A Browning Automatic Rifle (rövidítve BAR, magyarul Browning önműködő puska) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének 7,62 mm-es könnyűgéppusája volt, amelyet John Moses Browning tervezett 1917-ben, az első világháborús amerikai expedíciós erők részére, a francia gyártmányú Chauchat és Hotchkiss M1909 géppuskák leváltására. Első hadrendi változata, az alapváltozat a .30–06 Springfield töltényt tüzelte, az amerikai haderő M1918 típusjelzéssel állította hadrendbe. Ezt követően számos hadsereg rendszeresítette a huszadik század folyamán.
Használata
Gyakran használták kétlábú állvánnyal a cső elején, amit meneteléskor a súly csökkentése miatt a katonák leszereltek. Tervezésekor a következő módozatot alkották, "tüzelés menetben" elnevezéssel: puskás rajokkal karöltve a BAR-t használó lövész csípőből tüzelve halad előre, ennek elősegítésére egy speciális övet vett fel, amely a visszarúgó fegyver tusát volt hivatott megtartani. A különbség a korábbi változat M1918A1 és az M1918A2 között, hogy a régi választható félautomata vagy automata tüzelésű volt, támaszték nélkül, az új pedig választható tűzgyorsaságú (lassú-auto vagy gyors-auto) leszerelhető támasszal, és egy hordozhatóságot könnyítő fogantyút is kapott a závárzat fölé. Problémái voltak bőven: állva tüzeléshez túlságosan nehéz volt, és hatalmasat rúgott; fekve pontosabb volt, de emiatt az újratöltés is nehézkesebb lett.
Forrás: Itt