Francia katona, aki részt vesz az 1. világháború két legnagyobb csatájában is, amiről naplót vezet, eme naplóban beszámol még különös lényekről, amik a csatatéren a katonákat ölik, hogy eltegyék koponyájukat.
A haza védelmében
1916 június 18-a, Jean már négy hónapja van itt, elege van a háborúból. Szabadidejében naplót ír, ebben összefoglalja mi is történt 1914 óta, nem kicsit éreztetve ellenszenvét a tábornokokkal és politikusokkal szemben. Elvégre 22 hónap alatt 2 millió ember halt már meg, a németeket semmi se állíthatta meg, "furcsa mód" még most se működik a briliáns taktika, miszerint újabb embereket küldjenek a darálóba. Hamarosan valóban csak a tábornokok és politikusok lesznek csak életben, mert az egyszerű katonák mind elpusztulnak.
Verdunnél hiába van nyár, Jean a nedves lövészárokban él, ahol elviselhetetlen a latrinák és oszló tetemek bűze. Naplójában ír bizonyos szellemekről, amiket a katonák véltek látni a harcmezőkön. Volt egy Belgium erődjeinél, legalábbis ami maradt az erődökből a német bombázások után. A Marne folyónál a franciák háromszoros túlerőben rohannak a német géppuska állasokra, a végeredmény akkora vérfürdő, ami után az elesettek szellemei észlelhetőek, ahogy a csatateret járják.
Verdun
A naplóírásból az új hadnagy viselkedése rázza fel. A zöldfülű tiszt a tüzérség zajára azonnal a pocsolyába veti magát, Brunaud megjegyzi, hogy akkor kell fedezékbe húzódni, mikor hallani, ahogy száll a lövedék, nem akkor, amikor már becsapódik, akkor már mindegy. A hadnagy azzal honorálja eme segítséget, hogy beosztja őt és barátját, Claude Disnét a most induló őrjáratába.
Egy német géppuskaállást vesznek észre, amit az őrmester egy gránátlövéssel kiiktat. A hadnagy kiküldi, hogy biztos ami biztos alapon nézze meg és intézze el a túlélőket, ám az altisztet szinte azonnal eltalálja egy puskalövedék. A hadnagy elveszi Jean puskáját és leköti az ellenséget, amíg a többiek behúzzák az őrmestert. A tiszt félelmet nem ismerve rohanja le a német lövészárkot, egy főt fejbe lőve, kettőt pedig szuronnyal kivégezve. A hadnagy több sebből is vérzik, de nem ez végez vele.
Az 5 főből álló őrjárat eléri az őrmester testét, de már halott. Ekkor csapódik be néhány bomba, az alegység a tisztjükhöz rohan, ám rémisztő látványt találnak: vezetőjük koponyája és gerince hiányzik. A tüzérség nem tehette ezt, mert a német testek épségben vannak. Ekkor meghallják a hadnagyuk eltorzult hangját és a semmiből feltűnő szörnyeteget, amit egy villámlás világít meg. A lény karmai között pedig egy koponya és gerinc, jelezve, hogy ki is végzett a hadnaggyal. A villámlás végével a kreatúra eltűnik.
Az 5 katona visszatér a saját vonalaikhoz, beszámolnak a századosuknak a látottakról, aki persze nem hisz nekik. A két órás pihenőre küldi el Jeant, akit mint a többieket, bizonyára túlságosan kimerített már a szolgálat, már hallucinálnak is. Brunaud a társaival ellentétben nem gondolja azt hogy képzelődött, tudja mit látott és naplójába feljegyzi azokat a helyeket, ahol már láttak ilyen lényeket.
A háború kísértetei
Claudé hiszi, hogy nem volt valós, amit láttak, bizonyára csak képzelődtek, ám Jean hiába is érvel, barátja nem akarja hallani ezeket. Brunaud inkább elkezdi naplójába jegyezni a hasonló eseteket, hallott már szellemekről, de nem hitt bennük, egészen eddig. Párizs bombázásánál a romok felett szellemeket láttak, a britek az ypres-i gáztámadás során véltek kísérteteket mozogni. De a Marne folyónál véghez ment mészárlás is előcsalta a szörnyeket. Brunaud tudja, hogy ezek létező, valós szörnyek, nem az agy szülte szellemek, hiszen míg a többiek ezzel álltatják magukat, hogy megnyugodjanak, ő az igazat akarja tudni.
Eszébe jut a történet, amit hallott Fort Douaumontról. A német 3. hadtest egy kis egysége, a 24. Brandenburgiakból Kunze őrmester vezetésével bevette a feltörhetetlen erődöt. A történetek szerint a németek barbár módon felkoncolták a védőket, de egy német fogoly máshogy mondta: ők már lenyakazva, fellógatva leltek a védőkre.
Akárhogy is, az erőd elesett, ezzel súlyosan demoralizálva a francia hadat. Joffre marssal 100 ezer főt küld a biztos halálba, hogy visszavegyék az erődöt, de hasztalan.
Somme
1916 június 20-a, Somme, Brunaudék ide lettek átirányítva, hogy támogassák a briteket. Ha Joffre a franciák mészárosa, akkor a tommykat Douglas Haig küldi a vágóhídra, aki anno játéknak nevezte a géppuskákat, amiket nem kell rendszeresíteni. A németek most eme "játékszerekkel" kaszálták le az ő embereit, mintha céllövöldében lettek volna.
Brunaudék közelében egy angol tiszti kocsi áll meg, az idős férfi összeszidja a menetoszlopot vezető angol őrmestert, amiért ennyire viharvert állapotban vannak, ez tiszteletlenség a koronára nézve. Jean leveszi a válláról a puskáját, kivárja, amíg a kocsi elindul, majd két lövést ad le, mindkétszer pontosan fejbe lőve az egy-egy angol főtisztet. A britek ettől felvidulnak (még a sofőr is), az őrmester még cigivel is megkínálja őket.
Ez az apró öröm nem tart ki sokáig, az újra és újra rohamra induló francia és angol katonák sorra esnek el a senki földjén. Egy tüzérségi lövedék Jean és Disné közelében csapódik be, Brunaud behúzza halott társát egy lövészárokba és itt nézi végig, ahogy egy szellemalak egy brit tankra ugrik, amit váll-lövegével tett mozgásképtelenné. Egy német bomba ekkor kapja telibe a tankot, ezzel széttrancsírozva a yautját is.
Brunaud árkába begurul a feje, illetve a sisak. A francia kihányja az ebédjét, majd mivel barátja úgy is halott, kíváncsian felpróbálja a sisakot, amivel láthat egy másik lényt. Úgy hiszi, hogy valamiféle német szuper emberek lehetnek ezek, akik új technológiát használnak. A századosa nem hisz neki, bajtársai is kinevetik, hogy baromságokat beszél és csupán egy puccos gázmaszkot talált.
A német elit katonákról való elmélet június 26-án esik össze, mert itt egy magaslat elleni rohamnál (Jean végig meghúzza magát, a franciák és angolok helyette is lelövetik magukat) látja, ahogy egy szörnyetek több németet is leöl. Ezúttal a százados hagyja, hogy kitöltsön egy jelentést, ami révén a hadvezetés elé viszik.
A tábornok előtt
Émile Touchard tábornok elé kerül, aki nem hallgatja meg, túlságosan lefoglalja az, hogy újabb és újabb egységeket küldjön a biztos halálba, nem volt elég, hogy semmibe vette a mustárgáz hatását (ami a francia gyalogság és brit harckocsizók soraiban nagy veszteségeket okozott), de még agyonlövéssel fenyegetőzik a sérültek között, hogy ne szimuláljanak, menjenek rohamra. Brunaud megelégeli a tábornok viselkedését és fegyvert fog rá, mondván menjen ő rohamra, lássuk mire megy. A feldühödött katonák közösen dobják ki a tábornokot a lövészárokból és néhányszor utána is lőnek, hogy menjen beljebb a sűrű füsttel övezett senki földjére. A mustárgáz nem csak az embereket gyilkolta le, hanem kihatással volt az ott vadászó predatorokra is, az egyik ilyen végez a tábornokkal.
Az egyik vezérkari tiszt nem hagyja ennyiben ezt a tettet. Meglövi Jeant, aki ebbe fog majd belehalni egy tábori kórházban. Naplója és a predator sisak egy ismeretlen ember kezébe kerül, aki majd Griggs Irving ügyvédnek adja, hiszen ezzel sikerülhetne felmenteni egy amerikai férfit, akit a CIA akar elhallgattatni, elvégre látott egy predatort.
Felszerelés
- Sisak
Galéria
