A Gyarmati Tengerészgyalogság tábornoka, aki egyben nő is. Ismeretlen időben a Földre térne vissza, de kap egy megbízást. Az űr azon szegmensében, ahol tartózkodik egy katonai űrbázist építenének, hogy megnőjön a tengerészgyalogság jelenléte. A "szomszédban" van egy Weyland-Yutani állomás, ahol xenomorfokat tárolnak, így van egy jó ok egy baráti "látogatásra". A feladat nem turistaként bámulni a helyet, hanem megnézni miféle védelmi rendszereket használ a Társaság a xenok sakkban tartására, mert egyre gyakrabban tűnnek fel a lények és a tudás még jól jöhet a seregnek is. A tábornok magamellé vesz két testőrt, Cortezt és Ribart, akinek van egy Daniel nevű fia, aki a csapattal tarthat. Egy katona pilóta viszi őket a Társaság állomására, ahol Jones lesz a vezetőjük.
Látogatás
Az egész egyszerű látogatásnak tűnik, ahol figyelni kell mit tesz a cég és mi az, amit a sereg átvehetne. Unalmas meló, amit Amotz csak azért szenved végig, mert ő a legnagyobb rendfokozatú személy a térségben. Jones szerint a hely teljesen biztonságos és semmi akadálya annak, hogy az arctámadókat, illetve jobban mondva azoknak savas vérét felhasználják az iparban.
Az egyik üvegfal mögött lévő sötét teremben több száz "semlegesített" arctámadó kap helyet tartályokban. Intermezzóként egy hölgy tűnik fel, aki Ribarhoz szól: a szálláshelyen hagyott Daniel gyógyszerbeszedésének ideje most jött el, de semmi sincs nála. Ribar helyreigazítja, hogy a fia csak ugratta az asszisztenst, aki felült ennek, szóval most nyugodtan visszamehet. Jones nem érti az egész közjátékot, ezért visszatér a túravezetéshez. Megmutatja a katonáknak a neutralizáló műveletet: az éppen sorra következő tojás elé egy bábut mozgatnak, ami szimulálja az embert (meleg teste van, feromont bocsát ki és "lélegzik"). Az arctámadó ráugrik a báb fejére, próbálja megfertőzni. Lézeres szikék csapnak hirtelen le, levágva a lény farkát és megtermékenyítő csövét. Amotz izmai végig megfeszülnek, kellemetlen látvány élőben látni egy ilyen kis dögöt, ami immáron "békés". Jones monoton hangon jegyzi meg, hogy immáron nincs mitől aggódni, hiszen minden esetben az arctámadó ilyenkor elveszti "feladatát", immár kezesbárány lett. Egy gépi kar fogja meg lényt és viszi egyenesen ahhoz a tartályhoz, ahol a többi "semlegesített" fajtársa van. Amotz lenézi a tudóst, aki azt hiszi semmi baj nem történhet, ezért a gallérjánál fogva ragadja meg és közli: ha továbbra is ilyen stílusban beszél, akkor beveri a képét.
Csakhogy az arctámadó valahogy ezt megérzi és ellenkezni kezd. A kart irányító technikus komoly hibát vét: túl erősen fog rá a lényre, így a gépi karok letépik az egyik lábat, amiből sav ömlik ki. A testnedv károsítja a kart, ami kezelhetetlenné válik és nekicsapódik a tartálynak. Repedés keletkezik, a több száz fogoly lény egyként esik neki a sérült felületnek, egyre tágítva a repedést, míg át nem törnek.
Az állomáson végigmegy a riadó, Jones hiába nyugtat mindenkit, miszerint semmi gond, történt már ilyen, a tábornok nem hisz neki. A két testőre, illetve a Társaság két biztonságija fegyverrel a kézben vár és bízik abban, hogy a csontkezek armadája nem tudja átütni az üvegfalat. A tábornok észrevesz egy stratégiát: három arctámadó hagyja magát széttépetni.
Infesztáció az állomáson
A sav azonnal átmarja az üvegfalat, a hatalmas áradat pedig kiszabadul, elárasztva a folyosót. Jones, aki annyira bízott a Társaság mindenhatóságában ettől bevizel félelmében. A két biztonsági gépkarabéllyal, míg a katonák maroklőfegyverrel lőnek a hullámra, ami nem akar apadni. A levegőt a lőpor és sav szaga lepi be. Ribar lábszárára egy csepp sav kerül, ami gyorsan csontig lemar mindent. Pisztolyát a tábornok veszi át, hogy fenntartsa a tűzerőt, miközben a csapat hátrál a folyosón. Nem mehetnek még el, mert ha ők nincsenek, semmi se áll az áradat és a bázison rekedt emberek között.
Ribar a tábornok utasítására üzen a hajónak: dokkoljon be, mert vészhelyzet alakult ki (ekkor döbben rá, hogy a fia is az állomáson rekedt). Mindeközben Cortez majdnem áldozattá válik, még időben arca elé emeli fegyverét, ami megfogja a parazitát. A férfi elhajítja egyetlen pisztolyát, ő kiesett a harcból. Az egyik W-Y őr rosszabbul jár: a csontkezek hada leveri lábáról és egy szerencsés arctámadó a fejére tapad. Nem minden parazita lett "semlegesítve", ráadásul a dögök sikeresen lyukakat marnak a tojáskamrához. Az emberek hiába is próbálják kilőni az egyre több és több "aktív" arctámadót, a "semlegesítettek" élő pajzsként védik őket.
Amotz látja, hogy az egyik lény elrugaszkodik, de nem őt, hanem a mögötte lévő Jonest kapja el. Őt követi majd Cortez, végül az utolsó őr. Az áradat megszűnik létezni, nem azért, mert olyan sok halt meg, hanem mert kismillió lyuk tátong a folyosón. Hiába volt a hősies küzdelem, az arctámadók rászabadultak az állomásra. Amotz visszaadja egyetlen testőrének a pisztolyt és ráparancsol: irány a dokk, majd ő saját maga megy el a kölyökért. Ribar sajnálja, hogy kudarcot vallott (az ő feladata a tábornok védelme), de felettese leinti, hogy még él és ő az egyetlen, aki elérheti Danielt. A sérült katona elvonszolja magát, míg a nő felkapja az egyik őr karabélyát (a tár félig üres), amivel először is megadja az embereknek a kegyelemlövést, bűntudata van, de tudja, hogy ezzel megkegyelmez az embereknek.
Az utolsó harcképes katona
6 folyosót kell megtenni, ami nem lenne sok, de egy több száz arctámadótól nyüzsgő zárt térben ez igenis rengeteg. A tábornok önbizalma kezd eltűnni, izzad, ugyanakkor hidege van, az állomás riadószirénája fehér zajjá szűkül számára, miközben szemével keresi a célpontokat. Útja során több embert talál, akik akaratlanul is inkubátorként végezték, nincs elég lőszere végezni velük, sajnálja, de ez van. 10 méterre a szobától, egy arctámadó hullik le a mennyezetről, gátolva az utat. A nő félreugrik (csúnyán felhorzsolva lábát), majd pontos lövéssel kiiktatja a lényt (apró savcseppek kerülnek az arcára, amik átégetik a bőrt). Daniel szobája zárva van, de hála égnek ez nem jelent rosszat: Daniel és az asszisztens, Campbell bezárkózott. A fiú nyugodt, míg a hölgy enyhén szólva sokkos állapotban van és a világ összes pénzéért se hagyná el a biztonságosnak vélt szobát.
Amotz nem vesztegeti az időt, hogy meggyőze a fiatal nőt, inkább hagyja magára. Daniel bár nem tudja mi történt, de azt igen, hogy nagy baj van. Próbál lépést tartani megmentőjével, de nem megy. A tábornok a hátára kapja a gyereket, akinek megparancsolja, hogy arcát fúrja mélyen a hátába és az istenért se nézzen fel. Amotz sietve teszi meg a dokkig tartó utat, egyre kimerültebb, de talán sikerülhet élve kijutni innen. Egyszer csak három arctámadó kerül eléje (ebből egy "aktív"), mindössze három lövéssel kilövi őket és rohan tovább.
Egyetlen folyosó maradt csak, a sors fintora, hogy több tucat arctámadó várakozik ott a lelógó kábeleken. A tábornok megfordulna, hiszen itt biztos nem jut át, csakhogy a háta mögött számos csontkéz tart felé, csapdába esett. A nő gépkarabélya összes lőszerét az "indákon" lévő lényekre üríti, a sav szabályosan szakadékot mar a padlóra. A kiürült fegyvert eldobja, a gyereket a melléhez veszi és átugrik a lyuk felett. A döglött arctámadók vére a hátára kerül, a kín elviselhetetlen, ráadásul éppen csak sikerült az ugrás. Úgy érzi ereje se maradt, ideje itt meghalni, csakhogy Ribar és a pilóta magukkal viszik (a nő ínszalagja megszűnik létezni a sav miatt, így még akkor se tudna futni, ha maradt is volna ereje), fel a hajóra. A paraziták nem tétlenkednek, követik a gazdatesteket. Az egyik dög ráugrik a tábornok lábára, de Ribar lelövi, eltüntetve felettese lábfejét.
Miközben a katona kilövi a közeledő célpontokat, sikerül lezárni a gép zsilipajtaját és elstartolni a halálraítélt állomásról. Amotz az eszméletlenség áldott állapotába merül, mire magához tér, egy kórházban fekszik, tetőtől talpig gipszben, a nyugtatók okozta kábulatban. Daniel és Ribar közösen látogatják meg a hős tábornokot, aki majdnem belehalt ebbe a kis "látogatásba" az állomáson.
Felszerelés
- Pisztoly
- Gépkarabély
Előfordulás
- Aliens: Életre Halál - Látogatás