Tengerészgyalogos őrnagy a Spears tábornok vezette 3. Bázison, ahol Spears helyettese. Elég pacifista ember, aki csak önvédelemből lenne képes embert ölni, a seregbe is csak azért vonult be, mert eleget akart tenni hazája kötelességeinek. Mivel papnak tanult, tábori lelkész akart volna lenni, de ez nem történt meg és a Sátán mellé került parancsnokhelyettesnek, aki készakarva tenyészti a Halált.
A Pokolban
A 3. Base egy mindentől távol lévő szabvány tengerészgyalogos bázis. Csakhogy Spears az Alien-Föld Háború során hozzájut egy királynőhöz, a kezdeti félelem helyét pedig megszállottság veszi át. A dandártábornok a tökéletes katonákat látja meg az xenomorfokban, sőt, irányított idegenekkel akár a Földet is visszalehetne szerinte vívni. Az 500 fős katonai állomány vészesen fogyni kezd, 2194 májusára már csak 200 fő él, ráadásul Powell azt is tudja, hogy a 4-5 napra lévő civil kolónia is fel lett áldozva, az már egy fészek, mintsem kolónia.
Powell mit sem tud tenni, még a Spears kaliberű őrülteknek se tud ártani, márpedig senki más se mer fellépni a téboly ellen. Az őrnagy elkezd naplót írni a gépébe, természetesen Spears tetteiről. 2194 májusában azonban váratlan dolog történik, a USS American megérkezik és potyautasokat hozott. Spears tajtékzik dühében, hiszen a három stoppos végzett az idő előtt megszületett alienekkel a fedélzeten (négy fagyasztott ember volt a raktérben, bennük a Halállal, amik idő előtt születtek meg). Börtönbe záratja a "vendégeket", akiket majd Powell kihallgat, illetve amit tud információt letölt és így közli a pozitív hírt a felettesével. Davey Arthur Wilks őrmester és Mitchell Bueller szintetikus veterán katonák, akik részt vettek a Xenomorph Primera indított akcióban, a civil nő, Billie rejtély, de bizonyára ő is tapasztalt.
Spears meghívja ebédre a vendégeket és elnézést kér a modoráért. Reméli, hogy a tapasztalataikat majd feltudják használni és örömmel hallgatja, hogy Wilksék erre vevők, látszólag együttmőködőek lesznek. Az ebédet Powell zavarja meg, aki egy rossz hírt jött közölni. Három katona dezertált, a zsilipnél lévő őrt leütötték és elkötöttek egy terepjárót, amivel a civil kolónia felé mentek. Az őrnagy meglepetésére Spears tudott erről (sőt, páholyból nézte végig az egészet), aa szökevények jól csinálták az akciót, de az őr hbázott, büntetése, hogy inkubátor lesz, elvégre ha normálisan őrködött volna, akkor meggátolhatta volna a szökést. Powell elszörnyed az iszonyú büntetés halaltán, de nem tud mást tenni, mint végrehajtatni a parancsot.
Zendülés
A három vendég szabad mozgást kap a Bázison, Mitch még új lábakat is kap (a Xenomorph Primere indított misszió során vesztette el a teste felét). Spears pedig elindul a hozzá teljesen hű rohamosztagos szakaszával elintézni a dezertőrök ügyét. Eljött az idő cselekedni, követi Wilks őrmestert, aki idővel betér a USS Americanba. Powell aktivál egy kis szerkezetet, majd kijelenti: a kamerák ide nem látnak be és az esetleges poloskák se tudják lehallgatni immár őket. Powell azt akarja, hogy Spears halott legyen, mert egy őrült és előbb-utóbb mindenkit megölet. Spears rájött, hogyha a királynőt a tojásaival zsarolják, akkor az engedelmességre inti a kifejlett idegeneket (egy alkalommal egy lángszórós katona elégetett egy tojást, később egy másik katona egy öngyújtóval ment be a fészekbe, de meg sem támadták). A civil kolónián 180 telepes élt, de mivel az atmoszféra generátor önműködő, így az emberek feleslegessé váltak Spears számára. Az utolsó nőt és gyereket is az alienek elé vetette.
Wilks dühbe gurul, hiszen mindezt Powell hagyta. Az őrnagy jelzi, hogy ő nem képes embert ölni, önvédelemből esetleg, de amúgy még Spearst se merné megölni. Az őrmester ráripakodik, hogy akkor egyáltalán mit keres a katonák között ilyen mentalitással és miért is mondja mindezt neki el, majd Wilks rájön: a tiszt azt akarja hogy ő végezze el a piszkos munkát, végezzen az őrült tábornokkal. Az őrmester belemegy a tervbe és elindul semlegesíteni a kommunikációs termet.
Ezalatt Powell a komputerközpontba siet, hogy a bázis bizonyos egységeit megfelelő állapotba hozza. Ezt követően megkezdődik a Bázis lakóinak szétválogatása, a Spears hívek elfogása és a potenciális lázadók összegyűjtése. Az alakulótéren felsorakoztatnak mindenkit, Powell személyesen jön ki és ajánlja fel a Spears híveknek, hogy most még meggondolhatják magukat. A bázislakók két, szinte egyenlő nagyságú csoportba állnak, az androidok (a programjuk miatt), a tudósok (mivel jól tudják mire képesek az idegenek) mind az őrnagy pártján vannak, míg a Spears híveknél főleg a tisztek képviselik magukat. A foglyokat a zárkákhoz viszik, a lázadók egy kis részét pedig felfegyverzik, de csak azokat, akikben 100%-ban bízni lehet. Wilks gondol a jövőre, Spears idővel visszatér, ha bejut a bázisra, akkor a rohamosztagosaival végezhet a felkelőkkel. Éppen ezért már a levegőben le kell szedni a kopterét. Eme célra a terepjárók némelyike megfelel, azoknak az ágyúi képesek lesznek leszedni, az őrmester Billie társaságában az egyik ilyenhez megy ki.
Csakhogy Spears paranoiája kifizetődik, egy csali gépet küldött maga elé, amit a terepjáró leszed, de ezzel nyilvánvalóvá váli, hogy lázadás tört ki a Bázison. Wilks és Billie még időben rohan be a telepbe, mielőtt az álcázott másik helikopter kilövi a terepjárót és vele együtt minden kint parkoló gépet.
Bukás
Az őrnagyon nagyon is látszódik a rettegés, izzad, halálsápadt és reszket. A parancsnoki teremben Wilks bőszen ecseteli a teendőket, mikor hirtelen lövés és kiáltás zaja hallatszódik, a monitorok lévén láthatni, hogy a királynő kamra tárva nyitva, az úrnő pedig végez az ott posztoló őrrel. A normál idegenek is mozgolódni kezdenek, Spears terve bevált. A tábornok a saját holografikus képével kiparancsolta az idegeneket, akik a kóddal felnyitott kapun kiáradnak. Ezalatt a szakasz is bejut, berobbantják az egyik zsilipet és egy fős saját veszteséggel végeznek az ott lévő lázadókkal.
Wilksék az űrhajók felé rohannak, a helyzet tarthatatlan, már most rengeteg embert vesztettek el. Az útjukba egy alien kerül, amit Wilks instant kilyuggat. A dokk felé rohanva egy Spears párti katona fog rájuk fegyvert, Billie és Wilks közösen lyuggatják ki a mellkasát.
A lázadók vesztettek. A kommunikátoron keresztül mindenfelől kétségbeesett hívások futnak be, vagy a lekapcsolt részeken rekedtek, esetleg az alienek vagy Spears emberei vették őket támadás alá. Powell teljesen kiakadt, a félelemtől rezeg és izzad, már bánja, hogy egyáltalán fellázadt, sose volt esélyük Spears ellen. Wilks próbálja nyugtatni, hogy hamarosan elkötnek egy hajót, amivel elmenekülhetnek. A dokk előtt két alien tűnik fel, amit Billie és az őrmester közösen lő ki, immár egy karnyújtásnyira vannak a szabadságtól. Powell kiválasztja az egyik gépet, amibe beüti a kódot, de nem akar felnyílni többszöri próbálkozásra se. Tipikus, Spears még a parancsnokhelyettesében se bízott, vagy azóta változtatott a kódon. Az őrmester elkezdi feltörni a panelt, már éppen emelkedik a zsilip, mikor a tábornok emberei fogják el őket.
Féltucat rohamosztagos veszi körbe az őrnagyékat. Wilks ránéz Billire és megérti, hogy ő is inkább az utolsó pillanatig harcolva esne el, mintsem fogolyként az alienek zabálják fel. Éppen csak felemelnék a fegyvereiket, mikor vakító villanás képében vesztik el eszméletüket. Fejfájással és hányingerrel ébredve Spears fogadja őket. Őszintén elismeri Wilks próbálkozását, nagyon jó katona, ha nem lennének ellenségek, szívesen látná a saját egységében, de hát ilyen a világ, egyszer fent, egyszer lent. Persze a menekülésük hiábavaló lett volna, ha a zsilip még egy kicsit feljebb emelkedik, akkor is egy sokkcsapás ütötte volna ki őket, de ha valahogy azt is átvészelik, akkor meg egyetlen gombnyomással kiiktatja a hajó rendszerét. Wilks tudni akarja, hogy most mi következik, a tábornok pedig elmondja, hiszen kiérdemelték. Ő és a szörnykommandója visszatér a Földre, kivívnak egy győzelmet, ezzel felkeltve a világ figyelmét és elérve a támogatásokat. Hamarosan az ő vezetésével fogják visszahódítani a Földet! Addig is a lázadók itt várják a hivatalos nyomozóbizottságot, az már más kérdés, hogy az alienek addigra mindenkit felzabálnak, de erre akkor kellett volna gondolniuk, mikor az egész lázadást elkezdték.
Billie is magához tér, vagyis immár a hátrahagyott 6 őr a többi fogolyhoz kísérheti őket. Powell hisztérikusan kiröhögi őket, hiszen hihetetlen, hogy hisznek Spearsnek. Amint bepakoltatja az alieneket, mindenkit itt fog hagyni, dezertőrt és lojalistát egyaránt. Az őrök valóban nem tudják mit higgyenek, de nem fogják elengedni a foglyokat. Hirtelen kialudnak a fények, ezért a katonák felveszik a szellemszemeket, így látva a sötétben, de ekkor a fények visszatérnek, háromszoros erővel. Az őrök megvakulnak, mintha egy atomvillanásba néztek volna, így Wilks kikaphatja az egyik kezéből a sokk botot, majd rácsaphat egy másiknak a nyakára. Mitch segítsége jól jött, őt még most se fogták el és még mindig hozzáfér a bázis funkcióihoz.
Menekülés
Wilks tudja, hogy nem maradhatnak a Bázison, mert az biztos halál. Mindenképpen fel kell jutniuk egy olyan hajóra, ami most fog elstartolni, legfeljebb lelövik őket, ami még mindig jobb halál, mint amit az alienek ajánlanak.
A dokknál lévő három őr arra lesz figyelmes, hogy egy meztelen nő csalogatja őket el. Ketten utánamennek, hogy elszórakozzanak vele, a folyosón eldobva fegyvereiket és megkezdve a vetkőzést. Billie csábító csalinak bizonyult, Wilks pedig egy-egy ütéssel az eszméletlenségbe repíti a két ostoba férfit. Az egyenruhákat felöltve térnek a harmadik felé, akit az őrmester közelről üt ki. Immár van álcájuk, fegyverük és esélyük a menekülésre (a testeket összekötözve elrejtik). A USS Grant közelébe sikerül érniük, már szállnának fel (a katonák túlságosan elfoglaltak a bepakolással), mikor egy közlegény kiszúrja őket. Powell megjátssza, hogy ő is a tábornok híve, sikerült kibékülniük, kérdezze csak meg. A katona a kommunikátorán keresztül jelentene, mikor Wilks szíven lövi. Powell ugyan elvetődött az őrmester utasítására, de a közlegény egy görcsös rándulással lead egy sorozatot, aminek utolsó lövedéke szétrobbantja az őrnagy koponyáját.
Felszerelés
- Pisztoly
Galéria
