet kontrollálni a sorozatokat, aminek három fokozata lehetséges: négyeslövésekre vagy teljes sorozatra állítva (ekkor addig lő a fegyver, amíg ki nem fogy, vagy le nem állítják), illetve bebiztosítva (utóbbi esetben automatikusan beindul a fegyver energiafeltöltése). A lövedékeket folyamatos műanyag heveder szállítja a muníciós dobozból, mely gyorsan újratölthető használat közben is. Ajánlott újratárazáskor manuálisan felhúzni a fegyvert, máskülönben elég nagy eséllyel az első lövedék elakad. Ha a lőszer elakadna, a manuális adagolófogantyú kerül elő, ami minden M56-hoz jár.

A videó-célzókészüléknek és a fegyvernek saját célkeresztje van, mindkettőt látja a kezelő a kis képernyőn, és a fegyver mozgatásával hozhatja azokat fedésbe: ekkor pontos a célzás. A szerkezet érzékeli a test melegét, és tiszta hőképet mutat a célzókészüléken. A kép digitalizálható, így éjjel is színes nappali látványt nyújt a kezelő katonának. A célzórendszer megfigyelésre és álcázott személyek felkutatására is alkalmas.

Célzás és érzékelők

Szmarti4

Végezhető mozgások.

Állás közben a fegyvert a fogókar tartja, a kezelőnek nem kell vele bajlódnia, széles körben tudja forgatni a fegyvert vertikális és horizontális irányban. Ama esetben, mikor a kezelő fekszik, mindenképpen a hátán kell feküdjön, hogy tudja használni a fegyvert, mint az ábrán is látható. A fogókar giroszkóp stabilizált, illetve segít elnyelni a visszarúgást, így a kezelő pontosan lőhet akkor is, mikor járkál, vagy éppen rohan.

Amikor az M56-ot célkeresésre állítják, a kar automatikusan igazítja a géppuska csövét, hogy az a célpont központi tömegére mutasson. A kezelőnek óvatosnak kell lennie ezekre a mozgásokra és hagynia kell a fegyvert célozni, bár ha akarja, akkor ezt felülírhatja azzal, hogy manuálisan arrébb forgatja a csövet.

A cső felett található infravörös érzékelő befogja a célpontot. Az érzékelő egy 256x256-os platinum-szilikátból van, aminek gyújtósík tömbje 77 Kelvinre hűti le a rendszert (ezt egy apró kriogenikus gázhűtő végzi). Az érzékelő 30 fokos szögben figyeli a tájat, a nagy felbontású hőképeket pedig a kezelő szemlencséjébe továbbítja. Amint az érzékelő kiszúr egy célpontot, akkor annak központi tömegét egy fénylő dobozzal, vagy téglalappal fedi le a szemlencsén. Ezzel egy időben a kar ráirányítja az M56-ot a célra, majd amint tökéletes a becélzás, a képernyőn egy kör jelenik meg. Ama esetben, ha egyszerre több célpont, vagy infravörös csalik kerülnek az érzékelő elé, akkor a kezelő ráirányítja a kört arra a pontra, amire aktuálisan lőni akar.

A fegyver ha kell automatikusan átvált infravörösre, a rendszer automatikusan küldi az audio jeleket a kezelő fülhallgatójába. A műszerek 1,5 km-es körön belül tudják érzékelni a mozgó célpontokat. Az M56-ra fel lehet még szerelni egy hőérzékelős mozgásdetektort.

Történelem

A Marine 70 program keretében kerül csapatszolgálatba, bár már előtte is megtalálható volt (a legkorábbi ismert előfordulása 2138-ra tehető), de azok nem rendelkeznek a stabilizációs rendszerrel. Kezdetben a katonák nagyon elégedetlenek vele a hibái miatt, ezért előfordul, hogy a régi M38 fegyverekkel gyakorlatoztatják a leendő Smartgun kezelőket. Később a hibák nagy részét kijavítják, de megmarad az, hogy minden újratöltéskor (nem mindig) gyakorta beragad a fegyver az első sorozatnál. Ennek kiköszörülésére ajánlott manuálisan felhúzni a fegyvert az újratöltés után.

A Smartgunnak születnek további változatai, de az M56 még a 2300-as években is szolgálatban marad. A fegyverről a katonák elégedetten beszélnek (kivéve a korai szakaszt), Helene 215-ön a fegyver demoralizáló hatással van az ellenségre (egyetlen tengerészgyalogos megöl 8 lesben levő ellenséget), akik ettől kezdve ha tehették, a Smartgun kezelőre támadtak először.

Változatai

Galéria

Előfordulás

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.