Híres biológus nő, akinek jelentős hatalma van és több befolyásos ismerőse. A nagyokosok csak úgy rajzanak körülötte, hiszen a tudomány egy megkerülhetetlen alakja. Az egy egyik szociopolitikai és tudományos mozgalom vezetője is, aki a média rendszeres szereplője. Jocasta alacsony, törékeny külsejű, de elegáns és figyelmet követelő hölgy. Járásával képes azt a látszatot kelteni, mintha óriás lenne. Haja szőke és a válláig ér, testfelépítése miatt mindig jól néz ki, még a civilizációtól elvágva is képes csodásnak kinéznie. Kecses és elegáns, mindig a figyelem középpontjában van. Annyira karizmatikus, hogy az emberek egyszerűen őt akarják szolgálni. Quebeci kiejtést használ, amitől mondandója franciás akcentust kap. Az embereket képes feldicsőíteni, így elérve, hogy fontosnak érezzék magukat és még inkább a nő pártját fogják.
A főnökasszony
Jocasta egy erősen manipulatív személy. Senkit se szeret, a törődése csak látszat, hogy a lehető legjobban kihasználjon bárkit. Számára csak "én munkám" létezik és nem "mi munkánk", az emberek, legyenek azok tudósok csak bábok a számára, akik arra vannak, hogy az ő céljait segítsék elérni. Ez még párosul egy erős paranoiával, így főleg nem bízik másokban. Utálja ha neki parancsolgatnak, de elvárja, hogy az ő parancsait kövessék. Anyai érzései nincsenek, két gyermekét is csak addig gondozta, amíg azok képesek nem lettek magukat etetni. Lényegében Rory Theodor Malvaux saját magát nevelte és húgát, Gracielle Malvauxot is. A 6 szobás házból eleve 3 teljes szobát Jocasta dokumentumai töltenek be, bár a pénz nem volt gond, de normális családi szeretet és nevelés nem volt.
Eleve Rory születése sokat elmond Jocasta jelleméről. A fiúra sokáig azt hitték, hogy majd lány lesz, de mire kiderült a tévedés, már túl késő volt az abortuszhoz. Malvaux ezt nyíltan a fia szemébe is veti nem egyszer, hogy csak egy hiba miatt létezik és csupán megtűrt személyiség. A Malvaux családban a vagyont a nők hozták össze, az ükanyának volt egy lánya, a dédanyának kettő, azok 2-2 lányt szültek, Jocasta szakította meg a láncot. Jocasta eleve nem akart volna teherbe esni, de komolyan veszi kötelezettségét, hogy a Malvaux vér fennmaradjon. Mivel Rory fiú lett, így kénytelen még egyszer teherbe esnie, hogy meglegyen a méltó lány örökös. Gracie így jogosult a teljes családi vagyonra, Rory ebből semmit se kapna, hiszen ő fiú. A Malvaux vér eleve kihat Rory életére, hiszen nem bízhat a nőkben. Nem tudhatja, hogy ki az, aki tényleg szereti őt és ki az, aki csak kihasználná, hogy a házasság után szakítson és a Malvaux vagyonnal lelépjen. A fiúból nyomozó lesz, ő nem akar anyja árnyékában (akit "főnökasszonynak" hív, hiszen az is) élni, ő nem "Jocasta fia", hanem Rory Theodor Malvaux, bár eleve nem illett bele anyja világába, amit díjak, felfedezések és kutatások jellemeznek. Graciella más, ő beletörődik, hogy ő csak "Jocasta lánya", aki egy-egy tudományos díjat bizonyára csak az anyja miatt kapott meg. Gracie Jocasta nyomdokaiba lép és fanatikusan védi anyját. Nem véletlen, hogy a két gyerek között majd megromlik a kapcsolat és a Rosamond 6-os akció előtt 5 éven át teljesen megszűnik a kapcsolattartásuk.
Az Idegen Fajok Törvénye
A 2180-as években az Idegen Fajok Törvénye hatályba lép. Ez Jocasta érdeme, aki kb. 50 szenátorral dolgozta ezt ki. Eme egyezmény szabályozza az emberiséget, hogy ne irtsanak ki különböző fajokat más bolygókon, egy alcikkelye is létezik, ami a Malvaux-kiegészítés néven ismert. Eszerint tilos őshonos fajokat kiirtani a bolygókon.
Jocasta az Idegen Fajok Törvényét a Kongresszusban vitte végbe. Ez engedi ama idegen fajok létét, amik beilleszkedtek egy új bolygó táplálékláncába és nem teszik azt tönkre. A Törvény szerint tilos kipurgálni a fajokat, ha azok értelmesek, még ha veszélyeztetik is a bolygót. Malvaux szándékosan kreálta meg a Törvényt, hogy fedezze a kutatását. Ugyanis ő hallott a USCSS Nostromo sorsáról és egyszerűen beleszeretett a gyilkos fajba. Pénzt és kapcsolatokat nem sajnálva Jocasta mindent megtett, hogy a törvény megszülessen, így ő szabadon tanulmányozhatja a lényeket, ha azok feltűnnek, miközben senki se fogja veszélyeztetni az idegeneket. A híres kutatónő arról majd nem is tud, hogy távozta után megszületik a módosítás, ami szerint a xenomorfok mindenképpen pusztítandók (eddig nem voltak ismertek, ám szükséges a módosítás az idő haladtával).
Jocasta egyszerűen beleszeretett a xenokba, számára gyönyörűek és intelligensek. Élettel telik, tanulékonyak, okosak. Szerinte csodásak, mert a gyengéket és lassúakat kiirtják, így csak az erős fajok maradnak és szaporodnak, Anubisz kutyái, akik csak jobbá teszik a bolygókat. Ha kiirtják a gyengéket, akkor kevesebb xeno lesz, az állatvilág meg alkalmazkodik, szóval az is erősödik. Nagy célja, hogy rájöjjön hogyan érzékelnek az idegenek, így olyan szert hozhat létre, amitől őt is aliennek nézik, vagyis köztük járhat. Szerinte az emberiség a megvetendő faj, hiszen kapzsik, komplett fajokat irtanak ki, bolygókat zsákmányolnak ki, míg ezzel szemben az alienek értelmesek és életképesek. Ha háború törne ki, akkor a voksát az alienekre tenné és teljes mértékben őket támogatná.
Az expedíció
A Rosamond 6-on valahogy alienek tűnnek fel, ez rendkívül kedvez Jocastának, hiszen a PlanCom eleve nem szerezhette meg a bolygó jogait anélkül, hogy ő és társai ne kapjanak időt tanulmányozni a helyet. Ha ő nem akarta volna, eleve nem is indulhatott volna meg a gyarmatizálás. Eme háttérrel indul meg az expedíció, összesen 52 fő indul el a Rosamondra (beleszámolva Jocastát is). Többségük kemény túlélő, akik dzsungelekben, sivatagokban és sarkvidéki körülmények között is lehúztak már több évet. A bolygó egy vörös hely, ahol jelentős hőség van és néhol furcsa átlátszó, üvegszerű oszlopok meredeznek az égbe változó vastagsággal, mintha egy toronyerdő lenne. Az eredeti tábor 9 épületből áll, amik rendkívül strapabíróak, effektív aki ide bezárkózik, az biztonságban is marad, még ha alienek is vannak a közelben, ráadásul ezeket jól lehet álcázni. Malvaux mindig is értett a terep kihasználásához, ami majd a kettes számú tábor kialakításánál lesz igazán szembeötlő. 12 millió éve a tájat víz fedte, így több vízmosás és barlang jött létre. A csapat egy ilyen barlangot vesz igénybe, amit álcafüggönnyel fednek le.
Ez az egyetlen védelem, egy vékony kis álcaburok. Ez több ezer mikroprojectort jelent, amik a tájról készült felvételeket vetítik ki, továbbá blokkolja belülről a fényt és hangokat. Az álca mikor készenléti módban van, akkor hatalmas fürdőszobai függönyre hajaz, amit fémes szálakkal szőttek. Mindkét oldala tud képet kivetíteni, vagy lehet akár átlátszó is és bárki átléphet rajta .Magyarán aki a burkon kívül van, az simán elsétálhat a tábor mellett anélkül, hogy gyanút fogna, viszont ha véletlenül átsétál rajta, semmi se gátolja őt meg. A főnökasszony még külön meg is tiltotta, hogy a kutatók akármilyen fegyvert hozzanak magukkal, hiszen az alieneket tanulmányozni jöttek és nem bántani. Persze az igazi ok az, hogy Jocasta fanatikusan imádja a lényeket, az emberi élet nem számít.
Két éven át lényegében a rejtőzködés és az álca tökéletesítése megy, illetve a megfigyelőeszközök kihelyezése. Nem egy kutató veszti életét már ekkor, 36 fő veszti életét vagy balesetben, vagy azért, mert valamilyen módon Jocasta ellenszenvét váltották ki, aminek büntetése a halál. Az őrült nő egyenesen megtiltja azoknak, akik megfertőződtek egy arcölelő által, hogy öngyilkosok legyenek. Helyette az eredeti tábor egy épületébe zárja őket be, résnyire hagyva a kívülről zárt ajtót, hogy a mellkasrobbantók kijussanak, de a halálra ítélt ember ne. Az elv kegyetlen: a fertőzött ember nem tud magában kárt tenni, ergo a benne növekvő Halál biztosan egészségesen fog világra jönni. Persze akadnak olyan kutatók, akik nem az alienek, vagy "baleset" által haltak meg, hanem egyszerűen meggyilkolták őket. A fogyatkozó expedíciós tagok nem mernek felszólalni a nő ellen, mindenki halálosan retteg és úgy tesz, mintha minden rendben lenne.
Az emberek külön lakrészekben élnek a kettes számú táborban, amiket könnyen lehet egymástól elszigetelni. A kutatók ügyelnek rá, hogy semmi szag, fényvillanás vagy hang se jusson ki a burkon kívülre, hiszen azt észlelik az alienek. Illetve csak akkor mennek ki az álcán túlra, ha tényleg szükséges. Az emberek jógáznak annak érdekében, hogy nyugodtak maradjanak és ne ugráljanak és menjenek ki. A hely inkább egy furcsa üdülőre hasonlít, mintsem életveszélyben lévő tudóshelyre. A lakómodulokat a barlangban húzzák fel, semmiféle ásást nem végeznek, hiszen nincsen egyetlen mérnök, vagy építésztechnikus se a csapatban. A folyosók le és fel vezethetnek, kész hangyabollyá téve a barlangot, a járatok oválisak, a falakat bordák erősítik, az elemeket VyFlexszel kötötték össze. Mivel fűteni nem fűthetnek, ezért a barlangban hideg van, az ételek készítésénél se használnak semmi sütést vagy főzést, bevezetett víz sincs. Az élelmet tejtermékek és helyi növényi rostok adják, amiknek a szaga nem árulja el az embereket, hiszen a bolygóról való és az alienek nem fognak gyanút. A barlangból lehet figyelni a terepet 26 kamerán keresztül (egyszerre 1-2 darabot telepítettek, bár így is végül 5 ember élete megy erre rá), bár az adás nem mindig tiszta, de azért megteszi.
Sikerül létrehozni egy speciális álcaruhát, ez egy neonkék kapucnis kezeslábas maszkkal. Az alienek nem észlelik eme színt, illetve a ruha a hátuk mögött lévő tájat vetíti a viselőre. Az alienek elcsalására bűzbombákat használnak (nem mindig válik be), illetve a ruha képes villogni, elektromos impulzusokat leadni, amiket az idegenek érzékelnek. Mondhatni egy búvárruha, csak sokkal kényelmesebb és rendkívül feltűnő emberi szemmel. 6 ember élete megy rá, mire sikerül tökéletesíteni a ruhákat. Az alienek csak akkor nem veszik észre az embert, ha azok tökéletesen mozdulatlanul állnak, bár ha véletlenül a lények beléjük ütköznek, akkor tragikus vég következik. Továbbá semmiféle fegyver nem kompatibilis a ruhával, hiszen az energia, vagy pulzárfegyverek bezavarhatják a ruha érzékeny rendszerét. Bár nem mintha a kutatóknál lenne bármiféle védőfegyver a bolygón.
A két év során igazából csak alien testrészeket sikerül begyűjteniük, amiket egy galériában tárolnak. Boncolásra nem kerül sor, hiszen a savas vér szétolvasztja az eszközöket. Tervben van, hogy a következő évben majd elkezdik a helyi fauna tanulmányozását is, hiszen elég keveset tudnak az őshonos, békés élőlényekről, amiket az alienek kedvtelésből gyilkolnak, illetve inkubátornak használnak. Eddigre az életben maradt kutatók mind lerongyolódtak. Kopott vászonnadrágot, zubbonyt, vörös poncsószerű rongyokat hordanak. Páran a csuklón vagy bokán üveggyöngyökkel díszített fonott pántot viselnek, amiket Yuki készített. A férfiak szakállasak, illetve mindenki ápolatlan és fésületlen hajú, viszont Malvaux még így is jól néz ki.
Érkezők
Július 14-én nem kívánt látogatók érkeznek, a Vinza nevű hajó. Jocasta nem veszi fel velük a kapcsolatot és marad néma. Az érkezők másnap megindulnak átvizsgálni a 9 épületből álló falut, ahol a holttestek vannak. A fanatikus nő szándékosan meggyilkol két őrszem tengerészgyalogost, akik túl későn vették észre a veszélyt és még jelezni se tudtak a többieknek. Donahue nyakába egy törött alien farkat döf, majd később úgy helyezi el a testet, mintha egy alien szegezte volna fel az egyik üvegszerű oszlopra. Brand testét pedig magával hurcolja a táborba.
A többi embert idővel több tucat arcölelő támadja meg, újabb veszteségeket okozva. Jocasta bánatára a Vinza hajthatatlan, idővel újra kimerészkednek és meglelik Donahue testét. A feltűnő alienek miatt azonban várható, hogy hamarosan mind ráfáznak. Rory, aki mára nyomozó lett is ott van az emberek között. Eleve neki köszönhető, hogy a Vinza nem szállt fel az első kudarcba fulladt kutatás során, hiszen tudja: az anyja kint van egy másik táborban, csak valamiért játssza a fejét és nem válaszol.
A férfi beleszól a kommunikátorba és az anyját hívja, jelezve, hogy felesleges tovább játszani, tudják, hogy élnek és valahol itt vannak. Egy kis szünetet követően Jocasta válaszol, megadja a tábor helyzetét, illetve azt is, hogy siessenek az alienek elől. Rory leszakad a kis csapattól és eltéved, az anyja vezeti el egy kőtömbhöz, ami alá elbújhat és talán átvészelheti, amíg az idegenek elvonulnak. Amint ez megvan a gondolkodó nyomozó nem tudja mit tegyen, ám ekkor az álcaburok megszűnik és behúzzák őt a kettes számú táborba.
Rory és Clark Sparren kapitányt Gracie fogadja (elég fagyosan, hiszen veszélybe sodorták a tábort), míg MacCormac ezredest és Michael Carmichael közlegényt a déli bejáratnál maga Jocasta kíséri be. A főnökasszony ugyan kedvesebb a "vendégekkel", de enyhén szólva érződik, hogy hazudik. Elmondása szerint hónapok óta nem használják a kommunikátorokat és mikor a Vinza a közelben landolt, akkor éppen mindenki aludt. Mindenesetre egyenlőre nem lehet elhagyni a barlangot, az alienek érzékelnék a kommunikátorokat, ergo estig a Vinzának nem üzenhetnek, illetve majd csak sötétedéskor lehet megkockáztatni visszamenni a hajóhoz, mert a xenomorfok bevackolják magukat a föld alá.
Malvaux ezután hibáztatni kezdi a "vendégeket", több hónapnyi munka ment kárba, már sikerült beolvadniuk a környezetbe, de most az állatvilág felriadt, az alienek tudják, hogy emberek vannak a közelben és keresni fogják őket. A nyomozó nem olyan, mint a legtöbb ember, ő ismeri a szörnyű anyját és nem habozik visszavágni neki: hány kutató is halt meg, mire sikerült a "tökéletes álcát" elérni? Jocasta haragosan összehúzza szemét és eredetileg kiosztaná fiát, de végül bevallja, hogy 9 fő halt meg. A nyomozó tudni akarja, hogyan is haltak meg, majd anyja válaszát követően (miszerint ők hibákat vétettek) azt, hogy mit is baltáztak el a faluban, így a jövőben ők nem fogják ugyanezt elkövetni.
A kutatók mind zavartak, elvégre hőn imádott példaképüket szinte vallatásnak veti alá tulajdon fia. Jocasta látszólag higgadt, de Rory tudja, hogy ez csak látszat, az asszony szinte fortyog a dühében. A nő elmondása szerint Amelia Forbish szagálca nélkül ment ki, Donald Kent és Richard Hochleitner utána mentek, de nem néztek alaposan körbe. Samantha North pár hétre rá videóegységeket akart letenni, hogy elismerést szerezzen, de ráfázott. Niko Refinado egyedül ment ki, annak ellenére, hogy szabállyá vált, hogy csak párban lehet kimenni, eme szabályszegését több követte, végül egy utolsó hibát vétett, ami az életét követte. A többiek szintén hasonló banális balesetben hunytak el, mind részletesen van dokumentálva, felesleges itt vádaskodni.
Rory elismeri, hogy az anyja jól játssza a hazugot, továbbá tökéletesen együttműködik, így ebbe se tud belekötni. Jocasta újra kifejezi, hogy mekkora felfordulást okoztak a váratlan jövetelükkel, a xenok felbolydultak, most már aktívan keresik az embereket, holott az álca lévén akár évekig közelről tanulmányozhatták volna az idegeneket. Továbbá szeretne valamit mutatni, ami talán felkavaró lehet és biztos haragudni fognak rá. Zaviero elkíséri a vendégeket a raktárhoz, ahol fekete fóliával letakart ládák és tartályok vannak. A letakart test Brand, akin egy döglött arctámadó van, Jocasta szemrebbenés nélkül hazudja, hogy a vízmosásnál találtak rá, a hős katona akcióban esett el, még sikerült neki letörnie az arcölelő néhány lábát, illetve Donahue halálát is látták, aki detto a végsőkig küzdött.
Ezt követően Jocasta mindenkit vacsorázni hív, Oliver, a séf gondoskodik róla, hogy a látogatóknak is jusson az ételből. Jocasta még lebeszéli Clark kapitányt, hogy jelezzen a Vinzának, hiszen az idegenek érzékelnek bizonyos hullámokat, ergo a xenomorfok idejöhetnek. Amíg az étel készül, addig Rory körbekérdez a kutatók közül, a nyomozó nem hülye, eleve a faluban több testet találtak, mint 9 (azok zömét is bezárták, néhányukat pedig emberi kéz ölte meg), ráadásul itt is alig vannak, nem jön ki a matek, 52 emberből csak 13 van jelen. Ráadásul Tad, az álcatechnikus bevallja, hogy miért is zárkózottak a tudósok, ugyanis Jocasta mindenkinek megtiltotta, hogy beszélgessenek vele. Elvégre Rory csak egy nyomozó, nem ért a tudományokhoz és emiatt könnyen félreérthetné a válaszokat és hibás következtetést vonna le. Persze erről szó sincs, az anya tudja jól, hogy a fia összerakná a kirakós darabjait, ezért jobb eleve sötétben tartani.
Fagyos hangulat
A nappal tartott vacsora során mindenki csendes. Ezt követően Neil, a tábor névleges vezetője felajánlja, hogy körbevezeti a vendégeket, bár evidens, hogy Jocasta küldte őt, így a hívatlan látogatók nem okoznak bajt. A kamerák bemutatásánál a nyomozó észleli, hogy a Vinzáról három ember jött le (Pocket, Bonnie Bardolf és Edney tizedes), akik a barlang felé közelednek, nem tudva, hogy az alienekbe fognak ütközni. Rory kirohan, őt követi Clark és Michael, ám a kapitány tmég sikerül időben lefogni, az ezredes pedig nincs a közelben. Tad az álcaruhában fut ki, ő csaliként funkcionálva időt nyer a többieknek, hogy bejussanak a táborba, majd aktiválja az álcát. Tad több óra szobrozás után fog majd visszatérni, de addig is Gracie és Jocasta alaposan leszidják az eszetlen Roryt, aki kirohant a védőburokból, ergo veszélybe sodort mindenkit, hallgatnia kellene Malvauxra, hiszen neki köszönhető, hogy még élnek a kutatók. A jövőbeni szituációk elkerülése véget Gracie segít üzenni az ezredesnek, hogy a hajóról senki se jöjjön ki.
Az új vendégek miatt ismét vacsorához ülnek, ahol Malvaux köszönti Bonniet, a Vinza medikusát és elhinti, hogy szívesen maga mellé venné, ha akarja a jövőben. Bonnie zavarba jön, hiszen az ő bálványa ezt ajánlja fel, nem sejtve, hogy a főnökasszony őt is csak ámítja. Az expedíció tagjait mézesmázos lehetőséggel hálózta be, illetve kedves szavakkal, amik mind hazugságok, hiszen Jocasta csak magával törődik, mindenki más csak addig jó, amíg betű szerint teljesítik a parancsait és hasznot hoznak.
A vacsoraasztalnál Jocasta hatásos és színpadias beszédet mond, elismeri a Vinza áldozatait és bátorságát, még ha felesleges volt is eleve a bolygóra jönni. Rory megszólal, bedobja egyik rejtett lapját: ki adta le a figyelmeztetőadást, ami miatt a trió kijött? A híres kutató ezt is simán kezeli: bizonyára Brand adta még le, mielőtt meghalt volna. A beszéd folytatódik, de Clark (a nyomozó ösztökélésére) közbeszól és megmondja azt, amit a kutatók nem tudtak: az nem opció, hogy a Vinza legénysége távozik, ugyanis utasításuk van a kutatókat innen elvinni és kiereszteni a méregrobotokat, hogy kiirtsák az alieneket.
Gracie dühöng, hiszen még el sem kezdték az alienek tanulmányozását, erre most a cég kiirtja őket, Jocasta leplezve haragját (eleve az ő kutatásai anyagából szűrték le, hogy az alienek túl veszélyesek és kiirtanák a bolygó faunáját, illetve a méregrobotok mérgét is ő alkotta anno meg) kijelenti, hogy az Idegen Fajok Törvénye vonatkozik a xenokra: lehet, hogy nem őshonosak, de elég intelligensek, hogy mára azzá váljanak, ergo tilos a kiirtásuk. A főnökasszony kiakad, a profit miatt a cég képes lenne egy egészséges fajt kiirtani. Rory epésen megjegyzi, hogy mindenkit a profit hajt, eleve a Malvaux expedíció is szép summát hozott a konyhára, továbbá az se lehet válasz, hogy a tudomány nevében dolgoznak, mert csak annyit tudtak meg, ami eddig is evidens volt. Clark és Rory hiába érvel, hogy márpedig a Törvény lehetővé teszi a xenok kipurgálását, hiszen eleve Jocasta írta anno le: a xenok mindent keltetőnek használnak, ergo a Rosamond 6-os faunáját idővel ki fogják irtani. Gracie tajtékzik, Jocasta se tudja már leplezni, ő határozattan védi az alieneket, a bolygó majd adaptálódni fog, majd bebizonyítja, sőt, egy nap majd köztük sétálhat!
Rory rámutat a lényegre: az anyja beleszeretett egy olyan fajba, ami csak a pusztításhoz ért és nem lehet békében maradni mellette. Mintha egy halálos vírust akarna győzelemre juttatni. Ezalatt a kutatók mind némán figyelnek, mind túlságosan elvakultan hisznek a "főnökasszonyban", vagy túlságosan félnek ellentmondani neki. Clark előveszi az aduászt, habozik elővenni (Rory utasítására), hiszen ezzel tönkre vágja az itteni emberek munkáját és áldozatát. Előkerül egy lepecsételt boríték, ami a bírósági végzést tartja, ergo a törvény is a Vinza mellett áll és a törvény képviselője nem más mint Rory, ergo amit ő mond, az parancs (a nyomozó anno kérte ezt az igazolást, mert tudta, hogy csak ezzel nyerhet az anyja felett). A kutatók elképednek, úgy tűnik a bálványukat első alkalommal, de legyőzték. Csakhogy Jocasta vén motoros, számtalan vitát nyert már meg, lehiggadva közli: a gyilokrobotokat addig nem lehet elindítani, amíg a kutatócsapat itt van, márpedig ők nem fognak menni, erőszakkal meg nem mennek semmire, főleg ha az alienek ezt megneszelik.
A "főnökasszony" feláll, számára ennyi volt a vacsora, még követői között rákérdez, hogy ki az, aki amúgy elmenne a bolygóról. Néma csend, a kutatók lesütik szemüket és hallgatják, ahogy Malvaux dicséri őket és érzelmes monológot tart, csakhogy valaki felszólal. Rusty idegesen közli, hogy ő kész távozni. Jocasta kedvesen megköszöni munkáját és nem marasztalja el, csak annyit kérne, hogy később ő is jöjjön vele, a kapitánnyal és a fiával, hogy a bolygó pár pontját bejárják. Malvaux az álcafüggönyhöz lép, átlátszóvá teszi, így látni két kifejlett alient. Az egyik olyan közel van, hogy szinte centik választják el a "faltól", a nő ugyanígy tesz és csodálattal a tekintetében nézi a lényt, míg az emberek szoborrá fagynak a teremben.
Séta
Tad, aki visszatért elmagyarázza a ruhák működési elvét, így Clark és Rory magabiztosan mehet ki Rustyval és Jocastával. A katonák nem jöhetnek, mert csak útban lennének, illetve fegyvert se hozhatnak, mert bezavarná a ruhát, eleve nem fognak alienekbe botlani. Bár a nyomozó arra számított, hogy majd valami "baleset" fog történni, de úgy tűnik most az egyszer a főnökasszony tisztán játszik és tényleg csak egy túráról van szó. A csapat elér egy aranyszínű és kék erdőbe, lenyűgöző hely, ám Rory feltesz egy kérdést: nem mehetnének-e az egyik előretolt állomáshoz, hogy megnézzék az ottani kutatókat is (Gracie kamuzta be, hogy a hiányzó emberek ott vannak)? Jocasta várható módon némi szünetet követően elmagyarázza, hogy ez nem lehetséges, mert azok túl messze vannak és veszélyes lenne odamenni.
Helyette a főnökasszony egy dombgerincről lemutat a Kék-völgyre, egy festői tájra, ahol láthatóak a helyi növényevő állatok. Malvaux beszédbe kezd, ecsetelve, hogy ez a világ mennyire gyönyörű és az emberiség csak tönkretenné, míg az alienek javítanák: a xenok kiirtják a gyengéket, így csak az erős fajok maradnak, így erősebbé téve a faunát. Persze meglehet próbálni az alieneket kiirtani, de eme lények ravaszak és türelmesek, nem fog menni. Ezért is fontos az ő munkája, ha elég ideje lenne rá, akkor találna módot rá, hogy ember és idegen egymás mellett éljen békében. A nyomozó elgondolkodik: ha az anyjának igaza van, akkor hagynia kellene dolgozni, de ha így tesz, a küldetés sikertelen, az emberiség meg egy lakható bolygótól esik el.
Visszatérve a táborba Jocasta elhívja beszélgetni Rustyt, ugyanis egy feltöltött energiatelepet kell kivinnie az érzékelőkhöz, illetve pár lencsét megtisztítania. Az utolsó pillanatban Rory is a férfival tart, így Jocasta vagy Gracie se tudja megállítani. A munka során megtörténik a baj, Rusty ruhája csak úgy meghibásodik és az alienek tesznek róla, hogy csúf véget érjen, míg Rory az életéért kezd el futni. A táborból kijön a Vinza ott lévő csoportja, illetve Gracie, Jocasta és Tad is. A tengerészgyalogosok készek lennének lőni, hogy a csapdába szorult nyomozót felmentsék, ám a férfi leinti őket, mert valami történt (ezalatt Jocasta bőszen próbálja gátolni az ezredest, hogy ne lőjenek, persze nem a fiát félti, hanem az alieneket).
Valami történt, a kifejlett xenomorfok nem reagálnak az emberekre, Malvaux pedig kihazsnálja ezt és belép a lények körébe. Diadalmas pillanat ez: evolúciós ugrás, az idegenek végre nem bántják az embereket. Kiparancsolja kutatótársait a rejtekhelyről, akik értetlenül nézik a jelenést. Aztán új hangok hallatszanak, majd feltűnik a forrás: több tucat arctámadó. Az emberek rádöbbennek, hogy most ölették meg magukat, felfedték magukat és itt a vég, a katonák is maximum párat tudnának lelőni.
Az arcölelők azonban váratlan ellenségbe ütköznek: a warriorok egyszerűen bevédik az embereket, tucatjával szaggatva, tépve szét a lényeket. Az alkalmat kihasználva az emberek visszaosonnak a barlangba, úgy, hogy ne lássák meg őket. A nyomozó ráripakodik anyjára, hogy mi a fene történt kint. Míg Malvaux arról áradozik, hogy megtörtént az áttörés, a kifejlett egyedek ezentúl az embereket védik, vagyis mehet az éveken át való kutatás, addig Bonnie egyszerűbb választ ad: a ragadozók alapvetően három dolgot védenek egymástól: a területet, saját utódaikat és a prédájukat. Az orvos kénytelen tudomásul vennie, hogy bálványa tényleg őrült, mert Jocasta csak azért is úgy hiszi, hogy a xenok békések.
Gracie hiába van anyja oldalán és kritizálja a többieket, a Vinza emberei elhatározták magukat: ma este mindenkit elvisznek innen, már túl veszélyes maradni. Az este azért megfelelő, mert az alienek ekkor bebújnak a vermeikbe, továbbá a belharc miatt egymást irtják és ignorálják az embereket (ezzel szemben Jocasta reggel küldené el a Vinza embereit, de csak őket, mert a kutatók maradnak). Rory bedobja Rusty gyanús halálát, de anyja letudja az egészet, hogy ez is a nyomozó hibája, hiszen olyan sokáig voltak kint, hogy lemerült az aksi. Tragikus baleset az egész.
A "főnökasszony" elküldi a kutatókat, hogy elemezzék és dolgozzák fel a jelenlegi adatokat. Csak ő, lánya és Tad maradnak a teremben a Vinza embereivel. Végül csak a "hívatlan vendégek" maradnak a csarnokban, Malvaux úgy távozik, hogy tudja: nyert ügye van, a Törvény szerint értelmes fajokat nem lehet kipurgálni, márpedig az alienek azok.
Végjáték
Már majdnem beesteledik, Jocasta pedig kimegy az idegenek közé. Ezt a Vinza legénysége, illetve Paul, Chantal, Neil és Ethan is nézik. A nyomozó legbelül azt kívánja, hogy bárcsak meghalna az anyja, mert akkor a tudósokat elvihetnék. De nem így történik, hanem a főnökasszony megvalósítja álmát: az idegenek között sétál úgy, hogy nem esik bántódása. Később Rory a monitorokat nézve látja, hogy a Vajasgombóc névre hallgató óriás denevér (Bonnie állatja) kint van, ami egy dolgot jelenthet, sejtelme pedig hideg tény lesz: a Vinza rámpája leeresztve van. A nyomozó felveri a helyet és a főterem monitorait nézve láthatják, hogy a legrosszabb megtörtént: a xenok valahogy feljutottak a hajóra. Négy halott vagy haldokló lény a rámpánál van, miközben a gyilokrobotok kezdenek kijönni. Úgy tűnik Theo aktiválta őket, mert más választása nem volt, hogy visszaverje a dögöket. MacCormac kezébe veszi az ügyet, semmibe véve Malvauxot a katonáival kimegy és semlegesíteni fogja ezt a pár robotot (legalább 20 gép, már ha nem több aktiválódott), mert ezek még az embereket is kiirtják. Clark és Rory is menne, de ez tisztán katonai művelet lesz. A nyomozó tudni akarja hogy juthattak be a xenok, vádlón Gracie és Tad felé néz, a férfi pillanatnyi arcvonása elárulja, hogy nem valami véletlen dolog történt, hanem szabotázs.
Míg Rory visszatartja Bonniet, hogy kimenjen a közelben lévő denevérhez, addig Pocket tudni akarja, hogy a védelmi rendszert ugyan ki iktathatta ki kívülről, mert ez történt. Rory rámutat, hogy nem kellett nagyon pontos EMP ehhez, elég ha az álcatechnológiát ismeri, mert a kettő ugyanazon az elven működik. Persze Tad, Jocasta és Gracie védik egymást, mondván a nyomozó paranoiás. Az egyik monitoron látni, hogy egy robot kilő egy xenot, a méregfegyver hatni kezd, az alien darabokra tépi magát, hogy gátolja a méreg terjedését. Várható módon Jocasta haragosan megjegyzi, hogy a fia és társai ilyen kegyetlen fajirtást akarnak kivitelezni az amúgy nem gonosz xenok között.
A Vinza embereinek java elindul a hajó felé, szerencséjükre a két fészek idegen hada egymást pusztítja és próbálnak ügyelni az emberekre, a leendő gazdatestekre. A Vinzán mindenki jól van, sikerült időben bezárkózniuk, ezt követően a társaság visszaküzdi magát a barlanghoz, hiszen valahogy majd a tudósokat ki kell menekíteniük. Edney tizedes ekkor leli halálát, véletlenül az egymással küzdő alienek tépik szét.
A csapat visszatér a búvóhelyre. Az ezredes beszámol mi is történt (a kutatók közül a két Malvaux és Tad van jelen): Theo többször próbálta őket hívni, aztán döbbenten látta, hogy a rámpa valahogy kinyílt. Nem tudván mit tegyen 20 egységet aktivált, ami kiirtotta a tucatnyi xenot a gépen (5 méregfegyver elpusztul a sav szétmarta őket), vagyis már "csak" 6 robotot kellene az embereknek kikerülniük (a többit a katonák iktatták ki). Jocasta "gyászolja" Edney tizedest, de hát az alienek nem tehetnek róla, egyszerű baleset történt. Rory közbeszól, hogy bámulatos, a xenok soha semmi rosszat nem tesznek, az anyja még mindig őket védi. Ahogy az se lepi meg, hogy Gracie állítja: a Vinza rámpája mechanikai hiba miatt nyílt ki.
A gyanúskodás után az alienek harcára kerül a szó, sikerül végül azt kibogozni, hogy bizonyára két fészek háborúzik egymás ellen, hogy kikerüljön egy domináns. Az erősebb egyedek pedig szépen tovább szaporodnak, vagyis az emberek csak haladékot kaptak. Rory végre megtöri Graciet: közli vele, hogy ennyi volt, nem játszanak tovább, elviszik a tudósokat, ha ő és Tad maradni akarnak a lökött Jocastával, ám legyen, de itt biztos megdöglenek és akkor nem lesz több románc Taddel. A nő sírva elmegy szerelmével és anyjával, miközben Michael (parancsra) követi őket.
Kintről hangos moraj tör be: az emberek immár tudják, hogy az alienek befejezték a háborút, immár az emberek újra prédák, ami még rosszabb: a közlegény visszatér és közli: hologramokat követett, ami azt illeti a tudósok sincsenek itt. Rory beleszól a kommba és várható módon fölényeskedő anyja közli, hogy mehetnek isten hírével, ő és expedíciója itt marad, felesleges őket keresni, mert egy tökéletes búvóhelyen vannak. A főnökasszony deaktiválja az álcázórendszert, a hajnali fény betör a barlangba, vagyis az alienek is tudják merre lesznek a gazdatestek. Rory maradt volna, hogy a távozni akaró tudósokat megkeresse (míg Pocket mindenkit hagyott volna itt meghalni). Az ezredes arcára először ül ki félelem, hiszen két katona nem lesz elég a Vinzához való átverekedéshez.
Rory még távozta előtt a kutatókhoz címzi utolsó üzenetét: reméli tudják, hogy az anyja őrült és emiatt mind meghalnak, számára az alienek sérthetetlenek és örömmel áldoz ezért mindenkit be. A Vinza emberei visszaküzdik magukat a hajóhoz, a kísérlet során MacCormac életét veszti. Úgy tűnik az egész misszió kudarc, a kutatókat nem sikerült kihozni, ráadásul a tengerészgyalogosok Michael kivételével mind meghaltak. A méregrobotok aktiválásával pedig biztosan halálra ítélik a bolygón rekedt kutatókat, hiszen a gépek mindent kiirtanak, ami nem őshonos, ergo az embert is.
Ám az utolsó pillanatban feltűnnek a kutatók, Tad és Gracie végre lépett és szembeszálltak a főnökasszony parancsával és magukkal hoztak mindenkit. Ekkor Jocasta hangja csendül fel: az őrült tudós egy xeno farokpengét tart Bonnie torkához, vért serkentve ki. Alkut ajánl: a csapat mehet, de az orvos marad, ő a biztosíték arra, hogy a robotokat nem fogják bevetni és az alienek maradhatnak a bolygón. Ahogy beszél, az említett lények kezdenek feltűnni, Rory nem kockáztat meg egy lövést és leteszi fegyverét, majd jelzi az orvosnak, hogy mit tegyen. Bonnie veszi a jelet és egyik karjával jelez a közelben lévő Vajasgombócnak. A denevér elkezd odarepülni, ám mivel nem tud hol landolni, így Jocasta fejét nézi ki.
Ezt kihasználva Bonnie a hajóra fut, majd magukhoz hívják az állatot. Anya és fia utoljára farkasszemet néz, majd a zsilip felemelkedik, a híres tudóst pedig bekerítik az idegenek. A nyomozó bevégzi feladatát: utasítást ad a méregfegyverek aktiválására, elvégre ezen a bolygón csak szörnyek élnek.