Kék szemű, déli akcentussal beszélő férfi a 60-as éveiben (2008-ban), aki elég jól néz ki korához képest és már ránézésre lerí, hogy anno kemény katona volt. Alaszkában él magányosan egy vadőrházban, egy hétre a civilizációtól. Imádja a helyet, az erdőt sajátjának tekinti és katonai múltja se merül feledésbe. Egy texasi farmon nő fel, ahol 12 éves korán apja és nagybátyja tanítják meg neki a vadászatot és hogyan lőjön. Rick bácsi sok tippet ad neki a vadászathoz: hogyan legyen mozdulatlan és türelmes, amiből következik a busás zsákmány.
Vietnam
18 éves, mikor besorozzák, de ő nem a seregbe, hanem a tengerészgyalogsághoz megy. Mivel Texaxban, egy farmon nőt fel, így ismerte a lőfegyvereket, a tengerészgyalogság pedig felajánlja, hogy mesterlövészt képeznek belőle. Ez a fiatal számára nagyon megtetszik, hiszen a mesterlövészek egyedül, vagy legfeljebb egy célzóemberrel (spotter) mennek ki, senki se liheg a nyakukba és senki se sietteti őket. Sose volt csapatjátékos, így a magány tökéletesen megfelel neki, mindig is imádott egyedül lenni és ez nem fog változni. A mesterlövészek magányos alakok, van egy céljuk, odamennek, teljesítik azt amikor eljön a megfelelő idő, majd visszajönnek a bázisra. A már meglévő tudására épülnek fel az újonnan tanult anyagok, hogy még effektívebb vadász legyen.
A mesterlövész képzésnél azzal javították az emléküket és megfigyelőképességüket, hogy egy asztalra tárgyakat tesznek ki, amit később felkel idézniük. Ez idővel egyre több tárgy lesz és kevesebb idő a figyelésre, előfordul, hogy reggel kell memorizálniuk a dolgokat, majd az egész napi kiképzés után, este kell visszamondaniuk mire emlékeznek. Találgatni nem kell, az a hírszerzés dolga, a mesterlövész azt mondja vissza, amit látott. Például a hírszerzés eldönti, hogy a leírás alapján a katona bizonyára egy ceruzát látott, persze ez éles helyzetben katonai dolgokra (egyenruha, fegyverek, járművek) vonatkozik majd.
A háború során rengeteg embert öl meg, észak-vietnami katonákat, vietkongokat, néhány oroszt és pár kínai tanácsadót. Elvégre ez a dolga, ezért fizetik, képezték ki és kapja majd a kitüntetéseket. Élvezi, ahogy felkészül a feladatokra, ahogy tervez és stratégiát forral, de azt, hogy másokat kell megölnie azt sose élvezi. Ez csak a munka része, ő nem is emberekre, hanem célpontokra lő, amiknek szintén vannak fegyvereik és őt is megölhetik. Nem egyszer küldik ki, hogy ellenséges mesterlövészeket lőjön ki, akiket a kínaiak vagy oroszok képeztek és szintén jó cuccaik vannak, mint neki. Sloane minden esetben jobbnak bizonyul náluk, vagy csak egyszerűen szerencsés, hogy mindig élve került ki eme összecsapásokból.
Három komolyabb hadjáratban vesz részt és összesen 97 embert öl meg. Sok durva dolgot lát ez idő alatt, C4-gyel szétrobbantott testeket vagy géppuska által ledaráltakat. Meg olyan testeket is, amit a napalm sütött ropogósra. Vietnamban átlagos a halál, persze van mikor gyorsan fájdalommentesen pusztul el az ember, de van hogy a fordítottja az igaz. Egyesek begolyóznak ettől, Slonane ismer egy katonát, aki gyűjti a vietkong füleket és nyakláncként hordja. Nem haverkodik a fazonnal senki, mintha az őrület ragályos volna. Aztán egy nap a fickó csak úgy lelép és soha többé nem látják.
Ugyanakkor sok furcsa dolgot lát a háború során. Saigonban látja, ahogy egy buddhista pap benzinnel locsolja, majd gyújtja fel magát, miközben meg se mukkan és nem mozdul. Vagy ott van Da Nangban az eset, mikor éppen a tengerparti latrináról jönne ki. Látja, hogy egy kislány kosárral megy három tengerészgyalogos felé. Sloane szerencséje, hogy valamin megcsúszik és visszazuhan a budira, az ajtó pedig visszacsapódik. Így a kosárba helyezett gránát nem tépi szét őt is a többiekkel, mert a repeszek a vaskos ajtóba csapódnak. Talán legfurább élménye Saigon egy bódékocsmájában történik, mikor egy esős forró délután kilép onnan. Meglátja a nem messze lévő Reillyt, mesterlövész célzóját (spotter). A szőke hajú, alacsony, de széles férfi mindig zöld baseball sapkát hord, amit hátrafordítva visel, vagyis olyan jellegzetes fazon, hogy nem lehet összetéveszteni mással. Intenek egymásnak, Sloane pedig pár óra múlva a parancsnoki szobában jelen meg elkérni a felderítők jelentéseit, hogy átnézze. Egy őrmester éppen egy hadnaggyal beszélget, Sloane hallgatja őket, mert Reillyről van szó. Az őrmester éppen jelenti, hogy a fickó meghalt, a lába drótba akadt, ami működésbe hozott egy aknát. Sloane tudni akarja mikor történt, hisz nemrég látta. De az őrmester elmondja, hogy ez tegnap délután történt. Sloane ledöbben az információtól, hiszen alig két órája látta, ráadásul nem volt piás, csak két sört ivott. Eleve profi mesterlövész, ő észreveszi a dolgokat és Reilly is jellegzetes alak, a Bibliára is megesküdne, hogy a halott célzóját látta pár órával ezelőtt.
Vietnamban a mesterlövész lét mellett más dolgokat is megtanul. Például ott van egy indonéz fickó, Setarko, aki bizonyára fontos alak lehetett, mert szabadon járkált és nem parancsolgattak neki. Profi harcművész, aki szórakozásból simán kiáll 4-5 tengerészgyalogos ellen és azokat úgy eltudja verni, hogy meg se izzad közben, mert olyan gyors. Továbbá a kések mestere, egy nagy zsákban csak ezeket tárolja, az egység közelharcos oktatója, Pablito se mer kiállni ellene, mert legjobb esetben is csak kifárasztja ellenfelét, már ha az nem filézi ki őt egyből. A többiek meg jobban járnak, ha párbaj esetén magukat szúrják le, mert legalbáb nem fáradnak ki a haláluk előtt. Setarkot érdeklika lőfegyverek, így Sloane megtanítja őt lőni és átadja a tippeket, cserébe az indonéz férfi megtanítja a mesterlövészt a késekkel bánni. A trükk az, hogy a késharcban biztos megvágnak, szóval nem kell óvatoskodni, ha az ellenfél nagyobb, akkor messzebb elér, ekkor jobb elé ugorni, hogy a hatótávján belülre kerüljön az ember és minél gyorsabban kell szúrni/vágni.
Vadőri pálya
Sloane a háború után segít anyjának eladni a farmot. Az apja már nem él, az anyja meg nem akar egyedül ott maradni. Elég szép summát kapnak és anyja átköltözik Georgiába, ahol húga, Janet él, aki detto egyedül él, mert 1980-ban autó balesetben férje meghalt, a gyerekek pedig már felnőttek. Sloane egy ideig csavarog az országban, lesz kidobóember, kamionsofőr, olyan melókat űz, ahol nem éppen kell előképzettség. Ezalatt a háborúnak vége lesz, Nixon megbukik, a hippik is eltűnnek és yuppik lesznek. Sloane valahogy északnyugatra kerül, aztán egy alaszkai erdőbe. Kezdetben csak vadászik és csapdázik itt pár évig, majd kinevezik vadőrnek. Az elkövetkező 25-28 év így telik magányosan, a hegyvidéki erdőben.
Egyedül élve egy vadőrházban, a civilizáció egy hétnyi hegyvidéki gyaloglásra van, út nincs, így csak repülővel lehet utánpótlást hozni a közeli leszállópályához. A vadőrállomásnál hat mozgásérzékelő és reflektor van, amiket a ház négy sarkán és a két ajtó fölött helyez el, hogy elriassza az állatokat. A bejárattól nem messze van egy kis betonplacc, aminek rendeltetése rejtély és Sloane nem kérdez rá, hogy ott mi lett volna. Ide egy saját riasztóberendezést készít, a zsineggel összekötött kapa, ásó és gereblye egymásnak van támasztva, így ha egy állat, mondjuk egy medve a zsinórral feldönti, a házban lévők tudni fogják, hogy valami van kint és figyeljenek a veszélyre. A házban több ember is kényelmesen elfér 10-12 fő is anélkül, hogy zavarnák egymást. Egy fürdőszoba van, az energiát egy propángenerátor adja, van saját kút és a fűtést fával meglehet oldani. A propános hűtőláda és hűtőszekrény a pincében pedig annyira tele vannak, hogy egy telet is simán kilehet itt húzni. A külvilággal a kapcsolatot két rádió (ebből egy hordozható) és egy internettel rendelkező számítógép adja, utóbbi nem mindig hajlandó működni. Sloane kiismeri a vadont, sajátjának tartja és hatalmas körzetben szó szerint ő testesíti meg a törvényt.
Mesterlövész tapasztalata nem vész el, hiszen itt is van, hogy nyomokat olvas, megfigyel. Ismerősei révén pedig hozzátud jutni igazán pusztító arzenálhoz, ami ugyan nem olcsó mulatság, de Sloane számára a minőség az első, a pénzzel idefent úgy se tud nagyon mit kezdeni. Továbbá mivel elég kevés ember jár erre, így megtanulja hangról felismerni azt a kevés repülőgépet, amik erre repülnek és ismeri azok gazdáját. Jó barátságot épít ki a szintén vietnami veteránnal, habár Dietz orvos volt és nem is találkoztak anno. A háborúról keveset beszélnek, mindketten megjárták a poklot és nem Saigonban söröztek mint egyesek.
Gondok a parkban
2008 nyarán a folyóparton egy grizzly tetemére lel, ez önmagában nem furcsa, hiszen a medvék is megtudnak halni, de ezt megölték. A vadőr érzi, hogy valami nagyon nem stimmel, ugyanis a fej hiányzik. Ritka ugyan, de a medvék megölik egymást, de ez akkor se magyarázza hova lett a fej, a rothadás még nem állt be, a tetem 2-3 napos lehet, ergo nem eshetett le magától és a kisebb állatok se szedhették le. Mivel nem egy dzsungelben járt élete során, megtanult mindig alaposan körülnézni, gyanúja pedig beigazolódik, ugyanis bár a dögevők már hozzáláttak a belsőségek eltakarításához, de a nyaknál jól látható, hogy azt nem karommal vagy foggal szedték le, hanem tőrt használtak, vagyis orvvadászok vannak valahol. Korábban hallott már lövöldözést, ez pedig két dolgot jelenthet: valaki önvédelemből lőtt, vagy azért, hogy a vadászszezonon kívül terítsen le valamit. Ilyen messze a civilizációtól senki se jár csak úgy ki puffogtatni. Márpedig 100 mérföldes körben Sloane az egyetlen vadőr, így az ő feladata lesz elkapni ezeket a gazfickókat, akik bizonyára valami gazdag baromnak lőtték a medvét, hogy a testrészeiből valami bóvli csodagyógyszert csináljon. Amint visszaér a vadőrállomásra, beszól a rádión, már ha működik, mert az elmúlt 1-2 hétben ritkán működött, valami zavarja.
A 60-hoz közeledő férfi nem fél, ismeri a parkot mint a tenyerét, miután jelentett rádión felszerelkezik és felkutatja a vadászokat, majd miután elfogta őket, a közeli repülőgép leszállópályához hív egy gépet. Nem először csinált már ilyet és vélhetően nem is utoljára fog. A medve körül nincsenek nyomok, bár a kavicsos folyóparton amúgy se látszana. Jelenleg egy .610-es MegaBeast puska és egy .510 GNR-es BMF revolver van. A puskával azonnal megöl bármit, de ha még is célt tévesztene, a revolver is bőven elég, hogy leszedjen egy grizzlyt, ahogy azt nem messze innen anno egy nyomkereső megtett egyetlen lövéssel.
Két órával később visszatér az állomásra, ahol repülőgéphangot hall. Ez csak Dietz Cessna gépe lehet, ugyanis csak ő jár ide a postát hozni. Mivel nem várta őt, így valami váratlan helyzet lehet csak, valóban, ugyanis egy nő is kiszáll a gépből. Dietz bemutatja Mary Collinst, aki 40-45 év körüli és külseje tanárnőre emlékeztet. A név dereng, Mary elmondja, hogy öccse, Paul Collins miatt van itt, aki a parkban halt meg. Sloane nem érti, hogy mi a frászért akarja megnézni a halála helyét, de Dietz közli, hogy a főnök, Pollack erről szólni akart, de a rádió bekrepált, illetve azt is mondani akarta, hogy legyen kedves a hölgyhöz és mutassa meg a halála helyét. Dietz távozik, egy hét múlva jön felvenni a nőt.
A látogató
Sloane nem éppen örül, nem az a gond, hogy nem lenne hely vagy ellátmány két emberre, csupán az, hogy ő megszokta a magányt és udvariasnak kell lennie és nem szidnia a bolond Pault, aki mondhatni ostoba volt és magának köszönhette a halált. Míg Mary lepakol, addig a vadőr kávét készít, utána sor kerül a beszélgetésre. Mary állva (hiszen eleget ült már a repülőgépeken) faggatja a vén Vietnamot megjárt ex mesterlövészt. Érzi, hogy nem kedveli őt, sőt Pault se. Sloane nem kertel: nem a nővel van baja, csupán megszokta a magányt, az öccse, Paul viszont idióta volt és azt kapta, amit megérdemelt. Ez nem Disneyland, itt a grizzly medvéket nem lehet simogatni és hülye ötlet sátort verni a folyóparton, ahol esznek és még hülyébb ötlet velük barátkozni. Talán túl keményen fogalmaz, de ez az igazság, a hülye Paul magának köszönheti a halált, viszont a medvét sajnálja, mert le kellett aztán lőni, mert a politikusok nem szeretnék, ha emberölő medve mászkáljon a parkban, mert lehet rászokott az emberhúsra. Mary elsápad, hogy ez a szívtelen vénember hogy mondhat ilyet, elvégre mindenki szokott hibázni. A vadőr kijavítja: mindenki szokott, de ekkora őrültséget nem szokás elkövetni, akárhogy is, másnap kora hajnalban kiviszi a nőt a halál helyéhez. Elég távol van, ezért a hajnali indulás, Sloane reméli, hogy ez a hét gyorsan eltelik és újra egyedül lehet itt fent. Eddig is kapott már melót, ami nyűg volt, ezeket minél gyorsabban elvégezte, hogy újra békében legyen, ezt a hetet is kifogja húzni, nem akarja elveszíteni az állását csak mert túl kemény volt a nővel.
A vadőr pár órára távozik, hogy körülnézzen, aztán majd hajnal 5-kor ébred és elkezd kávét főzni. Zavarja, hogy vadorzók vannak az erdejében, de jobban zavarja a vendég. Nem érti, hogy mit akar megnézni a halál helyén, hiszen már nyoma se maradt az esetnek, meg semmi értelme a holtak után sírni, elvégre Vietnamban gyorsan megtanulta, hogy a hulla az csak élettelen test, nincs benne semmi extra. Mary túrához tökéletes ruhában tűnik fel, aki kész menni a kávézás után, így ketten nekivágnak az erdőnek, az út 2 óra, legalábbis a vadőrnek, de inkább 3 órával számol, hiszen nem egyedül megy. Szokásos módon viszi a túlélőcsomagját (elvégre bármikor baj lehet és kint rekedhet a vadonban) és két fegyverét, a MegaBeastet és a BMF revolvert.
A tanárnő Los Angelesben rendszeresen járt sétálni, de úgy érzi, hogy közel sem olyan fitt, mint az idős vadőr, de nem mutatja ki a fáradságát. Az út során pár szót váltanak, majd megállnak inni. Szóba elegyednek, Sloane elismeri, hogy a nő jól bírja az ütemet, mire az válaszol, hogy otthon szokott a parkba járni. A vadőr maga is volt a Griffith Parkban, mikor 6 hetet töltött Los Angelesben, miközben várta, hogy visszaküldjék Vietnamba, mint tengerészgyalogost. A kis pihenő után megindulnak, Sloane elismeri, hogy hamarabb fognak elérni a helyre, aminek Mary örül, hiszen sikerült megmutatnia, hogy bírja ő is a tempót. A vadőr magában megjegyzi, hogy kemény ez a nő, persze nehéz neki a terep, de nem lassít és tartja az iramot, ez nála jó sok piros pontot ér.
Ketten elérik a terepet, bár semmi jele annak, hogy bármi történt itt. Anno Sloane is csak egy héttel a halál után jött ide ki márciusban. A nyomok arról árulkodtak, hogy egy barna hím támadott Paulra, aki menekülni próbált, de ezt is hülye módon. Ugyanis a férfi a sátrába futott és magára cipzározta, mintha ez megvédené őt. Az állat feltépi a sátrat és kirángatja a férfit, aki még eltud futni 20-30 lépést erősen vérezve, majd ott a grizzly végez vele. Nem evett sokat az emberből, nem volt éhes, bizonyára Paul csinált valamit, amivel felingerelte a jóllakott állatot. Aztán jöttek a dögevők és 100 méteres körzetben széthordják a darabokat. Mary tudni akarja, hogy Paul szenvedett-e, de Sloane szerint nem, gyors és fájdalommentes halála volt, bár maga se tudja, hogy miért hazudik a nőnek, elvégre Paul iszonyú borzalmasan pusztult el. a nő rákérdez, hogy a vadőr hisz-e istenben, ha ez a hely itt isten országa. Sloane nem hisz a keresztény irgalmas istenben, de az Odin vagy Siva kaliberű vérszomjasakban igen, hiszen elég sok durva dolgot látott már, hogy csak ezekben higgyen. Mary kész távozni, ennyi elég volt, látni akarta azt a helyet, ahol öccse meghalt (elmondja, hogy mióta a szüleik autó balesetben meghaltak, ő nevelte őt) és tudni akarta, hogy mi volt az a táj, ami miatt Paul az életét adta. Most hogy látta, eltudja mondani, hogy nagyon nem érte meg ezért meghalni. A vadőr nem tud mit mondani, inkább elnézést kér, amiért korábban ennyire durva volt, nem szokása ilyennek lenni.
Visszafelé mennek, mikor Sloane érez valamit. Közli a nővel, hogy valakik figyelik őket, nem medvék, azok idejönnének, sokkal inkább az orvvadászok. Mary megdöbben ezen, miközben a vadőr csendre inti. Ha egy medve figyelné őket, az előjött volna, mert rosszul látnak és közel merészkednek. Csak egy ember lehet a fák között, de nem mutatja magát. Sloane kerülőutat tesz, a veszélyérzete elmúlt, de jobb biztosra menni, puskája lövésre kész, ha valaki támadna rájuk. A folyóparton járnak, mikor két emberre lelnek, legalábbis ami maradt a két férfiból.
Vadászok az erdőben
Sloane megvizsgálja a testeket, Maryt hátrahagyná pisztollyal, de a nő nemcsak elutasítja a fegyvert, de az őrrel is tart, bár a látványtól így is elhányja magát. A levegőben főtt hús szaga terjeng, ráadásul nem csak a fejük, de a gerincoszlopuk is hiányzik. Mary nézi a férfit, aki pár perc után végez. Úgy tűnik megvannak az orvvadászok, de nem tudni mi vagy ki végzett velük. Egy állat esetén érthető, ha trófeaként elviszik a fejüket, de ki vinne el emberi koponyákat és ha csak nem egy megkattant CIA ügynök rohangál erre egy halálsugárral, akkor is kérdéses, hogy miféle fegyverrel lőtték őket le, mert ilyen lyukat és égésnyomot normál fegyver nem okoz. Továbbá a tettes egy hatalmas méretű bakancsot hordott, bizonyára hogy elrejtse az igazi lábméretét. A személyi igazolványok nincsenek meg, de a két halott fegyverének sorozatszáma igen, így ez alapján belehet őket azonosítani, vagyis irány vissza az állomásra. Mary nem akarja a testeket csak úgy itt hagyni, de Sloane jelzi: elvinni nem tudják őket, eltemetni meg szintén nem, mert nincs náluk eszköz, a sekély sírt a dögevők úgy is feltúrják, köveket idehordani meg soká tartana. A vadőr elmondja, hogy az állomáson jelenti az esetet rádión, legrosszabb esetben Dietz úgy is 6 nap múlva érkezik. Mary a terv szerint az épületben marad, addig a vadőr egymaga kimegy és végez a gyilkossal, elvégre ezért fizetik.
Sloane visszafelé sétálva azon agyal, hogy ki lehetett a gyilkos. A medvénél nem volt nyom, de a két férfinél viszont talált. Sőt, a két embert valami különös fegyverrel ölték meg, de a medvét nem ezzel terítették le. Eleve a fegyver léte nagy kérdés, ugyan a seregnél vannak olyan dolgok, amik ezt okozták, de azok energiaegysége túl nagy és egy ember nem mozoghat vele, mindenképpen jármű kellene, de ilyen nyomok nincsenek. Vietnamban látott elég durva dolgokat, de ez a két leölt orvvadász esete más. Törekedett rá, hogy figyelje a fejlődést, az állomáson lévő gépen (ami hol jó, hol nem), ahol követi a legmodernebb fegyvereket. Vannak a seregnek olyan cuccai, amik okozhatták a sebeket, de ezek mind olyan fegyverek, amiknek óriási az energiaegysége, amit kamionra kellett volna tenni, ha mozogni akarnak vele, márpedig az erdőben nem volt kamionnyom. Helikopterre köthették esetleg a fegyvert, de azt meg észrevette volna, ha erre repül egy gép, ráadásul valahol landolnia kellett volna, hogy elvigye a két ember fejét, márpedig az erdőben ezt nem tehette meg. Egyszerűen semmi se logikus, nincs olyan lézerfegyver a világon, ami elég kicsi, hogy az ember gyalog elbírja. Esetleg talán valami csillagháborús fegyverről, az űrből lőttek, de akkor is valakinek ide kellett jönni a trófeákért.
Mary megjegyzi, hogy Sloane tipikus férfi módra gondolkodik, most is alig várja, hogy kimenjen és gyilkoljon, döngetve a mellét, hogy mennyire kemény. A vadőrnek tetszik a hölgy, elvégre szókimondó, de ettől függetlenül ugyanúgy azt tervezi, hogy kimegy és elkapja a vadorzókat (akikből bizonyára még vannak) és a titokzatos gyilkost. Elvégre Sloane az erdőben előnyben van, ez az ő terepe, míg ha a házban várna, akkor ott elveszítene minden előnyt. Mary tudni akarja, hogy mi lesz, ha rábukkan a keresett emberekre, a vadőr szerint ez attól függ mit tesznek: ha megadják magukat, akkor elfogja és bezárja őket az egyik raktárba. Ha viszont fegyvert fognak, akkor nincs ellenére a harc.
Az állomáson a rádió nem működik, így tényleg magukra vannak utalva. Sloane nem bánja, anno Vietnamban nem egyszer hatolt be a dzsungelbe egyedül. Mary továbbra is ellenzi azt, hogy kimenjen, elvégre mi van, ha az ismeretlen alakok akkor jönnek meg, mikor Sloane elmegy. A vadőr kész fegyvert hagyni itt, de a tanárnő határozottan közli: a két halottnál is volt fegyver, mégis ráfáztak, pedig ők profik voltak, ő amúgy se tudna lőni akkor se, ha az élete múlna rajta. Sloane ezt nem érti, elvégre ő már a bevonulása előtt is úgy gondolkodott, hogy habozás nélkül végezni kell azzal, aki az életére pályázik. A nő belül poénosnak tartja, hogy Sloane ezt Desiderata-ból való idézettel mondja el, úgy tűnik mégse olyan vadember, mint látszik. A vadőr elmondja, hogy holnapra visszatér, magával viszi a kisebb rádiót, talán majd tudnak beszélni, bár nem valószínű. Addig is Mary próbálkozhat a nagyobb rádióval, hátha sikerül valakit elérni. Ha pedig Sloane nem térne vissza, akkor is rengeteg kaja van a házban, vész esetén meg jobb ha a vadonba menekül.
A délután lassan végéhez közeledik, mikor Sloane egy medve dühös üvöltését hallja. Távcsővel odanéz, így megláthatja a majdnem másfél km-re lévő meglepő látványt. Egy barnamedve küzd egy lénnyel, ami a jobb karjára helyezett pengékkel küzd és hihetetlen gyorsan táncol ki a csapások elől. A semmiből feltűnik egy másik humanoid, ez megmagyarázza, hogy miért érezte úgy, hogy figyelik őt, de senkit se látott, valami álcázó lehet rajtuk. A két lény jól összeszokott csapatként küzd, az egyik leköti a medve figyelmét, míg a másik gyors vágásokat visz be, persze a barnamedve is betud vinni pár ütést, de a támadók legfeljebb a földre kerülnek, ahonnan gyorsan felpattannak. A medve menekülőre fogná, de útját állják és a kegyelemdöfést valami vállra szerelt löveggel viszik be, majd egy éles késsel lemetszik a fejét. Sloane nem akarja elhinni, de kénytelen feldolgozni az információt: a gyilkosok nem emberek, ezek erősek, fejüket sisak takarja, páncéljuk erős és csupán pengékkel végeztek egy medvével. Bizonyára van egy űrhajójuk, a rádió is azért nem működik, mert ezek zavarják. Az ellenség képzett vadászok, elvégre aki az űrből idejött vadászni, az nem lehet tapasztalatlan. Mindenképpen nagyobb tűzerőre lesz szüksége, mert ami nála van puska csak egyet tud lőni, mielőtt újra kell tölteni, ráadásul lehetőleg messziről kellene a két űrlényt kilőni. Szerencsére a vadőrházban van is megfelelő csúzlija ehhez.
Felkészülés
Mary nem hiszi el, hogy mit hall. Sloane biztosítja, hogy nem hallucinált (direkt megnézte később a medvét és nyomokat is talált, biztos nem képzelte) ráadásul sose drogozott. Persze nem is érdekli, hogy a nő hisz-e neki, miközben a fegyverszekrényből előkeresi a megfelelő fegyvert. Mary határozottan ellenzi, hogy Sloane csak úgy lelője a két idegent, elvégre ezek űrlények, egy értelmes faj tagjai, történelmi pillanat jött el, mindenképpen fel kell velük venni a kapcsolatot! Sloane közli, hogyha ezek békések lennének, akkor eleve nem a semmi középére jöttek volna, ahol legalább két embert és két medvét öltek meg elég kegyetlenül és trófeaként elvitték a fejeket. A nő azzal érvvel, hogy bizonyára csak önvédelemből öltek, de a vadőr ezt is könnyen cáfolja: a két orrvadász még lőni se tudott, ráadásul nem a pacifizmusra utal a legyőzött ellenség koponyájának eltétele, ezek ragadozók, tudja, ő maga is az és ő felismeri a fajtáját. Sloane összeszereli a Chey-Tac M-200 Intervention mesterlövész puskát, ami nem olcsó modell és még a seregben vagy zsaruknál is elvétve van belőle. Ezzel 2000 méterről simán meglehet lőni bármit, egy egyszerű lövész is 1 km-ről 100-ból 95 M-40-es acélmagvas lövedéket tud bevinni, márpedig Sloane profi mesterlövész, neki elég egyszer eltalálnia az űrlényt, hogy az többet ne mozogjon. Mary tudni akarja, hogy egyáltalán ez elég lesz, elvégre a medve ütése be se horpasztotta a lények páncélját. A vadőr elmondja, hogy ez a 14 kg-os fegyver (amin még nincs is ott a távcső és a tár) egyedül csak a tankok páncélját nem tudja átütni, márpedig a humanoidokon nem volt ekkora brutális vastagságú páncél. A nő rátér arra, hogy eleve honnan van ilyen pusztító fegyvere egy vadőrnek, Sloane pedig közli: van egy ismerőse, akitől beszerezte, persze nem volt olcsó, 14 ezer $ csak maga a fegyver és táranként 6-700$, persze itt kint amúgy se tud mire költeni és a minőséget úgy is meg kell fizetni. Persze maga se tudja, hogy anno miért vette meg, de most jól jön. Mary nem csak az űrlényektől fél, hanem immár Sloantól is, akiből árad a hideg eltökéltség, hogy megölje a behatolókat. Tudni akarja, hogy hogyan lehet egy ember ilyen.
Sloan mesél, anno Vietnamban sok emberrel végzett, mesterlövész volt, mert azok egyedül dolgoznak. A tervezést mindig imádta, de sose élvezte az ölést, az csak a munka része volt, ráadásul nem embereket, hanem célpontokat lőtt ki. Mary a fejét rázza, elvégre hiába volt az ellenségnek is fegyvere, de őszintén: volt-e nekik esélye? Sloane szerint csak akkor volt esélyük, ha valamit elcseszett, így ügyelt rá, hogy sose rontson el semmit és megmaradjon az előnye. Ezek a humanoidok is ilyenek, Mary hiába érvel azzal, hogy ezeknek hajóik vannak, civilizációjuk és bizonyára valakik hazavárják ezeket. A vadőr ismét elmagyarázza, hogy ezek nem békés lények, embereket, még ha vadorzókat gyilkoltak meg, idejöttek az ő erdejébe és gyilkolnak, ez megengedhetetlen. A nő rámutat: hát ezért ilyen dühös, a kis birodalmába mások behatoltak és ez neki nem tetszik, de Sloane kiigazítja: azt se tűrné, ha valaki az ő házában szétdobálná a cuccait, márpedig itt most gyilkosság történt. Felőle lehetnek akármilyen fejlettek, ezek akkor is vadászok, itt kint a vadonban pedig vagy az űrlények gyilkolják meg őket, vagy fordítva, a békéről szó se lehet, mert ezek vadászni jöttek ide, nem tárgyalni. Szóval igen, habozás nélkül végezni fog velük, mielőtt ők végeznek vele. Mary feladja az érvelést, elvégre Sloane csak a gyilkolás útját érti, márpedig az erőszak sose hoz megoldást és a fegyverek mind veszélyesek. Valakinek el kellene kezdeni végre békésen tárgyalni és megoldódna minden gond, de ahogy Sloane mondja: talán ez így lesz egy napon, de hogy nem ma és nem ő fogja letenni a fegyvert, az biztos. A férfi elrakja a cserkelő ruháját, hogy a terepen álcázva legyen, bizonyos mértékig még az infra elől is véd. A humanoidok bár láthatatlanok tudnak lenni, de akkor is két lábon járnak és nem ügyelnek arra, hogy elrejtsék a nyomukat, amit Sloane könnyedén megtalál és követni tudja.
Kutatás és pusztítás
Sloane nem szívesen veszi fel a ghille ruháját, mert irdatlan meleg és szörnyen beleizzad. Bár megtanulta a tengerészgyalogságnál, hogy el kell viselni a kellemetlenséget, de ha lehet, még ezt késleltetné. Persze a világ más lett, anno elég volt lefeküdni és 10-12 órát várni a célpontra, a mai srácok viszont meg futnak, lőnek, mennek tovább, márpedig futni egy ilyen ruhában kész agyrém lenne, mert alapból beleizzad az ember, ráadásul ha vizelni kell, akkor nem veheti le, majd az állomáson megtisztálkodik. Egyenlőre jó a terepmintás ruhája, majd ha közeledik a célhoz felölti a már eleve tökéletesített cserkelő ruhát. Nem kell bíbelődni a levelekkel, ágakkal, mert azok már rajta vannak. Attól meg egyáltalán nem fél, hogy esetleg ez lesz az utolsó útja, elvégre ha meghalt, azt kit izgat, felesleges idegeskedni a lehetőségen.
Sloane a két ember hullájához megy, ahol eltűntek a fegyverek. A nyomok egy emberre utalnak, bizonyára az egyik orvvadász jött ide eltüntetni a bizonyítékokat. A férfi elveti azt az ötletet, hogy a földönkívüliek és ez az alak összedolgoznak, csupán a véletlen műve, hogy orvvadászok és idegenek érkeztek ide. Bár a ragadozók láthatatlanok, de a nyomukat jól lehet követni, a sáros földben elégé feltűnő a súlyos lábnyomuk. Sikerül friss letaposott fűre lelni, a ragadozóknak csak 10 perc előnye van, így ideje előszedni a cserkelő ruhát.
Sloane felhelyezi a farkasfület, ez egy fülvédő, ami az erős hangokat lecsökkenti (lövések), míg a halkakat felhangosítja (lélegzés). Álcája tökéletes, a régi beidegződések visszajönnek, mintha megint fiatal lenne Vietnamban. Hangokat hall, az űrlények beszédét nem érti, de sejti, hogy boldogan csevegnek bizonyára a vadászatról. A férfi teste jelzi, hogy nem jó az, amire készül. Elvégre mi van, ha most fog kirobbantnai egy galaktikus háborút? Ám megnyugtatja magát, hiszen eleve ezek a ragadozók kezdték, csupán azt kapják, amit megérdemelnek. Ráadásul ez olyan lesz mint Vietnamban, kis sárga emberkék helyett nagy űrlényekre fog lőni.
Közelebb kúszva meg is látja őket, a külsejükön már nem lepődik meg, elvégre ezek is csak célpontok és ideje azon agyalni, hogy mi a leghatékonyabb módja a kiiktatásuknak. Az egyik kreatúra egy medve koponyáját tisztítja a hústól. Semmi kétség, ezek brutális vadászok. Nem szabad a kormányra meg tudósokra bízni az ügyet, azok az ostobák megvédenék a lényeket, mert hátha így cserébe kapnak valamit a technológiájukból. Amúgy is mire kiérne a kormány, ezek az űrlények büntetlenül lelépnének. Nem ismeri a kultúrájukat, de biztosra veszi, hogy nem pacifisták, ezek hidegvérrel leölik azon lényeket, akár embereket is, amik eléjük kerülnek és trófeát csinálnak belőlük. Csak ő van itt, aki megbüntetheti őket. Ekkora távolságból simán kilőheti őket, a seregben rosszabb körülmények között mások .50-es BMG-vel is könnyen eltalálták a célpontokat
Sloane jobb pozíciót vesz fel, a két célpont egy patak menti tisztáson van, ahol négy hipermodern, terepszínű sátor van, vagyis két lény még valahol az erdőben van. Egy órába telik felvenni a pozíciót 1500 méterre a lényektől, megszűnik körülötte a világ, ahogy koncentrál. Két szívdobbanás között leadja a lövést az álló célpontra, ami a guggoló társát nézi. A fegyver erősen visszarúg, a humanoid pedig összeseik, vagy halott, vagy haldoklik. Mire a második lőszer a helyére kerül, Sloane látja, hogy az utolsó célpont felé néz és ráirányítja a váll-lövegét. A ragadozó találomra lead egy lövést, miközben álcázza magát. Sloane a vélt helyére lő, de az a pár másodperc éppen elég volt, hogy a célpontja arrébb menjen és leadjon ő is egy másik lövést, ami pontosan a puska torkolattüze felé megy. A vadőr időben elmegy onnan, bár a rengés így is majdnem leveri a talpáról. Tudja, hogy a lény elindult felé és elég gyors, viszont ez az ő erdeje, ismeri, ráadásul már tudja, hogy az űrlények nem golyóállóak.
Sloane tudja, hogy üldözik, de még mindig ő vezet. Rájön, hogy Mary veszélyben lehet, hiszen mi van, ha a lények a házhoz mennek? Jobb ha elmegy a nőért és valami barlangba vagy a tűzfigyelő állásba, egy toronyba viszi, ahol biztonságban lehet. Arra se számított, hogy nem kettő, hanem legalább négy űrlény van itt, ami elég durva túlerő.
Vadorzók a házban
A vadőr a sötétség ellenére úgy navigál az erdőben, mintha világos lenne, elvégre ismeri a helyet, a cserkelő ruháját nem veszi le, még ha majdnem meg is fő benne, mert hamarosan úgy is fel kell vennie. Hajnali fél háromkor éri el a házat, alapesetben bemenne, de most nem árt az óvatosság, mert kétféle vadászcsoport van itt: egyszerű emberek, akik akár ide is jöhettek, meg a földönkívüliek, akikre inkább gyanakszik, hogy bemennek a házba. Kint vár, fél óra telik el és villany kapcsolódik a fürdőszobában, rövidre rá meg a konyhában, vagyis két alak van bent. A bejárat felé lopakodik és megtalál egy töltényhüvelyt, .308 Winchesterhez való, még fényes és a lőpor is friss, nemrég lőhették ki. Mary vagy halott, vagy fogoly, nem hiszi, hogy elmenekült volna, mert nem a tettek embere. Hamarosan világosodik, addig vár és figyel, ehhez nagyon ért már 12 éves kora óta.
Sloane órákon át vár egy vastag fa fedezékében. Nem tudja, hogy mennyi orvvadász van a házban, vagy miért jöttek ide, de utóbbi nem is fontos. A ház közelében van egy egyszerű riasztó, egy-egy kapa, gereblye és ásó egymásnak támasztva egy betonplaccon, amikhez egy horgászzsinór van kötve. Eredeti rendeltetése az, hogyha mondjuk egy medve járna arra, akkor az a zsinórral feldöntse a szerszámokat, így a hang figyelmezteti a bent lévőket, hogy valami van kint. Sloane most ezt használja ki, hogy az egyik ablakhoz csalja az egyik vadorzót, a zajra valóban feltűnik egy férfi az ablaknál, akit könnyedén sikerül lelőni. Egy újabb lövedék pedig majdnem eltalál egy másikat. A majdnem eltalált férfi kiordít, hogy náluk van a nő, ezért ne lőjön. Sloane látni akarja, de mivel pár percig nem történik semmi, ezért a házhoz lopakodik. Az orvvadászok blöffölhettek, vagy nincs is ott Mary, vagy megölték, mert nem mutatják. Revolverrel hatol be, miközben a fülvédőjét érzékenyebb fokra veszi, hogy hallja a neszeket, de a ház már üres, csak egy hulla van ott. A piás üvegekből ítélve nem egy, hanem még pár orvvadász kell, hogy legyen a közelben, Mary sehol, de harcra utaló jelek se, vagyis vagy kint ölték meg, vagy a tanárnő elmenekült, ezt igazolja az eltűnt túlélőtáska, hiszen a vadászok miért vitték volna el, ha van sajátjuk. Egyelőre halottnak nyilvánítja Maryt, mert kár reménykednie és emiatt csalódni. Elvégre a városi tanárnő a vadonban van semmi tapasztalattal, medvék, vadorzók és idegen lények között.
Sloane örül, hogy Mary él, megtalálja a nyomait, de látja, hogy négy férfi is utánament, kettő korábban, kettő pedig most. Az ő fejükkel gondolkozva evidens, hogy csapdát akarnak majd állítani, de ő ismeri az erdőt, tudja hol lehet ilyen helyeket találni. Egy óra telik el, Sloane negyven láb magasan egy fenyőről figyeli a két vadorzót, tudja melyikük a vezér, illetve jól gondolta, hogy hol fog lespozíciót felvenni. Csupán azért nem lőtt eddig, mert mi van ha Maryt valahol elrejtették, így egyenlőre jobb, ha még élnek és nyomra vezetik. Látja, ahogy az egyikük elmegy valamit keresni, majd sápadt, riadt arccal tér vissza és egy táskát mutat fel, Maryé, vagyis a tanárnő még él, máskülönben más bizonyítékot hozott volna a fickó. De a ragadozók is a közelben vannak, bizonyára elkapták azokat, akik Mary után mentek, ezért riadt meg a táskás pasas. Egyenlőre jobb életben hagyni a két orvvadászt, elvégre jók lesznek csalinak, amíg az űrlények velük foglalkoznak, ő lelőheti az idegeneket.
Mary keresése
Sloane útnak indul, a két vadorzó eltűnik előle, de egy völgyben megtalál két új emberi holttestet. Az egyik orrvadász tudott lőni, de nem talált el semmit. Viszont Mary a völgy közeli fán volt, mivel fent nyomok nincsenek, így csak a mélybe eshetett, ott valóban látszódik, hogy valaki sérült lábbal, de arra ment. Ez bonyolítja a helyzetet, de legalább jó hír. Elégé fáradt, legszívesebben aludna pár órát, de megtanulta Vietnamban, hogy mindent meg kell tennie, minden más csak másodlagos. Talán eleve azért élte túl a háborút, mert Isten kiválasztotta, hogy ezt a csatát vívja meg itt és most.
Mary a sírás határán van, de él. Hangosan ki is mondja, hogy legalább megpróbálta. Sloane kérdez rá, hogy mit, mire a tanárnő megkönnyebbülten néz hátra. A férfi követte a nyomokat, amik párszor keresztezik egymást, mert a tanárnő eltévedt. Nem akarja megijeszteni a hölgyet, akit hátulról közelít meg. Mary nagyon örül a hősének, akinek nem kell beszámolnia, hogy min ment keresztül, mert a vadőr elmondja ezt helyette is, hiszen jó megfigyelő. Mary örül neki, akármennyire is durva, de legalább határozott, logikus és tudja mit csinál, azon kapja magát, hogy vonzódik hozzá. Nem mennek vissza a vadőrházba, mert az veszélyes, az űrlények akár ott lehetnek, ezért jobb egy odú, ami közel van, álcázott és egy ember elfér benne.
Sloane egy rejtekhely felé vezeti Maryt, a férfi az első vadőri éveiben több lerakatot hoz létre, ahol ételt meg szükséges cuccokat helyez el, hiszen ki tudja, nem biztos mindig visszafog érni az állomásra. Minden ősszel ellenőrizte ezeket, de idővel leszokik erről, az utóbbi időkben nem is ellenőrizte, mert nem fél attól, hogy eltévedne a saját erdejében. Egy ilyenhez akarja vinni Maryt. Örül a nőnek, maga se tudja mikor kedvelte meg, olyan rég van távol emberektől, hogy lenézi azokat, akik nem olyanok, mint ő. Maryt is kezdetben tehernek látta, de a tanárnő megváltozott. Továbbá szeretne aludni és enni, mert 24 óra talpon azért nem kevés idő, hiába bírja lelkileg, de a teste nem, az önkéntelen rángások bezavarhatnak a célzásban. Remélhetőleg amíg ő alszik, a vadorzók és űrlények kölcsönösen kiirtják egymást és ő már csak a maradékot lövi le.
A hegygerincre felsétálva hallanak egy repülőgépet. A vadőr ismeri az erre járó összes gép hangját, így tudja, hogy ez nem Dietz. A gerincre feljutva egy Piper Archert látnak, amiben 4-6 ember is elfér és a leszállónál köröz. Ez nagyszerű hír, kijuthatnak az erdőből, vagyis irány a leszálló, ám még el se indulnak, mikor a fák közül egy lövedék csapódik ki és darabokra robbantja a gépet. Az űrlények nem akarnak új jövevényeket. Sloane odamegy, mert ki kell derítenie ki ült a gépen és miért jöhetett, túlélőkre úgy se számít, mert ha nem a robbanás, akkor a zuhanás végzett a gépen lévőkkel.
Sloane elvezeti a tanárnőt az odúhoz, ahol egy időre meghúzhatják magukat. Van itt ellátmány és két hálózsák is, vagyis aludhat pár órát mielőtt kimegy és elintézi az űrlényeket. Mary nem érti, hogy miért nem várnak csak itt, míg elmennek, ez lenne a legjobb megoldás. De a vadőr szemében látszik, hogy ő ölni akar, szerinte ez csak az idegenek számára lenne a legjobb megoldás, mert akkor megúsznák a tetteiket. A férfi ellátja a társa bokáját, szerencsére nem tört el a csont, aztán esznek a nem túl ízletes ételekből és beszélgetnek. Több közös van bennük, mint hitték, mindketten egyedülállóak, gyerek nincs, sőt, Sloane látja, hogy bejön a nőnek. Egy hálózsákba fekszenek, hogy testhőjükkel melegítsék egymást, a férfi nem mozdul rá a nőre, mert alig ismerik egymást, ráadásul normális körülmények között nem feküdnének egymás mellett így. Mary is fékezi magát, sőt, csak még inkább tiszteli társát, aki nem használja ki az alkalmat, hogy a bajbajutott hercegnővel legyen. Ám ahogy telik az idő, Sloane arra ébred, hogy a nő keze hol is simogatja, elmondja, hogyha nem akarja, nem muszáj megtennie, de mindketten felnőttek, egy csók után a vadőr utolsó gátja is lebomlik és szeretkezni kezdenek.
A vadőr tudja, hogy bejön a tanárnőnek, de nem hiszi, hogy ez szerelem lenne. Elvégre a hölgy számára ő csak egy vadember. Amíg ők pihennek és szerelmeskednek, addig nem kell aggódni, hogy rajtuk ütnek. A nyomokat eltüntette, de ha még valaki véletlenül erre is jön, a ragadozók csak nem ölnének le alvó prédát, a vadorzók meg nem mernének bemászni ide. Az aktus után Sloane öltözni kezd, Mary szeretné ha maradna, de tudja ő is, hogy nem tudná sehogy se itt tartani újdonsült pasiját, aki az ágyban meglepően gyengéd. Ha 1-2 nap múlva nem térne vissza, akkor Mary kénytelen a leszálló közelébe menni, ott egy kunyhóban kivárni Dietzet és vele elhúzni, majd Anchorage-ben jelenteni az eseményeket. Egy zsák túlélőcsomag lesz itt, Sloane is elmondja hogy majd hogyan kell haladni (Sloane egy feltekerős zseblámpát ad még Marynak az itt lévő ételek és iránytű mellé). A vadőrnek mindenképpen sikerrel kell járnia, a ragadozók egy repülőt már lelőttek, ha élnek mire Dietz megjön, akkor neki is lőttek.
Vadászat
A vadőr elsőnek a roncsok felé tart, négy órába telik megtenni az utat, mert óvatos és kerülőutakat tesz, majd pár óra kutatás után a roncsok között (amik széles körben szóródtak szét) talál egy fekete bőr övtáskát. Ebben egy .357-es Magnum és egy tartalék tár van, előkerül még pár dolog, például egy pénztárca, ami egy J.J. Heiner nevű emberé voltak. Nem ismeri őt és azt se tudja mit keresett itt, de az biztos, hogy ki kell iktatnia az űrlényeket, mert ha élnek, mire Dietz idejön, őt is leszedik. Illetve mivel a rádiót zavarják, így addig lőhetnek le repülőgépeket, míg valakinek fel nem tűnek az eltűnések. Idővel a Nemzeti Gárda kijönne, hoznának repülőket és helikoptereket meg elég tűzerőt, hogy végezzenek a lényekkel, de csak az a kérdés, hogy addig hány ártatlan ember fog meghalni. Sloane elteszi az iratokat, majd az ügy után értesíti Heiner feleségét. A férfi felölti a cserkelő ruháját és elindul vadászni.
Sloane csapdát állít, a rádióján leragasztja az adás gombot, majd kiteszi. 400 méterről egy órán át figyel és bejön a számítása. A rádiót ugyan zavarják a lények, de érzékelik, hogy valahol van és ezt megfogják nézni, mert azt jelenti, hogy ott a préda. A láthatatlan alak nem teljesen kivehetetlen, a vadőr tudja, hogy mire figyeljen, így meglátja, hogy a levegő egy ponton furcsa formát ölt. A rádiót valami felemeli, ez az ideális pillanat a lövésre. A férfi magában agyal, hogy merre lőjön, mert a célpontja láthatatlan és csak egy esélye lesz, de nem sokáig, ha habozik, az űrlény rájön, hogy csapdába került. A fegyver eldördül, hosszú másodpercekig semmi se történik, aztán zöld vér kezd ömleni a földre, a lény halott, de az álcája aktív maradt. Sloane elgondolkozik azon, hogy megnézi a testet és elvesz tőle dolgokat, de letesz erről, mert ha ő menne el a galaxis másik végébe vadászni feltűnésmentesen, akkor a fegyvereire azonosítókat tenne, amik csak akkor működnek, ha ő használja. Illetve talán mint az asztronautáknál, a lénynél is vannak jelzőrendszerek, amik riadóztatnak, ha a viselője sérült vagy meghalt. Meg nem lehet tudni, hogy nem aknázta alá magát, hogy a gyilkosát magával vigye a sírba, az emberek így tennének, nem kizárt, hogy ők is. Az is ellene szól, hogy nem tudni mit tesznek a többiek, talán szétlövik a helyet, vagy a hajójukból dobnak le egy atombombát, jobb ha inkább távozik és máshol csap majd le.
Sloane dél felé halad, ez az egyetlen járható irány, ha a vadorzók elakarnának menni, máskülönben hegyet kellene mászniuk. A férfi leakarja zárni velük az ügyet, ezért tart oda. A ruhájában szinte megsül, de nem veti le, mert akkor láthatóvá válna. Miközben a hideg folyónál jár, túl későn veszi észre, hogy egy fiatal barna medve van a közelében. A férfi szoborrá dermed, kezében ott a revolver, de ha nem kell, nem ölné meg az állatot. A medve tudja, hogy valami nem stimmel a bokorral, de végül csak otthagyja.
Sloane direkt hagy hátra nyomokat, nem túl könnyen követhetőek, nehogy gyanús legyen. A vadorzók vezetője mindenképpen tapasztalt alak, ő követni fogja, bizonyára azt fogja hinni, hogy a vénember ennyire ügyetlen, hogy nem veszi észre, hogy itt-ott lábnyomokat, letört gallyakat vagy letaposott füvet hagy. Az se gond, ha a humanoidok találnak rá előbb a jelekre, legfeljebb őket lövi le előbb. Egyelőre nem tudja hol vegyen fel pozíciót, majd tudni fogja, ha meglátja, attól nem tart, hogy elébe kerülnek, mert ő maga se tudja merre tart. Sloane délután négy körül találja meg a helyét, egy tisztás közelében egy vastag fenyő mellett a gyökereknél. A nyomait eltüntette, így aki követte őt, az mindenképpen a tisztáson fog előbb felbukkanni, ő pedig kilövi, a fa pedig elég vaskos, hogy minden találatot felfogjon. A férfi kedveli a technológiát, de azért megszokásból nem hagyatkozik rájuk teljesen. Például mikor beméri a távokat, azt fejből is megtudja tenni, aztán a lézeres célzóval kiigazítja ha pár métert téved. Miközben a fenyőnél vár, elgondolkozik milyen a kapcsolata Maryvel. Rég nem volt így nővel, persze pár havonta leugrik Fairbankba, ahol masszás szalonban megy, de ott fizet és szolgálgatást kap. Meglepte, hogy Maryval lefeküdt, lehet persze csak a félelem miatt és ezután szétválnak, de ki tudja, ha esetleg ezután is együtt lesznek, akkor megbarátkozik azzal, hogy immár nem magányosan él itt fent.
Miközben vár, figyel és hallgatózik, elkezd merengeni. Gondolt már rá, hogy 60 éves, pár év és már nem tud dolgozni. Akkor aztán Fairbankban vagy Anchorageben egy ház verandáján fog ülni és romló látásával figyelni másokat. Ez neki nagyon nem tetszik, bár azért, mert Vietnamban többször megkellet volna halnia, így sose tervezte, hogy eddig fog élni. Mottója lehetne, hogy a mára figyelj és ne a jövőre. Különben is, lehet ha ezt túléli, majd összejön Maryvel, de lehet meghal és az űrlények a koponyáját mutatják, hogy ez volt az az ’mber aki megölte a vadászpajtásokat. Ami viszont biztos, hogy a Winchesteres férfi biztos utána jön. Tudja ő is, hogy amíg a vadőr él, az jelenti a mészárlást és a hatóság nyomozni kezd. A vadőrnek mindenképpen pusztulnia kell. Ha valahogy élve megússzák, akkor ő és Mary a hatóságoknak egy szót se fog mondani a hatóságoknak, hanem hogy két rivális orvvadász csoport ölte le egymást.
A vadőr hallja, hogy valami közeledik, a léptek túl óvatosak, nem lehet állat, valami lopakodik, de nem tehet ellene semmit. Ha mozdul, akkor felfedi magát a bokrok takarásában, még a revolverét se tudja előhúzni, hogy közelről azzal lőjön a támadóra. Furcsa, cserregő hangot hall, megdermed, mert ez csakis az idegen vadász egyike lesz. Óvatosan balra néz, így látja, hogy tőle 5 méterre egy alak materializálódik a semmiből és kipattintja ikerpengéit. A lény elbődül és megindul felé, Sloane nem veheti elő revolverét, nincs rá idő, mindenképpen a puskával kell lőnie ilyen közelre. Mégis három lövés dördül és az űrlény összeesik, a vadőr gyorsan fordul és meglátja a Winchesteres férfit, akit azonnal lelő. A veterán előhúzza revolverét és közelebbről nézi meg a bűnöző által kilőtt ragadozót, ami még él, de erősen vérzik (a háromból két lövés találta el). A kreatúra még a férfira fordítja arcát, keze az alkarpanelen kezdene matatni, de ekkor végre kiszenved. Ezt követően az orvvadász testét nézi meg, a jobb szem fölött találta el a fickót, aki azonnal meghalt. Csupán a szerencsén múlt, hogy nem Sloane húzta a rövidebbet, mázli, hogy a két ellensége egyszerre tűnt fel és egymást iktatták ki, máskülönben esélye se lett volna egyikük ellen se. A ragadozó lerohanta volna, a vadorzó pedig hátulról lőhette volna ki, mindkettő esetben meghalt volna. Átkutatja a lelőtt pasast, akinek előkerül a pénztárcája, eszerint Regalnak hívták. Elvben már csak egyetlen űrlény maradt az egész erdőben és végre végre ennek az egésznek.
Leszámolás
A vadőr megtalálja a másik vadorzó testét, Regal pedig halott. Viszont még mindig maradt legalább egy idegen. Bizonyára teljesen dühös és beveti a hajóját. El kell tűnni innen, 20 mérföldre van egy rádiórelé, mellette egy leszállópálya. Mary nincs az odúnál, de a nyomok alapján megtalálja egy leszállóhely csűrjében. A nő nagyon örül neki, szó szerint hozzáfut és átöleli, ignorálva a cserkelőruhából kimeredő gallyakat. Visszatérnek a vadőrházhoz, mert a 3-4 napnyi úthoz nincs elég ellátmányuk. Amíg Mary ételt pakol, addig Sloane leteszi a fegyvereket (amiket a vadorzóktól szedett el, mert ezeket tőle lopták, nem zárja el, mert senki se lopná el, az űrlény meg nem használ ilyet) és ad egy 38-as revolvert a tanárnőnek. Nem kell semmire lőnie, a dördülés elijeszti a medvéket, amik kint biztos, hogy feltűnnek. A nő elmondja, hogy a szülei nem balesetben haltak meg, a 8 éves Paul lőtte őket le véletlenül, azóta irtózik a fegyverektől. Sloane megérti ezt, Mary mégis átveszi a revolvert, amit a zsákjába tesz, de nem akarja használni. Javasolja, hogy eleve fegyvertelenül vágjanak neki, elvégre az idegen vele végezhetett volna többször is, de nem tette. Sloane lát benne logikát, de az utolsó lény már biztos nem így játszik, az összes társa halott, a gyilkosuk pedig még él és mozog. Ez már nem vadászat, hanem vérbosszú a lény részéről.
A táj kezd besötétedni, a vadőr magabiztosan halad, őt nem nyugtalanítják a vadon zajai, hiszen ismeri ezeket. Egy kis pihenő után újra folytatják az utat, mikor a félhomályban fürdő erdőben jellegzetes cserregés hallatszik. Az utolsó ragadozó tudatni akarja jelenlétét, Sloane pedig tudja, hogy elkerülhetetlen a harc, amiből nemigen fog élve kijönni, mert nem volt ideje felkészülni rá. Mary nem akar maradni, a vadőr hiába is akarja őt biztonságban hagyni. Végül megengedi, hogy kövesse, de ha lövést hall vagy bármit, akkor hasaljon le és várjon, az űrlény nem őt akarja és jobb, ha nem veszi elő a revolvert. Sloane keletnek rohan, Mary pedig nehézkesen próbálja követni, de hamar elveszti és csak a nyomát keresheti. A vadőr agyal azon, hogy az utolsó ragadozó mit csinálhat, továbbá már érti Mary miért retteg a fegyverektől és Paul miért is volt dilis, őszintén sajnálja kettejüket.
Sloane nem érti, hogy a hegygerincen lévő lény miért hívta fel magára a figyelmet és eddig miért nem lőtt. Ahogy halad felfelé, végig fedezékben és takarásban van, de már rég be kellett volna kapnia a halálos lövést. Egy tisztásra ér, amit felismer, a végén van egy üreg, ahol meghúzhatja magát, amíg valami megfelelő tervet nem gondol ki. Újra hallja az idegen cserregését a háta mögül, de ha kilép a tisztásra, akkor jó célpontot nyújt, de meg kell kockáztatnia. A ragadozó hangja újra felcsendül jóval közelebbről, Sloane jobbra néz és 20 láb távra látni a levegő fodrozódását. Az űrlény hamar megteszi a távot és kiüti az ember kezéből a fegyvert, majdnem eltörve a vadőr karrját. Sloane látja, hogy a puskája felemelkedik, majd 10 méter messze dobódik el. A férfi próbálja előhúzni a revolverét, de jutalmul egy rúgást kap a bordáiba és kezéből kiütik a BMF-et. A ragadozó felfedi magát, magasabb, mint egy ember és arcát maszk fedi. A lény meghátrál, a vadőr tudja, hogy így akar teret adni neki, hogy felálljon és folytassák a küzdelmet a világosodó tisztáson.
A vadőr nehézkesen feláll, bizonyára pár bordája eltört és a szemébe is vér folyik, egyetlen fegyvere a két ökle és a Shiva Ki's Spirit márkájú tőrje, ami elég élés és vastagabb dolgokat is simán átvág, de ez a lény medvéket képes leölni. Eleve nem gyakorolt Vietnam óta, néha előkapta a tőrt és hadonászott vele, de ez nem nevezhető gyakorlásnak (eleve úgy gondolja, hogy a kés csak akkor kerül elő, ha kifogyna a lőszerből, márpedig az lehetetlen eset). A predator türelmesen vár, majd kipattintja jobb karján lévő ikerpengéit, ami drasztikusan csökkentik Sloane amúgy is esélytelen reményét, hiszen így végkép lehetetlen a győzelem. A ragadozó röhögő hangot ad ki, mert ő is tudja, hogy milyen nevetséges a 'mber próbálkozása. Csakhogy Sloane meglepi, még Vietnamban tanult egy Setarko nevű harcművésztől, hogyha az ellenfeled nagyobb, akkor meglephető azzal, ha egyenesen elé ugrik az ember és nem kerülgeti, hiszen a nagyobb test hosszabb karrt jelent, de ez mit se számít, ha közvetlen közelről támadsz rá. Az űrlény egy pillanatra meglepődik a váratlan tetten, így Sloane az előrevetődést követően végighúzza a tőrt a lény hasán és mellkasán. A penge nem vág mélyre, a hálópáncél védi a testet, de még nem fejezte be, mire a tőr a füle magasságában van, a férfi előredöf és jó 6 hüvelyk mélyen belevág az izomba és egy bordában áll meg.
A ragadozó a bal kezével üt és eltalálja az ember bal vállát, amitől jó 3 lábat repül hátra. Sloane élete a végéhez közeledik, Vietnam óta kölcsönkapott időn él, így nem alázkodik meg, mikor a földönkívüli felé tornyosul, éles pengéi pedig készek, hogy levágják a fejét. 5 lövés dördül, Mary közelről lőtt, ebből 3 eltalálja a lényt. A vadász megfordul és menne végezni az új prédával, de Sloane ezt nem hagyja, nekiront és térd tájékon ráveti magát, amitől az óriás elesik. Zuhanás közben maga alá temeti az embert, aki nem hagyja, hogy az űrlény felálljon, mert akkor Marynak annyi, hiszen még a revolvert se tudja újratölteni, bár úgy se számítana, mert ezzel nem tudná lelőni. Sloane rúg egyet, könyöknél talál, amitől a talpra kecmergő vadász megint elesik. A BMF revolver 6-7 méterre van, azzal már kilehetne lőni a bestiát, de ezt ő is tudja. Mérgében felüvölt és letépi a sisakját, egyetlen ugrással megteszi a távot és újra kiüti a fegyvert a férfi kezéből. Az ikerpengék készek a gyilkos csapásra, de ekkor egy hangos dörrenés hallatszik, a ragadozó lenéz a mellkasára, amin zöld vér kezd folyni, majd kérdőn ránéz prédájára mielőtt élettelenül eldőlne.
Mary látta a küzdelmet és amíg a revolverét ment a hajsza, ő a mesterlövész puskát vette magához és bármennyire is reszketett, de lőtt. A visszarúgás majdnem felborítja, de sikerült találnia és pontot tenni a harc végére. A pár boldogan borul egymás karjába, közösen lesegítik egymást, majd ellátják sérüléseiket. Sloane továbbra is a relé felé akar menni, mert bár a háza közelebb van, de ott vannak a halott űrlények, az anyahajón lévők biztos nem örülnek és talán egy atombombát dobnak a helyre, vagy csak begyűjtik az elesetteket. A lényeg, hogy jobb elpucolni a körzetből. Mary tudni akarja most mi lesz, az újdonsült pasija pedig megmondja: a hatóságoknak azt hazudják, hogy két vadorzó csapat irtotta ki egymást, addigra az űrlények úgy is mindent eltüntetnek, ami mást mutatna. Lehet, hogy a lények visszatérnek, de nem hinné, hogy újra a parkjába, bár megjegyzi,hogy Maryt szívesen látja ha ő visszaakarna jönni. A hölgy pedig meghívja Los Angelesbe, de az túl veszélyes környék a vadőrnek, amin mindketten nevetnek.
A pár nem siet, éjszaka a csillagokat nézik, hátha meglátják az űrhajót. Csupán másnap reggel hallanak valami különös zümmögést, majd távoli robbanást és a lökéshullámot. A vadőrnek igaza volt, a lények nem hagytak nyomot maguk után, bár nem fogják majd megmagyarázni a robbanást a hatóságnak. A vadorzókat még igen, de ezt nem, habár úgy se voltak ott, hogy lássák mi okozta, szóval mondhatják ezt is. Sloane tudja, hogy az űrlények visszatérnek, hiszen négy társuk itt halt meg, egy nap lesznek, akik visszaakarnak ide jönni, elvégre a vadászat még érdekesebb lett. Talán ideje nyugdíjba mennie, a házából úgy is bizonyára füst és hamu lett. Szerencsére Mary szívesen látja a los angelesi házában, de főleg annak nagy ágyában.
Új élet
9 év múlva Sloane és felesége, Mary egy oregoni erdőben élnek, ahol egy McGee nevű ember házát vették meg. Sloane érzi, hogy megöregedett, már messze van a fénykora, mikor Vietnamban azonnal éber volt, ha felébredt, majd nagy távokat megtéve az ellenséges terepen messziről kilövi a célpontokat, miközben jó adag felszerelést cipel. A kor őt is elérte, ráadásul rég volt veszélyben. Denaliban még kellett a komoly tűzerő a medvék ellen, de itt maximum feketemedvék vannak, amiket kiabálással és hadonászással is eltud kergetni, bár pár éve ezeket se látta. A mókusok vagy nyulak ellen pedig felesleges fegyvert hordania, a Tricounty Gun Clubba szokott eljárni lövöldözni, de a kelleténél kevesebbszer megy oda. Sloane és Mary sose beszél az alaszkai esetről, még egymás között sem. Az FBI eltusolta az esetet, bár amúgy se volt nagyon mit, illetve nem is lenne kinek megosztani a hihetetlen történetet.
Amíg az öreg pár boldogan él, addig a vadászok népe tudomást szerez a történtekről. A predatorok sisakfelvételei továbbítódtak a hajóra, ahol összeáll a történet. Sloane a Lövészként, illetve a Vadászok vadásza névvel lesz híres és mesélik ezt a történetet. Ez inspirálj egy párt, Nakande és Vagouti úgy dönt, hogy méltó préda lenne elejteni a Lövészt, ezért elindulnak a Földre.
Visszavágó
2017-ben Sloane egy 5 mérföldes sétát tenne meg reggel, de érzi, hogy valami nem stimmel. A 9 évvel ezelőtti alaszkai eset óta néha-néha tört rá ez az érzés, de most sokkal erősebb, valaki van még itt kint a vadonban. Nem lehetnek a motorosok, akik a közelben egy droglabort üzemeltetnek, ez valami más. A motorosok túl hangosak, messziről felismerné őket, az oregoni erdőben más figyeli őt. Eredetileg csak egy 5 mérföldes sétát tett volna, de most azonnal vissza kell fordulnia, veszélyt érez és a nála lévő kis bicska nem elég fegyvernek. Jó megfigyelő és ismeri az erdő minden zugát, de sehol se lát embert, ez nagyon rossz előjel, mert ez csak egyet jelenthet: a ragadozók annyi év után visszatértek bosszút állni. Csak ők lehetnek, Sloane a háza felé tart vissza, minden lépésnél várja, hogy plazmagömb üsse át a testét, vagy pengék döfjék át, de mindez elmarad, amikor pedig kilép az erdőből, a veszélyérzete elmúlik, már nem figyelik őt.
Mary már ébren van és éppen rántottát készít. A vadőr a kamrába megy, ahol a fegyvereket tartja, előveszi a MegaBeast, amivel egy lövéssel is megállítana egy elefántot vagy lyukat robbant a téglafalba. Az 500 Maximum BMF is előkerül, Sloane pedig kicsivel jobban érzi magát, felesége megérdeklődi, hogy mi a baj, nem kell sokat magyarázkodni, a lények visszatértek, Mary pedig tudja kikről van szó. Mary szólna a hatóságoknak, de férje elveti ezt, mert ugyan mit jelentsenek? Földönkívüli gyilkosokat? Ezért kapásból diliházba vágnák őket, már ha addig élnek. Az FBI tud a lényekről, de mire összedobnak egy különítményt már túl késő, a legjobb terv elhúzni innen kocsival. Sloane nem érti hogyan találtak rájuk, ahogy azt sem miért nem ölték még meg. Mary mutat rá, hogy fegyvertelenül ment ki, nem lett volna sportszerű végezni vele. A vadőr terve kitenni Maryt Portlandben, aztán visszajön ide elintézni a vadászokat, de felesége közli: erről szó se lehet, együtt élnek, akkor együtt is fognak meghalni ha kell, közösen csinálják. Sloane számára tetszik a felesége attitűdje (élete legjobb eseménye volt, hogy megismerhette), ám a menekülés máris változtatásra szorul, a kocsinak a kerekét széthasogatták. Távolról, a motorosok felől lövöldözés zajlik, Sloane tudja ez mit jelent, ezért ideje felvenni az álcaruhákat
A házaspár beöltözik az álcaruhába, Mary egy .308 Winchestert vesz magához, pisztolyt nem, mert ami megállítana egy predatort az bizonyára szétverné az ő csuklóját is. Sloane még egy vadásztőrt vesz magához, bánja, hogy nincs komolyabb arzenálja, mert jól jönne egy RPG vagy atombomba. Feleségét aranyosnak tartja a ruhában, persze ha látná, mert jól beolvad a környezetébe. A vadőr rég öltözött már be, de olyan ez mint a biciklizés, nem felejti el az ember. Eltekintve a kissé penészes és macskapisi szagtól, minden jó.
Sloane terve elérni a lakóbuszt, a motorosok biztos halottak, de a motorjaik ott vannak. Utána majd meglátják hogyan tovább. Ha a predatorok feltűnnének, akkor harcolnak, Mary emlékezteti férjét, hogy ezek láthatatlanok és a múltkor is majdnem ráfaragtak, de Sloane megjegyzi, hogy a majdnem nem azt jelenti, hogy meghaltak, márpedig túlélték.
Harc az erdőben
Mary zajt hall, szól férjének, aki szintén hallja, nem túl közel, de nem is messze a házuktól (emlékezteti feleségét, hogy be kell szereznie azt a hallókészüléket, már ha élnek addig). Legalább egy lény a nyomukban van, ideje konfrontálódni vele, hiába lesz láthatatlan, de tudja mit kell figyelnie és bár a látása romlott, de még így is jó. Sloanék 50 méterre letérnek az ösvényről, készek tüzelni, Sloane fog előbb lőni, amint meglátja a fénytörést, felesége pedig szintén oda fog célozni, utána futni fognak, hogy új pozíciót vegyenek fel. Egy láthatatlan alak valóban feltűnik, mindkét lövés betalál a hangok alapján, ám 3 méterre tőlük egy plazmagömb csapódik be, ez azt jelenti, hogy a lénynek legalább egy társa van. A ragadozó páros hím tagja, Nakande halt meg, aki gyengének és öregnek ítélte a Lövészt, akiért kár volt eddig jönni. Óvatlanságáért az életével fizetett, párja aktiválja az önmegsemmisítő berendezését, hogy eltüntesse a testet.
Sloanék gyorsan haladnak, a ragadozó biztos óvatosabb lesz, ő ezt tenné, mert vadász, ahogy az űrlény is, nem kockáztatna egy rajtaütést, így nekik most van idejük elérni a motorokat. Sloane egyszer csak megáll, rájön, hogy a drogosok felől hallottak anno lövöldözést, vagyis a predatorok tudnak a motorokról. Ha nem is tették tönkre, az üldözőjük akkor is tud róla és ahelyett, hogy odamenne, máshol állítana csapdát. Neszeket hallanak, nem a lény, az nem így mozogna, hanem valaki más, így jobb kivárni és ki tudja, lehet tényleg a vadász az és most lelőhetik. Egy férfi lép a tisztásra ki, a seriffhelyettes, Mac az, akivel Sloane párszor találkozott már a lőtéren. A vadőr a "harmadik típusú találkozások" főcímjét kezdi fügytülni, Sloane így figyelmezteti őt, hogy ne lepődjön meg és kezdjen emiatt lövöldözni. A vadőr szól, hogy álcaruha van rajtuk, leeresztették a fegyvert, ne lőjön, illetve elmondja, hogy ki is ő és hogy találkoztak már. Mac (aki a lövöldözés miatt jött ki) elismeri, hogy tényleg nem látta volna meg őket az álcaruhában, de aggodalomra semmi ok, a kommandósok úton vannak (hívta őket, mikor megtalálta a csúnyán megölt drogosokat), Sloane pedig megjegyzi, hogy kelleni is fognak. Mac nem akarja elhinni, amit hall az űrlényekről, meg hogy Alaszkában ezek már előfordultak és az FBI is tud róluk. Ámbár eszébe jut a látott lábnyom és hogy azt biztos nem ember hagyta. A kocsija nem messze van innen, Sloane azzal akar elmenni innen, továbbá lebeszéli a seriffhelyettest, hogy elvegye a fegyvereiket, elvégre a lények láthatatlanok, Mac nem venné észre őket, ráadásul 3 lövész jobb mint 1.
Az emberek kerülnek egy vízmosás felől, a kiszáradt hely nehéz terepnek bizonyul, de kis szerencsével úgy tűnhetnek el, hogy a predator nem veszi észre őket. Mac éppen egy száraz indába kapaszkodik, mikor az elpattan, ugyan megkapaszkodik másban és nem esik hátra, de ez a hang is talán túl hangos volt. Semmi se történik, talán a ragadozó nem hallotta meg.
A kocsi már közel van, Sloane menne oda, mert felesleges mindenkinek egyszerre kilépnie oda. Ám Mac megy, elvégre az ő kocsija, a két öreg addig fedezi. Mac beszáll, lassan megindul a földúton, egyelőre semmi gond nincs. Sloane ezalatt elmozdul, különválik Marytől, mert ha a lény feltűnik, akkor ne legyenek már egy helyen, hanem több pontról lőjenek. Sloane agya kapcsol, hogy ő mit tenne. Három fegyveres túl veszélyes, egyszerűbb lenne egyszerre végezni velük, vagyis a kocsiba ülve. Ezért szól Marynak, hogy szálljon csak be, ő pedig úgy tesz, mintha szintén beülne, de takarásban lesz és így nem fogják látni. Megmondja a seriffhelyettesnek, hogy várjon kicsit, majd kacsázva száguldjon innen el, ő marad és figyel, persze minden azon múlik, hogy a ragadozó nem olyan helyről látja, ahonnan a trükk nincs takarva.
Sloane hiába figyel, sehol semmi, aztán egy toboz pottyan a földre, felnéz honnan zuhant le, így se látja a levegőhullámzást, de csak egy ág elég vastag, hogy megtartson egy predatort. Vagouti éppen lőne, mikor irdatlan fájdalom mar az oldalába és zuhanni kezd, egy bordája eltörik, több szerve megreped, a sebéből vér ömlik, de még él és talpra áll. Az álcája meghibásodott, de már nem számít, tudja merre lesz a Lövész és végezni fog vele. Sloane kivár, ezek szerint csak egy predator van itt, revolverrel a kézben elindul befejezni a harcot. A férfitól fél méterre plazmagömb csapódik be, a lény hibázott, Sloane már nem a 60 méterről és a revolver eldördül.
A predator mond valamit, majd felnevet és meghal. Mac el se hiszi mit lát, Sloane pedig megállapítja, hogy ez kisebb mint a többi lény és nősténynek látszik. Aztán látja a karon lévő villogó dolgot, egyből tudja, hogy mi az. Beszállnak a kocsiba és hajtanak, mert az önmegsemmisítő nagyot fog szólni. Fél mérföldre vannak, mikor a robbanás bekövetkezik és a kocsi lefordul az útról. Pár pillanat múlva, mikor nyilvánvaló lesz, hogy nem fognak meghalni, Mac felnevet, egyszerűen nem hiszi el mi történt vele. A házaspár boldogan közli, hogy 1-2 alkalom után már hozzálehet szokni.
Felszerelés
- Gary Reeder Mega Beast
- 500 Maximum BMF
- Chey-Tac M-200 Intervention
- Ghille ruha
- Farkasfül
- Shiva Ki's Spirit tőr
- Bicska
Előfordulás
- Predator: Szerepcsere
- Predator: Vérözön - Visszavágó