Aliens-Predator-Aliens versus predator-wiki
Advertisement

Az Aliens könyvtrilógia második része, aminek első része az Aliens: Idegenek a Földön, folytatása az Aliens: Ripley Háborúja. A könyv a hasonló nevű képregény alapján íródott Steve Perry jóvoltából 1993-ban. Mint a többi képregény adaptáció, itt is előfordulnak kisebb-nagyobb eltérések.

Történet

2194 májusa, a USS American nevű hajón Billie, Davey Arthur Wilks tengerészgyalogos őrmester és Mitchell Bueller sérült szintetikus ébred fel a mélyálomból. Már egy hete, hogy felkeltek, de más hajót nem látnak (a Földről 50 másik hajóval együtt indultak el). Az érzékelők semmit se érnek, így nem tudják hol vannak, de még azt se sejtik, hogy egyáltalán van-e végcél. Egyenlőre nem nagyon izgatja őket mi történik, még ráérnek azon izgulni, hogy esetleg éhen halnak a semmi közepén. Valahol csak kell lennie egy gyarmatnak, máskülönben a kapszulák automatikája nem ébresztett volna, de lehet, hogy egyszerű hiba történt, eleve csoda, hogy a hajó nem esett szét, ezt sebtében gyártották le és nem volt szempont az emberek szállítása.

Billie a saját "hálószobájába" vonul, elege lett Wilks közömbösségéből a Földről jött adások terén, illetve Mitch érzelemmentességéből. A forró kis szobába Wilks lép be, aki rámozdul a fehérneműben lévő lányra, majd sértegetni kezdi, hogy bizonyára a szintetikusokat kedveli jobban és nem is akar egy igazi férfivel lenni. Billie rémülten jön rá, hogy itt fogják megerőszakolni, lenéz a testének dudorodó valamire és rémülten látja, hogy az nem Wilks része, hanem az annak a gyomrából kitört mellkasrobbantó. Billie sikoltva ébred fel a rémálomból, tudja, hogy ez nem egyszerű álom volt, hanem megérzés: az idegenek a hajón vannak.

Azonnal felkeresi az őrmestert és a szintetikust és elmondja nekik, hogy érzi az idegeneket. Wilks és Mitch nem hiszik, hogy lennének a hajón, de azért az őrmester körbenéz a nővel, hiszen máskülönben egyedül ment volna el. Összesen egy M41-E Pulse Rifle (5 lőszerrel, illetve egy betöltött gránáttal) és egy pisztoly (7 lőszerrel) van náluk (előbbit a katona, utóbbit a civil kapja), ami enyhén szólva kevés: a gránát használhatatlan a hajón, bár az az 5 skuló is kitudja lyuggatni a burkolatot, a pisztoly pedig csak akkor lenne hatásos, ha pont egy idegen szájába lőnek vele, bár amúgy se valószínű, hogy lennének a hajón dögök.

A hajófar raktárán kívül mindent megnéznek (a raktár le van kódolva és nem lehet kinyitni). Billie ragaszkodik hozzá, hogy azért menjenek arra is. Ott füstszagot kezdenek érezni, az egyik kábel valószínűleg kisült. Mitch a vezérlőből nézi, ahogy a tűzoltórendszer sűrű habot fröcskölve aktiválódik, érzi, hogy valami baj van, de nem tud szólni (az American fedélzetén nincs ehhez szükséges rendszer), így két kezén "lépkedve" siet a raktérhez. Wilks átkozódva találja meg a sérült kábelt, a lány viszont mást: a raktér falán egy embernagyságú lyuk tátong, amit a sav mart ki, vagyis a rémálom igaznak bizonyult.

Az őrmester belép a raktárba és felkapcsolja a világítást. A "bejáratnál" egy döglött, szétmarcangolt xeno teste van, társai tépték szét, így a sav szétmarhatta a falat. Négy kryo kapszula van még a raktárban, törött fedéllel, a "tartalmuk", a 4 ember pedig mind halott, mellkasukból már kitörtek a xenok. Valaki szándékosan fagyasztotta le őket, hogy tárolják a lényeket, de elszámíthatták magukat és idő előtt megszülettek a szörnyetegek. Wilks visszatérne a vezérlőterembe, hogy elbarikádozzák magukat, mikor mozgást észlel. A karabéllyal pontosan rácéloz egy kifejlett alienre, amit egyetlen lövéssel megöl, lyukat ütve az állkapcsánál.

A katona nem tétlenkedik, azonnal futásnak ered, mert a sav átfogja marni a burkolatot, amin túl a világűr van. A raktárból ugyan kijutnak, de a folyosón kezd lezárulni a vészhelyzeti zsilip, hogy elzárja a helyet a hajó többi részétől. A csúszós folyosón Billie előreveti magát és bár beüti a testét, de legalább átjut, míg Wilks lendülete kicsinek bizonyul és a zsilip alá kerül. A lány keres valamit, amivel kitámaszthatná az ajtót, így a pisztolyt teszi oda, miközben Wilks minden miniméterért megküzd, hátát felsebzi az ajtó, de végül átjut és nem szakadt ketté. A pisztoly széttörik, egy szilánkja majdnem a lány bal szemében áll meg.

A komputerszobába tartva találkoznak a feléjük siető Mitch-csel, akit Wilks felvesz. A teremben az őrmester kénytelen azzal szembesülni, hogy mint minden ezen a hajón, a kamerák is vacakok és azokból is kevés van. Mitch ügyesen kezelve mindent átnéz, de a kamerák által lefedett területen sehol sincsenek idegenek. A szintetikusnak támad egy ötlete: kamerát szerel az egyik takarítórobotra, amivel feltérképezhetik a többi területet. Pár óra barkácsolás és két óra keresés után megvan a két alien, már csak az a kérdés hogyan lehetne őket semlegesíteni. Mitch kész lenne maga odamenni és a 4 lőszerrel rendelkező karabéllyal kilőni őket (Billiet nem akarja küldeni, Wilks pedig a háta miatt használhatatlan). A lány jobb ötletet talál ki: mi lenne, ha a robottal az egyik zsiliphez csalnák a dögöket, majd kilőnék őket az űrbe?

Mitch megteszi ezt, a kis robotot a falnak küldi, zajt csapva, ami odavonzza a két lényt. Ekkor lezárja a zsilipajtót, kikapcsolja a gravitációt és kinyitja a másik ajtót. Úgy tűnik, hogy sikerült megszabadulni a potyautasoktól, de valami a hajónak csapódik, majd kaparászás hangjai szűrődnek be: az egyik lény megkapaszkodott. Ideális helyzetben ez nem jelentene gondot, még ha a végtelenségig képes is az űrben megmaradni, nem lenne gond, hiszen kint van, de a USS American egy sebtében legyártott ócskavas, effektív egy kalapáccsal szétlehetne verni, így az alien is simán komoly kárt tehet benne, elég ha szétkarmol pár vezetéket, hogy a bent lévő emberek meghaljanak. A szintetikus kimenne, de érthető okokból lebeszélik (hiszen ha a két kezével kapaszkodik a burkolatba, ugyan mivel lőné ki a lényt?), Wilks megint nem mehet, mert a székből is alig tud felállni. Billie beöltözik az egyik mágneses talpú, köldökzsinóros szkafanderbe, amin ugyan van adóvevő, de a kamerája rossz, illetve a külső érzékelők se jók, magyarán a lány mindenféle értelemben egyedül lesz kint.

Billie szakadatlan kapja Wilkstől az atyáskodó tanácsokat (hogyan lépjen, mire vigyázzon), majd észreveszi, hogy valami mozdult. Az alien feléje vetődött, de még marad idő két lövés leadására. Csupán a lény fejét sikerül felsérteni, miközben a lány a visszarúgástól elkezd az űrben sodródni (a mágneses talpak ellenére), de a köldökzsinórszerű kábel révén visszatud mászni a hajóhoz. A maradék két lövése se talál, viszont sikerül kikerülni az újra elugró xeno elől, így a kreatúra menthetetlenül a semmi felé kezd sodródni.

Úgy tűnhet vége az akciónak, de Billie észrevesz valami furcsaságot a tat felől. Fittyet hányva Wilks egyre mérgesebb utasításaira, miszerint ne bolondozzon, jöjjön vissza, ha lenne is kint még valami az ellen úgy se tudna megküzdeni (Billie maga se tudja hogyan, de elvesztette az amúgy is üres gépkarabélyt). Mitch kész lenne kimenni, de a felettes őrmestere parancsba adja neki, hogy maradjon, úgy se tudna mit tenni, a szintetikus pedig engedelmeskedik a parancsnak, hiszen még mindig katona. Billie időközben eléri a fúvókákat, az utolsó alien itt bújt meg és a csapdába sétált lány felé veti el magát. A rettegő nő sehogy se tudná kikerülni, de ekkor rájön, hogy az űrben van, ezért kikapcsolt mágnestalpakkal elrugaszkodik, így biztonságos távra lehet a Mitch által aktivált főfúvóka hőjétől, ami szétégeti a támadót.

Két nap múlva Mitch katonai adásokat kezd fogni, bár a kódolás miatt nem tudni mi is az üzenet, illetve ugyan tudják ezeket fogadni, de üzenni nem. Az őrmester lehoz pár adatot, így képet kaphatnak a Holdnagyságú bolygóról, amin egy standard katonai bázis kap helyet. Akármi is várja őket ott, Wilks javasolja, hogy a maradék víz felhasználásával fürödjenek le, elvégre fontos az első benyomás. Pár nap múlva az American automatikusan bedokkol a kupola alakú bázisra, Wilks háta bár még mindig fáj, de már tud egyedül járni, a szintetikust pedig egy kerekes alkalmatosságra teszik, így a kezével tudja magát hajtani. Egy szakasz állig felfegyverzett tengerészgyalogos fogadja őket, akik mögött egy szivart pöfékelő tábornok van. A névtáblája és rendfokozata alapján Thomas A.W. Spears dandártábornok fogadta őket, aki örül, hogy a csomagja ennyire jó állapotban van. A potyautasok elmagyarázzák, hogy a lefagyasztott emberek halottak, ahogy a belőlük megszülető idegenek is, ők maguk pedig menekültek a Földről. Spears dühöngeni kezd, hiszen neki nem kellettek emberek, annál inkább az értékes xenok, amiket a tudósok vizsgáltak volna és egy lépéssel közelebb kerültek volna a grandiózus tervéhez. A potyautasokat az elkülönítőbe viteti, hátha van bennük parazita, addig is örüljenek, hogy nem végezteti őket ki. A triót ahogy a zárdába viszik, látják a kapszulákba zárt több mint 100 alient és arctámadót, amiken a tudósok ügyködnek.

Eugene Powell őrnagy (Spears helyettese) tájékoztatja felettesét, hogy a "csomagolások" halottak, az alienek pedig elpusztultak. Wilksék története teljesen hiteles (már kihallgatta őket), sőt, az akták szerint a szintetikus és az őrmester már harcolt alienekkel és túlélték, bár a nőt illetően nincsenek adataik. Spears hátradől székében és szivarját pöfögteti, talán mégse ment kárba ez a nap. Az esélyek ellenére a "vendégei" túlélték a találkozást a Halállal, sőt, kimondottan veteránok, talán értékes dolgokat lehet tőlük megtudni, ha meg nem, akkor a testük jó lesz inkubátornak.

Eközben Wolfgang R. Renus elsőosztályú közlegény, Sean J. Peterson tizedes és Jason S. Magruder elsőosztályú közlegény felkészül, hogy elhagyják a bázist és a 4-5 napra lévő civil kolóniára meneküljön. Nem tudják, hogy Spears még a mosdókat is bekamerázta, így előre tud a tervükről. A dezertőrök leütik a zsilipajtónál lévő őrt és amíg a Peterson próbálja beütni a helyes kódot, társai elcsennek három szkafandert. A kapu nem nyílik, ezért Magruder plazmavágóval vág utat és a jármű telephelyre rohannak. Az első útjukba kerülő terepjárót csenik el és meg sem állnak a civil kolóniáig, ahol véleményük szerint biztonságra lelhetnek. Jelenleg bárhol jobb lenni mint itt és várni, hogy egy nem létező szabály megsértése miatt inkubátorrá változtassák őket.

Spears elismerően vélekedik a dezertőrökről, jól csinálták a szökést, kár, hogy a rossz oldalt választották. A hanyag őrért már nincs oda, ha jól végezte volna a dolgát, akkor meggátolhatta volna a szökést, így büntetésül a laborba kerül, ahol életet adhat egy aliennek. Közben Powell lép be a tábornok szobájába és közli a remek hírt. Sikerült letölteni és átnézni a potyautasokról szóló adatokat, eszerint valóban veteránok, akik a xeno szülőbolygóra indított expedícióban szolgáltak. Spears elégedett, úgy tűnik több hasznukat veszi nekik élve, mint holtan, legalábbis egyenlőre.

Billie egy erotikus, alieneket szerepeltető rémálomból ébred. Éppen időben, mert két katona közli velük: Spears látni kívánja őket. A tágas teremben egy vagyont érő, fekete üvegasztal elé ülnek le, miközben a dandártábornok egy jó adag (mű) marhahúst kezd vágni. Persze nem mulasztja el, hogy lenyűgözze vendégeit, így valahányszor egy adagot vág, azt oda se nézve ejti le, amik rendre egy-egy katona odatartott tányérjára hullik. A tökéletes precizitás valóban bámulatos, hiszen ha a katonák csak pár másodpercig haboznak, az étel nem a tányérra esik, bár az utolsó bőrnyakúnál ez majdnem előfordul, kiváltva Spears haragját, aki gyorsan próbálja ezt leplezni, bár Wilks tudja, hogy a katona szégyenbe hozta felettesét. A tábornok bocsánatot kér korábbi modoráért, de hát háború van és jobb biztosra menni. Ebéd közben kikérdezi vendégeit, hogy valóban igazak az aktákban olvasottak. Ezután Spears nyíltan kimondja mit akar: irányított alien sereggel visszahódítani a Földet és örömmel hallja, hogy Wilksék szívesen segítenek ebben. A tábornok biztosra veszi, hogy az ő seregével és tudásával, illetve az őrmesterék tapasztalatával megállíthatatlan haderőt sikerül itt megalkotni. Az ebédet Powell zavarja meg, aki közli: valakik lyukat vágtak a kijáratnál és elloptak egy terepjárót, Spears emiatt kénytelen távozni (bár úgy is tudja mi történt, hiszen páholyból nézte végig az egészet).

Billiék bárhova mehetnek a bázison, nyugodtan otthon érezhetik magukat. Wilks nem ostoba, jobb belemenni a tábornok játékába és jópofát vágni hozzá, illetve jobb erről nem is beszélni, mert bizonyára minden folyosót lehallgatnak. Mitchet egy katona viszi el, hogy megjavítsák, Billie és Wilks pedig a következő napokban bejárják a bázist. Az őrmesternek feltűnik, hogy annyira kihalt a hely, több embernek kellene itt lennie. Egy masszív ajtó előtt két katona strázsál, Wilkset érdekli mi van mögötte, a két őr pedig boldogan megmutatja. A monitor által közölt képtől Billie és az őrmester ledöbben: nem csak hogy egy királynő van ott, de fészekfalba ágyazott emberek is. Spears kamerán keresztül nézi, ahogy vendégei is túl gyengének bizonyultak, úgy tűnik az ő gyomruk se veszi be a látottakat, kár is értük. De nincs ideje ezzel foglalkozni, az első szakasz A raját helyezi bevetésre készen, ideje személyesen végezni a dezertőrökkel, akik mostanra elérhették a civil kolóniát.

Billie betéved a kommunikációs terembe, ahol egy katonanő szívesen fogadja és mutatja neki az egyik adást. A Földről érkező régebbi felvételek közül egy Amy nevű kislányról és hozzátartozóiról szóló "showműsor" megy. Billie valamiért úgy tekint Amyre, mintha a lánya lenne és amikor teheti, róla szóló videókat keres és néz. Wilks jobb dolga nem lévén egy hirtelen ötlettől vezérelve felnéz az American fedélzetére. Jól számított arra, hogy valaki követi, csak azt nem, hogy maga Powell őrnagy az. A tiszt aktivál egy kis szerkezetet, majd kijelenti: a kamerák ide nem látnak be és az esetleges poloskák se tudják lehallgatni immár őket. Powell azt akarja, hogy Spears halott legyen, mert egy őrült és előbb-utóbb mindenkit megölet. Spears rájött, hogyha a királynőt a tojásaival zsarolják, akkor az engedelmességre inti a kifejlett idegeneket (egy alkalommal egy lángszórós katona elégetett egy tojást, később egy másik katona egy öngyújtóval ment be a fészekbe, de meg sem támadták).

Mitch felkeresi szerelmét annak "szobájában". A lány nem palástolja mennyire nem tetszik az új lábak nyújtotta látvány: az android vagy 20 cm-rel kisebb és a Bázis személyzete bár minden erőforrást bevetett, de csak egy összetákolt gépi lábat kapott. A találkozás gyorsan fagyos véget ér, Billie kifakad, hogy semmi sincs jól: a Föld kihalt, a szerelmi élete romokban és itt dekkol egy bázison, ahol egy őrült uralkodik. Mitch mivel nem tud mit kezdeni a kirohanással, ezért inkább megfutamodik és távozik, miközben a lány lefekszik aludni.

Az amerikai kiadás borítója, a magyar első kiadásnak is ez volt a borítója.

A három dezertőr eléri a civil kolóniát. Már negyedik napja utaznak, mosdatlanok és éhesek, ugyan a civilek semmiféle adást nem sugároznak, de legalább a Bázis se adta jelét, hogy rájöttek a dezertációra, illetve eddig egyetlen fürkész egység se tűnt fel. Némi csipkelődést követően behatolnak a kolóniára, ahol reményeik szerint a menekülést jelentő hajó várja őket. Igazán felszabadultan érzik magukat, hiszen hamarosan új élet várhat rájuk, ám ha a helyiek nem lesznek hajlandóak segíteni, akkor majd fegyverrel kényszerítik őket.

A hely csöndes, ráadásul füllesztően meleg van. Peterson veszi észre, hogy világítás sincs a folyosókon, Magruder lámpája pedig megvilágít egy furcsa anyagot a falon. Peterson már látott ilyet a Bázison, így tudja, hogy a fészekfal csak egy dolgot jelenthet. Ahogy felnéz, arcába nyálka csöpög, társai rettegve irányozzák oda a fényt és ők is rémülten kiáltanak fel.

Eközben Billie hiába is próbál elaludni, nem megy. Úgy érzi, hogy attól megnyugszik, ha a földi adásokat nézi, valahogy érdekli mi lett Amy sorsa. A teremben nem Annie, hanem egy férfi várja, aki éppen a mindenki által ismert Ellen Ripley adását nézi a Narcissus fedélzetén. A katona felvilágosítja a civilt, hogy ki is ez a Ripley, aki anno egy kereskedelmi hajóval landolt az LV-426-on. Egy idegen végzett a legénységgel, Ripley pedig az űrben sodródott, ezalatt a telepesek belakták a bolygót. A történet szerint Ripley egy tanácsadóval és katonákkal tért vissza, de meghaltak egy atomrobbanásban. Bár egy civil biotechnikus szerint a történet nem áll itt meg, valami történt utána, az LV-426 után meghibásodott Ripleyék hajója és az emberek egy börtönbolygóra kerültek, ahol nem tudni mi lett velük. Billie kíváncsi arra, hogy mi lett ezzel a nővel, talán ma is él, vagy már rég szétoszlott egy fészekfalba ágyazva.

A civil kolónián beindulnak az események. Peterson üvöltve lő a mennyezetbe, társai kicsivel lemaradva követik, de már elkéstek: az alienek megindultak, egyikük pontosan Peterson nyakába zuhan. A fekete szörnyeteg fogja és fajtársainak adja a katonát, aki félelmében üvölt, mialatt az áradat elcipeli. A két katona nem mer lőni, nehogy eltalálják bajtársukat, inkább menekülni kezdenek. Renus a hozzá legközelebbi lénybe lő, a sűrű savzuhatag Magruderre ér, szétmarva a védőfelszerelését és a fájdalmamtól félőrülten találomra elfut. Renus későn veszi észre, hogy egyedül néz szembe az áradattal, megállás nélkül lő és táraz be. Az M41-E Pulse Rifle már a negyedik tárnál jár, mikor a tömegből az egyik alien előrevetődik és szekunder nyelvével feltépi a katona torkát. A dezertőr utolsó tettével még kilövi a cső alatti gránátvető tartalmát, tüzes pokolban emésztve el magát és ellenségeit. Magruder majdnem elzuhan a légnyomástól, kétségbeesetten lohol egy nyitott ajtó felé, amit azonnal bezár. Nincs egyedül, azonnal szétlövi a plafonon rejtőző idegent, miközben elugrik a saveső elől. Ez hibának bizonyul, túl közel került az ajtóhoz, amit egy karmos kéz üt át, kiszakítva egy jó adag húst a katona derekából. Magruder a fájdalomtól elvakítva egy savtócsába lép, szétégetve a talpát. Azonnal leveszi a csizmát, de így meg a kezét is felsérti a sav. A bőrnyakú a következő ajtóhoz megy, amit feltép, de ettől hátra is zuhan, elsőre öröm árad szét benne, hiszen az ajtó mögött egy élő ember van. Aztán rájön kit is lát, a mosolygó Spears közli, hogy a dezertálás árulásnak minősül, aminek büntetése a halál.

Spears mindent látott, ugyanis nem csak a Bázis, de az összes terepjáró is bír titkos kamerákkal és még a civil telep is. Kitűnő alkalom nyílt élesben megfigyelni a xenok harcát, ezért csak három dezertőrt kellett feláldozni, ami nem nagy ár. Amint a katonák a rémülettől felbontották az alakzatukat, onnantól kezdve Spears undorral nézi végig az egészet. Ha igazi katonák lettek volna, akkor egymást fedezve hátráltak volna és nem pánikolva rohantak volna, újabb érv amellett, hogy az alienek a világ új katonái, hiszen nem ismerik a félelmet. Magruder hiába könyörög az életéért, Spears még megjegyzi, hogy a felvett anyag oktatóvideó lesz a többieknek, hogyan NE viselkedjenek harcban. Ezután int a szobában lévő két rohamosztagosnak, hogy dobják a másik szobába a dezertőrt, az alienek még hasznát veszik. Magruder próbál ellenállni, de Spears visszarugdossa a felálló katonát, akire rácsapják az ajtót. A betörő fekete áradat pedig magával viszi élő inkubátornak.

Powell tovább beszél Wilkshez. A civil kolónián 180 telepes élt, de mivel az atmoszféra generátor önműködő, így az emberek feleslegessé váltak Spears számára. Az utolsó nőt és gyereket is az alienek elé vetette. Wilks dühbe gurul, hiszen mindezt Powell hagyta. Az őrnagy jelzi, hogy ő nem képes embert ölni, önvédelemből esetleg, de amúgy még Spearst se merné megölni. Az őrmester ráripakodik, hogy akkor egyáltalán mit keres a katonák között ilyen mentalitással és miért is mondja mindezt neki el, majd Wilks rájön: a tiszt azt akarja hogy ő végezze el a piszkos munkát, végezzen az őrült tábornokkal.

Spears a kolónián lévő tojáskamrában van. A rohamosztagosokon érződik a rettegés, míg a tábornok élvezettel tekint a tojásokra, hiszen 1-2 hónap múlva kész lesz a serege, a jövő katonái itt kezdődnek. Szabadon járhat itt, hiszen ahogy Powell elmondja Wilksnek, a tábornok csupán egyetlen öngyújtóval képes irányítani mindkét királynőt (a fiatal a kolónián van). Az úrnők megtanulták az öngyújtót azonosítani a tojásokat elhamvasztó lángszóróval. Az őrmester nem érti, hogy amúgy Spears mit tervez, a Föld 1-2 éven belül embermentes lesz, képtelenség, hogy őket kimentsék. Ám Spears nem az embereket akarja kimenteni, hanem a történelembe akar bekerülni, ő lesz az, aki egy alternatív megoldással hódítja vissza az emberiség szülővilágát. Az alienek okosok, a királynők nagyon értelmesek és bár az átlag drone ostoba, de hűen követik a parancsot, sőt, már megkezdték a fegyverrel való képzésüket. Ugyan az M-69 gépfegyverekkel pocsékan céloznak, de egyre javulnak. Az emberiség így is kikapott, a jövő mindenképpen sötét lesz, ha ezek a dögök megtanulják használni a lőfegyvereket. Powell végre színt vall és ki is mondja: a tábornoknak itt és most pusztulnia kell.

Billie felkeresi Mitchet a szobájában. Megtörténik a kibékülés, az android eddig azért volt ennyire rideg, mert nem tudja mit tegyen. A tudósok beprogramozták a szeretetet, a vonzalmat, de azt már nem, hogy hogyan dolgozza ezt fel, hogyan kellene viselkedni. Billie megnyugtatja, hogy az emberek se tudják ezt, a szerelem ilyen, nem lehet megmagyarázni, így programot se lehet hozzá írni.

Később Billie Annie társaságában néz egy újabb adást a Földről. A lány majdnem elsírja magát, Amyék adásában az látható, hogy egyes emberek másokat fognak el, hogy keltetők legyenek. A technikusnő megjegyzi, hogy ez nem ritka, ezek az árulók nem egy honfitársukat adták át az alieneknek. Ezalatt Powell a komputerközpontba siet, hogy a bázis bizonyos egységeit megfelelő állapotba hozza. Wilks 5 tárral és egy gépkarabéllyal a kommunikációs terembe megy elpusztítani azt, a munka neheze rá vár, de nem bánja, ő ért a harchoz, az őrnagy meg csak útban lenne. Billie nem érti a helyzetet, míg Annie bár megpróbált riadót fújni, de belátja, hogy ez öngyilkosság lenne. Wilks 30 lövéssel kiiktatja a berendezéseket, a lázadás visszavonhatatlanul megkezdődött. Annie nem hiszi el, hogy a pipogya Powell tényleg fellázadt, de ha már elkezdődött, jobb a lázadók mellé állni, elvégre előbb-utóbb úgy is keltetőként végzi, most tehet ellene és még mindig jobb egy lőfegyvertől elesni, mint inkubátorrá válni. A technikusnő segít felkutatni a többi hírközlő berendezést, ha mázlijuk lesz, gyorsan elnémíthatják a Bázist. Ezt követően Powell további terve is működésbe lép: az őrmester és Billie sietve keresi fel a kapott listán lévő embereket: a potenciális lázadókat maguk mellé veszik, míg a Spears pártiakat elfogják, továbbá Mitch elfoglalja helyét az életfenntartó rendszereknél, így ő irányítja a Bázis szegmenseit, a világítás, levegő és gravitáció mind az ő kezében van.

Spears balszerencséjére egy mágneses vihar miatt a kolónián kell maradnia szakaszával és az alienekkel. A vihar miatt semmiféle adást nem küldhetnek a Bázisra és viszont, illetve leghamarabb 3 óra múlva szállhatnak fel. Ha már így alakult, Spears ismét a királynő eszébe juttatja, hogy ki is a főnök, a komputerrel beizzítja a fészekben lévő lángszórókat, majd kivetíti a saját holografikus képét, hogy az úrnő ne felejtse el hol a helye a táplálékláncban. Három rohamosztagost vesz magamellé, Gizhamme, Ceman és Kohn rémülten követik felettesüket a királynő kamrába. Ott festékpisztollyal radioaktív tríciummal festi fel a lények fejére a számokat, a szörnykommandót 7 századba tömörítette, egy-egy századba 20, vagy annál kevesebb lény kerül, az alakulatok pedig eltérő színt kaptak (a szivárvány színei alapján). A festék miatt este világítanak a számok, nappal pedig élesen kivehetőek. Egy kis várakozás mit sem számít, hamarosan a világ ura lesz, egy Isten, akiről a jövőben is beszélni fognak. Addig is a gépi szimulációkkal (csatajelenetek lejátszása) és lőgyakorlattal üti el az időt.

Wilks, Billie és egy lázadó a királynő kamrája előtt posztoló 5 Spears hívet fegyverzi le. Az őrmester győzködi őket, hogy hagyják a tábornokot, ő fixen megfog mindenkit ölni. A katonák elgondolkoznak, de ekkor lekapcsolnak a fények (Mitch átvette az irányítást) és egy kigyúrt férfi azonnal meglátja az esélyt. Wilks felé veti magát, aki bár lőhetne, de nem teszi, elvégre ez a katona csak parancsot követ, ezért csak hasba rúgja, majd elkaszálja a lábát. Ezt követően közli, hogy a Bázis rendszerei a kezükben van, ha vele történne valami, akkor a térséget lezárják és fűtés, oxigén és fény nélkül itt pusztulnak meg. A katonák belátják, hogy jobb fogságba kerülni, mintsem nyomorúságosan meghalni. Egyre több embert sikerül elfogni, vagy beszervezni, ugyan még közel se végeztek, de reális esély van a sikerre. Amint végeztek, a tudósok kiiktatják az alieneket, utána már csak azon kell agyalni, hogy a civil kolónián lévő dögöket elintézzék Spears szakaszával egyetemben.

Az alakulótéren felsorakoztatnak mindenkit, Powell személyesen jön ki és ajánlja fel a Spears híveknek, hogy most még meggondolhatják magukat. A bázislakók két, szinte egyenlő nagyságú csoportba állnak, az androidok (a programjuk miatt), a tudósok (mivel jól tudják mire képesek az idegenek) mind az őrnagy pártján vannak, míg a Spears híveknél főleg a tisztek képviselik magukat. A foglyokat a zárkákhoz viszik, a lázadók egy kis részét pedig felfegyverzik, de csak azokat, akikben 100%-ban bízni lehet. Wilks gondol a jövőre, Spears idővel visszatér, ha bejut a bázisra, akkor a rohamosztagosaival végezhet a felkelőkkel. Éppen ezért már a levegőben le kell szedni a kopterét. Eme célra a terepjárók némelyike megfelel, azoknak az ágyúi képesek lesznek leszedni, az őrmester Billie társaságában az egyik ilyenhez megy ki. Nem szívesen öl más tengerészgyalogost, egyszer már tett ilyet és pocsékul érezte magát, de most sincs választása.

A tábornokék a vihar elmúltával elindulnak. Spears gyanúsnak véli, hogy nincs jel a Bázisról, bár lehet, hogy a vihar zavart be, de a paranoiás férfi semmit se bíz a véletlenre. Kódolt csatornákon tudakozódik, de semmi se történik, éppen ez a gyanús. Azonnal visszafordítja az űrhelikoptert a civil telepre, hogy bebiztosítsa magát. Wilks és Billie az automatára állított terepjáróban várnak, a célzórendszer befogja és azonnal megsemmisíti a célpontot, a gépből egyetlen mentőkapszula se lökődött ki, úgy tűnik a tábornokot sikerült elintézni a szakaszával együtt. Spears pont erre számított, a robotvezérlésű csaligépet maga elé küldte, miközben ő és emberei egy nyilvántartásba nem vett, álcázott (mind a radarok és mind az emberi szem számára) helikopteren ülnek. Wilks döbbenten nézi a gépágyú adatait: új célt fogott be. Azonnal megérti, hogy mi történt, társával azonnal futásnak erednek, még éppen időben. Az álcázott helikopter tüzet nyit (a lövéshez ki kellett kapcsolni az álcát), azonnal megsemmisítve a terepjárót, majd átkalibrálva a gépágyút megszórják a két gyalogost, akiknek elég ideje volt befutni a bázisra. Spears parancsot ad a többi jármű szétlövésére, elvégre akkor senki se használhatja a többi földi és légi egységet.

Wilks a bázison belül elrendeli, hogy a lázadók kapjanak fegyvert és őrizzék a bejáratokat, a foglyokat pedig jobban védhető helyre küldjék. Powell ideges, mert nem sikerült végezni a felettesével és most nagy bajban vannak. Az őrmester továbbá tudja, hogy a tábornok agyafúrt, biztos valami alternatív módot talál a bejutásra, márpedig a kommandójával túlerőt tud bárhol képezni, míg a lázadók szét vannak szórva. Csupán abban reménykedhetnek, hogy még időben sikerül bekeríteni és megsemmisíteni a tábornok egységét. Spears a fúziós reaktor egy szelepéhez vezeti embereit, a helyet sose kellett használni, így senki se tudja, hogy egyáltalán létezik, ráadásul itt kamerák sincsenek. Észrevétlenül juttatja be egységét, miközben fejben már előre örül a győzelemnek, Powell nem fog számítani az ezt követő lépésre.

Az őrnagyon nagyon is látszódik a rettegés. A parancsnoki teremben Wilks bőszen ecseteli a teendőket, miközben Billie felfegyverzi magát, az M41-E karabélyhoz 4 tárat vesz el, amitől valamivel jobban érzi magát. Utána kommunikátoron keresztül szól Mitchnek, hogy mi van vele. Az android mindent látott, ugyan jönne ő is fegyvert fogni, de egyrészt eleve nem ölhet embert, másrészt itt a létfenntartó berendezéseknél több haszna van, hiszen elzárhatja a szekciókat. Hirtelen lövés és kiáltás zaja hallatszódik, a monitorok lévén láthatni, hogy a királynő kamra tárva nyitva, az úrnő pedig végez az ott posztoló őrrel. A normál idegenek is mozgolódni kezdenek, Spears terve bevált. A tábornok a saját holografikus képével kiparancsolta az idegeneket, akik a kóddal felnyitott kapun kiáradnak. Ezalatt a szakasz is bejut, berobbantják az egyik zsilipet és egy fős saját veszteséggel végeznek az ott lévő lázadókkal.

Spears már azon örvendezik, hogy ez a harc is az ő zsenialitását fogja tükrözni: az egész Bázis visszafoglalását rögzítik a rendszerek, minden szót, mozgást eltárolnak és majd ebből dokumentumfilm lesz. Rohamos tempóban haladnak előre a védőfelszerelésben, a tábornok személyesen végez egy útba eső lázadóval, aki két szív- és egy fejlövéstől esik össze. Egy támadó alien kerül eléjük, de az őrült férfi tesz róla, hogy a xeno jól lássa a kezében lévő gyújtót. Amit az alien lát, azt a királynő is, aki jól tudja, hogy engedelmeskednie kell. Az alien meghátrál és elmegy, a királynő még nem tudott minden tojást elvitetni, de az se számítana: nem csak a tojáskamra volt aláaknázva, hanem az egész Bázis.

Wilksék az űrhajók felé rohannak, a helyzet tarthatatlan, már most rengeteg embert vesztettek el. Az útjukba egy alien kerül, amit Wilks instant kilyuggat. Billie aggódik Mitch miatt, de az őrmester megnyugtatja, hogy a lények nem fogják őt bántani. A dokk felé rohanva egy Spears párti katona fog rájuk fegyvert, Billie és Wilks közösen lyuggatják ki a mellkasát. Ezzel nagyjából egy időben a tábornok szakasza is ellenállásba ütközik, a levegőt, fűtést és fényt elzárták náluk, de Spears számított erre, így a szkafanderben maradt embereit nem éri hátrány. Egy fegyvertelen tengerészgyalogos int nekik, hogy velük van, de a tábornok nem kockáztat, azon nyomban lelövi, elvégre majd a harc után ráér kiválogatni ki kicsoda, már ha maradnak addigra túlélők. Hirtelen megszűnik a gravitáció, ez felkészületlenül éri a támadókat, de a mágneses csizmákkal (a Bázison a padlót szintén mágnesezték), kikerülik ezt a veszélyt, csupán egyetlen katona töri a nyakát, teljesen lebénulva ettől. A tábornok hátrahagyja őt, majd csatornát vált, hogy ne kelljen az ordításokat hallania.

A lázadók vesztettek. A kommunikátoron keresztül mindenfelől kétségbeesett hívások futnak be, vagy a lekapcsolt részeken rekedtek, esetleg az alienek vagy Spears emberei vették őket támadás alá. Powell teljesen kiakadt, a félelemtől rezeg és izzad, már bánja, hogy egyáltalán fellázadt, sose volt esélyük Spears ellen. Wilks próbálja nyugtatni, hogy hamarosan elkötnek egy hajót, amivel elmenekülhetnek. A dokk előtt két alien tűnik fel, amit Billie és az őrmester közösen lő ki, immár egy karnyújtásnyira vannak a szabadságtól. Powell kiválasztja az egyik gépet, amibe beüti a kódot, de nem akar felnyílni többszöri próbálkozásra se. Tipikus, Spears még a parancsnokhelyettesében se bízott, vagy azóta változtatott a kódon. Az őrmester elkezdi feltörni a panelt, már éppen emelkedik a zsilip, mikor a tábornok emberei fogják el őket.

Időközben Spears és szakasza fokozatosan tört előre, rengeteg embert ölve meg és pár alient, amik nem reagáltak időben (saját veszteségük csupán pár fő). Féltucat rohamosztagos veszi körbe az őrnagyékat. Wilks ránéz Billire és megérti, hogy ő is inkább az utolsó pillanatig harcolva esne el, mintsem fogolyként az alienek zabálják fel. Éppen csak felemelnék a fegyvereiket, mikor vakító villanás képében vesztik el eszméletüket.

Fejfájással és hányingerrel ébredve Spears fogadja őket. Őszintén elismeri Wilks próbálkozását, nagyon jó katona, ha nem lennének ellenségek, szívesen látná a saját egységében, de hát ilyen a világ, egyszer fent, egyszer lent. Persze a menekülésük hiábavaló lett volna, ha a zsilip még egy kicsit feljebb emelkedik, akkor is egy sokkcsapás ütötte volna ki őket, de ha valahogy azt is átvészelik, akkor meg egyetlen gombnyomással kiiktatja a hajó rendszerét. Wilks tudni akarja, hogy most mi következik, a tábornok pedig elmondja, hiszen kiérdemelték. Ő és a szörnykommandója visszatér a Földre, kivívnak egy győzelmet, ezzel felkeltve a világ figyelmét és elérve a támogatásokat. Hamarosan az ő vezetésével fogják visszahódítani a Földet! Addig is a lázadók itt várják a hivatalos nyomozóbizottságot, az már más kérdés, hogy az alienek addigra mindenkit felzabálnak, de erre akkor kellett volna gondolniuk, mikor az egész lázadást elkezdték.

Billie is magához tér, vagyis immár a hátrahagyott 6 őr a többi fogolyhoz kísérheti őket. Powell hisztérikusan kiröhögi őket, hiszen hihetetlen, hogy hisznek Spearsnek. Amint bepakoltatja az alieneket, mindenkit itt fog hagyni, dezertőrt és lojalistát egyaránt. Az őrök valóban nem tudják mit higyjenek, de nem fogják elengedni a foglyokat. Hirtelen kialudnak a fények, ezért a katonák felveszik a szellemszemeket, így látva a sötétben, de ekkor a fények visszatérnek, háromszoros erővel. Az őrök megvakulnak, mintha egy atomvillanásba néztek volna, így Wilks kikaphatja az egyik kezéből a sokk botot, majd rácsaphat egy másiknak a nyakára. Mitch segítsége jól jött, őt még most se fogták el és még mindig hozzáfér a bázis funkcióihoz.

Spears megkapja az üzenetet, miszerint az őrnagyék megszöktek. Nagy önuralommal leküzdi haragját, majd közli, hogy felesleges őket kutatni, úgy is itt fognak meghalni. A bepakolás szépen halad, tervei szerint a bázisról két gép száll fel: az alieneket és királynőt szállító és egy másik, ahol ő fog csak utazni. Mindenki más itt reked, 30 perc múlva minden hajó hajtóműve automatikusan megsemmisül, csak akkor lehetne innen elhúzni, ha valaki erre téved, de addigra a szabadon levő xenok ölnek le mindenkit. A tábornok magában már eldöntötte, hogy elfog szívni egy szivart, az első győzelmeket követően pedig a többit a Földön.

Wilks is tudja, hogy nem maradhatnak a bázison, mert az biztos halál. Mindenképpen fel kell jutniuk egy olyan hajóra, ami most fog elstartolni, legfeljebb lelövik őket, ami még mindig jobb halál, mint amit az alienek ajánlanak. Spears ezalatt figyelmesen követi a berakodást, nem akar egyetlen kis hibát se most, a végső fázisban. A királynőt sikerült befogni, csupán azt kellett megtalálni hova rejtette a tojásokat, aztán lángszóróval zsarolni őt. Az idegenek abbahagyják a vérengzést, legalábbis addig, amíg az úrnő rá nem jön, hogy az űrhajóval elviszik őt, akkor aztán újra megindul a féktelen mészárlás. A tábornok összepakolja szerény holmiját és elindul a USS Jacksonra. Emberei szentül hiszik, hogy 16:00-kor a USS Grant fedélzetén fognak távozni, persze a tábornok számára ők már feleslegesek, csak áltatja őket. A 3. Bázisról csak két gép fog felszállni: a Jackson és az alieneket szállító USS Grant.

A dokknál lévő három őr arra lesz figyelmes, hogy egy meztelen nő csalogatja őket el. Ketten utánamennek, hogy elszórakozzanak vele, a folyosón eldobva fegyvereiket és megkezdve a vetkőzést. Billie csábító csalinak bizonyult, Wilks pedig egy-egy ütéssel az eszméletlenségbe repíti a két ostoba férfit. Az egyenruhákat felöltve térnek a harmadik felé, akit az őrmester közelről üt ki. Immár van álcájuk, fegyverük és esélyük a menekülésre (a testeket összekötözve elrejtik). A Grant közelébe sikerül érniük, már szállnának fel (a katonák túlságosan elfoglaltak a bepakolással), mikor egy közlegény kiszúrja őket. Powell megjátssza, hogy ő is a tábornok híve, sikerült kibékülniük, kérdezze csak meg. A katona a kommunikátorán keresztül jelentene, mikor Wilks szíven lövi. Powell ugyan elvetődött az őrmester utasítására, de a közlegény egy görcsös rándulással lead egy sorozatot, aminek utolsó lövedéke szétrobbantja az őrnagy koponyáját.

Spears megkapja a jelentést, hogy lövöldözés történt és megtalálták Powell testét. A tábornok nem foglalkozik ezzel, megkezdődött a felszállás. Wilks és Billie éppen csak a Grant belsejébe indulnak, mikor ők is érzik, hogy felszálltak: a gravitáció megszűnt. Spears rágyújt az egyik értékes szivarjára, "sajnos" nem élvezheti sokáig, mert bekapcsolva hagyta a kommunikációs vonalát, így hallhatja, ahogy a lent rekedt katonák a segítségét akarják, valahogy az összes hajtómű megsemmisült, az alienek pedig megőrültek. A tábornok mindvégig a szivarra gondol, hogy mennyire értékes, mégis hamuvá válik, csupán a hőstettek tartanak örökké, márpedig ő az egész Földet visszaveszi és megmenti az emberiséget.

Wilks és Billie a vezérlőbe "rohan", a Bázisról egy adást kapnak, Mitch az, aki egy irodában, biztonságos vonalon hívta őket. Elbúcsúznak egymástól, majd az android megy és megteszi a dolgát: védeni az embereket, még ha egyesek nem is érdemlik ezt meg. Billie gyászol, Wilks viszont gyorsan túl lesz rajta, elvégre hozzászokott már, hogy a barátait sorra veszti el. Visszamenni nem tudnak, mert a hajó Spears gépéhez van kötve, landolókapszulák nincsenek, szkafander ugyan van, de azzal nem éppen túlélhető egy zuhanás a felszínre, meg nem is lehet azzal távozni.

A napok teltével Billie szótlan marad, Wilks elég tapasztalt, hogy tudja, mikor nem akar valaki beszélni a bajairól. Egy kissé okolja magát, ő megakarta védeni a lányt a szerelemtől, hiszen Mitch végül is egy gép, nem biológiai lény. Ketten várnak, mást nem tehetnek, szkafanderben átmehetnek Spears gépére, de ha az pont akkor lép az Einsteini űrbe, akkor megszívták, testük darabokra szakadna, de ha túl is élnék, akkor kilépéskor fognak lesodródni róla, már ha addig nem fulladnak meg.

Spears az ébredést követően (2194 novembere van) észleli, hogy potyautasai vannak. A rendszerek szerint két kapszulát használtak, a levegő is fogy és a víz is. Annyiban marad, hogy landoláskor majd elintézi őket, elvégre két ember katona mit tehet az ő szörnykommandójával? A Föld már egy hétre van csak, Spears felölti díszruháját, sose volt piperkőc, de most ad a külsőre, ráadásul most "karosszékből" fog vezényelni, mert túl értékes az élete, hogy most dobja el. Natal tartományban (Dél-Afrika) fog landolni, elvégre anno a britek kis, de képzett csapata legyőzte a túlerőben lévő zulukat itt, most pedig ő is egy kevéske, de jól képzett "katonával" fogja a túlerőt szétverni. Egész biztos benne, hogy ezután történelmet fog írni, a Föld megmentője, az emberi seregek főparancsnoka lesz!

Wilks edzéssel készül fel a nagy tervre. Mikor a két hajó lassítani kezd, csőrakétákkal átlebegnek a Jacksonra, remélhetőleg nem fogják őket észrevenni. Alternatív terv ugyan van, de azok még kockázatosabbak (kivárni a landolást a xenok lakta Földön, vagy most szétverni a hajót, hátha Spears átjön). A tábornok altató injekciót ad be magának, elvégre pihenten kell majd vezérelnie. Ezalatt a két potyautas megkezdi az átszállást, szerencséjükre a Jackson zsilipje nincs kódolva, így betudnak lépni. A rendszerek viszont felébresztik Spearst, aki elismerően adózik a vakmerő átszállás iránt, erősen sejti, hogy csak az őrmester és a nő lehet az, mások nem. De gyorsan ráeszmél, hogy most életveszélyben van, nem bukhat itt el a nagy pillanat előtt! Mázli, hogy saját terepen van, ő irányítja itt a rendszereket. Felfegyverkezve, a kamerákat elindítva indul meg, az utókor majd ezt is látni fogja.

Wilks és Billie (szkafanderben, elvégre számítanak a trükkökre) kivédik a tábornok próbálkozását, hogy harcképtelenné tegye őket (zéró gravitációban bedobott egy pár gránátot, ám ezeket Wilks szétlövi), de végül csapdába esnek egy lezárt részlegen. Wilks ajánlatot tesz: ha elengedi őket egy mentőkabinnal, akkor megmondja hol vannak az időzített bombák a másik hajón. Spears kénytelen belemenni, mert ha tényleg vannak bombák, akkor az egész terve csődöt mond, hogy visszaszerezze a Földet. A páros a Jackson holtpontjában hagyja el a területet (nem akarják, hogy a tábornok szétlője őket). Spears elismeri, hogy Wilks nagyon jó katona, örüljön is ennek, mert az utókornak elmondhatja, hogy szembeszállt a nagy Spears tábornokkal és győzött.

Természetesen a MacArthur fedélzetén nincsenek bombák, a tábornok dühösen megy vissza a saját hajójára, már nem tehet semmit az őrmester ellen, ők egy mentőkapszulával már túl messzire mentek.

A duó a Gateway állomáson landol, ahol miután átvizsgálták őket (nehogy alienek legyenek a testükben) élő adásban láthatják Spearst, aki Dél-Afrika Natal tartományában száll le szörnykommandójával. Az idegenek nem engedelmeskednek neki és kezdenek agresszívé válni. Spears díszkardjával lenyakazza a parancsmegtagadó 15-ös katonát, majd a dupla S&W revolverrel belelő a hullába. A 9-es számú katona szintén nem engedelmeskedik, de a két revolver üresen kattan, a tábornok fegyvertelenül maradt.

Előhúzza öngyújtóját, de a királynő, aki mintha mosolyogna, kiüti a kezéből. A zsarolás mit se ér, ugyanis a tábornok mindenre gondolt csak, erre nem: ha nincs tojás, nincs mivel zsarolni. Az úrnő felemeli a kapálózó embert, aki mérgében szivarja végével próbálja megpörkölni a kitinvázat, illetve ordítja a parancsokat, miszerint a "katonák" engedelmeskedjenek neki, ne az áruló királynőnek.

Spears történelmet írt, bár nem úgy, ahogy elképzelte. Az emberi hülyeség ékes példája lett, akit élő adásban fejez le egy alien királynő. Billie és Wilks elfordul a monitortól (kihallgatás közben voltak), Billie kissé sajnálja a történteket, mert akármilyen őrült is volt a tábornok, de esélye volt a Föld megmentéséhez, most pedig megint a nullán vannak. Egy női hang szólal meg, miszerint nem szabad ilyet mondani, még most is lehet mit tenni. A két sorstalan ember így találkozik a régóta halottnak hitt Ripley hadnaggyal.

Advertisement