Az Aliens könyvtrilógia második része. Előzménye az Aliens: Idegenek a Földön, folytatása az Aliens: Ripley Háborúja. A könyv a hasonló nevű képregény alapján íródott Steve Perry jóvoltából 1993-ban.

Történet

2194 májusa, a USS American hajón Billie, Davey Arthur Wilks tengerészgyalogos őrmester és Mitchell Bueller sérült szintetikus ébred fel a mélyálomból. Már egy hete, hogy felkeltek, de más hajót nem látnak (a Földről 50 másik hajóval együtt indultak el). Az érzékelők semmit se érnek, így nem tudják hol vannak, de még azt se sejtik, hogy egyáltalán van-e végcél. Egyenlőre nem nagyon izgatja őket mi történik, még ráérnek azon izgulni, hogy esetleg éhen halénak a semmi közepén. Valahol csak kell lennie egy gyarmatnak, máskülönben a kapszulák automatikája nem ébresztett volna, de lehet, hogy egyszerű hiba történt, eleve csoda, hogy a hajó nem esett szét, ezt sebtében gyártották le és nem volt szempont az emberek szállítása.

Billie a saját "hálószobájába" vonul, elege lett Wilks közömbösségéből a Földről jött adások terén, illetve Mitch érzelemmentességéből. A forró kis szobába Wilks lép be, aki rámozdul a fehérneműben lévő lányra, majd sértegetni kezdi, hogy bizonyára a szintetikusokat kedveli jobban és nem is akar egy igazi férfivel lenni. Billie rémülten jön rá, hogy itt fogják megerőszakolni, lenéz a testének dudorodó testrésze és rémülten látja, hogy az nem Wilks, hanem az annak a gyomrából kitört mellkasrobbantó. Billie sikoltva ébred fel a rémálomból, tudja, hogy ez nem egyszerű álom volt, hanem megérzés: az idegenek a hajón vannak.

Azonnal felkeresi az őrmestert és a szintetikust és elmondja nekik, hogy érzi az idegeneket. Wilks és Mitch nem hiszik, hogy lennének a hajón, de azért az őrmester körbenéz a nővel, hiszen máskülönben egyedül ment volna el. Összesen egy M41-E Pulse Rifle (5 lőszerrel, illetve egy betöltött gránáttal) és egy pisztoly (7 lőszerrel) van náluk (előbbit a katona, utóbbit a civil kapja), ami enyhén szólva kevés: a gránát használhatatlan a hajón, bár az az 5 skuló is kitudja lyuggatni a burkolatot, a pisztoly pedig csak akkor lenne hatásos, ha pont egy idegen szájába lőnek vele, bár amúgy se valószínű, hogy lennének a hajón dögök.

A hajófar raktárán kívül mindent megnéznek (a raktár le van kódolva és nem lehet kinyitni). Billie ragaszkodik hozzá, hogy azért menjenek arra is. Ott füstszagot kezdenek érezni, az egyik kábel valószínűleg kisült. Mitch a vezérlőből nézi, ahogy a tűzoltórendszer sűrű habot fröcskölve aktiválódik, érzi, hogy valami baj van, de nem tud szólni (nincs az American fedélzetén ehhez szükséges rendszer), így két kezén "lépkedve" siet a raktérhez. Wilks átkozódva találja meg a sérült kábelt, a lány viszont mást: a raktér falán egy embernagyságú lyuk tátong, amit a sav mart ki, vagyis a rémálom igaznak bizonyult.

Az őrmester belép a raktárba és felkapcsolja a világítást. A "bejáratnál" egy döglött, szétmarcangolt xeno teste van, társai tépték szét, így a sav szétmarhatta a falat. Négy kryo kapszula van még a raktárban, törött fedéllel, a "tartalmuk", a 4 ember pedig mind halott, mellkasukból már kitörtek a xenok. Valaki szándékosan fagyasztotta le őket, hogy tárolják a lényeket, de elszámíthatták magukat és idő előtt megszülettek a szörnyetegek. Wilks visszatérne a vezérlőterembe, hogy elbarikádozzák magukat, mikor mozgást észlel. A karabéllyal pontosan rácéloz egy kifejlett alienre, amit egyetlen lövéssel megöl, lyukat ütve az állkapcsánál.

A katona nem tétlenkedik, azonnal futásnak ered, mert a sav átfogja marni a burkolatot, amin túl a világűr van. A raktárból ugyan kijutnak, de a folyosón kezd lezárulni a vészhelyzeti zsilip, hogy elzárja a helyet a hajó többi részétől. A csúszós folyosón Billie előreveti magát és bár beüti a testét, de legalább átjut, míg Wilks lendülete kicsinek bizonyul és a zsilip alá kerül. A lány keres valamit, amivel kitámaszthatná az ajtót, így a pisztolyt teszi oda, miközben Wilks minden miniméterért megküzd, hátát felsebzi az ajtó, de végül átjut és nem szakadt ketté. A pisztoly széttörik, egy szilánkja majdnem a lány bal szemében áll meg.

A komputerszobába tartva találkoznak a feléjük siető Mitch-csel, akit Wilks felvesz. A teremben az őrmester kénytelen azzal szembesülni, hogy mint minden ezen a hajón, a kamerák is vacakok és azokból is kevés van. Mitch ügyesen kezelve mindent átnéz, de a kamerák által lefedett területen sehol sincsenek idegenek. A szintetikusnak támad egy ötlete: kamerát szerel az egyik takarítórobotra, amivel feltérképezhetik a többi területet. Pár óra barkácsolás és két óra keresés után megvan a két alien, már csak az a kérdés hogyan lehetne őket semlegesíteni. Mitch kész lenne maga odamenni és a 4 lőszerrel rendelkező karabéllyal kilőni őket (Billiet nem akarja küldeni, Wilks pedig a háta miatt használhatatlan). A lány jobb ötletet talál ki: mi lenne, ha a robottal az egyik zsiliphez csalnák a dögöket, majd kilőnék őket az űrbe?

Mitch megteszi ezt, a kis robotot a falnak küldi, zajt csapva, ami odavonzza a két lényt. Ekkor lezárja a zsilipajtót, kikapcsolja a gravitációt és kinyitja a másik ajtót. Úgy tűnik, hogy sikerült megszabadulni a potyautasoktól, de valami a hajónak csapódik, majd kaparászás hangja szűrődnek be: az egyik lény megkapaszkodott. Ideális helyzetben ez nem jelentene gondot, még ha a végtelenségig képes is az űrben megmaradni, nem lenne gond, hiszen kint van, de a USS American egy sebtében legyártott ócskavas, effektív egy kalapáccsal szétlehetne verni, így az alien is simán komoly kárt tehet benne, elég ha szétkarmol pár vezetéket, hogy a bent lévő emberek meghaljanak. A szintetikus kimenne, de érthető okokból lebeszélik (hiszen ha a két kezével kapaszkodik a burkolatba, ugyan mivel lőné ki a lényt?), Wilks megint nem mehet, mert a székből is alig tud felállni. Billie beöltözik az egyik mágneses talpú, köldökzsinóros szkafanderbe, amin ugyan van adóvevő, de a kamerája rossz, illetve a külső érzékelők se jók, magyarán a lány mindenféle értelemben egyedül lesz kint.

Billie szakadatlan kapja Wilkstől az atyáskodó tanácsokat (hogyan lépjen, mire vigyázzon), majd észreveszi, hogy valami mozdult. Az alien felé vetődött, de még marad idő két lövés leadására. Csupán a lény fejét sikerül felsérteni, miközben a lány a visszarúgástól elkezd az űrben sodródni (a mágneses talpak ellenére), de a köldökzsinórszerű kábel révén visszatud mászni a hajóhoz. A maradék két lövése se talál, viszont sikerül kikerülni az újra elugró xeno elől, így a kreatúra menthetetlenül a semmi felé kezd sodródni.

Úgy tűnhet vége az akciónak, de Billie észrevesz valami furcsaságot a tat felől. Fittyet hányva Wilks egyre mérgesebb utasításaira, miszerint ne bolondozzon, jöjjön vissza, ha lenne is kint még valami az ellen úgy se tudna megküzdeni (Billie maga se tudja hogyan, de elvesztette az amúgy is üres gépkarabélyt). Mitch kész lenne kimenni, de a felettes őrmestere parancsba adja neki, hogy maradjon, úgy se tudna mit tenni, a szintetikus pedig engedelmeskedik a parancsnak, hiszen még mindig katona. Billie időközben eléri a fúvókákat, az utolsó alien itt bújt meg és a csapdába sétált lány fel veti el magát. A rettegő nő sehogy se tudná kikerülni, de ekkor rájön, hogy az űrben van, ezért kikapcsolt mágnestalpakkal elrugaszkodik, így biztonságos távra lehet a Mitch által aktivált főfúvóka hőjétől, ami szétégeti a támadót.

Két nap múlva Mitch katonai adásokat kezd fogni, bár a kódolás miatt nem tudni mi is az üzenet, illetve ugyan tudják ezeket fogadni, de üzenni nem. Az őrmester lehoz pár adatot, így képet kaphatnak a Holdnagyságú bolygóról, amin egy standard katonai bázis kap helyet. Akármi is várja őket ott, Wilks javasolja, hogy a maradék víz felhasználásával fürödjenek le, elvégre fontos az első benyomás. Pár nap múlva az American automatikusan bedokkol a kupola alakú bázisra, Wilks háta bár még mindig fáj, de már tud egyedül járni, a szintetikust pedig egy kerekes alkalmatosságra teszik, így a kezével tudja magát hajtani. Egy szakasz, állig felfegyverzett tengerészgyalogos fogadja őket, akik mögött egy szivart pöfékelő tábornok van. A névtáblája és rendfokozata alapján Thomas A.W. Spears dandártábornok fogadta őket, aki örül, hogy a csomagja ennyire jó állapotban van. A potyautasok elmagyarázzák, hogy a lefagyasztott emberek halottak, ahogy a belőlük megszülető idegenek is, ők maguk pedig menekültek a Földről. Spears dühöngeni kezd, hiszen neki nem kellettek emberek, annál inkább az értékes xenok, amiket a tudósok vizsgáltak volna és egy lépéssel közelebb kerültek volna a grandiózus tervéhez. A potyautasokat az elkülönítőbe viteti, hátha van bennük parazita, addig is örüljenek, hogy nem végezteti őket ki. A triót ahogy a zárdába viszik, látják a kapszulákba zárt több mint 100 alient és arctámadót, amiken a tudósok ügyködnek.

Powell őrnagy (Spears helyettese) tájékoztatja felettesét, hogy a "csomagolások" halottak, az alienek pedig elpusztultak. Wilksék története teljesen hiteles (már kihallgatta őket), sőt, az akták szerint a szintetikus és az őrmester már harcolt alienekkel és túlélték, bár a nőt illetően nincsenek adataik. Spears hátradől székében és szivarját pöfögteti, talán mégse ment kárba ez a nap. Az esélyek ellenére a "vendégei" túlélték a találkozást a Halállal, sőt, kimondottan veteránok, talán értékes dolgokat lehet tőlük megtudni, ha meg nem, akkor a testük jó lesz inkubátornak.

Eközben Wolfgang R. Renus elsőosztályú közlegény, Sean J. Peterson tizedes és Jason S. Magruder elsőosztályú közlegény felkészül, hogy elhagyják a bázist és a 4-5 napra lévő civil kolóniára meneküljön. Nem tudják, hogy Spears még a mosdókat is bekamerázta, így előre tud a tervükről. A dezertőrök leütik a zsilipajtónál lévő őrt és amíg a Peterson próbálja beütni a helyes kódot, társai elcsennek három szkafandert. A kapu nem nyílik, ezért Magruder plazmavágóval vág utat és a jármű telephelyre rohannak. Az első útjukba kerülő terepjáró csenik el és meg sem állnak a civil kolóniáig, ahol véleményük szerint biztonságra lelhetnek. Jelenleg bárhol jobb lenni mint itt és várni, hogy egy nem létező szabály megsértése miatt inkubátorrá változtassák őket.

Spears elismerően vélekedik a dezertőrökről, jól csinálták a szökést, kár, hogy a rossz oldalt választották. A hanyag őrért már nincs oda, ha jól végezte volna a dolgát, akkor meggátolhatta volna a szökést, így büntetésül a laborba kerül, ahol életet adhat egy aliennek. Közben Powell lép be a tábornok szobájába és közli a remek hírt. Sikerült letölteni és átnézni a potyautasokra szóló adatokat, eszerint valóban veteránok, akik a xeno szülőbolygóra indított expedícióban szolgáltak. Spears elégedett, úgy tűnik több hasznukat veszi nekik élve, mint holtan, legalábbis egyenlőre.

Billie egy erotikus, alieneket szerepeltető rémálomból ébred. Éppen időben, mert két katona közli velük: Spears látni kívánja őket. A tágas teremben egy vagyont érő, fekete üvegasztal elé ülnek le, miközben a dandártábornok egy jó adag (mű) marhahúst kezd vágni. Persze nem mulasztja el, hogy lenyűgözze vendégeit, így valahányszor egy adagot vág, azt oda se nézve ejti le, amiket rendre egy-egy katona odatartott tányérjára hullik. A tökéletes precizitás valóban bámulatos, hiszen ha a katonák csak pár másodpercig haboznak, az étel nem a tányérra esik, bár az utolsó bőrnyakúnál ez majdnem előfordult, kiváltva Spears haragját, aki gyorsan próbálja ezt leplezni, bár Wilks tudja, hogy a katona szégyenbe hozta felettesét. A tábornok bocsánatot kér korábbi modoráért, de hát háború van és jobb biztosra menni. Ebéd közben kikérdezi vendégeit, hogy valóban igazak az aktákban olvasottak. Ezután Spears nyíltan kimondja mit akar: irányított alien sereggel visszahódítani a Földet és örömmel hallja, hogy Wilksék szívesen segítenek ebben. A tábornok biztosra veszi, hogy az ő seregével és tudásával, illetve az őrmesterék tapasztalatával megállíthatatlan haderőt sikerül itt megalkotni. Az ebédet Powell zavarja meg, aki közli: valakik lyukat vágtak a kijáratnál és elloptak egy terepjárót, Spears emiatt kénytelen távozni (bár úgy is tudja mi történt, hiszen páholyból nézte végig az egészet).

A Billiék bárhova mehetnek a bázison, nyugodtan otthon érezhetik magukat. Wilks nem ostoba, jobb belemenni a tábornok játékába és jópofát vágni hozzá, illetve jobb erről nem is beszélni, mert bizonyára minden folyosót lehallgatnak. Mitchet egy katona viszi el, hogy megjavítsák, Billie és Wilks a következő napokban bejárják a bázist. Az őrmesternek feltűnik, hogy annyira kihalt a hely, több embernek kellene itt lennie. Egy masszív ajtó előtt két katona strázsál, Wilkset érdekli mi van mögötte, a két őr pedig boldogan megmutatja. A monitor által közölt képtől Billie és az őrmester ledöbben: nem csak hogy egy királynő van ott, de a fészekfalba ágyazott emberek is. Spears kamerán keresztül nézi, ahogy vendégei is túl gyengének bizonyultak, úgy tűnik az ő gyomruk se veszi be a látottakat, kár is értük. De nincs ideje ezzel foglalkozni, az első szakasz A raját helyezi bevetésre készen, ideje személyesen végezni a dezertőrökkel, akik mostanra elérhették a civil kolóniát.

Billie betéved a kommunikációs terembe, ahol egy katonanő szívesen fogadja és mutatja neki az egyik adást. A Földről érkező régebbi adások közül egy Amy nevű kislányról és hozzátartozóiról szóló "show műsor" megy. Billie valamiért úgy tekint Amyre, mintha a lánya lenne és amikor teheti, róla szóló videókat keres és néz. Wilks jobb dolga nem lévén egy hirtelen ötlettől vezérelve felnéz az American fedélzetére. Jól számított arra, hogy valaki követi, csak azt nem, hogy maga Powell őrnagy az. A tiszt aktivál egy kis szerkezetet, majd kijelenti: a kamerák ide nem látnak be és az esetleges poloskák se tudják lehallgatni immár őket. Powell azt akarja, hogy Spears halott legyen, mert egy őrült és előbb utóbb mindenkit megölet. Spears rájött, hogyha a királynőt a tojásaival zsarolják, akkor az engedelmességre inti a kifejlett idegeneket (egy alkalommal egy lángszórós katona elégetett egy tojást, később egy másik katona egy öngyújtóval ment be a fészekbe, de meg sem támadták).

Mitch felkeresi szerelmét annak "szobájában". A lány nem palástolja mennyire nem tetszik az új lábak nyújtotta látvány: az android vagy 20 cm-rel kisebb és a Bázis személyzete bár minden erőforrást bevetett, de csak egy összetákolt gépi lábat kapott. A találkozás gyorsan fagyos véget ér, Billie kifakad, hogy semmi sincs jól: a Föld kihalt, a szerelmi élete romokban és itt dekkol egy bázison, ahol egy őrült uralkodik. Mitch mivel nem tud mit kezdeni a kirohanással, ezért inkább megfutamodik és távozik, miközben a lány lefekszik aludni.

Az amerikai kiadás borítója, a magyar első kiadásnak is ez volt a borítója.

A három dezertőr eléri a civil kolóniát. Már negyedik napja utaznak, mosdatlanok és éhesek, ugyan a civilek semmiféle adást nem sugároznak, de legalább a Bázis se adta jelét, hogy rájöttek a dezertációra, illetve eddig egyetlen fürkész egység se tűnt fel. Némi csipkelődést követően behatolnak a kolóniára, ahol reményeik szerint a menekülést jelentő hajó várja őket. Igazán felszabadultan érzik magukat, hiszen hamarosan új élet várhat rájuk, ha a helyiek nem lesznek hajlandóak segíteni, akkor majd fegyverrel kényszerítik őket.

A hely csöndes, ráadásul füllesztően meleg van. Peterson veszi észre, hogy világítás sincs a folyosókon, Magruder lámpája pedig megvilágít egy furcsa anyagot a falon. Peterson már látott ilyet a Bázison, így tudja, hogy a fészekfal csak egy dolgot jelenthet. Ahogy felnéz, arcába nyálka csöpög, társai rémülten irányozzák oda a fényt és ők is rémülten kiáltanak fel.

Eközben Billie hiába is próbál elaludni, nem megy. Úgy érzi, hogy attól megnyugszik, ha a földi adásokat nézi, valahogy érdekli mi lett Amy sorsa. A teremben nem Annie, hanem egy férfi várja, aki éppen a mindenki által ismert Ellen Ripley adását nézi a Narcissus]] fedélzetén. A katona felvilágosítja a civilt, hogy ki is ez a Ripley, aki anno egy kereskedelmi hajóval landolt az LV-426-on. Egy idegen végzett a legénységgel, Ripley pedig az űrben sodródott, ezalatt a telepesek belakták a bolygót. A történet szerint Ripley egy tanácsadóval és katonákkal tért vissza, de meghaltak egy atomrobbanásban. Bár egy civil biotechnikus szerint a történet nem áll itt meg, valami történt utána, az LV-426 után meghibásodott Ripleyék hajója és az emberek egy börtönbolygóra kerültek, ahol nem tudni mi lett velük. Billie kíváncsi arra, hogy mi lett ezzel a nővel, talán ma is él, vagy már rég szétoszlott egy fészekfalba ágyazva.

A civil kolónián beindulnak az események. Peterson üvöltve lő a mennyezetbe, társai kicsivel lemaradva követik, de már elkéstek: az alienek megindultak, egyikük pontosan Peterson nyakába zuhan. A fekete szörnyeteg fogja és fajtársainak adja a katonát, aki félelmében üvölt, mialatt a fekete áradat elcipeli. A két katona nem mer lőni, nehogy eltalálják bajtársukat, inkább menekülni kezdenek. Renus a hozzá legközelebbi lénybe lő, a sűrű savzuhatag Magruderre ér, szétmarva a védőfelszerelését és a fájdalmamtól félőrülve találomra elfut. Renus későn veszi észre, hogy egyedül néz szembe az áradattal, megállás nélkül lő és táraz be. Az M41-E Pulse Rifle már a negyedik tárnál jár, mikor a tömegből az egyik alien előrevetődik és szekunder nyelvével feltépi a katona torkát. A dezertőr utolsó tettével még kilövi a cső alatti gránátvető tartalmát, tüzes pokolban emésztve el magát és ellenségeit. Magruder majdnem elzuhan a légnyomástól, kétségbeesetten lohol egy nyitott ajtó felé, amit azonnal bezár. Nincs egyedül, azonnal szétlövi a plafonon rejtőző idegent, miközben elugrik a saveső elől. Ez hibának bizonyul, túl közel került az ajtóhoz, amit egy karmos kéz üt át, kiszakítva egy jó adag húst a katona derekából. Magruder a fájdalomtól elvakítva egy savtócsába lép, széégetve a talpát. Azonnal leveszi a csizmát, de így meg a kezét is felsérti a sav. A bőrnyakú a következő ajtóhoz megy, amit feltép, de ettől hátra is zuhan, elsőre öröm árad szét benne, hiszen az ajtó mögött egy élő ember van. Aztán rájön kit is lát, a mosolygó Spears közli, hogy a dezertálás árulásnak minősül, aminek büntetése a halál.

Spears mindent látott, ugyanis nem csak a Bázis, de az összes terepjáró is bír titkos kamerákkal és még a civil telep is. Kitűnő alkalom nyílt élesben megfigyelni a xenok harcát, ezért csak három dezertőrt kellett feláldozni, ami nem nagy ár. Amint a katonák a rémülettől felbontották az alakzatukat, onnantól kezdve Spears undorral nézi végig az egészet. Ha igazi katonák lettek volna, akkor egymást fedezve hátráltak volna és nem pánikolva rohantak volna, újabb érv amellett, hogy az alienek a világ új katonái, hiszen nem ismerik a félelmet. Magruder hiába könyörög az életéért, Spears még megjegyzi, hogy a felvett anyag oktatóvideó lesz a többieknek, hogyan NE viselkedjenek harcban. Ezután int a szobában lévő két rohamosztagosnak, hogy dobják a másik szobába a dezertőrt, az alienek még hasznát veszik. Magruder próbál ellenállni, de Spears visszarugdossa a felálló katonát, akire rácsapják az ajtót. A betörő fekete áradat pedig magával viszi élő inkubátornak.

Powell tovább beszél Wilkshez. A civil kolónián 180 telepes élt, de mivel az atmoszféra generátor önműködő, így az emberek feleslegessé váltak Spears számára. Az utolsó nőt és gyereket is az alienek elé vetette. Wilks dühbe gurul, hiszen mindezt Powell hagyta. Az őrnagy jelzi, hogy ő nem képes embert ölni, önvédelemből esetleg, de amúgy még Spears se merné megölni. Az őrmester ráripakodik, hogy akkor egyáltalán mit keres a katonák között ilyen mentalitással és miért is mondja mindezt neki el, majd Wilks rájön: a tiszt azt akarja hogy ő végezze el a piszkos munkát, végezzen az őrült tábornokkal.

Spears a kolónián lévő tojáskamrában van. A rohamosztagosokon érződik a rettegés, míg a tábornok élvezettel tekint a tojásokra, hiszen 1-2 hónap múlva kész lesz a serege, a jövő katonái itt kezdődnek. Szabadon járhat itt, hiszen ahogy Powell elmondja Wilksnek, a tábornok csupán egyetlen öngyújtóval képes irányítani mindkét királynőt (a fiatal a kolónián van). Az úrnők megtanulták az öngyújtót azonosítani a tojásokat elhamvasztó lángszóróval. Az őrmester nem érti, hogy amúgy Spears mit tervez, a Föld 1-2 éven belül embermentes lesz, képtelenség, hogy őket kimentsék. Ám Spears nem az embereket akarja kimenteni, hanem a történelembe akar bekerülni, ő lesz az, aki egy alternatív megoldással hódítja vissza az emberiség szülővilágát. Az alienek okosok, a királynők nagyon értelmesek és bár az átlag drone ostoba, de a hűen követik a parancsot, sőt, már megkezdték a fegyverrel való képzésüket. Ugyan az M-69 gépfegyverekkel pocsékan céloznak, de egyre javulnak. Az emberiség így is kikapott, a jövő mindenképpen sötét lesz, ha ezek a dögök megtanulják használni a lőfegyvereket. Powell végre színt vall és ki is mondja: a tábornoknak itt és most pusztulnia kell.

Billie felkeresi Mitchet a szobájában. Megtörténik a kibékülés, az android eddig azért volt ennyire rideg, mert nem tudja mit tegyen. A tudósok beprogramozták a szeretetet, a vonzalmat, de azt már nem, hogy hogyan dolgozza ezt fel, hogyan kellene viselkedni. Billie megnyugtatja, hogy az emberek se tudják ezt, a szerelem ilyen, nem lehet megmagyarázni, így programot se lehet hozzá írni.

Később Billie Annie társaságában néz egy újabb adást a Földről. A lány majdnem elsírja magát, Amyék adásában az látható, hogy egyes emberek másokat fognak el, hogy keltetők legyenek. A technikusnő megjegyzi, hogy ez nem ritka, ezek az árulók nem egy honfitársukat adták át az alieneknek. Ezalatt Powell a komputerközpontba siet, hogy a bázis bizonyos egységeit megfelelő állapotba hozza. Wilks 5 tárral és egy gépkarabéllyal a kommunikációs terembe megy elpusztítani azt, a munka neheze rá vár, de nem bánja, ő ért a harchoz, az őrnagy meg csak útban lenne. Billie nem érti a helyzetet, míg Annie bár megpróbált riadót fújni, de belátja, hogy ez öngyilkosság lenne. Wilks 30 lövéssel kiiktatja a berendezéseket, a lázadás visszavonhatatlanul megkezdődött. Annie nem hiszi el, hogy a pipogya Powell tényleg fellázadt, de ha már elkezdődött, jbob a lázadók mellé állni, elvégre előbb utóbb úgy is keltetőként végzi, most tehet ellene és még mindig jobb egy lőfegyvertől elesni, mint inkubátorrá válni. A technikusnő segít felkutatni a többi hírközlő berendezést, ha mázlijuk lesz, gyorsan elnémíthatják a Bázist. Ezt követően Powell további terve is működésbe lép: az őrmester És Billie sietve keresi fel a kapott listán lévő embereket: a potenciális lázadókat maguk mellé veszik, míg a Spears pártiakat elfogják, továbbá Mitch elfoglalja helyét az életfenntartó rendszereknél, így ő irányítja a Bázis szegmenseit, a világítás, levegő és gravitáció mind az ő kezében van.

Spears balszerencséjére egy mágneses vihar miatt a kolónián kell maradnia szakaszával és az alienekkel. A vihar maitt semmiféle adást nem küldhetnek a Bázisra és viszont, illetve leghamarabb 3 óra múlva szállhatnak fel. Ha már így alakult, Spears ismét a királynő eszébe juttatja, hogy ki a főnök, a komputerrel beizzítja a fészekben lévő lángszórókat, majd kivetíti a saját holografikus képét, hogy az úrnő ne felejtse el ki a főnök. Három rohamosztagost vesz mellé, Gizhamme, Ceman és Kohn rémülten követik felettesüket a királynő kamrába. Ott festékpisztollyal radioaktív tríciummal festi fel a lények fejére a számokat, a szörnykommandót 7 századba tömörítette, egy-egy századba 20, vagy annál kevesebb lény kerül, az alakulatok pedig eltérő színt kaptak (a szivárvány színei alapján). A festék miatt este világítanak a számok, nappal pedig élesen kivehetőek. Egy kis várakozás mit sem számít, hamarosan a világ ura lesz, egy Isten, akiről a jövőben is beszélni fognak. Addig is a gépi szimulációkkal (csatajelenetek lejátszása) és lőgyakorlattal üti el az időt.

Wilks, Billie és egy lázadó a királynő kamrája előtt posztoló 5 Spears hívet fegyverzi le. Az őrmester győzködi őket, hogy hagyják a tábornokot, ő fixen megfog mindenkit ölni. A katonák elgondolkoznak, de ekkor lekapcsolnak a fények (Mitch átvette az irányítást) és egy kigyúrt férfi azonnal meglátja az esélyt. Wilks felé veti magát, aki bár lőhetne, de nem teszi, elvégre ez a katona csak parancsot követ, ezért csak hasba rúgja, majd elkaszálja a lábát. Ezt követően közli, hogy a Bázis rendszerei a kezükben van, ha vele történne valami, akkor a térséget lezárják és fűtés, oxigén és fény nélkül itt pusztulnak meg. A katonák belátják, hogy jobb fogságba kerülni, mintsem nyomorúságosan meghalni. Egyre több embert sikerül elfogni, vagy beszervezni, ugyan még közel se végeztek, de reális esély van a sikerre. Amint végeztek, a tudósok kiiktatják az alieneket, utána már csak azon kell agyalni, hogy a civil kolónián lévő dögöket elintézzék Spears szakaszával egyetemben.

Az alakulótéren felsorakoztatnak mindenkit, Powell személyesen jön ki és ajánja fel a Spears híveknek, hogy most még meggondolhatják magukat. A bázislakók két, szinte egyenlő nagyságú csoportba állnak, az androidok (a programjuk miatt), a tudósok (mivel jól tudják mire képesek az idegenek) mind az őrnagy pártján vannak, míg a Spears híveknél főleg a tisztek képviselik magukat. A foglyokat a zárkákhoz viszik, a lázadók egy kis részét pedig felfegyverzik, de csak azokat, akikben 100%-ban bízni lehet. Wilks gondol a jövőre, Spears idővel visszatér, ha bejut a bázisra, akkor a rohamosztagosaival végezhet a felkelőkkel. Éppen ezért már a levegőben le kell szedni a kopterét. Eme célra a terepjárók némelyike megfelel, azoknak az ágyúi képesek lesznek leszedni, az őrmester Billie társaságában az egyik ilyenhez megy ki. Nem szívesen öl más tengerészgyalogost, egyszer már tett ilyet és pocsékul érezte magát, de most sincs választása.

A tábornokék a vihar elmúltával elindulnak. Spears gyanúsnak véli, hogy nincs jel a Bázisról, bár lehet, hogy a vihar zavart be, de a paranoiás férfi semmit se bíz a véletlenre. Kódolt csatornákon tudakozódik, de semmi se történik, éppen ez a gyanús. Azonnal visszafordítja az űrhelikoptert a civil telepre, hogy bebiztosítsa magát. Wilks és Billie az automatára állított terepjáróban várnak, a célzórendszer befogja és azonnal megsemmisíti a célpontot, a gépből egyetlen mentőkapszula se lökődött ki, úgy tűnik a tábornokot sikerült elintézni a szakaszával együtt. Spears pont erre számított, a robotvezérlésű csaligépet maga elé küldte be, miközben ő és emberei egy nyilvántartásba nem vett, álcázott (mind a radarok és mind az emberi szem számára) helikopteren ülnek. Wilks döbbenten nézi a gépágyú adatait: új célt fogott be. Azonnal megérti, hogy mi történt, társával azonnal futásnak erednek, még éppen időben. Az álcázott helikopter tüzet nyit (a lövéshez ki kellett kapcsolni az álcát), azonnal megsemmisítve a terepjárót, majd átkalibrálva a gépágyút megszórják a két gyalogost, akiknek elég ideje volt befutni a bázisra. Spears parancsot ad a többi jármű szétlövésére, elvégre akkor senki se használhatja a többi földi és légi egységet.

Wilks a bázison belül elrendeli, hogy a lázadók kapjanak fegyvert és őrizzék a bejáratokat, a foglyokat pedig jobban védhető helyre küldjék. Powell ideges, mert nem sikerült végezni a felettesével és most nagy bajban vannak. Az őrmester továbbá tudja, hogy a tábornok agyafúrt, biztos valami alternatív módot talál a bejutásra, márpedig a kommandójával túlerőt tud bárhol képezni, míg a lázadók szét vannak szórva. Csupán abban reménykedhetnek, hogy még időben sikerül bekeríteni és megsemmisíteni a tábornok egységét. Spears a fúziós reaktor egy szelepéhez vezeti embereit, a helyet sose kellett használni, így senki se tudja, hogy egyáltalán létezik, ráadásul itt kamerák sincsenek. Észrevétlenül juttatja be egységét, miközben fejben már előre örül a győzelemnek, Powell nem fog számítani az ezt követő lépésre.

Az őrnagyon nagyon is látszódik a rettegés. A parancsnoki teremben Wilks bőszen ecseteli a teendőket, miközben Billie felfegyverzi magát, az M41-E karabélyhoz 4 tárat vesz el, amitől valamivel jobban érzi magát. Utána kommunikátoron szól Mitchnek, hogy mi van vele. Az android mindent látott, ugyan jönne ő is fegyvert fogni, de egyrészt eleve nem ölhet embert, másrészt itt a létfenntartó berendezéseknél több haszna van, hiszen elzárhatja a szekciókat. Hirtelen lövés és kiáltás zaja hallatszódik, a monitorok lévén láthatni, hogy a királynő kamra tárva nyitva, az úrnő pedig végez az ott posztoló őrrel. A normál idegenek is mozgolódni kezdenek, Spears terve bevált. A tábornok a saját holografikus képével kiparancsolta az idegeneket, akik a kóddal felnyitott kapun kiáradnak. Ezalatt a szakasz is bejut, berobbantják az egyik zsilipet és egy fős saját veszteséggel végeznek az ott lévő lázadókkal.

Spears már azon örvendezik, hogy ez a harc is az ő zsenialitását fogja tükrözni: az egész Bázis visszafoglalását rögzítik a rendszerek, minden szót, mozgást eltárolnak és majd ebből dokumentumfilm lesz. Rohamos tempóban haladnak előre a védőfelszerelésben, a tábornok személyesen végez egy útba eső lázadóval, aki két szív- és egy fejlövéstől esik össze. Egy támadó alien kerül eléjük, de az őrült férfi tesz róla, hogy a xeno jól lássa a kezében lévő gyújtót. Amit az alien lát, azt a királynő is, aki jól tudja, hogy engedelmeskednie kell. Az alien meghátrál és elmegy, a királynő még nem tudott minden tojást elvitetni, de az se számítana: nem csak a tojáskamra volt aláaknázva, hanem az egész Bázis.

Wilksék az űrhajók felé rohannak, a helyzet tarthatatlan, más most rengeteg embert vesztettek el. Az útjukba egy alien kerül, amit Wilks instant kilyuggat.



A bázison lehetetlen védekezni, mert az idegenek támadása váratlanul éri a védőket. Spears és csapata is bejut, de őket a xenok nem támadják (eltekintve 1-2 lénytől, amiket lelőnek). Wilks, Billie és Powell a hajók felé veszik az irányt, hogy elmeneküljenek (természetesen harcba is keverednek néhányszor). Mitch próbálja Spearséket harcképtelenné tenni (kikapcsolja a gravitációt és elzárja a légcsapokat, de mivel a katonák számítottak erre, ezért egy fős veszteségtől eltekintve átjutnak az akadályon). Spears a dokk felé veszi az irányt, ahol elkapják Wilkséket, akik próbáltak bejutni egy hajóba.

A tábornok elmegy felügyelni az alienek berakodását. 6 őrt Wilksék őrzésére hagy hátra, Mitch kikapcsolja a fényeket, ezzel arra kényszerítve az őröket, hogy felvegyék a szellem szemeket, ám ekkor a fényeket visszakapcsolja, így megvakítva az őröket, akiknek a fénynek több milliószorosát kell elviselniük.

A tiró leüt szintén három őrt és elveszik ruhájukat, majd Powell vezetésével a USS MacArthurra készülnek felszállni (ebbe pakolják az alieneket a királynővel együtt, miközben Spears a USS Jacksonon fog egyedül utazni. A katonáknak azt hazudja a tábornok, hogy a USS Granttel fognak felszállni, de a valóságban minden hajó hajtóművét felrobbantatja 30 perccel az indulása után). Egy katona észreveszi Wilkséket, az őrmester gyorsan lelövi. A haldokló katona utoljára megereszt egy sorozatot, amivel fejbe lövi Powellt. Billie és Wilks felszáll az automatikusan induló hajóra, amivel elhagyják a planétát.

Mitch utoljára beszél Billiékkel. Az android a bázison maradt és semmilyen esély nincs, hogy kihozzák. Biztosra veszik, hogy a szintetikus is megfog halni, mert a bázison az alienek rájöttek, hogy a királynő elment. Elkezdik a tengerészgyalogosokat támadni.

A duó mélyálomba fekszik. Amikor felébrednek, már csak hetekre járnak a Földtől, ami idő alatt még átjuthatnak Spears hajójára és megölhetik őt. Wilks terve, hogy csőrakétákkal fognak átszállni amikor a két hajó lassítani kezd. Spears az érzékelőktől tudja, hogy két személy van a MacArthuron, ezért felkészül.

Wilks és Billie kivédik a tábornok próbálkozását, hogy harcképtelenné tegye őket (zéró gravitációban bedobott egy pár gránátot, ám ezeket Wilks szétlövi), de végül csapdába esnek. Wilks ajánlatot tesz: ha elengedi őket egy mentőkabinnal, akkor megmondja hol vannak az időzített bombák a másik hajón. Spears kénytelen belemenni, mert ha tényleg vannak bombák, akkor az egész terve csődöt mond, hogy visszaszerezze a Földet. A páros a Jackson holtpontjában hagyja el a területet (nem akarják, hogy a tábornok szétlője őket). Spears átszáll a MacArthurra, rájön, hogy nincsenek bombák.

A duó a Gateway állomáson landol, ahol miután átvizsgálták őket (nehogy alienek legyenek a testükben) élő adásban láthatják Spearst, aki Dél-Afrika Natal tartományában száll le szörnykommandójával. Az idegenek nem engedelmeskednek neki és hamarosan rátámadnak. Spears megöl egy idegent, de többre már nem futja, mert a királynő megfogja és letépi a fejét. Billie és Wilks találkozik a régóta halottnak hitt Ripley hadnaggyal (ekkor 2194 novembere van).

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.