Egyrészes humorosra írt Aliens képregény, amit a Dark Horse Comics adott ki 1996 decemberében. Thierry Gagnon, Richard Forgues és Randy Stradley írta, Forgues rajzolta, Cary Porter színezte. A szöveget Clem Robins írta, a szerkesztést Stradley, Philip Amara és Ian Stude végezte, míg a borító Forgues érdeme.
Az Aliens képregények vonalában a Lovesick előtt jelent meg az Aliens: Lucky, majd az Aliens: Headhunters követte.
Történet
Az RF/C-16 kódjelű bányabolygóra egy gép száll le. Három fő érkezik a planétára a pilótát nem számítva: a telep új vezetője, dr. Dakien, a biztonsági főnök Nancy és a 11 éves Jimi (akinek szülei lemondták az utat, de ez nem gond hiszen Nancy az anyjának az unokahúga). A feladat csupán egy utolsó ellenőrzést végezni a bányán, mielőtt a munkások megérkeznének. Jimi számára ez egy remek vakációnak ígérkezik, hiszen két héten át együtt lehet a csinos Nancyvel (aki felé szerelmet táplál) és a különös dokival (aki szintén kinézte magának a biztonsági főnököt).
A landolást követően Dakien próbál megint ráhajtani a nőre, ám Nancy ezúttal is kikosarazza (egy késsel nyomatékosítva). A biztonsági főnök a szállására kíséri a srácot, akinek a nyári vakációjáról kellene egy esszét írnia a suli számára. Nancy nem sejti, hogy főnöke számára betelt a pohár, elege volt az 5 évnyi hasztalan próbálkozásból, ezért a hajón csempészett ládához megy, melynek tartalma három arctámadó.
A tudós felkeresi Jimit a szobájában és egy túrára invitálja. A gyerek örömmel kap az alkalmon, hiszen addig se kell leckét írnia. Az ércfinomítóhoz mennek, itt a doki átkíséri a gyereket egy hídon, mely egy aprócska kis földszigetre visz. Jimi túl későn veszi észre, hogy Daken távolodik tőle... a híddal együtt.
A tudós sugározni kezdi felvett üzenetét, így Nancy mindenképpen tud róla, hogy mi is történik. Dakien bevallja, hogy 5 éven át hiába is próbálta megnyerni szerelme kegyeit, majdhogynem belehalt ebbe, majd rájött: a végső megoldás a Halál. Most pedig kétszer született ujjá: egy komputer program képében (ami a komplett állomás felett uralkodik) és valami másként, aminek egyetlen nő se tud nemet mondani. Nancy rohanni kezd, hogy megtalálja Jimit.
Dakien a telep hangszóróin át végig beszél hozzá, elmondva, hogy a gyerek a laborban van és jobb ha siet, mert nincsenek egyedül. A labor ajtaja zárva, ezért a nő a szellőzőn keresztül hatol be. Mivel ő készítette el a telep rendszerét, így hozzátud férni a kamerák által rögzített képekhez, behatárolva hol van a kölyök. Csakhogy ekkor színt vall Dakien új énje: egy kifejlett xenomorph. A virtuális doki gúnyosan érdeklődik, hogy mennyire jön be az új formája, ám Nancy félelemtől mentesen a képéhez vágja, hogy semmit se változott, ugyan úgy be nem áll a szája és még a lehelete is ugyanolyan büdös.
A biztonságiak feje egy kis kézi golyószóróval pillanatok alatt szitává lövi a Dakienből megszületett idegent, majd egy kis légijárműhöz siet. A doktor gépi énjét nem tudja kicsukni, ezért két rágógumival betömi a saját fülét, így nem kell a véget nem érő őrült kacagást hallania.
A finomítóhoz érve valami mozogni kezd a savtóban. Egy gigászi alien (melynek gazdateste a szállítóhajó pilótája volt), amely nem kis veszélyt jelentene, ha Nancy nem egy légi járműben ülne, melynek orrba épített golyószórói cafatokra lövik a célpontot. A nő kimenti Jimit, aki kissé kába a sav okozta kipárolgástól (vagy attól, hogy álmai szerelme viszi két kézben). Dakien komputeres énje nem "él" sokáig, Nancy tesz róla, hogy a telep komputerrendszere "véletlenül" törlődjön (az új rendszer telepítését majd egy technikus csapat fogja eszközölni két nap múlva).
Jimi befejezi dolgozatát, mely "élete legjobb vakációjáról" szól, miközben királyi bánásmódban részesül Nancy részéről.