Az Idegen-Föld Háború, vagy röviden csak a Háború egy olyan konfliktus, ami az emberiség majdnem kihalásához vezet. A "front" a galaxis emberek ismerte része, ideje pedig több évtizedes, az áldozatok száma pedig több milliárdos. Néha hivatkoznak első, második és harmadik háborúra, de ezeket lehet egy nagyként kezelni is, amit szakaszolni lehet. Akárhogy is, a Háború visszafordíthatatlanul kihatott az emberiségre és a világról alkotott képükre. Érdemes megjegyezni, hogy bár a konfliktus nevében ott van a Föld, de ide tartozik minden esemény, ami eme időperiódusban történt. Azon katonák, akik mondjuk más planétán küzdöttek, azok is ugyanebben a háborúban vettek részt (például O'Bannon's World védői).
Előjelek
Elszórva az alienek már így is érkeztek a Földre, ezek szerencsére csak lokálisak és gyorsan kezelhetőek, a kormányok vagy cégek pedig eltudják tusolni. Az űrbe való kirajzással megnőtt a kockázat: elég egyetlen hajó, hogy behozza az idegeneket a Földre, sőt, elég csak egyetlen példány, ami elrejtőzik a 10 milliárd fős (2179-es adat) Földön, ami majd elkezd drasztikusan szaporodni.
A predatorok jóvoltából már az ókorban majdnem bekövetkezett az emberiség kihalása, de a vadászok népe még idejében gátat vet ennek, feláldozva több civilizációt. Más fajok nem voltak ennyire szerencsések, róluk csak romok és ereklyék mesélnek, hogy egykor léteztek.
A Gehelgod 2142-ben megszerzi az egyik alapító, Keitel kutatási anyagát, eszerint az emberiségre kellemetlen jövő vár. Egykor az űrzsokék uralták a galaxist, masszív birodalmat hozva létre, ám egy ismeretlen faj rájuk eresztette a Pusztítás Angyalait, az idegeneket, hogy hozzák egyensúlyba a galaxis mérlegét. Elvégre egyetlen faj se uralkodhat a galaxis felett. Az űrzsokék birodalma az idők során összeomlik, mára pedig már csak elvétve létezik az egykor dicső nép egy-egy képviselője. Keitel úgy véli, hogy most az emberiség lett a galaxis legerősebb faja, ami uralkodni fog, ez pedig veszélyezteti a galaktikus egyensúlyt. A tudós figyelmeztetni akarta az emberiséget, hogy készüljenek fel, ám a Gehelgod nem szivárogtat ki semmit, hanem elkezdik a Mandala Direktíva végrehajtását: Keitel és az elrabolt alien szakértő, Natasha Pho tudását felhasználva elég valószínű, hogy a cég kezébe kerül a megoldás, hogy a saját embereik hogyan éljék túl az apokalipszist, amiből majd nyerészkedhetnek.
A 2170-es években elkezdenek megszaporodni az alien támadások, a 2180-as évekre pedig már az átlag tengerészgyalogos pletyka szinten is tud valami fajról, aminek savas a vére és élőlényekbe petéznek. Ráadásul úgy tűnik, hogy a támadások mögött van egy rendszer, egy értelmes elme. Nem lehet véletlen, hogy egyes emberek pont ott bukkannak a lényekre, ahol mondjuk fontos ércek vannak (bányászat), vagy olyan leendő gyarmatokon, ahol a korábbi felmérések nem mutatták őket ki, de valahogy mégis ott vannak a dögök.
Csupán idő kérdése, hogy egy "potyautas" mikor kerül a Földre, a kormányok és cégek csak felgyorsították ezt a procedúrát. Ők is veszélyesnek ítélik a lényeket, amiket éppen ezért lehet katonai célokra használni. A kutatások mellett az emberek rájönnek, hogy kell egy B-terv, olyan fegyverek, amikkel semlegesíteni lehet a lényeket (egyrészt az esetleges infesztációt felszámolni, másrészt ha a lények piacra kerülnének, akkor aztán elsőként tudják ők árulni az alieneket játszi könnyedséggel ölő fegyvereket). A Weyland-Yutani bár elég sok alien kísérletet folytat, de ugyanakkor ők is hozzák létre az idegen szakértőket, vagy a Berserker egységeket, amik felderítik és eliminálják az alien fészkeket. A tengerészgyalogság és egyéb fegyveres szervek is képesek megküzdeni a savvérű bestiákkal, csakhogy más egy kihalt kőgolyón megütközni velük, mint egy népes, élettől hemzsegő helyen.
Kísértethajó
A Junket.
A 2130-as években a Junket eléri a Xenomorph Primeot, ahol a legénység sorsa megpecsételődik. 2192-ben ez a kísértethajó sodródik a Föld felé, ezért a Parti Őrség felkészül a megsemmisítésére, nehogy becsapódjon. A két katonára alapos meglepetés vár, mikor egy alien támad rájuk, ami mindkét gép pusztulásához vezet. Csakhogy a kék doboz átvészeli a robbanást és a földi kormány kezébe kerül. A Junket egyetlen élő legénységi tagja, aki kryo kapszulában van, arctámadóval a fején még időben kilökődik és a Bionational Corporation birtokába kerül (a Junket az ő gépük volt).
A Bionat azonnal hozzákezd a munkához, illetve a riválisok kiiktatásához. Az LV-742-n így sikerül elpusztítani a Weyland-Yutani terveit, bár több tucat zsoldos pusztul el abban a háborúban, amit több száz tengerészgyalogos, alien és predator vív egymás ellen.
Dr. Waidslaw Orona, a földi kormány "alien szakértője" elküldi a Benedict nevű hajót, hogy mintapéldányt szerezzen a Junketből letöltött koordinátánál (Xenomorph Prime). 2192 április 5-én a Toowomba katonai kikötőállomásról 09:00-kor elstartol a Benedict. Szabványos legénységgel, illetve a 1. Mélyűri Hadosztály, 2. Ezredének Készenléti Csoportjával (pontosabban a Róka szakasz mind a 4 osztagával) indul el az idegenek uralta bolygóra. 32 Utód Szériás szintetikus, egy-egy tengerészgyalogos tiszt és altiszt (ember), 9 fős hajószemélyzet (ember) és egy civil (Billie, a potyautas) van a fedélzeten. 1 évig utaznak, ám a Bionational Corporation megneszelte a missziót, nekik már van a Földön egy királynőjük, nem hiányzik egy vetélytárs. Legjobb emberüket, Patrick Masseyt küldik ki EXP szériás szintetikusokkal, hogy végezzenek a kormány embereivel. Ezalatt megindulnak titokban a licitálások, befolyásos szervek és személyek (mint Quan Chu Lin) kezdenek el egyre több pénzt felkínálni, hogy először ők jussanak hozzá a jövő új fegyvereihez.
Az Utód szériás androidok harcban.
Billie és Davey Arthur Wilks őrmester révén a Bionat terve félig kútba esik: nem sikerül mintapéldányokat gyűjteniük, vagy adatokat, de kétségtelen, hogy a fő célt elérték, a kormány nem tud alient befogni, már az is csoda, hogy a Benedicttel a pár túlélő eltud menni. Wilks atomtöltetekkel szórja meg a bolygót, majd mélyálomba fekszik. Nem hiszi, hogy egyetlen királynő gondot tudna okozni, ám nagyot tévedett.
Orona csak későn jön rá, hogy a Bionational Corporation már rendelkezik egy kifejlett királynővel. Először örül ennek, hiszen csak elkobozzák tőlük, ám a belső elhárítás egy embere kellemetlen hírt közöl vele. Salvaje, a alien imádó szektájával lépett. A férfi tudta, hogy az elhárítás már a nyomában van, illegális adásaival számos követőt toborzott, akik fanatikusan akarják, hogy kihordják a Messiását.
A Messiás
Salvaje és a Messiása.
Prédikációiban ecseteli, hogy a régi istenek mind hamisak, hiszen nem látni őket és nem is hallani felőlük, segíteni se segítenek, ám az ő Messiása létezik, meglehet érinteni. Csak az Üdvözölhet, aki testébe fogadja Őt és életet adnak Neki. Az emberiség saját maga hozza el a világvégét, de ezt a hívek elkerülhetik, ha a Messiást imádják. A kételkedők hallgassanak csak szívükre és álmaikra, az megmutatja, hogy az igaz Messiás valódi.
A Földön tucatszám találni hozzá hasonló vallási őrülteket, akik a holo TV-n sugározzák illegális adásaikat. Csakhogy a földi kormány gyorsan reagál Salvaje adásaira, hiszen ott a Messiás nem más, mint egy alien. Ráadásul különös véletlen, hogy egyes emberek, az "álmodók" valóban képesek álmaikban észlelni az idegeneket, akár kommunikálni is velük. Orona is észrevette ezt, bár különösebben fontos kutatásokat nem végzett eme téren, de kétségtelen, hogy eme álmodók egy része tényleg elhitte, hogy Salvaje igazat mond.
A prédikációk gazdag táptalajra hullanak, alsó hangon több száz, de inkább több ezer fő csatlakozik az Egyházhoz. Salvaja anno a szüleitől milliókat örökölt, a hívek révén újabb milliókkal gazdagodik a vagyona, de a szektavezért nem érdekli a pénz, az csak arra való, hogy előmozdítsa terveit. Mikor az elhárítás már a sarkában lohol, Salvaje elszánja magát a nagy lépésre: már így is megtudta hol tárolják a királynőt, híveivel támadást indít a limai Bionat telep ellen.
A fanatikusok nem féltik életüket: a védelmi rendszer több tucatot lő ki, a biztonsági emberek pedig hiába bírnak lőfegyverekkel, a tömeg idővel eléri őket és akkor késsel, vagy puszta kézzel ölik őket meg. A tojókamrába alig 30-an érnek el, ahol a csapat fele Salvajéval együtt megfertőzi magát az arctámadókkal, ép társaik pedig kiviszik őket (Salvaje csak az utolsó pillanataiban jön rá, hogy óriásit hibázott). A létesítmény 90 másodperc múlva 6 megatonnás erővel robban, megölve még több szektást. Csakhogy több fertőzöttnek sikerül ezt túlélni és szétszóródni a világban. A belőlük kikelő alienek királynők lesznek, amik elhozzák az apokalipszist.
Orona emiatt hívja magához a Bionat fejeseit, Green és Red, illetve a tudós Tobias Dryner egy jól szigetelt szobában (nehogy lehallgassák, vagy rögzítsék őket) találkoznak Oronával. A kormány embere közli, hogy felesleges ügyvédeket hívni, mert ők magánemberek, még ha céges fejesek is, de ő itt a kormány tagja, hosszú távon ő nyerne. Green és Red nem titkolja tovább, hogy valóban titokban tartották a királynőjüket, amit a szektások akartak megszerezni. Azt se tagadják, hogy több kultista fertőzötten kijutott a robbanás elől, bár arról hallgatnak, hogy a Benedict expedícióját elszabotálták.
Orona közli, hogy New Chicagoban megtalálták az egyik szektást, de már 12 órája halott, a belőle megszületett idegent nem találni. Közli a Bionat embereivel, hogy az együttműködésüket akarja, mert már nem arról van szó ki tudja fegyverként felhasználni az idegeneket, hanem hogy meggátoljanak egy földi infesztációt. Ezek a lények egyre csak szaporodni fognak, természetes ellenségük nincs és ha az emberiség követelni fogja a felelősöket, akkor Orona odafogja nyújtani az igazi hibásakat, persze tudja, hogy ő maga se kerülheti majd el a népharagot.
Háború
Orona lesz az alienek kiirtását célzó katonai műveletek vezetője. A kezdeti fészkeket könnyen elpusztítják (pl.: New Chicago, Little Miami, Madrid, Havanna). A taktikai osztagok figyelték az eltűnéseket és ahol tömegesen fordult elő, oda kivonultak. A kormányok együttműködnek, a riasztást követően egy taktikai osztag a Föld bármely pontján landolhat 3 órán belül. A fészkek kicsik, 50-100 tojást ha tartalmaznak és csak egy úrnő van benne. A katonák nem kockáztatnak: mindent elpusztítanak, nem csak a fészket, de a környéket is, a fertőzött gyanús embereket pedig összeterelik, akinél bebizonyosodik a kellemetlen igazság, azokat rögvest kivégzik.
Orona fürdik a dicsőségben, némileg önelégülté válik, bár azért tudja, hogy a kiontott számtalan élet az ő lelkét terhelik. A Bolygóbiztonsági Törvény még több hatalmat ad a kezébe, ő a szakértő, a hadseregek pedig hallgatnak rá. Az újabb fészkeket a már edzett katonák könnyedén számolják fel (néhány: Moszkva, Brisbene, Párizs, Antartic City). Az idegenek nem bizonyulnak annyira komoly ellenfeleknek, de a hetek telnek és hónapokká válnak, az infesztáció pedig még mindig létezik. A helyzet komolyabbnak tűnik, de még Orona úgy ítéli meg, hogy kézben tartja.
Az alienek kisebb fészkeket kezdenek létrehozni, amit nehezebb megtalálni, a taktikai osztagok is kezdenek túl elbizakodottá és hanyagabbá válni. Az afrikai Elefántcsontparton 50 négyzetkilométeres területen közel 80 kisebb fészket irtanak ki, főleg Abidan felhőkarcolóiban és raktáraiban. A xenok ravaszabbak lesznek és már nagyobb testű állatokat is keltetőnek használnak. Az eltűnéseket a fejlett országokban jelentik, de vidéken, vagy az elmaradott országokban senkinek nem tűnik fel pár eltűnés, legyen szó emberről vagy állatról.
A limai labor pusztulása utáni 6. hónapban Orona hadosztály méretű akciót hajt végre Madagaszkáron, Diego Suarezben, ahol egy óriásfészket irtanak ki (több száz kicsi összekötve egymással). A 8. hónapban Orona atombombát dob le Jakartára. A komplexum megsemmisülése utáni 1. évben Ausztráliát karantén alá vetik. A menekülőket a Parti Őrség műholdjai égetik el. Az alienek egyre okosabbak és az emberek már védelembe szorulnak vissza. Már nem a taktikai egységek mennek purgálni, hanem már az a cél, hogy az egyes területeket ellenőrizzék és meggátolják az alienek elterjedését. Szükségállapotot rendelnek el, rögtönítélő bíróságokkal, az országhatárokat átmeneti jelleggel megszüntetik. Az amerikai egyetemeken ismeretlen időben elméleti oktatások zajlanak a fegyverhasználatról.
A Katonai Szövetség
Az önkéntes tesztek gyorsan kötelezővé válnak.
Megalakul a Katonai Szövetség, a tábornokok puccsal átveszik a hatalmat a földi kormány kezéből, aminek a civilek kezdetben örülnek, hiszen végre azok vannak vezető pozícióban, akik győzelmet érhetnek el. 2193-ra az emberiség már defenzívába szorul, már a maradék területek tisztán tartásáért mennek a küzdelmek, miközben rögtönítélő bíróságok működnek és az országhatárokat átmeneti jelleggel felfüggesztették. Ekkor a tábornokok úgy döntenek ideje saját kézbe venni az irányítást, csakhogy hiába kerülnek hatalomra, nem tudják megakadályozni az elkerülhetetlent.
A kezdeti civil lelkesedés hamar megszűnik, hiszen a Szövetség alatt nem lesz jobb az élet, sőt, az egyén szerepe megszűnik létezni, előrébb kerül a társadalomé. Legálissá válik a fertőzött gyanús emberek helyben való kivégzése, ezt kezdetben minden ezredes, vagy nagyobb rendfokozatú katona elrendelheti, de a Háború haladtával ez lemegy a közkatonák szintjére. Felelősségre vonások nincsenek, hiszen mit számít az, ha néhány ártatlan is meghal, hiszen jobb biztosra menni. Továbbá az emberi jogok is korlátozva lesznek a Szövetség uralma alatt.
Sebtében készülnek a hajók, hogy minél több erőforrást és embert juttassanak ki a Földről.
Kezdetben önkéntes tesztek jönnek létre, ahol a fertőzött gyanús személyeket szűrik meg, ez pár nap alatt kötelező érvényűvé válik mindenki számára. A háttérben üzemelnek a kísérleti telepek, ahol civilek esnek áldozatul, a cél megoldást találni az infesztáció megakadályozására, vagy lassítására. Az USCM elitegysége, a Halálfejesek pedig politikai ellenfeleket likvidálnak felsőbb utasításra (mindezt úgy álcázva, hogy eleve fertőzött egyéneket öltek csak meg).
A háború már nem védelemről szól, hanem a túlélésről. Az elektromosság, a víz és egyéb források kezdenek akadni, majd megszűnni. Az utcákon átlagossá válik a randalírozás, a gyilkosságok és betörések. Rengetegen kezdenek a gyarmatokra menekülni, a gazdagabb emberek magánhajókat kezdenek venni, majd árulni a szolgáltatást: akinek elég pénze van, az kijuthat a pokolból. A Szövetség észreveszi ezt és illegálisnak nyilvánítja, de már így is megtörtént a baj: az ellenőrizetlen hajók kivitték az infesztációt a világűrbe, immár nem csak a Földön jelentek meg az alienek.
Vereség
Orona fagyos rettegést érez, mert az adatok kellemetlen tényt közölnek: a háborút elvesztették, az idegenek egyre csak okosabbak lettek és ezért csak az emberek okolhatóak. Orona egyszerűen nem érti hogyan veszíthettek, az emberek saját területen fejlett technológiával harcoltak. Ám a xenokban nagyobb az élni akarás: ott is szaporodnak, ahol más nem tud, ráadásul számukra csak a közösség létezik, míg az embereknél ritkaság az önfeláldozás. A doktor a bukásban az emberi természetet is látja: a civilizáció csak egy hazugság, az ember egy állat és nem az alienek pusztították el az emberiséget, hanem éppen az emberek. A nyerészkedők mellett megjelentek azok, akik kihasználva a káoszt és a rend megbomlását elkezdték felvenni az emberiség gonoszabbik vonásait. A nyílt utcán való gyilkosság, a rablások átlagossá válnak.
Másfél évvel a limai kutatóintézet robbanása után a Föld elbukik. Sok ember hajókkal menekül más bolygóra, lehetetlen ellenőrizni őket. A legtöbben csak a Holdra mentek, ám mások még messzebb. Orona egy mexikói katonai komplexumban várja a véget, persze megtehetné, hogy mint a többi katonai nagykutya, ő is a kolóniákra menekül, hogy újjászerveződjön, tervezze az ellencsapást, de mi értelme lenne. Ez az egész az ő sara, még ha mások nem is látták a jövőt, neki tisztában kellett volna lennie, hogy az alienek nem egy hadsereg, hanem egy kór, egy olyan, ami teljesen elemésztette a gazdatestet és csupán a végső megoldás segíthet (anyját rákban vesztette el, ez az egész erre emlékezteti őt: a kezdeti rákos sejtek elemésztették az egész testet). Továbbá van egy ősi tengerész mondás: a kapitány a hajójával süllyed el. Orona végül leadja utolsó adását (bár különösebben nem izgatja, hogy egyáltalán látja-e ezt valaki), beismerve bukását és főbe lövi magát, mielőtt az alienek betörnék az ajtaját. A lények magukkal viszik élettelen testét.
Orona utolsó adása.
Orona úgy tervezte, hogy az atombombákkal fogja megtisztítani a fertőzött területeket (a lakhatatlanná vált világot majd a jövőben terraformálással rekonstruálják, legalábbis így gondolta), de ez nem történik meg, mert Orona meghal, a katonák meg valamilyen oknál fogva nem indították útjára a tömegpusztító arzenált. A Szövetség elkezdi az evakuációkat rendezni, főleg az elit csapatokat és a tisztikart kimenekítve a kolóniákra, hogy majd egy nap visszatérjenek. A Földön 500-600 millió ember reked, köztük "nem létfontosságú" kategóriába esett katonákkal. Az emberiség szó szerint a kihalás szélére került, hiszen nem csak a szülőbolygójuk, de számos gyarmatuk is elpusztul. A Földön rekedt emberekre nem csak az idegenek vadásznak, hanem az őket szolgáló fanatikusok is ölik. A haldokló bolygón rekedt katonai erők ("nem létfontosságú" személyek), így az USCM tagjai is vagy átmennek fegyveres útonállókba (akik akár bajtársaikat is képesek kirabolni és megölni), vagy izolált ellenállást fejtenek ki, próbálva túlélni. A Colonial Marine Corps, így az USCM se volt felkészülve a háborúra a szervezési hibák miatt, így már a harcok elején sem lehetett rájuk támaszkodni. A vezetők csak kapkodnak, parancsolgatnak és rohangálnak, de semmit sem sikerül elérniük.
A Benedict 2193 novemberében tér vissza. Wilks, Billie és Mitchell Bueller a USS Americannal eltudják még hagyni a Földet, de őket követte egy űrzsoké, aki a xenok bolygóján mentette még meg a csapatot. Most kiderül, hogy a lény konkrét tervekkel követte őket: most már tudja hol van a Föld, amit saját magának követel. Kárörvendő röhögése Billie fejében visszhangzik.
Következmények
Az egyetlen kiút az űrbe való menekülés.
A Háború visszaveti az emberiséget a fejlődésben, hiszen nem csak elesik a Föld, de több kolónia is és az emberiség majdnem kipusztul. Így csak elvétve jönnek létre a legújabb generációs androidok, amiknek "vére" vörös és beültetett emlékeik vannak, nem is sejtve, hogy gépek. Vagy ott az ultravékony űrruha, ami örökre ábránd marad. A menekültek zöme a közeli gyarmatokra indul, például a Luna kedvelt cél, míg a Gateway állomás 17 ezer főre duzzad fel, ami duplája a Háború előtti létszámnak. Az állomáson bővítésekkel próbálják eszközölni a zsúfoltságot, de még így is sok helyen nagy a nyomor. Néhány körlet teljesen lelakott lesz, a hangulat pedig szomorú, az étkezőben például alig beszélnek, még ritkábban nevetnek, hiszen mindenki vesztett el valakit a Földön. A Háború miatt két tábornok, Peters és Davison irányítja itt az életet (pár civil vezetővel együtt), csak ők dönthetik el, hogy a hajók mikor indulhatnak, vagy érkezhetnek. 2195-ben ugyanis 4 hónap leforgása alatt 4 sikertelen tengerészgyalogos akció megy le (amik túlélők mentését tűzte ki célul), a felszerelés pótlása nehéz, a hajóé főleg, ezért nem is adnak senkinek se kölcsön gépeket.
Az emberiség letargiába esik, nem lehet mit tenni a helyzet ellen, ez kihat még a szórakozásra is. Senki se akar kalandozni, vagy bármiféle adrenalinnövelő dolgot művelni, már az is elég nagy izgalmat jelent, ha a TV képernyőin valami unalmas adást néznek. A Holdon így kerül az Orson Masch Entertainment Industries feje, Orson Masch Luna City de facto urává. A vállalat eleve nagy szerepet játszott a város életében a század elején, mostanra pedig mindenki őt gondolja vezetőnek. A férfi megfelelő pénzért szórakoztatást nyújt, ennek új verziója a "Zsáner" lenne, ahol dr. Kaf "Ősfélelem Klinika" páciensei rémálmait játsszák le virtuális valóságként. Egy speciális módszert alkalmaznak: elektokémiailag stimulálják a kisagyat és a tobozmirigyet és vizuális stimulációval mesterséges hipnózist idéznek elő. Magyarán egy rémálmot generálnak, ahol az ember szagol, ízlelhet, hallgathat, láthat és érezhet miközben nem tud ebből felkelni. A páciens addig ebben a valós álomban marad, amíg az orvosok úgy akarják.
Luna City polgárai inkább az álomvilágot választották, mintsem a szörnyű valóságot.
Nem meglepő módon sok ember küzd az alienek okozta rémálommal, így 5 év múlva is csak effajta virtuális valóságok produkálódnak. Luna City eleve elzárkózott a világtól, senki se beszél az alienekről, a Földről jövő adások is megszűntek, a lakosság letargiában, 1-2 generáció múlva is elég kalandot biztosít majd a vállalat. Luna City tanácsa és jó pár gazdag polgár nagyon is támogatja a klinikát, ahol a betegek rémálmait teszik pénzzé. A Föld eleste óta mindenki fél az alienektől, de ezt nem merik bevallani. Az extrém rettegőket jobb elzárni a társadalomtól, mert mindenkit emlékeztetnek a valóságra. 5 év üzelem után egy lázadás történik a klinikán és Kafot a saját gyógyszerével kínáljhák meg. Egy dologban hasznos volt a "Zsáner": azon betegek, akik nem redukálódtak agyilag nullává a félelemtől, azok félelmet nem ismerő személyekké váltak, akik akár 5 évnyi túlélő tapasztalattal is bírnak. Páran a lázadást követően úgy döntenek, hogy beállnak a seregbe, hogy képességeiket a Föld visszahódításánál kamatoztassák.
Ezek még a jobbik esetek, hiszen az emberek biztonságban élnek, de mivel számos gyarmat elesett, így egyes helyeken a készletek elapadnak, hiszen nincs utánpótlás. A fegyveres szervekre hárul a könyörtelen feladat, hogy az éhező tömeget akár tüzérségi tűzzel kaszálják le nap nap után, mint ahogy az Branko szülővilágán történik. A zsúfolt világon csak a katonáknak jut elég élelem, így kénytelen ő is naponta emberekre lőnie. Persze katonának lenni ebben az érában bár talán megmenti az embert az éhezéstől, de vállalniuk kell a harcot az alienekkel. Ők az egyetlenek, akik a civilek és a szörnyek között állnak, a kaotikus időszakban pedig bármilyen felszerelés megteszi. A Genovai Egyezmény már a Háború előtt megengedte a "piszkos" fegyverek bevetését, ha az ellenség az alienek, vagy a predatorok, az emberiség egyetértett abban, hogy eme két faj nem érdemel kegyelmet és nem vonatkoznak rájuk a szabályok, hiszen ők se szoktak kegyelmet adni. Így már a 2180-as években legális volt alkalmazni például az M57D "Dirty" Smartgunt vagy M240B "Dirty" Flamethrowert, amiknek radioaktív mellékhatása akkor is megöli a célpontokat, ha valahogy túl is élik a bekapott találatokat. Szintén a Háború előtt már csapatszolgálatba került az M3 Pattern Personal Armor és M10 Pattern Ballistic Helmet saválló verziója (M3-1, az Armat Battlefield Systems hamar kapcsolt, hogy a megszaporodó alien infesztációk miatt kell az új verzió, ami annyiban tér el a normális M3-tól, hogy saválló réteget kap, még a katonai bakancs is). Ezek bár tényleg savállóak, az anyag lefolyik róluk, de az M3 és M10 nem fedi a teljes testet és bár a sisak és páncél megmarad, de a viselője ettől függetlenül még elpusztulhat, ha rossz helyre folyik a savas vér, vagy olyan helyre spriccolódik, ahol nem volt védelem. Ennél már jóval komolyabb védelmet ad az M4X Armor, a Berserkerek által viselt teljes testet fedő saválló páncél, ami nagy segítséget adott az USCM embereinek is az LV-742-es harcban.
Az infesztációt a Háború előtt és után is van, hogy direkt okozzák a cégek. A cél adatok gyűjtése és ebből profitálni.
Az űrt ellepik a segélykérések özöne, ezek vagy élő adások, vagy évek óta keringő felvételek. Egyesek azért sugározzák végóráikat, hogy örök életre tegyenek szert, hiszen bár a testük megfog semmisülni, de arcuk és hangjuk az űr végtelenségében él tovább, várva, hogy valaki befogja. Régen sírokba temetkeztek, most az űrbe, hiszen évtizedek múlva is foghatóak a jelek. Másrészt vannak, akik még most is reménykednek: talán valaki éppen fogja az adásukat és ennek hatására a Földre jön, hogy kimentsék őket. Persze az emberiség egy része inkább popcornt zabálva nézik az élő showt, hiszen senkinek sincs eszében vásárra vinni a saját bőrét, mert ezek lehetnek csapdák is. A Földön nem csak túlélők, de fanatikusok is akadnak, akik az idegeneket szolgálják. Ironikus, de az emberi technológia túlélte magát az emberiséget is, bár senki se marad, aki végignézze és hallgassa ezeket a műsorokat.
Az emberiség csak elvétve küld a Földre katonai gépeket, találomra ledobnak bombákat, hogy ritkítsák a lényeket, de különösebb eredmény nincs, a xenok hozzászoknak a pufogtatáshoz, a túlélők meg jobban teszik, ha nem mennek emeletes épületekbe, hanem meghúzzák magukat a föld alatt, vagy földszinten, ahol az idegenek is tenyésznek. Elszigeteltebb helyeken taktikai jelleggel 1-2 atombomba is ledobásra kerül, de ez szintén semmit se ér.
Ellen Ripley neve ekkor kezd közismerté válni, a nő, aki szembekerült a Halállal és túlélte, az első ember, aki ezt megtette. Ugyan a története teljességét senki se ismeri, de ikonná kezd válni. A haderők gőzerővel ügyködnek azon, hogy minden idegenekre vonatkozó adatot begyűjtsenek, hátha valami olyan adatot szereznek meg, ami fontos lehet. Ezalatt a Földön az USA területén elterjed a Földalatti Óvóhely legendája, egy biztonságos, teljesen feltöltött óvóhelyé, ami valahol létezik. Eleve az élelem jelentős kincset jelent, ahogy egy túlélő megjegyzi: 10 doboz kajáért övé lehet a város legszebb nője, 100 dobozért pedig 10 testőrt tud maga mellé állítani. Persze ezt a Kiválasztottak, a xenokat szolgáló emberek (akik megtiszteltetőnek érzik, hogy szolgálhatják a királynőket) kiaknázzák: nem egy pletykát ők maguk terjesztenek el, hogy az utánpótlást kereső túlélők előmerészkedjenek és majd elkapják őket.
A civilek mellett számos katona is a Földön rekedt. Ők a "nem létfontosságú" besorolásba estek, vagyis evakuálásuk elmaradt, vagy túlságosan hátra sorolódott, ergo ők a feláldozható gyalogok. Egyesek egy-egy csoportba tagozódnak be, egyben a legnagyobb védelmet adva, mint az életben maradt rendőrök. De akadnak olyanok is, akik útonállóvá vedlenek le, katonai eszközeiket pedig egyrészt a xenok távol tartására, másrészt az emberek kirablására használják. Eme ex katonák nem haboznak akár saját egykori bajtársaikat is kirabolni és kivégezni.
A "Kiválasztottak", avagy az idegeneket szolgáló emberek úgy hiszik, hogy eljött az Ítélet Napja, ők pedig a kiválasztottak, akik ezt túlélték és az alienek köré vallást építenek ki. A túlélők csak "dögetetőnek" gúnyolják őket, hiszen ezt teszik: az embereket elfogják és az alienek elé viszik őket, hogy inkubátorrá, vagy élelemmé váljanak. Az álmodók itt összekötő és vezető szerepet kapnak, ők tudnak kommunikálni a királynőkkel, a rémálmokba pedig beleőrülve és/vagy behódolva vezetik a többi Kiválasztottat. Carter Dane prédikációja alapján az derüül ki, hogy van egy félelmet nem ismerő istennő, avagy anyakirálynő (Mindenható Anya), aminek gyermekei az alienek. A Kiválasztottak is ilyenek, ám ők senkik, hiszen emberi testbe születtek. A Megtisztítás során ő is rettegett, hiszen gyenge ember volt, ám az úrnő megszóllította és segítséget kért, ő pedig behódolt és azóta is az istennő szeretetét élvezi. Megtanulta, hogy nem kell félni a haláltól, mert a halál semmi, viszont az emberiség nem érdemli meg, hogy létezzen. Carter követői nem mindenkit vetnek az alienek elé, elvégre csak az erősek részesülhetnek eme "kegyben", a gyengéket ők maguk végzik ki és falják fel. Az alienek elérték, hogy az emberiség egy része őrült állatok legyen, akik másokat ölnek, hogy kielégítsék a lényeket. A Föld pokollá változott, bár vannak teljesen épségben maradt házak, de a levegőben mocsok, melegség, égés és halál szaga kering.
Spears víziója
Spears élő adásban.
Orona emberei anno tettek azért, hogy minél többet megtudjanak az idegenekről. Így elfogott példányokat küldtek katonai támaszpontokra távoli bolygókra is. többek között a Gateway így jut pár tucat xeno testrészhez, hogy biológiai és hagyományos fegyverteszteknél használják fel ezeket, de a Föld elbukik, a testeket pedig raktárba helyezik.
A 3. Bázis parancsnoka, Thomas A.W. Spears dandártábornok Orona emberei révén jut hozzá egy élő királynőhöz. A tábornok hamar meglátja a tökéletes katonát az idegenekbe, ezek a lények maguk a gyilkológépek, amik nem ismernek könyörületet, fáradságot és sose panaszkodnak. Tevékenyen tesz azért, hogy az 500 fős helyőrs 200 főre apadjon és feláldozza a 180 fős civil kolóniát is. Az őrült férfi szentül hiszi, hogy tűz ellen tűzzel kell küzdeni, az ő irányított "szörnykommandója" lefogja győzni a xenokat és ő bekerül a történelembe. Nem az emberiség sorsa foglalkoztatja, hanem hogy bekerüljön a történelembe. Miután 2194 májusában lever egy katonai felkelést, a USS Jackson fedélzetén elindul a Földre kivívni az első győzelmét. Vele tart a USS MacArthuron egy adag idegen egy királynővel, minden katonáját a Bázison hagyta, a vérengző xenomorfok között.
Spears díszruhában, élő adásban közvetíti, ahogy Dél-Afrika Natal tartományában landol és vezényli egységét. A Bázison a tojásokkal zsarolta az úrnőt, aki engedelmeskedett, hiszen nem akarta, hogy utódjai elégjenek. Ám itt nincsenek tojások, Spears pedig hiába parancsol. A meglepett tábornok nem tudja a "zendülést" leverni, a királynő élő adásban tépi le a férfi fejét. A tábornok akármennyire is őrült volt, de legalább ő próbálkozott, volt egy ötlete, még ha agyament is (elképzelése szerint egy jelképes győzelem után majd az emberiség őt teszi meg főparancsnokká és megindulhat a "szörnykommandó" felduzzasztása, persze feláldozott emberekből kikeltetett alienek által).
A Weyland-Yutani bizonyára átveszi Spears ötletét: tűz ellen tűzzel. Nem is olyan rég az LV-742-n létrehozták a K-Series idegeneket, ugyan a projekt végül teljes kudarcot vallott és maga Kadinsky is életét vesztette, de a koncepció életképesnek tűnt. A Capella kutatóhajón létrehozzák az A-Series idegeneket, olyan genetikailag átalakított xenomorfokat, amiknek feladata a normál idegenek kiirtása. Ám mint lenni szokott, a kísérleti példányok elszabadulnak (valamikor 2194 novembere és 2196 szeptembere között), a hajó megsemmisül, a roncsok pedig egy amerikai városra hullanak. Így is több száz A-szériás marad életben, amik a US Army egy csoportjára vetik magukat. A katonák harcolva küzdik vissza magukat a menedékhelyükre, egy óriási, betondóm alá, ahol civilek sokasága nyomorog a favelák között. Az A-szériás és normál idegenek közösen törnek be és késztetik menekülésre az embereket. Az exodus során a konvoj alapos veszteséget szerez, de egy bátor, névtelen katonának köszönhetően egyesek élve érik el az Ark nevű űrhajót és távozhatnak az űrbe.
A Weyland-Yutani ténykedése
A Berserker egységek továbbra is teszik a dolgukat és valamennyire lassítják az infesztációkat. Valamikor a háború kezdetén történik, hogy a W-Y dokumentálni akarja az alienek fertőzésének gyorsaságát. Eme célra mit sem sejtő űrállomás lakókat használnak fel, mint a Station 949 embereit. Itt adódik gond, ugyanis a hajó, ami a dokumentációt tartalmazza, ott reked. A Hunter/Killer Nemesis lesz kijelölve a célra, hogy szerezzék meg. Az egység éppen hogy túl van a Traonon vívott harcon (ahol a cég Siliriumot olvaszt ki), csupán az egységparancsnok tudja, hogy a napló megszerzése után nem szabad szemtanúkat hagyni, magyarán rajta kívül mindenkit meg kell ölni. Ez nem sikerül, bár a USS Nemesis és az állomás megsemmisül, három túlélő az egységből egy siklóval az utolsó pillanatban megszökik.
Őket a Bunda telepen élők vontatják be, Lucas Briggs személyesen megy oda, hisz ez is a W-Y tulajdona. Vallatni kezdi a túlélőket és nem hajlandó felfogni, hogy a napló is megsemmisült. Yautják csapnak le, ugyanis emberre és alienre egyszerre jöttek vadászni. A harcba becsatlakozik Machiko Noguchi is, aki a Berserker túlélőkkel nagy pusztítást visz végbe a másik két faj soraiban még mielőtt elhagynák a bolygót, ahogy a többi ember is tette. A Bhunda állomás megsemmisül, Briggs is holtan végzi.
Egy évre rá már Noguchi a cégnek dolgozik, mint irodista az Alistair 3 bolygón (itt Narkont bányászik a W-Y). Livermore Evanston felbérli, hogy segítsen megölni az alieneket a Blioron. Machiko rájön, hogy a bolygón mik is mentek eddig, hogy az egész hely a W-Y tulajdona és xenoborgokat gyártottak világuralmi célokra. Predatorok és pár szabotőr segítségével elpusztítja a lényeket és Livermore is holtan végzi, ezzel az X csoport akarata végbemegy.
Fordulat
A szintetikus Ripley.
2195 júliusában a Gateway állomáson lévő Ellen Ripley összetoboroz egy kis csoport álmodót és elhatározzák a lehetetlent: álmok útján behatárolják, majd elrabolják a anyakirálynőt, végül Orona élesített bombáira teszik le. Helyzetüket nehezíti, hogy nem kapnak hivatalos támogatást, csak az elmúlt 4 hónapban 3 mentőkísérlet vallott kudarcot. Az első hajó egy tucatnyi civilt hozott ki, de 8 tengerészgyalogosból 4 odaveszett. A második misszión majdnem minden katona odaveszett, civileket nem sikerült kihozni, harmadik alkalomkor pedig az alienek lesben állva mindenkivel végeztek és a hajó sose tért vissza. Az álmodók szerveződésekkor történik meg egy új mentőexpedíció, de ez is az előző sorsára jut, legalább 5 tengerészgyalogos élete vész el, ráadásul valahogy élő adásba került pár perc. A Gateway állomás hivatalos közleménye szerint csupán egy korábbi adásról van szó, semmi ok az izgalomra. Mindenesetre Peters tábornok nem ad hajót Ripleyéknek, hiszen az űrhajó pont olyan eszköz, ami rendkívül értékes és pótolhatatlan.
Emiatt az álmodók rögtönöznek, elkötik a USS Kurtz-öt (relatív könnyű dolguk van, mindenki a gyanús érkező hajókt szokta figyeli, nehogy fanatikusok, vagy alienek legyenek rajta) és ezzel érik el a Xenomorph Primeot, ahol sikeresen befogják az anyakirálynőt. A művelet során majdnem mindenki odavész, de "csak" három fő elvesztésével sikerül bevégezni a feladatot. A következő napokban kiderül, hogy Ripley nem azonos az igazi Ellennel, aki az Acheron után tűnt el. Ő egy szintetikus, ami eddig magáról se tudta az igazat és emiatt nem is bízhat meg magában: nem tudhatja, hogy mi az, amit ő akar és mi az, amit a programjai akarnak, sőt, mi van, ha titkos célja van? Ami biztos, hogy Ripley a Föld bukása előtt kicsivel "tért magához" és került a Gateway állomásra, megalkotásában Michael Bishop vett részt. Bishop ültette belé a tervet, hogy az anyakirálynőt Orona bombáihoz vigye, majd azokat élesítve semmisítse meg az odasereglett alieneket.
Az anyakirálynő.
A csapat 2196 februárjában tér vissza a Földhöz. A Gateway mivel elmebetegnek hiszi őket, megpróbálják az Adams nevű hajóval elfogni őket, ám a csapat kicselezi és háborítatlanul tart a Föld felé. Átsiklanak az USA fölött és csak pusztítást látnak. Ugyan vannak épségben maradt épületek, de több ponton csak romok és alienek, elszórva pár emberrel, akik a Kiválasztottak közé tartoznak. Ripley és csapata elkezdik biztosítani Orona komplexumát és megkezdeni az atomtöltetek összekötését és aktiválását, miközben Billie önálló akcióba fog, hogy megmentsen egy Amy nevű lányt. Az este során a Kurtz elhagyja a Földet, Amy és bácsikája kimentve, az anyakirálynő pedig a komplexum körüli hegységben, nem is sejtve, hogy 6 hónap múlva robbannak a bombák, amit az ÉLET kóddal aktiváltak. Ennyi idő elég lesz hozzá, hogy az úrnő magához hívja a bolygó minden pontjáról alattvalóit, így pontosan a nukleáris holokausztba gyűjtve őket.
Augusztusban azonban a bombák robbanása kisebb lett a vártnál, de még így is rengeteg xeno elpusztul. Az anno Benedict nyomát követő űrzsoké nem akarta, hogy a Föld egy lakhatatlan pusztaság legyen, ezért bizonyos robbanófejeket hatástalanított. Az űrzsoké hagyott néhány régi típusú atombombát felrobbanni, de az újabbakat mind leszerelte, így rengeteg xenotol szabadul meg és a planéta is ép marad. Az emberiségnek van egy szerencséje: nem pusztult el az összes idegen, a zsoké pedig jobban féli és utálja őket, mint az emberek, így még nem lépett. Tette mögött önös érdek van: ő akarja a bolygót, ám eddig nem léphetett, hiszen több milliárd xeno lakja, ám a robbanás után már lassan nekiláthat terve megvalósításának. Hajójával elkezdi terraformálni a Földet, csak a mérsékelt égöv hőmérséklete átlagban 4,4 Celsius fokot csökken.
Az emberek figyelmesek lesznek rá, hogy valami történik, 2196 februárjában abszolút semmit se fognak a Földről, valami miatt a bolygó árnyékolva van, a szatellitekre fellőtt adásokat néha fognak, de azok mind régiek, bár a felfogás szerint mostanra már bizonyára mindenki halott odalent. A túlélők viszont már 2195 nyarán észlelték, hogy az USA-ban a hőmérséklet csak 30 fok. A Gateway pedig 2196 februárban észleli, hogy a globális hőmérséklet 15-20 fokkal csökkent. A változás mögött látják a terraformálás lenyomatát, hiszen az emberiség is hasonló módon szokták átalakítani a bolygókat. A forrást behatárolva egy szatellitet küldenek oda és egy hajót találnak ott, ami nagyon nem emberi eredetű.
A 2. Alien-Föld Háború
Melnitzh (jobbra) fogadja az USA elnökét (közép) a Gateway állomáson (2196 szeptembere).
Eközben Melnitz hadseregtábornok irányításával az emberiség hadereje visszatér, hogy az emberiség szülővilágát fegyverrel visszavívják. Ripley és álmodói lehetővé tették, hogy a fekete áradat alaposan megritkuljon és reális esély nyíljon a győzelemre. A háború második szakasza megkezdődött. A települések vegyes képet mutatnak: vannak, amik tényleg háborús arcot mutatnak, míg máshol az épületek épségben megmaradtak, csupán emberek nincsenek sehol, a levegőben mocsok, melegség, halál és égés szaga elegyedik. Szeptemberben Brazília, Los Angeles, Buffalo és 37 másik aktív fészeknél dúlnak komoly harcok, az erről készült adásokat szándékosan sugározzák, hogy az űrzsoké nehogy lépjen (abban a hitben tartják, hogy a bolygó még távolról se tiszta). Az űrlény váratlan dolgot tesz: tárgyalni akar, az USA elnöke pedig vállalja a tárgyalófél szerepét. Billie naplója felbecsülhetetlen forrást jelent a lény megértésében, így az elnök az utolsó beszédét követően négy fővel átszáll a patkó alakú hajóra. A tárgyalás csupán álca, a cél a közelébe férkőzni és megölni az ormányos óriást. Sikerül elég ideig elvonni a figyelmét, hogy a Földről kilőtt rakéták eltalálják a pajzs nélkül maradt hajót, atomjaira robbantva azt. Az USA elnöke feláldozta életét, hogy az emberiség tiszta lappal kezdjen: a Föld az emberiségé, azt nem fogja uralni se az alien dögvész, se egy intelligens űrlény faj.
Az atombombák okozta felhők és az űrzsoké terraformálása miatt a földi időjárás megváltozik, illetve ritka, ha napsütés van, még 2213-ban is. Az emberiség nem tud semmit az USA elnökének hőstettéről, csupán azt, hogy az alienek inváziója óta más az időjárás, bizonyára azok tettek valamit.
2210-re az alienek száma olyan mértékben megritkult, hogy a cégek és tudósok mindent megadnak, ha csak pár fényképet szerezhetnek a fészkekről, vagy ha alien testrészekhez, egy tojáshoz, vagy akár a pempőhöz juthatnak. Emiatt a harc jellege is más, a hadseregek nem semmisíthetik meg távolról a fészkeket, hanem a gyalogságot kell beküldeniük. A robotok nem jöhetnek szóba, azok túl drágák, egyszerűbb egy embert kiképezni és felszerelni, majd beküldeni, másrészt a haderőknek folyamatos utánpótlás kell katonából, így a fiatalok katonaként és nem egy bűnözőként végzik valamelyik utcai bandában. Persze még Los Angeles területén is ledobhatnak egy kisebb atombombát, ami a bolyt és annak környezetét emészti el, de azzal elvész az értékes pempő és testrészek, fura módon az emberiség óvni kezdi a lényeket, hiszen rájönnek a bennük rejlő haszonra. A Háború egy meglepő velejárója, hogy az alienekkel vívott harc miatt rendkívül felgyorsul a technikai fejlődés, hiszen effektívebb, jobb fegyverek, páncélok, járművek, stb. kell a háború megnyeréséhez. A mondás szerint a háború jó üzlet, de még jobb az azt követő építkezés. Márpedig a legtöbb város elpusztult a konfliktusban, ez nem feltétlen jelent negatív dolgot. Ugyan számos kitűnő és csodás épület dőlt össze, de megsemmisültek a mocskos helyek is, a házak, amiket már rég le kellett volna bontani. Az újjáépítkezés során egy jobb világot sikerül építeni, ilyen például Manhattan (New York) esete is, ahol már ráfért egy változtatás, az útjai és metrói az összeomlás szélén voltak, mikor megjelentek az idegenek. Természetesen rengeteg rom és sérült épület van, de az építkezés konstans folyik. Vannak helyek, amik már kiheverték az inváziót (New York), de vannak amik egy hatalmas romhalmazok és aktív harcok folynak ott (Los Angeles). A gyenge, de létező amerikai kormány szabad vállalkozást enged és eltörli a törvényeket, hogy akármelyik vállalat részt vegyen az építkezésben, így új cégek jutnak hatalomhoz.
Az emberiség pár éve már visszatelepült a Földre, az újjáépítkezés is megindult, ám alienek még mindig vannak. A fertőzött gyanús helyeket a hatóságok lezárják, elég csak egy szalagot kifeszíteniük, még felügyelni se kell a helyet, mert senki se elég őrült ahhoz, hogy egy ilyen zónába behatoljon. Mindezalatt aktív hadjáratok folynak az alienek ellen (az álmodók nagyban segítenek felderíteni a rejtett, földalatti fészkeket), amiben nem csak a hivatásos haderők vesznek részt. Az amerikai haderő fejesei "űrből jött aranynak" nevezik a pempőt, amit a tudósok nem győznek begyűjteni és újabb felhasználási lehetőségeiről beszélni. Az amerikai haderő mellesleg egyéb támogatókra tesz szert, a kormány nem elég erős, hogy finanszírozza őket, így képbe kerülnek a gyógyszeripari és medikai kutatásokkal foglalkozó magánvállalatok. Az amerikai kormány persze próbálja megkapni a maga hasznát is, de mivel a pénz a cégek kezében vannak, így a "döglé" zöme is hozzájuk kerül, a legértékesebb pedig az anyakirálynő pempője. Az USA-ban elég szabad piac jön létre, aki betud szállni az újjáépítkezésben, azt hagyják ténykedni, ám gyakran előfordul, hogy a feltörekvő vállalatok nem éppen legális úton folyamodnak kölcsönökhöz. Az alvilági alakok hajlandóak gyors kölcsönöket adni, így például Daniel Grant is a hírhedt alvilági alak, Morton Fisk adósa lesz.
A tudósok sok mindent még most se tudnak a lényekről, például hogyan kommunikálnak (bár az tény, hogy egyes emberek, az álmodók valahogy ráhangolódtak a királynők üzeneteire, amiket álmukban vesznek), vagy egyáltalán honnan jöttek a xenok, mi céljuk a galaxisban, miért léteznek. Az viszonyt tény marad, hogy a Földön lévő alienek mások, mint a többi bolygón lévő. Ezek a bestiák már több éve háborúznak az emberekkel, így ismerik a katonák taktikáját, fegyvereiket és képesek elégé megszorongatni az embert. Persze az emberiség se kisiskolás, az I.M.F. (Idegen Megszállókat Felszámoló) szakaszok a US Army legkeményebb embereiből áll, ők azok, akik az infesztációkat felszámolják. Profi, szimulációk sokaságán átesett katonák, akik tudják mire számítsanak a küzdelmekben.
A 2213-as Észak-Karolinai hadjárat.
Az USA keményen dolgozik egy erős védelmi rendszer felépítésén, az ebbe beleölt pénzek vetekszenek a gazdaság felélesztésébe, vagy a városok újjáépítésebe fektetett összegekkel. Ám 3 év múlva (2213) a haderő a háttérbe kezd húzódni, hiszen a Háborút effektív megnyerték, ugyan még vannak hadjáratok (pl. Észak-Alaszka), de a győzelem már biztosított. Ha pedig nincsenek többé alienek, akkor ellenség se, vagyis a seregbe fektetett pénzt lehet csökkenteni, csupán a legszükségesebb modernizációra elegendő összeget hagynak meg, a többit az újjáépítésbe és az űrbe (űrhajók, felfedezés, gyarmatizálás) fektetik. Eleve nagy a háborúellenesség, az amerikai nép azt hiszi, hogyha az erős hadsereg marad, akkor egy katona puccs történik és diktatúrát vezetnek be. Csakhogy túlságosan átestek a ló túloldalára, ami nem egy katonai fejesnek nem tetszik, hiszen egy újabb konfliktus esetén megint a nullán vannak: a gyenge haderővel képtelenek lesznek megvédeni az országot.
Ezért jelent alternatívát Leon Marshall tengerészgyalogos ezredes ötlete. A férfi látta Jack Oriander esetét, az amerikai futó a Goodwill Games során Xeno-Zipet használt, amitől felfokozódott az ereje és bár megnyeri a 100 m-es futást (és rekordot dönt), de ebbe bele is pusztul. Az ezredes kutakodni kezd és kiderül, hogy a Xeno-Zip bír némi anyakirálynő pempővel, ennek szintetizált verziója pedig elégé máshogy hat egyes emberekre. Vagyis egy marék pénzért sikerülhetne fokozni a haderő erejét: a Xeno-Zip képes szuperembert létrehozni, megfelelően kontrollálva pedig a katonák még képesek a parancsok betartására, vagyis nem lesznek agyatlan berzerkerek se. Nem kellenek a lombikbébik, kiborgok, vagy szintetikusok, hogy az állomány erejét növeljék, csupán egy marék drog.
A quanticoi tengerészgyalogos táborban Delmore Burroughs tábornoknak prezentálja ezt. Willie Pinnock közlegény esete pedig több mint meggyőző, a bárgyú, teljesen békés közlegény a szer hatása alatt puszta kézzel megölt több kigyúrt, sőt, két lőfegyveres katonát és csupán a testébe lőtt páncélököl tudja megállítani a férfit. Delmore tanácsot hívat össze, amire elhívja a Xeno-Zip előállítóját, a Grant Corporation vezetőjét, magát Daniel Grantet is. Washingtonban Burton tábornok elnökletével megindul a tanács, Niles admirális kételkedik az akció kivitelezhetőségében, de Grant meggyőzi őt is. Elvégre a cége adja a tudósokat, míg a sereg adja a harcedzett, kemény katonákat, elég csak ránézni az idén, az Észak-Karolinai hadjáratban készült felvételekre is. Megszületik a döntés: a cég és a kormány közös missziót indít a Xenomorph Primera, hogy anyakirálynő pempőt szerezzenek. Az anyag már fogytán van, még a szintetizált verzióhoz is kell minimális anyag. A Grant Corp tudósai és a kormány tengerészgyalogosai a USS Razzia fedélzetén indulnak útnak, az akció parancsnoka Alexandra Lee Kozlowski ezredes lesz, aki az Észak-Amerikai harcok alatt kiérdemli a Kongresszusi Becsületérdemrendet, ezzel ő a legfiatalabb személy, aki valaha megkapta ezt.
A Razzia egy nem várt és egy sejtett problémába ütközik: a fejesek és tudósok elmélete bevált, hiszen a Bolyvilágon létrejött egy mutáció, a vörös alienek, amik ádáz harcot vívnak. A táj több százezer egymást gyilkoló alientől van tele, de eme genetikai elváltozást sikerül a maguk oldalára állítani. Atombombát dobnak majd le a vörösök fészkére, így a vörös anyakirálynő pusztulásával a gyermekei megzavarodva menekülnek el, nyomukban a normál idegenek hadával. A védtelenül maradt fekete bolyba sikerül behatolni és nem csak végezni az ott lévő anyakirálynővel, de 2500 gallonnyi anyakirálynő pempőt is szerezni. A nem várt probléma itt lesz kiiktatva, ugyanis a MedTech tudott az expedícióról, egy beépített emberrel sikerült szabotálniuk a leendő királynő farmot, de Grant likvidálása már nem jött össze.
Szerkesztés alatt!
A Földön már csak elvétve akadnak xenok, vagy már teljesen kiirtották őket. Váratlanul újra megjelennek Észak-Amerikában, 2 562 600 ember meghal, további 65 200 főt eltűntnek nyilvánítanak. Az idegenek elérik San Drad, Kalifornia városát, ami a nyugati part legnépesebb városa volt. 72 óra leforgása alatt a xenok kipucolják. A W-Y kihasználja ezt és lefizeti Bush tábornokot, hogy San Drad területéről fogjon el mintapéldányokat. Ha minden jól megy, akkor a xenok átkerültek volna a céghez, ami fegyverként használta volna őket a jövő háborúiban. Ezzel szemben két kiborg (Linn Kurosawa és Alan Schaefer a 13. tengerészgyalogos századból) és két predator közbeszól és meghiúsítják eme tervet, az összes alien elpusztul Bush tábornokkal és a korrupt tengerészgyalogosokkal együtt. A két kiborg agyát később törlik, a tengerészgyalogság és a Társaság nem engedhette meg magának, hogy a világ megtudja miféle titkos paktum köttetett.
2209-ben a BG-386-on a W-Y elveszti a kolóniáját, de ami fontosabb, a kutatótelepét is, ahol yautja technológiával és alien tenyésztéssel foglalkoztak. A bolygó rendkívül gazdag predator romokban, így technológiában is. Karl Bishop Weyland az android mását küldi a bolygóra, mert ennyire fontos prioritást kapott a technológia tanulmányozása és a romok feltárása. Mint lenni szokott, az alienek elszabadulnak, ráadásul predatorok is érkeznek. Weyland android énje még a kiérkező USCM fegyvereseivel is hadban áll. Bár Dark miatt felrobban a piramis, a kolóniával, romokkal és kutatóteleppel együtt, a W-Y mégis győztesen jött ki a helyzetből, mert megszerezték a Xenomorph Prime koordinátáit.
A koordináták alapján jutnak el a bolygóra, ahol ismeretlen időpontban elrabolják az anyakirálynőt és a Thanatos teherhajóra viszik. Az anyakirálynő és alattvalói elszabadulnak, a közelben lévő kiképzésről hazatérő tengerészgyalogosok kimentik a túlélőket és felrobbantják a hajót. Az LV-412 bolygón is bekövetkezik a katasztrófa, hiába sikerült feltárni egy yautja templomot és technológiát, illetve tojásokat szerezniük, a Super Predator Clan és Jungle Hunter Clan háborújába keverednek. A tengerészgyalogság tábora és a kutatótelep elesik a klánháborúban.
2211-ben a Korarin levő biofegyver állomást predatorok támadják meg. A telep megrongálódik, a személyzet meghal a kiküldött tengerészgyalogosokkal együtt. Vassili Rykov tábornok az egyetlen túlélő, aki élete végégig kezelésre szorul. Ő később az Iron Bears vezére lesz, az elit fegyvereseket a W-Y alkalmazni fogja.
2213-ban már ritkaságnak számítanak az idegenek, Észak Alaszka környékén még vívják ellenük a harcot, ahogy Los Angelesben is (itt már élnek emberek), Észak-Karolinában meg már sikerült egy hadjárat keretében mindet elfüstölni. Még ez évben lép a háború a harmadik szakaszba (a második szakasz a Föld visszavétele), a USS Razzia elindul a xenok bolygója ellen, a cél anyakirálynő pempőszerzése, ami sikerrel jár. A következő évben már tényleges harc folyik az alienek bolygója ellen, amit csak Tisztítótűz hadjáratnak neveznek, nem sikerül minden alient kiiktatni. Mindeközben persze sikerül a kolóniákat visszaszerezni, sikerül legyőzni a rettenetet, ami 2192-ben szabadult az emberiségre.
A győzelem rövid életűnek bizonyul, mert ugyanúgy megy a Föld szennyezése, az újjáépítkezés is húzódik (bár dinamikusan indult és rengeteg modern épületet sikerül felhúzni), rengeteg ember nyomorban él, rengeteg a pempőfüggő drogos és a közbiztonság is minimális (legalábbis az USA-ban). Japánban egyes helyeken éhezés van a 2220-as években is. Itt a túlélés a lényeg, a tanulás háttérbe szorul. 2250 környékén nagyon megszaporodnak a katonai puccsok, bár sok esetben ezeket sikerül leverni, a lázadók egyre erősödnek és képesek győzelmet is aratni. Magyarán minden olyan lesz, mint a 22. század vége felé.
A 3. Alien-Föld Háború
Úgy tűnhet, hogy az emberiség örökre megtanulta a leckét, miszerint az alienek nagyon veszélyesek. De nem, sokan meglátják a xenok mögött rejlő busás hasznot, főként a pempő válik értékessé, ami mint második arany vonul be a történelembe. Az anyagból készült szerek mindennapossá vállnak, ahogy a rengeteg pempőfüggő drogos is. A Föld újraépítése sok időt vesz igénybe, a gazdagok jól élnek, miközben mások nyomorban, nem beszélve a sok nagyvárosban tapasztalható gigászi bűnözésről.
A Föld visszaszerzésekor már nem csak a tökéletes fegyvert látják bennük, hanem komoly pénzforrást is, mert a pempő lesz az emberiség új aranya. A cégek elkezdenek farmokat létrehozni, hogy a pempőt megszerezzék. Sokan már nem a gyilkos fajt, hanem a nagy haszonnal járó befektetést látják bennük, megpróbálnak idegenekkel kereskedni (tojástól kezdve kifejlett idegenekig), hogy gyorsan szerezzenek sok pénzt. A félelmetes lények kezdenek már kikopni az emberiség tudatából, az új generáció többsége már nem is lát élő idegent (maximum filmen), kezdenek bennük kételkedni és mint valami legendát kezelik a gyilkos fajt. A 2250-es évekre már a tudósok egy része sem hisz bennük, pedig ekkor még folynak a faj kiirtására tett harcok (értelemszerűen a harcoló katonák és az emberiség egy része még mindig tudja, hogy az idegenek tényleg valódiak). Bár az is igaz, hogy az alienek iránti érdeklődés nagyban megcsappan, a kutatások túl drágák és veszélyesek, az igazi biznisz és jövő az androidokban van.
A US Army megpróbál klón alien hadsereget felállítani, de kudarcot vallanak. Az amerikai kormány ezért felállít egy olyan titkos szervet, aminek feladata más országok hasonló próbálkozásait szabotálni.
A 2200-as évek felére az alienek kikopnak a köztudatból, egyszerű legendákká alacsonyodnak, még tudósok is a tudatlanság áldozataivá lesznek, holott még mindig előfordulnak az alienek (a velük harcoló katonák természetesen tudják, hogy nem holmi legendákkal hadakoznak). Ennek hátterében a szándékos elsötétítés van, az alienekről szóló információkat titkosítják, vagy szigorúan átszűrik, a közember csak pletykaszintről hall az idegenekről. Bár a predatorok is feltűnnek még, de jóval kevesebb alkalommal mint pár száz éve. A kutatások is áttevődnek, az alienek vizsgálata lejárt lemezzé válik, egyszerűen túl költséges és veszélyes velük foglalkozni, az igazi biznisz a szintetikusokban leledzik.
