Egyrészes Aliens képregény, amit a Dark Horse Comics adott ki 1996 februárjában. Henry Gilroy írta, Ronnie del Carmen rajzolta, Pamela Rambo színezte és készítette a borítót, a szöveget Steve Dutro írta, Bob Cooper szerkesztette.
Az Aliens képregények vonalában a Mondo Heat előtt jelent meg az Aliens: Incubation, majd utána adták ki az Aliens: Lucky képregényt. A Mondo Heat 2008 júliusában újra ki lett adva az Aliens Omnibus: Volume 4 részeként.
Történet
Gimeno dzsungelbolygó, Herk Mondo egy új megbízást vállal el. A bányavilág vezetője arra kéri a legendás férfit, hogy menjen le a bolygóra és találja meg a lányát (Kayla) és annak barátnőjét (Suzi), vagy legalábbis a holttestüket mielőtt a tengerészgyalogosok kiérnek és kipucolják a helyet.
Mondo elvállalja a könnyű melót, az űrállomásról kiröppen a Mondo Pest, aminek fedélzetén ott van az igazgató fia, Xavier is. A fiú vezeti a gépet, már többször körberepültek a gyár körül, de semmi jel. Csakhogy Herk jelzőfáklyákat lát a toronynál és egy "segítség" feliratot. A hajó közelebb repül, ami hibának bizonyul: alienek jelennek meg, az egyik elrugaszkodik és azonnal kettészakad Herk leadott lövéseitől. A marcona férfi a Pest ajtajából tüzelt, ám az idegennek van annyi lélekjelenléte, hogy belekapaszkodik Mondoba, aki kizuhan a gépből.
Xavier az apja utasítására visszatér az űrállomásra, Mondonak annyi, ugyan nem kenődött szét a földön, hanem a torony lépcsőjére esett, de nem mozdul, miközben az alienek közelednek felé. Az egyik lény a test felé tornyosul, amikor az megmozdul és egy rúgással a mélybe löki, ahol szétkenődik. Herk nem halt meg, viszont egyedül maradt, fegyverek nélkül, ezért kénytelen a lépcsőn felfele futni a fekete áradat elől. Sikerül bejutnia egy terembe, ahol éppen hogy szusszanna, mikor két nő kezdi sértegetni, amiért most a xenok tudják hol vannak. Suzi és Kayla élnek, utóbbi örül, hogy az apja és testvére élve kijutottak, de ez mit se számít, ha az alienek pillanatokon belül bejutnak. Az egyetlen fegyverük egy pisztoly, ami Kayla kezében van, Herk gyorsan feltalálja magát (miközben Kayla követeli, hogy tegye a munkáját, azaz védje meg őket). A teremben van egy ipari plazmafáklya, amit a bányászatban használnak, Mondo ezt magához veszi (bár egy átlag ember megemelni nem tudná, nemhogy célra tartani, hiszen ezt nem erre tervezték) és a két energiatelepet ráaggatja a két tipikus plázacicára (akik enyhén szólva rámásznak a kigyúrt, macsó férfire), miközben napszemüvegeket vesznek fel.
Éppen időben készülnek el, az alienek áttörnek az ajtón, pontosan a plazmafáklya elé. A három szörnyeteg a mögöttük lévő fallal és ajtómaradvánnyal együtt semmivé foszlik. Mondo hatalmas vigyorral az arcán rohan ki, hogy az új játékszerével még több bogarat lapítson ki (miközben a két lányt szabályosan húzza magával, mert nem tudnak lépést tartani). A lépcsőn lejutva (de még így is a föld felett) négy idegen tűnik fel, ebből három elporlad a lövéstől, de az utolsó még éppen időben ugrott egyenesen Kayla felé. Mondo gyorsan olyan ütést mér a kezével a lény fejére, hogy az azonnal belehal, majd szitkozódva láthatja, ahogy a hús lemaródik a saválló kiborg kézről (miközben Kayla meg szidja, amiért majdnem meghalt).
Suzi észrevesz a távolban egy kisebb űrhajót, a két lány elkezd odafutni, ám az egy szinttel lejjebb lévő féltucat alien nem habozik: átütik a padlót és kettéharapják az energiatelep vezetékeit. Két lény elpusztul az áramcsapásban, a többi pedig Mondo és a két lány közé kerül. Mondo nem habozik: a lentebbi szintre ugrik és alulról pörköli meg a lényeket, még ha így Suzi és Kayla alatt leszakad a függőjárat, de legalább egy víztárolóba estek. Mondo elindul magára terelni a figyelmet (miközben védencei éppen szidják, amiért lezuhantak és eláztak), bejut a vulkán kráterébe épített részlegbe, ahol három lényt párologtat el. Valahogy a világ tudomására kellene hoznia, hogy még él, éppen kapóra jön egy nagy felirat, ami figyelmeztet arra, hogy ne tömítsék el a krátert. Mondonak több sem kell: a falba lő, masszív törmelékhalommal eltömítve a vulkánt, amit a rendszer kijelez az űrállomáson is. Xavier útnak indul, hogy kivizsgálja miért is lehet ez.
Suzi és Kayle elérik a hajót. Utóbbi a pisztolyával térdből ellövi egy alien lábait, így szabaddá téve az utat, miközben egy áradat van a nyomukban. A hajó felszáll és elindulnak Herk felé, aki bizonyára a vulkánnál van, hiszen a nemrég érzett remegés csak az ő keze munkája lehet. Mondo éppen gondban van: az átlag alienek mellett megjelent a királynő is és a plazmafáklya lemerült. Mondo nem búslakodik, az iromba "fegyverrel" fejen üti az úrnőt, ami belezuhan a magmába. Herk a lendület miatt maga is zuhanni kezd, de szerencsére ő egy alsóbb szintre zuhan és nem mártózik meg a lávában.
A fejére egy kampós csörlő zuhan: a hajó megérkezett. Mondo felmászik és a fedélzeten van, mikor hívást kapnak Xaviertől. A másik hajó tüzet nyit rájuk (elpusztítva a négy idegent, amik a hajó tetején voltak), hiszen Xavier állt az egész mögött: elege volt, hogy Kayla az egész életét megkeserítette, mint anno az anyjuk. Túl nagy kérés lett volna a bolygón pusztulni, ha már annyi munkát beleölt, hogy alieneket szerezzen? De nem gond, most saját kezűleg fejezi be azt, amit az idegenek nem tudtak.
Hirtelen több tucat madár száll fel, elvakítva a fiút, majd a vulkán berobban. A törmelék eltalálja a gépét, ami a tengerbe zuhan. Xavier él, de az alienek a nyomában vannak. Kayla leteszi a saját gépét, de nem nyit ajtót: most, hogy tudja mit is akart a testvére, nem kegyelmez neki. Végignézi, ahogy Xaviert széttépik az idegenek.
A csapat visszatér az űrállomásra, az apa mindent hallott, tudja, hogy a fia mit tett. Mondo távozik, miközben levakarja magáról a két lányt, akik maradásra bírnák. A frissen megérkező tengerészgyalogosok rákérdeznek, hogy ez a túlmagasztalt alak mit is keres itt, mire Mondo visszavág: a munkátokat végeztem el, de nektek már csak a takarítás maradt.