Aliens-Predator-Aliens versus predator-wiki
Advertisement

Jocasta Malvaux, a legendás tudósnő lánya. A Malvaux családban a vagyont mindig is a nők hozták, Jocasta ükanyjának volt egy lánya, a dédanyjának kettő, azok kettő-kettő lányt szültek, a láncot aztán Jocasta szakítja meg. A híres tudós nem akart volna teherbe esni, de kötelességének látja, hogy a Malvaux vérvonal fennmaradjon, az első próbálkozás eredménye Rory Theodor Malvaux, akiről azt hitték, hogy lány lesz, de mire kiderült, hogy ez tévedés, az abortusz már nem jöhetett szóba. Jocasta újra teherbe esik, hogy meglegyen a méltó örökös, így születik meg Graciella Malvaux.

Gyerekkor

Jocasta nem egy anyaféleség, számára a munka és karrier a fontos (a 6 szobás házban eleve 3 szoba dokumentumokkal van tele), a gyerekeivel is csak addig törődik, amíg önellátóvá nem válnak. Rory egész életében "főnökasszonynak" hívja anyját, hiszen mindig is így viselkedett. Rory és Gracie csak egymásra számíthatnak, egymást támogatva vészelik át a gyermekkort. Gracie tudja, hogy Malvaux nem éppen tökéletes, de attól még ő az anyja, míg Rory már rég megbékélt a tudattal, hogy örüljön amiért megtűrik a házban.

Gracie próbál anyja nyomdokaiba érni, de kénytelen annak árnyékában élni és mindig csak "Jocasta lánya" marad, sőt, hite szerint nem egy tudományos díjat csak azért nyer meg, mert az anyja nagy személy. Ezzel szemben Rory sose illett bele a család tudományos atmoszférájába. Számára idegen, sőt visszataszító a kutatások, expedíciók, felfedezések és kitüntetések világa, bár Gracie letudja annyiban, hogy bátyja csak irigy, mert sose kapott egyetlen kitüntetést vagy elismerést se. Rory ellentétben húgával, nem akar megfelelni anyjának, ő nem elégszik meg a "Jocasta fia" jelzővel, mert ő "Rory Theodor Malvaux", egy önálló személyiség.

Gracienek jó agya van, de nem tud kitörni a legendás anyja árnyékából. Helyette annak hű követője lesz és fanatikusan védi mindenféle rágalomtól, hiszen Jocasta egy tökéletes alak. Ugyan anyja beosztottja, de Gracielle így is több tudós felett parancsol és míg anyjával tisztelettudóan viselkedik, addig az alatta lévőket lenézi.

Az expedíció

A 2180-as években a Rosamond 6-on valahogy alienek tűnnek fel, ez rendkívül kedvez Jocastának, hiszen a PlanCom eleve nem szerezhette meg a bolygó jogait anélkül, hogy ő és társai ne kapjanak időt tanulmányozni a helyet. Ha ő nem akarta volna, eleve nem is indulhatott volna meg a gyarmatizálás. A tudós fanatikusan imádja az idegeneket, az Idegen Fajok Törvényét is ezért alkotta meg, hogy bevédje magát egy ilyen esetben.

Eme háttérrel indul meg az expedíció, összesen 52 fő indul el a Rosamondra (beleszámolva Jocastát is). Többségük kemény túlélő, akik dzsungelekben, sivatagokban és sarkvidéki körülmények között is lehúztak már több évet. A bolygó egy vörös hely, ahol jelentős hőség van és néhol furcsa átlátszó, üvegszerű oszlopok meredeznek az égbe változó vastagsággal, mintha egy toronyerdő lenne. Az eredeti tábor 9 épületből áll, amik rendkívül strapabíróak, effektív aki ide bezárkózik, az biztonságban is marad, még ha alienek is vannak a közelben, ráadásul ezeket jól lehet álcázni. Malvaux mindig is értett a terep kihasználásához, ami majd a kettes számú tábor kialakításánál lesz igazán szembeötlő. 12 millió éve a tájat víz fedte, így több vízmosás és barlang jött létre. A csapat egy ilyen barlangot vesz igénybe, amit álcafüggönnyel fednek le.

Ez az egyetlen védelem, egy vékony kis álcaburok. Ez több ezer mikroprojectort jelent, amik a tájról készült felvételeket vetítik ki, továbbá blokkolja belülről a fényt és hangokat. Az álca mikor készenléti módban van, akkor hatalmas fürdőszobai függönyre hajaz, amit fémes szálakkal szőttek. Mindkét oldala tud képet kivetíteni, vagy lehet akár átlátszó is és bárki átléphet rajta .Magyarán aki a burkon kívül van, az simán elsétálhat a tábor mellett anélkül, hogy gyanút fogna, viszont ha véletlenül átsétál rajta, semmi se gátolja őt meg. A főnökasszony még külön meg is tiltotta, hogy a kutatók akármilyen fegyvert hozzanak magukkal, hiszen az alieneket tanulmányozni jöttek és nem bántani. Persze az igazi ok az, hogy Jocasta fanatikusan imádja a lényeket, az emberi élet nem számít.

Két éven át lényegében a rejtőzködés és az álca tökéletesítése megy, illetve a megfigyelőeszközök kihelyezése. Nem egy kutató veszti életét már ekkor, 36 fő veszti életét vagy balesetben, vagy azért, mert valamilyen módon Jocasta ellenszenvét váltották ki, aminek büntetése a halál. Az őrült nő egyenesen megtiltja azoknak, akik megfertőződtek egy arcölelő által, hogy öngyilkosok legyenek. Helyette az eredeti tábor egy épületébe zárja őket be, résnyire hagyva a kívülről zárt ajtót, hogy a mellkasrobbantók kijussanak, de a halálra ítélt ember ne. Az elv kegyetlen: a fertőzött ember nem tud magában kárt tenni, ergo a benne növekvő Halál biztosan egészségesen fog világra jönni. Persze akadnak olyan kutatók, akik nem az alienek, vagy "baleset" által haltak meg, hanem egyszerűen meggyilkolták őket. A fogyatkozó expedíciós tagok nem mernek felszólalni a nő ellen, mindenki halálosan retteg és úgy tesz, mintha minden rendben lenne.

Az emberek külön lakrészekben élnek a kettes számú táborban, amiket könnyen lehet egymástól elszigetelni. A kutatók ügyelnek rá, hogy semmi szag, fényvillanás vagy hang se jusson ki a burkon kívülre, hiszen azt észlelik az alienek. Illetve csak akkor mennek ki az álcán túlra, ha tényleg szükséges. Az emberek jógáznak annak érdekében, hogy nyugodtak maradjanak és ne ugráljanak és menjenek ki. A hely inkább egy furcsa üdülőre hasonlít, mintsem életveszélyben lévő tudóshelyre. A lakómodulokat a barlangban húzzák fel, semmiféle ásást nem végeznek, hiszen nincsen egyetlen mérnök, vagy építésztechnikus se a csapatban. A folyosók le és fel vezethetnek, kész hangyabollyá téve a barlangot, a járatok oválisak, a falakat bordák erősítik, az elemeket VyFlexszel kötötték össze. Mivel fűteni nem fűthetnek, ezért a barlangban hideg van, az ételek készítésénél se használnak semmi sütést vagy főzést, bevezetett víz sincs. Az élelmet tejtermékek és helyi növényi rostok adják, amiknek a szaga nem árulja el az embereket, hiszen a bolygóról való és az alienek nem fognak gyanút. A barlangból lehet figyelni a terepet 26 kamerán keresztül (egyszerre 1-2 darabot telepítettek, bár így is végül 5 ember élete megy erre rá), bár az adás nem mindig tiszta, de azért megteszi.

Sikerül létrehozni egy speciális álcaruhát, ez egy neonkék kapucnis kezeslábas maszkkal. Az alienek nem észlelik eme színt, illetve a ruha a hátuk mögött lévő tájat vetíti a viselőre. Az alienek elcsalására bűzbombákat használnak (nem mindig válik be), illetve a ruha képes villogni, elektromos impulzusokat leadni, amiket az idegenek érzékelnek. Mondhatni egy búvárruha, csak sokkal kényelmesebb és rendkívül feltűnő emberi szemmel. 6 ember élete megy rá, mire sikerül tökéletesíteni a ruhákat. Az alienek csak akkor nem veszik észre az embert, ha azok tökéletesen mozdulatlanul állnak, bár ha véletlenül a lények beléjük ütköznek, akkor tragikus vég következik. Továbbá semmiféle fegyver nem kompatibilis a ruhával, hiszen az energia, vagy pulzárfegyverek bezavarhatják a ruha érzékeny rendszerét. Bár nem mintha a kutatóknál lenne bármiféle védőfegyver a bolygón.

A két év során igazából csak alien testrészeket sikerül begyűjteniük, amiket egy galériában tárolnak. Boncolásra nem kerül sor, hiszen a savas vér szétolvasztja az eszközöket. Tervben van, hogy a következő évben majd elkezdik a helyi fauna tanulmányozását is, hiszen elég keveset tudnak az őshonos, békés élőlényekről, amiket az alienek kedvtelésből gyilkolnak, illetve inkubátornak használnak. Eddigre az életben maradt kutatók mind lerongyolódtak. Kopott vászonnadrágot, zubbonyt, vörös poncsószerű rongyokat hordanak. Páran a csuklón vagy bokán üveggyöngyökkel díszített fonott pántot viselnek, amiket Yuki készített. A férfiak szakállasak, illetve mindenki ápolatlan és fésületlen hajú, viszont Malvaux még így is jól néz ki.

Gracie, aki mindig is kövér volt most lefogy, hiszen fejadagokon él. A zöld szemű lány haja kétszer hosszabb lesz, amit három tincsbe fonva hord, egy hátul, míg a másik kettő a vállain elől hordva van. Gracie azért jött eme veszélyes misszióra, hogy távol legyen az emberiségtől és hogy hőn imádott anyjával legyen. Az expedíció feje Jocasta, névleg Neil a tábor vezetője, de ez csak papíron igaz, mert Jocasta és a lánya irányít mindent.

A Vinza

Július 14-én nem kívánt látogatók érkeznek, a Vinza nevű hajó. Jocasta nem veszi fel velük a kapcsolatot és marad néma. Az érkezők másnap megindulnak átvizsgálni a 9 épületből álló falut, ahol a holttestek vannak. A fanatikus nő szándékosan meggyilkol két őrszem tengerészgyalogost, akik túl későn vették észre a veszélyt és még jelezni se tudtak a többieknek. Donahue nyakába egy törött alien farkat döf, majd később úgy helyezi el a testet, mintha egy alien szegezte volna fel az egyik üvegszerű oszlopra. Brand testét pedig magával hurcolja a táborba.

A többi embert idővel több tucat arcölelő támadja meg, újabb veszteségeket okozva. Jocasta bánatára a Vinza hajthatatlan, idővel újra kimerészkednek és meglelik Donahue testét. A feltűnő alienek miatt azonban várható, hogy hamarosan mind ráfáznak. Rory, aki mára nyomozó lett is ott van az emberek között. Eleve neki köszönhető, hogy a Vinza nem szállt fel az első kudarcba fulladt kutatás során, hiszen tudja: az anyja kint van egy másik táborban, csak valamiért játssza a fejét és nem válaszol.

A férfi beleszól a kommunikátorba és az anyját hívja, jelezve, hogy felesleges tovább játszani, tudják, hogy élnek és valahol itt vannak. Egy kis szünetet követően Jocasta válaszol, megadja a tábor helyzetét, illetve azt is, hogy siessenek az alienek elől. Rory leszakad a kis csapattól és eltéved, az anyja vezeti el egy kőtömbhöz, ami alá elbújhat és talán átvészelheti, amíg az idegenek elvonulnak. Amint ez megvan a gondolkodó nyomozó nem tudja mit tegyen, ám ekkor az álcaburok megszűnik és behúzzák őt a kettes számú táborba.

A húg fagyosan fogadja a nyomozót, nagyon nem örül a jelenlétének, ahogy az ügyetlen haverjainak se. Varázsütésre ekkor lép be a csarnokba a két katona, akiket maga Jocasta kísér. Ő kedvesebb lányánál, bár enyhén szólva érződik, hogy hazudik (miszerint hónapok óta nem használják a kommunikátorokat és éppen mindenki aludt, mikor a hajó landolt, ezért nem siettek ki a Vinza elé). Rory már most tudja, hogy az anyját nem tudja megfogni, mindenre lesz válasza. Ráadásul most nem lehet elérni a hajót, mert az alienek mindenütt ott vannak, napnyugtáig nem lehet kimenni, mert a lények nappal aktívak, de az esti hidegtől inkább bevackolják magukat földalatti odúikba.

Továbbá Roryék jelenléte tönkretette a munkát. Az állatvilág felriadt, az álcák tönkrementek, az alienek most már tudják, hogy emberek vannak itt, így keresni fogják őket, holott Malvauxék hónapok óta olyan tökéletesen beolvadtak a környezetbe, hogy azok megfeledkeztek róluk. Rory visszavág: mielőtt eme „tökéletes egyensúly” beállt volna, hány kutató is halt meg? Malvaux dühösen összehúzza szemét és mondaná a magáét, de fia akkor is tudni akarja az igazságot. Jocasta nem akarna választ adni, de végül beadja derekát: 9 ember halt meg az 52 fős expedícióból. A nyomozó tudni akarja, hogyan is haltak meg, majd anyja válaszát követően (miszerint ők hibákat vétettek) azt, hogy mit is baltáztak el a faluban, így a jövőben ők nem fogják ugyanezt elkövetni.

A kutatók mind zavartak, elvégre hőn imádott példaképüket szinte vallatásnak veti alá tulajdon fia. Jocasta látszólag higgadt, de Rory tudja, hogy ez csak látszat, az asszony szinte fortyog a dühében. A nő elmondása szerint Amelia Forbish szagálca nélkül ment ki, Donald Kent és Richard Hochleitner utána mentek, de nem néztek alaposan körbe. Samantha North pár hétre rá videóegységeket akart letenni, hogy elismerést szerezzen, de ráfázott. Niko Refinado egyedül ment ki, annak ellenére, hogy szabállyá vált, hogy csak párban lehet kimenni, eme szabályszegését több követte, végül egy utolsó hibát vétett, ami az életét követte. A többiek szintén hasonló banális balesetben hunytak el, mind részletesen van dokumentálva, felesleges itt vádaskodni.

Rory elismeri, hogy az anyja jól játssza a hazugot, továbbá tökéletesen együttműködik, így ebbe se tud belekötni. Jocasta újra kifejezi, hogy mekkora felfordulást okoztak a váratlan jövetelükkel, a xenok felbolydultak, most már aktívan keresik az embereket, holott az álca lévén akár évekig közelről tanulmányozhatták volna az idegeneket. Továbbá szeretne valamit mutatni, ami talán felkavaró lehet és biztos haragudni fognak rá. Zaviero elkíséri a vendégeket a raktárhoz, ahol fekete fóliával letakart ládák és tartályok vannak. Itt Brand testét látják, akin egy halott arctámadó van, Jocasta elmagyarázza, hogy a két őrszem milyen hősies módon küzdött, de az alienek legyűrték őket. Akárhogy is, Oliver a séf a vendégeknek külön készít kaját, így közösen tudnak majd vacsorázni.

Rory elkezd körbekérdezni, hogy információhoz jusson. Mindenki zárkózott, hiszen Jocasta megtiltotta nekik a beszédet, mert a nyomozó nem ért a tudományhoz, bizonyára félreértene mindent. Emiatt Rory felkeresi a húgát, akivel 5 éve nem beszélt. Annyira nem lepi meg, hogy Neil a táborvezető nem is az, aminek tűnik, hiszen Gracie osztogatja neki az utasításokat, hiába, ő is Malvaux, mint az anyja. Mikor kettesben lesznek, elkezdenek beszélgetni előbb a xenokról (mi is hajtja őket, mennyire is értelmesek), majd a nyomozó rátér a lényegre: pontosan hány ember halt meg. Gracienek ez nem tetszik, de elmondja, hogy néhányan még korán elhunytak, mikor még nem tudták magukat álcázni. A nyomozó rákérdez arra, hogy pontosan ki miért van itt, mert egyes kutatók fizimiskája vagy lelkivilága nem éppen ilyen nehéz környezetbe való. Gracie nem akar válaszolni, elege van, hogy az öccse csak kritizálja őket, ha meg válaszokra akar lelni, akkor menjen egyenesen az anyjukhoz (aki amúgy se nyílna meg). Rory határozattan kijelenti, hogy neki itt joga van bármit kritizálni, mert ő az egyetlen, aki nem vakul el a manipulatív anyjától, továbbá tudni akarja hol vannak a többiek. Jocasta 9 halottról beszélt, de itt mégis csak 13 embert számolt össze, ergo vagy 30 fő hiányzik.

Gracie elmondja, hogy ők megfigyelésen vannak, vagy egy hete hallott róluk utoljára, de ez nem az ő dolga. Rory kimondja amit gondol: ilyen szűk helyen az emberek törődnek egymással, ráadásul tudja, hogy a húga hazudik a 30 embert illetően. Gracie feldühödik és berekeszti a beszédet (szívből kívánva, hogy öccse bárcsak elmennek és megöletné magát).

Újabb vendégek

A nappal tartott vacsora során mindenki csendes. Ezt követően Neil, a tábor névleges vezetője felajánlja, hogy körbevezeti a vendégeket, bár evidens, hogy Jocasta küldte őt, így a hívatlan látogatók nem okoznak bajt. A kamerák bemutatásánál a nyomozó észleli, hogy a Vinzáról három ember jött le (Pocket, Bonnie Bardolf és Edney tizedes), akik a barlang felé közelednek, nem tudva, hogy az alienekbe fognak ütközni. Rory kirohan, őt követi Clark és Michael, ám a kapitány tmég sikerül időben lefogni, az ezredes pedig nincs a közelben. Tad az álcaruhában fut ki, ő csaliként funkcionálva időt nyer a többieknek, hogy bejussanak a táborba, majd aktiválja az álcát. Tad több óra szobrozás után fog majd visszatérni, de addig is Gracie és Jocasta alaposan leszidják az eszetlen Roryt, aki kirohant a védőburokból, ergo veszélybe sodort mindenkit, hallgatnia kellene Malvauxra, hiszen neki köszönhető, hogy még élnek a kutatók. A jövőbeni szituációk elkerülése véget Gracie segít üzenni az ezredesnek, hogy a hajóról senki se jöjjön ki.

Az újra megterített vacsoraasztalnál Jocasta hatásos és színpadias beszédet mond, elismeri a Vinza áldozatait és bátorságát, még ha felesleges volt is eleve a bolygóra jönni. Rory megszólal, bedobja egyik rejtett lapját: ki adta le a figyelmeztetőadást? A híres kutató ezt is simán kezeli: bizonyára Brand adta még le, mielőtt meghalt volna. A beszéd folytatódik, de Clark (a nyomozó ösztökélésére) közbeszól és megmondja azt, amit a kutatók nem tudtak: az nem opció, hogy a Vinza legénysége távozik, ugyanis utasításuk van a kutatókat innen elvinni és kiereszteni a robotokat, hogy kiirtsák az alieneket.

Gracie dühöng, hiszen még el sem kezdték az alienek tanulmányozását, erre most a cég kiirtja őket, Jocasta leplezve haragját (eleve az ő kutatásai anyagából szűrték le, hogy az alienek túl veszélyesek és kiirtanák a bolygó faunáját) kijelenti, hogy az Idegen Fajok Törvénye vonatkozik a xenokra: lehet, hogy nem őshonosak, de elég intelligensek, hogy mára azzá váljanak, ergo tilos a kiirtásuk. A főnökasszony kiakad, a profit miatt a cég képes lenne egy egészséges fajt kiirtani. Rory epésen megjegyzi, hogy mindenkit a profit hajt, eleve a Malvaux expedíció is szép summát hozott a konyhára, továbbá az se lehet válasz, hogy a tudomány nevében dolgoznak, mert csak annyit tudtak meg, ami eddig is evidens volt. Clark és Rory hiába érvel, hogy márpedig a Törvény lehetővé teszi a xenok kipurgálását, hiszen eleve Jocasta írta anno le: a xenok mindent keltetőnek használnak, ergo a Rosamond 6-os faunáját idővel ki fogják irtani. Gracie tajtékzik, Jocasta se tudja már leplezni, ő határozattan védi az alieneket, a bolygó majd adaptálódni fog, majd bebizonyítja, sőt, egy nap majd köztük sétálhat!

Rory rámutat a lényegre: az anyja beleszeretett egy olyan fajba, ami csak a pusztításhoz ért és nem lehet békében maradni mellette. Mintha egy halálos vírust akarna győzelemre juttatni. Ezalatt a kutatók mind némán figyelnek, mind túlságosan elvakultan hisznek a "főnökasszonyban", vagy túlságosan félnek ellentmondani neki. Clark előveszi az aduászt, habozik elővenni (Rory utasítására), hiszen ezzel tönkre vágja az itteni emberek munkáját és áldozatát. Előkerül egy lepecsételt boríték, ami a bírósági végzést tartja, ergo a törvény is a Vinza mellett áll és a törvény képviselője nem más mint Rory, ergo amit ő mond, az parancs (a nyomozó anno kérte ezt az igazolást, mert tudta, hogy csak ezzel nyerhet az anyja felett). A kutatók elképednek, úgy tűnik a bálványukat első alkalommal, de legyőzték. Csakhogy Jocasta vén motoros, számtalan vitát nyert már meg, lehiggadva közli: a gyilokrobotokat addig nem lehet elindítani, amíg a kutatócsapat itt van, márpedig ők nem fognak menni, erőszakkal meg nem mennek semmire, főleg ha az alienek ezt megneszelik.

A "főnökasszony" feláll, számára ennyi volt a vacsora, még követői között rákérdez, hogy ki az, aki amúgy elmenne a bolygóról. Néma csend, a kutatók lesütik szemüket és hallgatják, ahogy Malvaux dicséri őket és érzelmes monológot tart, csakhogy valaki felszólal. Rusty idegesen közli, hogy ő kész távozni. Jocasta kedvesen megköszöni munkáját és nem marasztalja el, csak annyit kérne, hogy később ő is jöjjön vele, a kapitánnyal és a fiával, hogy a bolygó pár pontját bejárják. Malvaux az álcafüggönyhöz lép, átlátszóvá teszi, így látni két kifejlett alient. Az egyik olyan közel van, hogy szinte centik választják el a "faltól", a nő ugyanígy tesz és csodálattal a tekintetében nézi a lényt, míg az emberek szoborrá fagynak a teremben.

Balesetek

Rory, Jocasta, Rusty és Clark később megejtik a túrát. Mikor visszatérnek, a főnökasszony elhívja Rustyt, hogy beszéljen vele. Gracie és Jocasta jön nem tudva, hogy a nyomozó és Bonnie hallgatja őket, érdekes dologról beszélnek. Szó esik arról, hogy Rustyt küldik ki egy feltöltött energiateleppel, illetve ideje "megszabadulni a forgácstól" és hogy a ruháját állítsák át az új frekvenciára. Rövidesen Gracie kíséri ki Rustyt, akinek feladata az érzékelők felöltésé és pár lencse megtisztítása, bár a férfi nem érti, hogy sötétedés előtt 1 órával miért is menjen ki, hiszen veszélyes.

Az utolsó pillanatban a nyomozó is kimegy a férfival. A "baleset" megtörténik, Rusty ruhája csütörtököt mond és az alienek végeznek vele. Rory pedig sarokba szorul a tábor közelében, a barlangból kijön a Vinza legénysége, ahogy Jocasta és Tad is. Malvaux próbálja gátolni az ezredest a lőparancs kiadásában (nem a fia életét félti, hanem az alieneket), míg Edney kénytelen arrébb rúgni Tad-et. A nyomozó jelez, hogy várjanak a lövéssel, mert valami történik. A lények valamire figyelnek, Rory elkezdi az egyik lény fejét csapkodni, de az nem reagál. Mintha valami meggátolná ebben. Malvaux belép a körbe, diadalmas pillanat ez: evolúciós ugrás, az idegenek végre nem bántják az embereket. Kiparancsolja kutatótársait a rejtekhelyről, akik értetlenül nézik a jelenést. Aztán új hangok hallatszanak, majd feltűnik a forrás: több tucat arctámadó. Az emberek rádöbbennek, hogy most ölették meg magukat, felfedték magukat és itt a vég, a katonák is maximum párat tudnának lelőni. Tad és Gracie összeölelkeznek, hogy az utolsó pillanatban legalább együtt legyenek.

Az arcölelők azonban váratlan ellenségbe ütköznek: a warriorok egyszerűen bevédik az embereket, tucatjával szaggatva, tépve szét a lényeket. Az alkalmat kihasználva az emberek visszaosonnak a barlangba, úgy, hogy ne lássák meg őket. A nyomozó ráripakodik anyjára, hogy mi a fene történt kint. Míg Malvaux arról áradozik, hogy megtörtént az áttörés, a kifejlett egyedek ezentúl az embereket védik, vagyis mehet az éveken át való kutatás, addig Bonnie egyszerűbb választ ad: a ragadozók alapvetően három dolgot védenek egymástól: a területet, saját utódaikat és a prédájukat. Az orvos kénytelen tudomásul vennie, hogy bálványa tényleg őrült, mert Jocasta csak azért is úgy hiszi, hogy a xenok békések.

Gracie hiába van anyja oldalán és kritizálja a többieket (MacCormac aki a halálba küldte embereit, Rory az ostoba nyomozó, aki nem ért a tudományhoz és a kisiskolás Bonnie), a Vinza emberei elhatározták magukat: ma este mindenkit elvisznek innen, már túl veszélyes maradni. Az este azért megfelelő, mert az alienek ekkor bebújnak a vermeikbe, továbbá a belharc miatt egymást irtják és ignorálják az embereket (ezzel szemben Jocasta reggel küldené el a Vinza embereit, de csak őket, mert a kutatók maradnak). Rory bedobja Rusty gyanús halálát, de anyja letudja az egészet, hogy ez is a nyomozó hibája, hiszen olyan sokáig voltak kint, hogy lemerült az aksi. Tragikus baleset az egész.

A "főnökasszony" elküldi a kutatókat, hogy elemezzék és dolgozzák fel a jelenlegi adatokat. Csak ő, lánya és Tad maradnak a teremben a Vinza embereivel. Végül csak a "hívatlan vendégek" maradnak a csarnokban, Malvaux úgy távozik, hogy tudja: nyert ügye van, a Törvény szerint értelmes fajokat nem lehet kipurgálni, márpedig az alienek azok.

Az este egy későbbi szakaszában Rory a húga szobájába betekintve látja, hogy Gracie és Tad szerelmesen vannak összeborulva és suttognak. A nyomozó köhint párat, kivár és belép, mint várható volt a szerelmespár úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, majd Tad ingerülten távozik. A két Malvaux között megint vita alakul ki, a nyomozó felhozza, hogy a xenok végig tudtak a búvóhelyről, most csak szorosra húzták a hurkot, Ethan adatai erre utalnak, ergo sose volt itt biztonságos, most meg pláne. Továbbá nem érti húgát, hogy lehet, hogy a családban mindenki kritizálja az emberiséget csak ő maga nem? Hogy lehet, hogy csak ő látja meg az emberekben a jót? Az emberiség nem gonosz, mert fajokat irt ki, a galaxis törvénye ez, az emberiség nem gonosz mert saját kultúráit is irtotta, egyszerűen ha eljött az idő az adott fajnak vagy kultúrának pusztulnia kell, nem szabad mesterségesen fenntartani valamit, az alieneket meg pláne.

Gracie beveti a saját aduját: tudja, hogy Rory meggyilkolta azt az elítéltet, aki végzett egy rendőr barátjával és ezért jött ide (mire visszatér a Földre, a média elcsitul), ergo kegyetlenebb mint kint az alienek. Rory elismeri tettét, de felhozza, hogy akkor ideje Rusty haláláról beszélni, furcsa, hogy a friss energiatelep pont a legrosszabb pillanatban csődölt be. Ezután Rory ecseteli, hogy a xenok mennyire veszélyesek, elég ha valamikor egy hajó landol itt, talán egy értelmes faj, ami véletlenül széthordhatja a galaxisban eme dögöket, akkor aztán tényleges fajirtás fog lemenni. Gracie kiküldi Roryt, a nyomozó csak most döbben rá, hogy Rusty halála semmit nem váltott ki, szóval ő is tudott róla.

Később Rory a monitorokat nézve látja, hogy a Vajasgombóc névre hallgató óriás denevér (Bonnie állatja) kint van, ami egy dolgot jelenthet, sejtelme pedig hideg tény lesz: a Vinza rámpája leeresztve van. A nyomozó felveri a helyet és a főterem monitorait nézve láthatják, hogy a legrosszabb megtörtént: a xenok valahogy feljutottak a hajóra. Négy halott vagy haldokló lény a rámpánál van, miközben a gyilokrobotok kezdenek kijönni. Úgy tűnik Theo aktiválta őket, mert más választása nem volt, hogy visszaverje a dögöket. MacCormac kezébe veszi az ügyet, semmibe véve Malvauxot a katonáival kimegy és semlegesíteni fogja ezt a pár robotot (legalább 20 gép, már ha nem több aktiválódott), mert ezek még az embereket is kiirtják. Clark és Rory is menne, de ez tisztán katonai művelet lesz. A nyomozó tudni akarja hogy juthattak be a xenok, vádlón Gracie és Tad felé néz, a férfi pillanatnyi arcvonása elárulja, hogy nem valami véletlen dolog történt, hanem szabotázs.

Míg Rory visszatartja Bonniet, hogy kimenjen a közelben lévő denevérhez, addig Pocket tudni akarja, hogy a védelmi rendszert ugyan ki iktathatta ki kívülről, mert ez történt. Rory rámutat, hogy nem kellett nagyon pontos EMP ehhez, elég ha az álcatechnológiát ismeri, mert a kettő ugyanazon az elven működik. Persze Tad, Jocasta és Gracie védik egymást, mondván a nyomozó paranoiás. Az egyik monitoron látni, hogy egy robot kilő egy xenot, a méregfegyver hatni kezd, az alien darabokra tépi magát, hogy gátolja a méreg terjedését. Várható módon Jocasta haragosan megjegyzi, hogy a fia és társai ilyen kegyetlen fajirtást akarnak kivitelezni az amúgy nem gonosz xenok között.

A Vinza embereinek java elindul a hajó felé, szerencséjükre a két fészek idegen hada egymást pusztítja és próbálnak ügyelni az emberekre, a leendő gazdatestekre. A Vinzán mindenki jól van, sikerült időben bezárkózniuk, ezt követően a társaság visszaküzdi magát a barlanghoz, hiszen valahogy majd a tudósokat ki kell menekíteniük. Edney tizedes ekkor leli halálát, véletlenül az egymással küzdő alienek tépik szét.

A csapat visszatér a búvóhelyre. Az ezredes beszámol mi is történt (a kutatók közül a két Malvaux és Tad van jelen): Theo többször próbálta őket hívni, aztán döbbenten látta, hogy a rámpa valahogy kinyílt. Nem tudván mit tegyen 20 egységet aktivált, ami kiirtotta a tucatnyi xenot a gépen (5 méregfegyver elpusztul a sav szétmarta őket), vagyis már "csak" 6 robotot kellene az embereknek kikerülniük. Jocasta "gyászolja" Edney tizedest, de hát az alienek nem tehetnek róla, egyszerű baleset. Rory közbeszól, hogy bámulatos, a xenok soha semmi rosszat nem tesznek, az anyja még mindig őket védi. Ahogy az se lepi meg, hogy Gracie állítja: a Vinza rámpája mechanikai hiba miatt nyílt ki.

A gyanúskodás után az alienek harcára kerül a szó, sikerül végül azt kibogozni, hogy bizonyára két fészek háborúzik egymás ellen, hogy kikerüljön egy domináns. Az erősebb egyedek pedig szépen tovább szaporodnak, vagyis az emberek csak haladékot kaptak. Rory végre megtöri Graciet: közli vele, hogy ennyi volt, nem játszanak tovább, elviszik a tudósokat, ha ő és Tad maradni akarnak a lökött Jocastával, ám legyen, de itt biztos megdöglenek és akkor nem lesz több románc Taddel. A nő sírva elmegy szerelmével és anyjával, miközben Michael (parancsra) követi őket.

Az utolsó reggel

Kintről hangos moraj tör be: az emberek immár tudják, hogy az alienek befejezték a háborút, immár az emberek újra prédák, ami még rosszabb: a közlegény visszatér és közli: hologramokat követett, ami azt illeti a tudósok sincsenek itt. Rory beleszól a kommba és várható módon fölényeskedő anyja közli, hogy mehetnek isten hírével, ő és expedíciója itt marad, felesleges őket keresni, mert egy tökéletes búvóhelyen vannak. A "főnökasszony" deaktiválja az álcázórendszert, a hajnali fény betör a barlangba, vagyis az alienek is tudják merre lesznek a gazdatestek. Rory maradt volna, hogy a távozni akaró tudósokat megkeresse (míg Pocket mindenkit hagyott volna itt meghalni). Az ezredes arcára először ül ki félelem, hiszen két katona nem lesz elég.

Rory még távozta előtt a kutatókhoz címzi utolsó üzenetét: reméli tudják, hogy az anyja őrült és emiatt mind meghalnak, számára az alienek sérthetetlenek és örömmel áldoz ezért mindenkit be. A Vinza emberei visszaküzdik magukat a hajóhoz (MacCormac ekkor veszti életét), itt találkoznak Rustyval, aki csodálatos módon életben maradt. Sajnálatos, hogy csak őt tudják kimenteni, ám ekkor Gracie hangja csendül fel. Az álcákat deaktiválva feltűnik egy tucat tudós. Tad színt vall: ő már hónapok óta győzködte szerelmét, hogy lépjenek le, de nem tehették, továbbá ha Gracie nincs, akkor Tad is keltetőként végezte volna.

A rámpa leemelkedik, mindenki beszáll, ám szörnyű intermezzo történik: Rory rákérdez, hogy Rusty hogy jött idáig el. A férfi elmondása szerint az alienek belharca után simán átvágott a lények között, meglepő mód nem bántották, a zuhanásban ugyan nem sérült meg, de most valamiért fáj a mellkasa. A nyomozó igazán sajnálja, hogy ilyen közel a célhoz történik ez, a kutató is rádöbben, hogy mi történt vele. Éppen ekkor kezd mozgolódni a mellkasrobbantó, de Rory megteszi a férfinak a legnagyobb szívességet: a lövés megöli a kutatót és annak "fiát".

Ha ez nem lenne elég tragikus, Jocasta hangja csendül fel: az őrült tudós egy xeno farokpengét tart Bonnie torkához, vért serkentve ki. Alkut ajánl: a csapat mehet, de az orvos marad, ő a biztosíték arra, hogy a robotokat nem fogják bevetni és az alienek maradhatnak a bolygón. Ahogy beszél, az említett lények kezdenek feltűnni, Rory nem kockáztat meg egy lövést leteszi fegyverét, majd jelzi az orvosnak, hogy mit tegyen. Bonnie veszi a jelet és egyik karjával jelez a közelben lévő Vajasgombócnak. A denevér elkezd odarepülni, ám mivel nem tud hol landolni, így Jocasta fejét nézi ki.

Ezt kihasználva Bonnie a hajóra fut, majd magukhoz hívják az állatot. Anyja és fia utoljára farkasszemet néz, majd a zsilip felemelkedik, a híres tudóst pedig bekerítik az idegenek. A nyomozó bevégzi feladatát: utasítást ad a méregfegyverek aktiválására, elvégre ezen a bolygón csak szörnyek élnek.

Előfordulás

Advertisement