FANDOM


Joyce Palmer felébred a hiperálomból, körbenéz a Caliban teherhajó többi kapszuláján, ami mind zölden világít, tehát a 7 hónapos út során nem történt semmi meghibásodás. Deegan másodpilóta és az egyetlen utas, John Cray is kezd felébredni és kiszállni. Mindössze 6 órára vannak az úti céltól, a Charon Bázistól. Azon a bázison, amin jelenleg 5 tengerészgyalogos beöltözve, Kramer karabéllyal és Taser hálóvetővel ellátva készülnek harcra.

Green őrmester közli a teendőt: egy warriort kell befogniuk élve, lehetőleg úgy, hogy ne ejtsenek rajta sebet. Boone, McPhillips közlegény, Dillon (nála van a hangágyú) és Choi nem használhatja a Kramert, amíg az őrmester arra nem ad parancsot. Mind tudják, hogy ez megint egy értelmetlen feladat, de ők katonák, nem az ő feladatuk eldönteni a küldetés létjogosultságát, ők végrehajtják azt, kerüljön akárhány emberéletbe is. A bázis civil és alien lakta részlegét egy zsilipajtós folyosó választja el, a katonák ezen haladnak át, elől McPhillips-sel. Óvatosan haladnak előre, de nem túl mélyre. Dillon mozgásérzékelője semmit se jelez, teljesen csendes és kihalt a hely. Green fülében sikoltás hangja csendül fel, túlságosan jól tudja mit is jelent ez. Hátrafordul és karabélyát tüzelésre kész állapotban ráirányozza arra az alienre, ami a plafon felé húzza Boonet. Nem mer lőni, míg Choi a lény lábát célozza be. Persze Boone nem véletlenül maradt eddig életben, próbál kiszabadulni, rugdossa a lény fejét és karjait, hogy valahogy szabaddá tegye a kezét. Már majdnem sikerül a hálóvetővel fejen lőni a lényt, de ekkor bekövetkezik a legrosszabb: a szörny szekunder nyelve kilökődik, átütve sisakot és koponyát egyaránt.

Néma csend áll be, amit Choi lövései törnek meg. Az alien teste darabokra robban, kezei közül kicsúszik a nő teste, amire sav kerül. A férfi barátnője felé rohanna, de az őrmester megállítja, hiszen értelmetlen lenne, a nő halott, ráadásul Dillon érzékelője három irányból érzékel mozgást. Az embernél legalább 5-ször nagyobb lények tartanak feléjük, Green soha nem látott ennyit egyszerre, ha a hangágyú besül, akkor mind itt pusztulnak meg. Védelmi formációba vezényli embereit, Dillon pedig lő a hangágyúval. Látszólag nem történt semmi, de az idegenek lefagynak. A legnagyobb idegen McPhillips és Dillon hálójába kerül, az őrmester ráförmed Choira, hogy segítsen McPhillipsnek kivinni a lényt. Sietniük kell, a hangágyú sípolva jelez, hogy robbanni fog, Dillon az utolsó pillanatig bekapcsolva tartja. A beálló csend jelzi, hogy most már nincs semmi, ami a lényeket kordában tartaná. A hátvédként ténykedő Dillon azonnal futásnak ered, ahogy Green is. Choi és McPhillips a zsilip túloldalára vitték a lényt, jelenleg fedezik társaikat. McPhillips Taserrel eltalálja az őrmester mögött lévő alient, megmentve felettese életét. Green bevetődik a lezáródó zsilipajtón, szíve hevesen ver, kevesen múlt, hogy nem halt meg.

Ernst Kleist a Z.C.T. Corporation tudósa és a bázis vezetője hátradől karosszékében, mindent látott. Utasítja Larsont, hogy majd embereivel hozzák be a nő testét, a páncél még talán menthető, már ha a sav nem tett túl nagy kárt. Végigköveti a katonákat, ahogy a bonckádig viszik a testet. Itt üzen nekik, hogy remek munkát végeztek, bár lehangoló, hogy egy alient is megöltek. Choi ezt nem hagyja szó nélkül, őrmestere hiába akarja veszteg tartani, hiszen Kleist direkt tapintott a közlegény elevenjére. A tudós mielőtt bontaná a vonalat még figyelmezteti Greent, hogy fegyelmezze meg emberét, mert bajok lesznek. Kleist mosollyal az arcán hallgatja, hogy Green megsúgja emberének, miszerint vigyázzon magára, mert nem csak az alienek veszélyesek itt. Choi dühében falhoz vágja sisakját, nem sejti, de Larsen és Kleist az ő személyében megtalálta az "önkéntest", aki segít a titkos projekt fajnemesítésében.

Eközben a Caliban megkezdi a landolást. A három fő mind a pilótafülkében van, a 12-es dokkba való landolás sikerrel végződik. Hank, a forgalomirányító (és Palmer szeretője) ezután a fertőtlenítőhelyiség felé küldi őket. A sterilizálást követően (ahol Palmer sikertelenül próbálja megtudni miért van itt Cray) belépnek az állomás valódi részébe, ahol Kleist, Larson és Grace, az igazgató szintetikus titkárnője fogadja őket. A köszöntést követően Cray az igazgatóval tart megbeszélni az ügyeket. Mindezalatt Green elpakolja Boone holmiját, amit majd a Földre szállíttat a hozzátartozóknak. A katonai körlet üres, az emberek vacsoráznak. Az őrmester nem érti, hogy az alá beosztott katonák fele hogyan is halhatott meg. Nem hősiesen küzdve egy csatában estek el, hanem eleve fogoly alienek karmai által, a haláluk csupán egy ostoba kísérletsort táplált. De a parancs az parancs, bár nem elégedett a helyzettel, de továbbra is büszke a hadnemére, a tengerészgyalogság az élete.

Kleist elkíséri vendégét a lakórészlegbe. Cray átadja a Z.C.T. vállalat vezetőségének üzenetét egy lemez képében. Ernst magára hagyja a férfit, furcsállja, hogy valaki 15 hónapot pazaroljon el az életéből, hogy egyetlen lemezt átadjon. Persze sok mindent tud Crayről, aki egy profi kém a cég szolgálatában. Kleist a saját irodájába zárkózva megnézi a lemez tartalmát. Az azonosítási procedúrát követően a hologram régi barátja arcát, Gordy D. Squaza-t mutatja, aki a cég második legnagyobb embere. A tartalom szigorúan bizalmas és csak a doki férhet hozzá. Ernstet némi honvágy fogja el, látva a földi céges székhelyt, ahol anno többször is járt. Persze ezt a szentimentális érzést gyorsan elhessegeti, hiszen itt a Charonon mindene megvan.

Az üzenetben szó esik arról, hogy a Földön a cégre rájár a rúd, ráadásul a Kiméra-terv felkeltette néhány szerv nemtetszését, ezek név szerint a Grant Corporation, a B.M.I. képviselet és egy új ázsiai cég, ami eddig hiába is próbált kémeket beilleszteni a Z.C.T.-be. Ami azonban a lényeg: Kleist múltkori üzenetét valaki feltörte, majd időzített vírusbombákat helyezett el benne. Nem tudni ki a kém és hogy a Charon, vagy a Föld térségében operál-e, de további értesítésig Kleist nem küldhet új üzeneteket, míg a Vállalat nem végez az öntisztítással. Ezért van itt Cray, aki személyesen hozta az üzenetet, így azt senki se foghatta el, hiszen egy lemezen van. A fickó megbízható, hiszen ő volt az, aki a Grant cégtől ellopta a savközömbösítő gélt, illetve a hálóvető terveit, pedig ezeket nagyon védték. Squaza azt tanácsolja barátjának, hogy vigyázzon magára, senkiben se bízzon (nem mintha a doktor nem lenne eleve paranoiás, aki alig bízik valakiben).

Choi közlegény ezalatt "Larson martalócaival", vagyis Kleinst biztonsági őreinek három tagjával vív ökölharcot (ahol több ütést ad, mint amennyit kap). A katona jobb szeme így is bedagadt, jobb kezében több csont is eltört, illetve egyik füléből vér szivárog. Az őrség talán meglephette volna, ha Choi nem azon törte volna a fejét, hogy hogyan bosszulja meg szerelmét. Így azonban egy támadó betört koponyával került földre, a második a betört orra mellé kapott egy gyors rúgást az arcra, amitől ő is kiterül (a közlegény élvezi a helyzetet, hiszen Kleist emberein verheti le a dühét). Az utolsó őr már menekülőre fogná, de két új őr tűnik fel a folyosón. Az egyik Bergren, Larson helyettese, akinek kezében egy Taser hálóvető van. A felhevült, harcra kész katonát kibillenti azzal, hogy a fejéhez vágja: Boone testét a páncél megvédte, így a teste még felhasználható máshoz. Ezt követően a Taser elsül, a katona pedig a hálóba kerül, miközben testét viharos gyorsasággal gyűri le a méregtűk okozta kábulat. Utoljára Bergren kacaját hallja, mielőtt a sötétség mindent elnyelne. Bergren utasítja a sérült biztonságit, hogy kaparja fel Pavint és Thomast, már ha élnek.

Ezalatt Joyce feleleveníti régi barátságát Hankkel az ágyban. Az aktus után beszélgetni kezdenek, Joyce érdeklődik, hogy miért is kellene ezen a helyen vigyáznia, mire Hank meginvitálja egy közös zuhanyzásra. A férfi suttogva közli, hogy Kleist mindenhova poloskákat és kamerákat telepített, ezek zöme ráadásul nagyon jól elvan rejtve, nem tudni mikor hallgatják le az embert. Joyce hátrahőköl a tudattól, hogy a tudós esetleg végig látta/hallotta, ahogy ők ketten lefeküdtek. Hank folytatja: 1500 ember élt itt, tudósok, civilek és munkások, illetve 40 tengerészgyalogos, most meg talán ha 1400 fő van itt és 20 katona. Az emberek egyszerűen néha nyom nélkül eltűnnek, vagy balesetben hunynak el, a bőrnyakúak meg a küldetéseik során esnek el. A doktor biztonsági őrei jó 100 főt számlálnak, ráadásul elég, ha valaki túl sokat kérdezősködik, vagy valahogy Kleist, Larson, esetleg Bergren nemtetszését váltja ki, hogy az illető örökre eltűnjön. Ernst szó szerint Isten itt, a Cég támogatja őt, a földi hatóságok meg semmit se tudnak üzelmeiről, hiszen elvétve jön ide néha 1-2 hajó, Kleist pedig ügyel a biztonságra, hogy semmi se szivárogjon ki. Palmer tenni akar eme zsarnok ellen, de Hank leinti, hogy ne foglalkozzon vele. A nő fejben elhatározza, hogy amint visszatér a Földre, jelenti az egészet. Hank elmegy pizzáért, míg Palmer befekszik az ágyba. Mindezt Kleist és Larson figyelik kamerán keresztül. Larson élvezettel venné kezelésbe a hölgyet, hiszen potenciális veszélyforrás, ki tudja miről tudhat. Kleist megelégszik egyenlőre azzal, hogy csak figyelteti a hölgyet, mert még szüksége lehet rá.

Choi maga előtt látja Boone gyönyörű arcát, melyet hirtelen egy alien trancsíroz szét, majd nevet rajta. A közlegény magához tér, gigászi szomorúság telepedik rá a tudattól, hogy elvesztette szerelmét, ő is megakarna halni. Orrát megcsapja a jellegzetes szag, ami csak egy fészekből jöhet. Rádöbben, hogy az idegenek zónájában van (először azt hiszi, hogy ő halt meg, nem Boone), ráadásul nincs egyedül. Bergren ülőhelyzetbe rángatja, majd némi szóváltást követően (aminek lényege, hogy eljött az idő gatyába rázni az engedetlen tengerészgyalogosokat, amiért szemtelenek a doktorral szemben) Bergren lábon lövi a közlegényt. A fájdalomtól Choi majdnem elájul, de ez legalább valamennyire kitisztítja fejét (végtagjait nehéznek érezte, ahogy a fejét is).

A katona próbál nem gondolni a fájdalomra. A biztonsági felé vetődik, de Bergren túl messze van. Az esés következtében beveri sérült lábát, amitől a fájdalom felerősödik. Bergren távozik, Choi kúszva tart felé, legyűrve a fájdalmat. Ülőhelyzetbe tornázza magát, miközben Bergren figyeli (a biztonsági megjegyzi, hogy szívós egy teremtés), majd bakancsából előveszi rejtett kését és eldobja. A penge Bergren mellkasában áll meg, a férfi döbbent arccal dől előre. Ezzel egyetemben a zsilipajtó bezáródik, Choi hiába megy oda és próbálja kinyitni, még kifeszíteni se lehet. Más út nem lévén kihúzza a kést ellenfele testéből, illetve másik bakancsából előhúzza az ottani kést. Megfogadja Boonenak, hogy harc nélkül ő bizony nem fog elesni. A katona hallja, hogy az idegenek jönnek, egy fekete test ugrik felé, a gyilkológép pillanatok alatt kettétöri a férfi gerincét, majd a testet magával viszi a fészekbe.

A jelenetet Kleist végignézte. Sajnálatos veszteség, hogy Bergren meghalt, de saját magának köszönhette ezt. A doktor közli Larsennek, hogy a testet hozzák majd be, még használható, továbbá tudassa az őrmesterrel, hogy mi lett a katonájával (szándékosan akar feszültséget generálni). Továbbá tudakozódik Cray és Joyce felől, előbbit szórakoztató lenne lépre csalni, utóbbiban meg talál valami kellemetlent. Larsen megteszi jelentését (miszerint nonstop figyelik őket, de semmit se tettek idáig), majd mivel Kleist megy, hogy körbevezesse a kémet a laborjában, így a biztonságiak feje beül a székbe és személyesen nézi Palmert (a férfi nem kicsit vonzódik a nő iránt, megtudta az összes kis titkát és szokását mióta figyeli).

Palmer belép az étkezőbe, ahol 10-12 ember van. Elgondolkodik rajta, hogy egy pár barátját felkeresi, amíg még itt van, nehogy megharagudjanak rá. Szeretné Jerryt felkeresni, akivel a napot tölthetnék Hank mellett. Rákérdez a bárpincérnél, hogy mi van vele. Jonathan vidám arca leolvad, szomorúság ül ki rá és közli: Jerry eddig azért nem válaszolt a nő üzenetére, mert 2 hónapja halott. Egy zsilip balesetben lelte halálát. Palmer nem tudja ezt elhinni, az a férfi, aki mindig mellette volt, még a férje temetésénél is most halott, pedig ez kizárt, ő nem halhatott meg egy ilyen malőrben. Felötlik benne Hank szava, miszerint ezen az állomáson valami nagyon bűzlik. A könnyeivel kezd küszködni, megszédül és kezd homályosodni előtte a terem. A pincér azt hitte, hogy a nő már tudta ezt, nem akarta megbántani. Hoz egy szalvétát, amivel a nő letörölheti a könnyeit, csakhogy Joyce valami keményet tapint meg. A pincér tekintetéből leolvasható, hogy ne itt nézze meg mi az, mert az nagy bajt hozhat a nyakukra. Javasolja, hogy sírja ki magát egy nyugodt csendes helyen, például a hajóján (itt Jonathan megszorítja Palmer kezét, világos üzenetet adva). A kapitánynak beugranak Hank további szavai, miszerint itt mindenkit figyelnek, a Caliban az egyetlen biztonságos hely. Jonathan elköszön a nőtől, utalva rá, hogy vigyázzon magára. Palmer 20 perc múlva a hajóján tudja meg mi is volt az, amit megkapott és hogy a Charon egy rendkívül veszélyes hely lett.

Ezalatt Kleist a laborjába invitálja Crayt (Grace kíséri be a férfit, majd távozik). Cirka 20 tudós dolgozik itt, az emberiség legjobbjai közül néhányan itt ténykednek. A doktor egy üvegfalhoz vezeti a kémet (akit szíve szerint letesztelne, hogy valóban pillanatok alatt megjegyez mindent), ami mögött a fő bonckád kap helyet. Jelenleg 3 védőruhás ember ügyködik bent a szobanagyságú, folyadékkal feltöltött kádban, hogy felboncoljanak egy halott xenot. Cray érdeklődik, hogy a sav hogyhogy nem tesz kárt semmiben, mire a válasz: a Grant Corp.-tól lopott gél segítségével, amivel így már lehet az idegenek felépítését elemezni és osztályozni. Kleist örömmel súgja meg, hogy ő aztán több dolgot kiderített a xenokról, mint bárki más, de a legfontosabb felfedezése a DNS reflex, ami miatt a Cégtől biankó csekket nyert (a doktornak nem tetszik, hogy Cray sokat tud Kleist munkásságáról). A DNS reflex nem más, mint az idegenek képessége, hogy a gazdatesttől átvesznek tulajdonságokat a születéskor.

Kleist egy másik terembe invitálja Crayt, ahol a szoba két oldalán kádak sorakoznak. A vastag üvegtartályokban emberek testei vannak, arcukon arctámadóval. A meztelen testek folyadékban lebegnek, a tarkó, szív és ágyék tájékán csövek vezetnek a kád aljára, onnan pedig a falakba. Clay meglepődik, erről nem tudott, amit Kleist örömmel vesz tudomásul. A doktor elmondása szerint ezek itt csupán bábuk, növesztett emberi szövetek, amikkel megtévesztették az arctámadókat.

A doki egy másik helyre vezeti vendégét, elhaladnak egy SZIGORÍTOTT és egy IDEGENZÓNA felirat mellett, miközben Kleist beszámol, hogy min is ügyködik. Célja szelídített alieneket előállítani. Úgy próbálja pacifikálni az idegeneket, hogy békés állatok DNS-ét ülteti beléjük. Jó eredményeket ért el lámákkal, birkákkal és pár szarvasmarhafajtával, de így is adódtak gondok. Egy királynővel egyenértékű lényt akar létrehozni, de sajnos a pempő önmagában nem elég ehhez. Ernst kinyitja a fészekbe vezető zsilipet, Cray habozva, de követi. A doki felmutat egy kis tárgyat, a katonák hangágyújának kicsinyített változatát, ami egy WC papír gurigára hasonlít, funkciója kb. mint egy kutyasípnap. Ezzel kordában tarthatja az alieneket, amelyek előjönnek a sötétből. Cray kihátrál a zsiliphez és tátott szájjal figyeli, ahogy Kleist elkezdi simogatni a xenokat, mintha egyszerű háziállatok lennének.

Később a laborban. Grace odamegy Kleisthez, aki el se hiszi, hogy röpke 10 óra múlva bevégzi a tervét és az emberiség előrébb jut. Az android közli, hogy miért is jött: a célszemély elindult. A doktor örül ennek, hívat Larsonért, hogy majd találkozzanak és fogadják a célpontot. Andy Carrier ugyanis elindult sírrabló körútjára, a Charont több ezer km alagút járja át, amit anno az elítéltek vájtak ki, nagy részük ebbe is halt bele. Andy megtudta egy pókerpartin, hogy a tetemek még mindig itt vannak, vagyis ha mázlija van, talál valami értékeset. Hónapok óta űzi ezt a "hobbit", ahol felfedezi a labirintust és némi plusz pénzkeresetet is talál magának. A 7. szintet járja be, mikor fertőtlenítőszagot érez, ami szokatlan. Három tetemet talál, amiket természetesen átnéz (gyűrűk, ezüst- és aranytömések) és gazdag fogásban részesül. Továbbhaladva egy újszerű fémajtót talál, majd azon túl már fémpadlót, amin nincs por, a fertőtlenítőszag erősödik és már fény is van. Egy laborba jut, ahol megdöbbentő látvány fogadja: a polcokon emberek fejei vannak, amik élőknek tűnnek, mind egy-egy gépre kötve. Összesen 18 polcra való fej van itt, Andy odalép az egyikhez és megvizsgálja. Oxigénmaszkszerűség van az arcán, cirka 20 drót kapcsolódik a fejhez, miközben a nyaknál valami gumiszerű dolog van, ami folyadékot keringet az agyba. Kicsit megemeli a fejet, majd döbbenten látja azt, hogy a szeme felnyílik és rájön kit is lát: Charlie-t, az egyik póker haverját, aki elvben fél évvel ezelőtt ment vissza a Földre.

Félelmében hátraugrik, egyenesen Larson karjaiba. A biztonsági erősen szorítja, miközben az összes fej szeme felnyílik és nézi az esetet, aminek már annyiszor szemtanúi voltak. Kleist örül az új "jelentkezőnek", aki kihordhatja a királynőt. Andy nem érti mi történik itt, ráadásul hiába szabadulna, Larson tarkón vágja, amitől a sírrabló elájul és mire magához tér, ő maga is egy fej lesz a polcon, miközben érzi, hogy a teste még él, ver a szíve és valami növekszik testében, ami ki tudja hol van.

A kilátóteremben Cray a csillagokat vizsgálja, mikor feltűnik Palmer, aki számított rá, hogy a férfi itt lesz. A helyet ritkán látogatják az emberek, tökéletes terep egy titkos beszélgetésre. Csak magándolgokról beszélnek, például a családról, ki miért is van itt. Palmer előkerít gyerekiről egy fotót, illetve mivel úgy dönt, hogy valamiért bízhat a férfiban egy cetlit is elővesz, amin az olvasható, hogy várja Crayt egy óra múlva a hajójában, de ne szóljon erről semmit. A kém érti ezt, hiszen lehallgathatják őket.

Green őrmester felbőszülten viharzik át az állomáson. Senki se mer az útjába állni, így jut el Kleist irodájáig. Szinte berúgja az ajtót, ahol Grace fogadja. Mintha csak egy átlagos nap lenne, a szintetikus titkárnő úgy próbálja kedvesen elküldeni a katonát, hiszen a professzor most éppen nem ér rá. Green nem áll le, menne tovább, de a szintetikus egy kis mozdulattal a falhoz csapja. A felpaprikázott őrmester ügyet se vet rá, csakhogy Grace kérdése kizökkenti. Képes lenne megütni egy nőt? A kis habozás éppen elég ahhoz, hogy a szintetikus felemelje és a földhöz vágja. A katonából kifut a levegő is, de talpra áll és bikaként rohanja le a titkárnőt, aki szinte unottan, oldalról rúgja fejen. A katona közeli ismeretségbe kerül egy székkel, miután átrepült az asztalon is. Green fegyverként használva a széket, fejen találja ellenfelét, amin karcolás sem esik. Grace hárít pár ütést, majd arcba rúgja az őrmestert, aki kiterül a szőnyegen. Mielőtt újra felkelhetne, két újabb rúgást kap (egyet a bordájába, egyet a fejére). Green arrébb gurul, de a titkárnő máris rajta van és két újabb rúgást mér áldozatára.

Az ájulás szélén lévő katona hallja Kleist szavát, aki leállítja titkárnőjét. Grace megfogja a katona grabancát és a doktorral szembe állítja. Green vért köp ki a tudós lába elé és megfogadja, hogy ízekre fogja szedni, amiért megölette az egyik katonáját. Kleist elnéző hangon kioktatja, hogy Choi elkerülhette volna ezt a véget, ha nem ölt volna meg egy értékes mintapéldányt. Green nem hisz a fülének, egy ilyen ok miatt vesztette el egyik beosztottját, ami jól jelzi, hogy a doktor őrült. Kleist fagyosan közli, hogy elege van a katonákból, most azonnal az összes bokorugrót eltávolítja innen, takarodjanak vissza a Földre. Green nem erre számított, hiszen ez olyan, mintha szabadságot kapnának az emberei. Kleist visszatér szobájába, Grace kivágja az őrmestert, majd kedvesen utánaszól, hogy máskor kérjen időpontot (a szintetikus ezalatt a fém szék elgörbült részét játszi könnyedséggel visszahajlítja). A katonáknak 2 órájuk van összepakolni és felszállni az induló hajóra.

A Caliban fedélzetén. Cray találkozik a kapitánnyal, aki megmutatja mire jött rá. A bárpultos egy kisméretű videodiszket vesz elő, amit betesz a lejátszóba, így a monitoron Cray is láthatja, amit Palmer már megnézett. A labor látszódik, ahol az emberi bábuk vannak. A felvételt bizonyára egy rejtett kamerával készíthette az egyik tudós. Az egyik bábura közelítve Cray végignézi, ahogy egy mellkasrobbantó születik meg. Palmer tekintetét nem kerüli el az, hogy a férfi nem döbbent le a laboron, a testeken. John elmagyarázza, hogy bár a felvétel felkavaró, de semmi baj nincs vele, elvégre klón volt a test, ami nem törvénybe ütköző.

A kapitány felhorkan, szóval ezt adja be a professzor mindenkinek (amit az emberek vagy elhisznek, vagy nem merik firtatni). Visszapörgeti a felvételt és kimerevíti egy ponton. A klónon egy holló alakú tetoválás van. Cray nem érti, hiszen egy feláldozható klónra minek. Palmer mondja el, hogy 12 évvel ezelőtt ő, a férje és Jerry csináltattak ilyen tetkót, vagyis a felvételen lévő test nem egy klón, hanem valódi ember. Csakhogy elvben Jerry egy zsilip balesetben halt meg, ami során a testét a falról kellett volna levakarni, de a videóban meg egyben van. Magyarán itt a bizonyíték arra, hogy Kleist őrült és embereket áldoz fel. Joyce reméli, hogy John, mint a Cég egyik embere majd a Földön beszél a többiekkel és bizonyára csak akad ott egy normális fejes, aki végleg kivonja Kleistet a forgalomból.



Úgy fair, hogy Cray is felfedi titkait, ha a nő ennyire bízott benne, akkor is ő is színt vall. Csakhogy mielőtt ezt megtehetné, három őr lép a hajóra automatára állított Krammerrel, majd Larson lép be. Joyce azt hiszi, hogy a férfi elárulta. Ekkor az egyik őr tussal halántékonvágja a nőt, aki kábulatában még látja, hogy Cray pillanatok alatt reagál, kitöri az őr nyakát, majd a testet élő pajzsként használja fel, hogy felfogja a rá zúduló sorozatokat. John az egyik őr felé taszítja a testet, kiiktatva ideiglenesen őt, míg a másikat gyorsan fejenvágja. Már majdnem felveszi a halott őr fegyverét, mikor Larson .45-ösével néz farkasszemet. A két biztonsági összekapja magát és lefogják a kémet, illetve egyikük az eszméletlenségbe rúgja a kapitányt, akinek utolsó gondolata az, hogy mégis jól döntött, hogy megbízik Johnban.

Hank évek óta nem félt ennyire. Megtudta, hogy Joyce birtokába került a videó és csak remélni tudja, hogy nem adja ezt senkinek tovább. Mivel a nő nem jött el a megbeszélt időben ebédelni és azóta még több óra telt el, Hank kezdett a legrosszabbtól tartani. A Charon titkos ellenálló központjába megy, vagyis az étkezőbe. Mivel itt rendszeresen takarítanak, így felfedték a poloskák és kamerák vakfoltjait, vagyis valamivel egyszerűbb itt kommunikálni. Jonathan egy italt szolgál fel neki a "jót fog tenni" mondattal egyetemben, ami azt jelenti, hogy van valami információja. Az ital mellett egy cetli kerül Hank kezébe, ami tájékoztatja arról, hogy John és Joyce a professzor fogságában vannak, továbbá lesz egy megbeszélés a papíron megadott helyen. Hank felhajtja a piát és távozik, reménykedik benne, hogy a mai nap az ellenállás akcióba lendül és kiiktatja Kleistet, mert ha nem, akkor Palmer vagy az idegenzónában, vagy egy kádban találja magát. A férfi elindul a tengerészgyalogosokhoz, hogy ellenállótársával, Choi közlegénnyel beszéljen. Hank nem is tudja, hogy a katona halott és a tengerészgyalogosok úton vannak a pokolba.

Green őrmester szomorúan néz végig a hajón az üresen maradt helyekre. 40 katonából csak 19 tér vissza a Földre. Az biztos, hogy amint az emberiség szülővilágára ér, eljárást indít Kleist ellen. A bőrnyakúak boldogok, hogy végre elhúzhatnak innen, de az őrmester nyugtalan, ráadásul meglepi, hogy Grace is a hajón van (bár szívesen venne rajta elégtételt). A terv szerint majd a Saundakaur nevű cirkáló veszi fel ezt a teherhajót, onnan pedig kryoba feküdbe töltik az utat a Földre. Csakhogy a teherhajó motorja hirtelen kikapcsol és szűk kanyarba dől be. Az őrmester átkozza magát, hiszen tudhatta volna, hogy az őrült tudós nem fogja őket elengedni, biztos balesetnek állítja be a katonák halálát.

Utasítja Lynch-et, hogy törje fel a pilótafülke ajtaját. A egység zártechnikusa feltöri a vezérlőpanelt és az ajtó feltárul. Az őrmester pisztollyal a kezében ront be, de Grace sehol sincs, vagyis soha nem volt itt, csupán a hangszóró miatt hitték ezt. A jó hír, hogy a hajó automatapilótára van váltva és a jelek szerint a régi dokk felé halad, a rossz hír az, hogy az a dokk az idegenzónában van. Green azonnal kiadja a parancsot, hogy mindenki vegye fel a pajzsruháját és vegye maga mellé a fegyverét. A baj ott kezdődik, hogy az összes lőszert kicserélték vaktöltényre, vagyis nincs mivel harcolniuk. Az altiszt csendre inti embereit, még van némi idő, míg a zsilip feltárul, utat nyitva az idegenzónába. A feladat valahogy kijutni innen és megölni a doktort, aki immár nyílt háborút kezdeményezett.

Green parancsa szerint a bőrnyakúak az összes tárat kiürítik, a fegyvert vállra helyezik, a töltényöveket magukon tartják, amit megpakolnak az üres tárakkal. Amint a zsilip felnyílik, mindenki zárt alakzatban követni fogja az őrmestert. Aki lemarad, az magára marad, továbbá nincs rádióforgalom, kézjelekkel fognak kommunikálni (mert tart attól, hogy Kleist lehallgatja őket).

Kleist végignézi, ahogy a 20 katona kikerül a dokk kamerájának hatótávjából, innentől kezdve csak a sisakokban lévő nyomkövetőkre támaszkodhatnak, mert az idegenzóna nincs bekamerázva. Megbízza Larsent, hogy duplázza meg őrséget a zsilipeknél, hogyha valahogy a katonák elérnének oda, akkor tudják őket fogadni, bár a biztonságiak feje kezeskedik arról, hogy még a hírhedt bőrnyakúak se tudnak fegyver nélkül átmenni egy alien fészken.

Cray magához tér. Szörnyű álma volt (újraélte azt, ahogy a Földön a feleségét az alienek elviszik), csakhogy az igazi rémálom most veszi kezdetét és ez a valóság. Meztelenül van egy székhez béklyózva, A végtagjainál, illetve a szíve tájékán csövek vannak a testébe dugva, amik egy gépre vannak kötve. Ágyéka körül egy katéter van, hogy elvezesse a salakanyagot, agyába három tű van szúrva, amikből egy sor drót ágazik ki. A kém próbálja felidézni feleségéről a jó emlékeket, de csak a végzetes éjszakai emlékei jönnek elő. Kleist észreveszi, hogy "vendége" felébredt, ezért rátért a tárgyra: mondjon el mindent, cserébe fájdalommentes halálban lesz része. John nem érti mi van, ezért a doktor felvilágosítja: végig tudta, hogy Grant Corp. kém (a Z.C.T. embereinek 9-es szinttől egy biztonsági kód van a jobb vese felett, a 12-es szintű Craynek meg nincs, ez azonnal kiderült, mikor a sterilizáló kamrában volt), bár már évek óta tudták, hogy kém, csupán hagyták, hogy átjátssza a gél és hálóvető dokumentumait. Végig arra voltak kíváncsiak, hogy John vajon lebuktat-e további esetleges ügynököket.

Kleist őszintén örül, hiszen most megmutathatja azt, hogy bár őrült, de nem hülye, végig egy lépéssel a Grant Corp. előtt volt. Gyorsan átlátta, hogy Cray kényszerítette Squazat a szöveg felmondására, illetve azt is tudta, hogy a kém paranoiássá akarta tenni a doktort, aki az ügynököktől való félelmében átadja a Kiméra-terv terveit neki. Csakhogy a Z.C.T. előre megtervezett mindent, ideküldte Crayt a távoli Charonra, ahol magára lesz utalva. Mivel a kém nem mond semmit (még mindig nem tudta feldolgozni, hogy végig megvezették és hogy Kleist azt hiszi, hogy Palmer szintén kém), ezért Larson egy dobozt hoz elő, egy dobozt, amelyben egy arctámadó van.

Eközben a tengerészgyalogosok a szellőzőrendszerben haladnak tovább. A kürtőben a legnagyobb az esélyük a túlélésre, hiszen a folyosókon az idegenek mindannyiukkal végeznének, jobb egy szűk helyen pár embert veszteni, mint egy széles folyosón az összeset. O'Keefe és Robinsen előre mennek felderíteni (Green őrmester célja, hogy a szellőzők révén lejussanak a rabok által vájt járatokba, onnan meg a civil területre), míg Lynch szétkapja az egyik sisakmikrofont és talál egy nyomkövető poloskát. Az altiszt elrendeli, hogy lejjebb haladva bizonyos katonák vegyék le a páncéljukat, sisakjukat és mikrofonjukat, így Kleist majd azt fogja hinni, hogy mindenki meghalt. Majd csak az utolsó szinten lesz gond, mert ott egy barikádot kellene elmozdítani, ami biztos felkelti az alienek figyelmét.

A járatokba vezető lefelé vezető nyílást egy kör alakúra faragott szikla zárja el, ezt kellene átrobbantani. Jó jel, hogy a fészek szaga helyett a por ingerli az emberek orrát, talán mázlijuk lesz. Az őrmester ötleteket vár, hogy ezt a dugót hogyan távolítsák el (lévén Lynch felesége nincs itt, hogy a főztjével átmarja az akadályt).

Hank nem jár sikerrel, egy takarítóval találkozik, aki megmondja: a katonákat visszahajózták a Földre. A titkos megbeszélésen (6 szinttel a civil rész alatt) összegyűl a 6 ellenálló és Hank beszámol a rossz hírről. Ray (aki készítette a titkos felvételt, ami Palmerhez került) kiigazítja, miszerint a katonák nem a Földön vannak, hanem Kleist az idegenzónába dobta őket. Az ellenállók elcsüggednek, a katonák voltak az egyetlen esélyük a tudós ellen, Hank érzi, hogy ennyi volt, hiszen 40 tengerészgyalogos pusztult el, akkor 6 egyszerű civilnek mi esélye lenne, de akkor is megpróbálja legalább Palmert kimenteni. Ray tudja hol van, Kent, a karbantartó előveszi a térképeket és megnézi, hogy vezet-e arra szellőzőalagút. A többiek kíváncsiak, hogy mit akar Hank. A férfi válaszol: ideje most lépni, a kapitány még hasznos szövetséges lehet, de még most kell kiszabadítani, mielőtt túl késő lenne. A többiek egyetértenek vele, mintha a katonák elvesztése megadta volna a kezdőlöketet.

Kleist egy megerősített ablak mögül nézi a sötét ketrecet, ahol munkája gyümölcse pihen. Egy halott emberi testet dobtak be ide, de a lény (ami immár felnőttkorba lépett és testmérete vetekszik egy királynőével) nem mutatkozik. Larson lép be a terembe és közli, hogy mindent kiszedett, amit tudott Crayből (eszerint valóban egyedül dolgozott, Palmer csak bosszúból volt vele), illetve nem tudni, hogy ki csinálta a rejtett felvételt, de idővel őt is elkapják. A professzor utasítja a biztonságiak fejét, hogy az immár hasztalan kapitányt vessék az alienek elé. Larson lelép, míg Kleist továbbra is a sötétségbe bámul, hogy megláthassa "fiát".

Palmer a kis hideg cellájában azt a napot gondolja vissza, amikor gyerekeivel síelni volt. Megfogadja, hogyha innen élve kikerül, megismétlik az egészet. A zárka ajtaja felnyílik, a fény elvakítja a kapitányt, akit egy férfi taszigál ki durván. Csupán két őr van jelen, egy fegyverrel, illetve az, aki kitaszigálja, durván megkötözi és tapogatni kezdi (a másik őr hiába is szól rá). Palmer látja, hogy az idegenzóna felé hurcolják és mivel szavakkal nem tudja más belátásra téríteni a két őrt, ezért erőszakhoz fordul. kitör fogva tartója fogásából és durván a falhoz löki, majd hasba rúgja a másik biztonságit. Figyelmét gyorsan visszafordítja a "tapizós" őrre, akit tökön rúg, ezzel ártalmatlanítva. Joyce rohanni kezd és befordul egy másik folyosóra, miközben hallja, hogy a fegyveres őr már üldözőbe vette.

Egy ismerős hang szól neki, hogy vetődjön. Palmer felismeri Hanket és eleget tesz utasításának. A folyosón egy fegyver ugat fel, a két őr pedig holtan esik össze. Palmer örül régi barátjának és az ölelkezést követően elveszi a két őr fegyverét, majd követi Kent és Hanket a szellőzőkürtőbe. A forradalom kirobbant és az első győzelem a lázadóké.

Kleist ezalatt nézte "fia" táplálkozását. Az óriási hím idegen két falattal eltünteti a bedobott emberi torzót. A tudós örömében tapsol, hiszen sikerült egy óriást alkotnia, ami teljesen szelíd, legalábbis annak kellene lennie. A doktor az összes anyai ösztönt és szaporodási vágyat eltávolította, így az alien vadsága idővel megszűnik. Az első teszt kezdetét veszi, lezárja a xeno ketrecét (zavart váltva ki a lényből), majd sínen begörbül egy szék, aminek fogságában ott van Cray. A hím xeno sietve, de nem támadólag tart a rettegő férfihez. Kleist örömében tapsolni kezd.

Green fejben már kitalálta, hogy mi lesz, amint átjutnak a semleges területre. Minél előbb éles lőszert kell majd szerezniük és kimerítő gerillaháborúban felmorzsolni a professzor őreit, mert 5-szörös túlerőben vannak. Lynch jön az altiszthez és közöl egy ötletet a dugó kinyitására. Robinsen az ötlet atyja, szerinte a töltényövekben lévő vaktöltények elegendő puskaporral fognak rendelkezni egy bombához, ami kirobbantja a sziklát, utat engedve a katonáknak. A kényes rész a rés újbóli elzárása lesz. Két bombát majd a mennyezetbe helyeznek és azt robbantják majd az újonnan keletkezett lyukra, hogy a xenok ne kövessék a katonákat. Elvben 15 perc alatt meglesznek a bombák elkészítésével és elhelyezésével (kulacsokat használnak erre fel, Green biztos ami biztos még plusz egy bombát készíttet), további 3 perc pedig a mennyezet lerobbantásához.

Cray alig emlékszik a vallatásra. A vele szemben lévő bestia látványa és közelésge egyszerűen megdermeszti az izmait, a bűz pedig majdnem kiüti. A hím idegen kitátja száját, utat engedve második állkapcsának, ami betölti a férfi egész látóterét. Nyál csöppen a kém bal karjára és combjára, ami égetni kezdi a bőrt. A férfi ignorálja a fájdalmat, próbálja felidézni felesége képét de a rémisztő valóságból nincs menekvés. A xeno meghátrál, köröz párszor (farkával majdnem feldöntve a széket), majd megint kitátja száját. Cray agya elkezd kérdések után matatni: például miért él még? Talán mert szoborként mozdulatlan, még másfele se mer nézni?

Kleist boldogan számol be arról, hogy a xeno mondhatni Cray fia is, hiszen mikor Grace kezet fogott a kémmel, akkor sikerült Johnból DNS szövetet venni, amit beépítettek az alienbe. Továbbá az alien DNS mellé került férfi hormonkoncentrátum, illetve egy bonyolult összetételű biokémiai lötty, amiért a Grant Corp. ölni tudna. A xeno egyik kezével végigkarmolja "apja" mellkasát, a mellbimbótól a köldökig vörös csík éktelenkedik a kémen, aki próbálja leküzdeni az égető fájdalmat. A professzor kacagva jelenti be, hogy a kísérlet sikerrel zárult, az idegen valóban szelíd. Hideg hangon folytatva hozzáteszi, hogy jómaga azonban nem szándékozik életben hagyni a kémet. Cray széke viharos gyorsasággal megy vissza a sínen, a férfi imádkozni kezd minden istenhez, hogy soha többet ne kerüljön megint a xeno elé.

Green robbant. A 10 másodperces késleltető éppen elégnek bizonyul, hogy relatív biztonságos távba fusson. Vastag porréteg vakítja el a katonákat, de sikerült a dugót kirobbantani. Két kötéllel leereszkednek, Lynch az órájából készít egy 1 perces időzítőt. A két töltet elégnek bizonyul, ráadásul a katonák a fegyvereikből, hegymászóvasakból és egyebekből készítenek egy hálót, ami amolyan dugóként fog funkcionálni, ezen fog majd a lerobbantott törmelék fennakadni és nem fog csak úgy lezuhan a mélybe. Lynch és Green helyezik el a dugót, miközben versenyt futnak az idővel. A por mellett jellegzetes szagot éreznek meg: idegenek. A két katona dolga végeztével rohanni kezd a többiek után (a katonák azt az utasítást kapták, hogy amint leértek, induljanak az emberlakta szektor felé, nehogy az legyen, hogy az őrmesterék vagy a robbanószer kudarcot valljon és az idegenek mindenkit egy helyen érjenek utol). A robbanás a falhoz vágja Greent, aki mielőtt elvesztené eszméletét, reméli hogy elzárták a lyukat és megöltek pár bogarat.

Palmer a 6 ellenálló társaságában van a labirintusban. Fázik, hiszen nincs rajta kabát, de ugyanakkor örül Hanknek, aki éppen azt beszéli a többiekkel, hogy hogyan iktassák ki az őrült doktort. A barlang megrázkódik, valami nagy robbanás történt, Hank szerint Kleist biztos elrontott egy kísérletet, de abból kell kiindulni, hogy bármi is történt Kleist él és virul (Palmer reméli, hogy a tudós él, mert egy robbanás túl kegyes halál lenne neki). Palmer javasolja, hogy több tűzerőre és ellenállóra lenne szükség, például ott a másodpilótája, aki jól tud lőni, Cray meg eleve puszta kézzel ölt meg fegyveres őröket. Miután a többiek megmondják neki, hogy őket hol találja (a pilóta egy szőke csajjal van, Cray meg egy bizonyos teremben), az ellenállók szétszélednek, mindenki az általa megbízhatónak talált civileket fogja összeszedni. Palmer elindul Johnt kimenteni, hiszen a kémnek nem lehet sok ideje hátra. A nő immár sokadjára ellenőrzi a fegyverét, hogy valóban töltve van és fejben reménykedik benne, hogy legalább egy lövésre lesz ereje, egy lövés, ami Kleistet öli meg.

Green őrmester magához tér. Emberei lámpafényétől kissé megvakulva nézi, ahogy Robinsen bekötözi a karját. Az altiszt feje rendkívül sajog, nem is csoda, egy tojás nagyságú púp van a füle fölött. Robinsen egy adag Black Ace-t, a felettese relatív jól van, nem tört el egy csontja se, "csak" pár bordája repedt meg és a fején van púp. A katona feláll, kezdi jobban érezni magát, bár legszívesebben bealudna. Rákérdez, hogy mi lett a társával, de a többiek hallgatásából megtudja, hogy Lynch halott. A robbanás belelökte egy aknába és három szintet zuhant. A nyakcsigolyái mint az összes csontja eltörtek. Az őrmester megfogadja, hogy a doktor ezért számolni fog, ahogy a többiek haláláért. Megteszi Robinsent helyettesének, Young pedig a rangsorban a harmadik lesz.

Joyce a szellőzőben vár Kleist külön laborja közelében. Várja, hogy valami infót halljon Cray hollétéről. Szerencséjére a férfit (akit felöltöztettek) éppen előtte viszik el. Larosn és egy őr betuszkolja a kémet egy kis szobába, majd Larson távozik, miközben a biztonsági marad. Palmer simán kilőtte volna Larsont, ha egyedül lett volna, ha meg maga Kleist lett volna előtte, akkor habozás nélkül lekaszálta volna. A kapitány újra ellenőrzi fegyverét, hogy nincs-e automatára állítva, majd az őr testére céloz. A terv szerint kihozza Craít, átadja neki a másik karabélyt és a szellőzőn keresztül távoznak, mivel a folyosó elég kihalt (az elmúlt fél órában pár tudós ment csak itt el), ezért nem valószínű, hogy az erősítés gyorsan ideérne a lövést követően.

A fegyver visszarúgása miatt Palmer bevágja a fejét a sziklafalba, a lövés zajától cseng a füle, de elérte a célját. A kapitány kijön a szellőzőből, három lövéssel kilövi a zárat és örömére látja, hogy Cray relatív jól van. A férfi 5 helyről vérzik, alaposan megdolgozták, de eszméleténél van és tud mozogni is. A férfi elveszi az őr fegyverét és tárait az övvel együtt, majd közösen távoznak a szellőzőbe.

Kleist a különlaborjában magában dühöng. Gyűlöli a hozzánemértést és azt, hoghya téved, mégpedig a testőrsége kudarcot vallott, ahogy tévedett saját teremtményét illetően. Mégis, tőle telhetően higgadt hangon kérdezi meg a belépő Grace-től, hogy megtalálták-e Crayt. A válasz semleges, sőt, a kiszabadítást követően 6 további incidens történt, a feltehetően 10-20 fős lázadó csapat eleddig négy őrt ölt meg és kettőt megsebesített. Kleist üvöltve követeli, hogy Crayt és Palmert élve hozzák elé, hogy megbüntesse őket. Ezt követően az ablaka felé néz, ami mögött élete kudarca van. A hím idegen által lemészárolt 10 beeresztett alien teteme. Grace a tudóssal nézi végig, ahogy az utolsó két xenot az idegenkirály játszi könnyedséggel tépi darabokra a mészárszékké vált teremben. Kleist már tudja, hogy anno tévedett: a király csak azért nem ölte meg Crayt anno, mert a férfi le volt béklyózva, abszolút zéró veszélyt jelentett az alienre.

Ámde Ernst mégis örömöt lel: lehet, hogy nem egy szelíd alient állított elő, vagyis eredeti ötlete a kukába ment, de legalább van egy tökéletes magányos farkasa, ami mindenben ellenséget lát. Mint ilyen, tökéletes prototípus lehet a Cég biofegyver-arzenáljába. Grace rádiójelet érzékel a felső EF-sávon, mégpedig kettőt. Az egyik az alien fészek közepéről, a másik az ablak túloldaláról lett befogva. Kleist elmosolyodik, a teremtménye harcra hívta az úrnőt. Úgy tűnik, hogy egy sokkal ígéretesebb kísérlet lesz kibontakozóban.

Joyce ezalatt kezében egy kis térképpel, a másikban egy elemlámpával vezeti Crayt Deegan szobájáig az alagútrendszerben. Veleszületett tájékozódóképessége most nagy előnyt jelent, habár így is bő egy órán át kell gyalogolniuk, vagy kúszniuk. Egy alkalommal két biztonsági majdnem meglepi őket (ha az egyik őr nem koppantja a földre a fegyverét, észre se veszik őket), a konfrontációt kerülve, más úton mennek. Cray már nem az a magabiztos alak, aki volt, szinte az árnyékától is fél és tekintete is a távolba téved, mintha egy szörnyű emléket látna. Palmer elég katonát látott a háborúban, hogy felismerje a sokkot.

Deegan szobájából nyögések szűrődnek ki, Palmer attól tartva, hogy barátját máris kezelésbe vették az őrök, a szellőzőrácsot kirúgva lendül támadásba, miközben Cray fedezi. A meglepetés sikeres, Deegan, illetve a vele ágyban lévő szőke nő szintén ledöbben. A feszültség oldódik, mikor mindenki ráeszmél a helyzet komikumán. Joyce fél percet ad társának, hogy felöltözzön, majd dagadt testét átpasszírozza a szellőzőn (bakot tartva neki, hogy felmásszon). A szőke nőnek ugyan felajánlja, hogy csatlakozzon, ám a hölgy annyira rémült, hogy inkább menekülőre fogná. A kapitány állítja meg, hiszen feltűnő lenne, ha a folyosón egy meztelen ember rohangálna, szóval megérteti vele, hogy előbb öltözzön fel, aztán várja meg, míg ők távoznak. A csapat alig tesz meg valami utat az alagútrendszerben, mikor Larson emberei berúgják a másodpilóta ajtaját.

Green őrmester bajtársa testét nem viheti magával, hiszen még előttük áll a leszámolás a biztonsági erőkkel. Ezért elhelyezi Lynch földi maradványát egy helyiségben, ahol 50 priccs kap helyet (két összeaszalódott rabtetemmel egyetemben). Nyugodt pózba helyezi egykori helyettesét, akinek kezébe teszi annak fegyverét, illetve a feleségéről készült fotót. A katonák sorban elhaladnak halott bajtársuk előtt, van ki megveregeti vállát, van ki tiszteleg. Green halad el utoljára, megígéri barátjának, hogy a harcot követően visszajön majd, ha meg nem, akkor mindketten együtt lesznek rég halott feleségeikkel.

Kleist irodájában halotti csend van. Larson, Grace és a tudós a kivetítőn látható képet nézik Deegan szobájáról. Ernst nem is azért haragos, mert kirobbant egy lázadás (mindig is számított erre), hanem mert Larson ennyire kétbalkezes a biztonságiakkal együtt. Sok mindent eltűrt Larson felől, de ezeket elnézte, hiszen hozzáértő és felkészült embernek hitte. Ráadásul éppen egy grandiózus áttörést ért el, sikerült megteremtenie a világ legjobb gyilkológépét, erre figyelmét ilyen piti ügyekre kell elvonnia. Larson faarccal tűri, hogy főnöke sértegeti, de már van megoldása. A képernyőkre hív egy térképet, melyen látszódnak a felfedezett járatok (Kleist számára ez új, még soha nem látta ezt, korholja is magát, hogy anno nem kezdett bele egy kiterjedt feltérképezésbe, de hát a fene gondolta, hogy ekkora földalatti világ van a Charonon).

Larson őrszemeket küldött a fontosabb elágazásokhoz (eleddig csak hangokat hallottak, vizuálisan még nem detektálták az ellenállókat), a labornál lévő őrséget megkettőzte, illetve figyeltetni kezdte a lehetséges ellenálló szimpatizánsokat. Eleddig 20 ember hiányzik az állomásról, vagyis ennyien csatlakoztak a felkelőkhöz. A terv szerint majd egy osztag fegyveressel fogja kifüstölni az ellenséget, hiszen szorítani fog a hurkon és az örökkévalóságig nem bujkálhatnak.

A biztonsági főnök számot ad arról is, hogy a tengerészgyalogosok mind halottak, a kivetítőn mutatva, hogy hol hullottak el. Kleist arckifejezésétől rettegni kezd, hiszen tujda: valamit nagyon elrontott. A tudós kérdőre vonja, hogy hogyan is lehet az, hogy a védtelen katonák mind elhullottak és nem a fészekben vannak keltetőként. Larson rájön arra, amit Ernst már tudott: a bőrnyakúak felfedezték a jeladókat, ezért eldobták sisakjaikat és pajzsaikat. Továbbá a robbanásokból (és a térképet nézve) arra lehet következtetni, hogy a katonák kijutottak az idegenzónából. A tudós fejben már eldöntötte, hogy amint leverik Green megvadult katonáit, lefogja váltani Larsont, pontosabban az alienek elé fogja vetni.

Palmerék cirka egy óra út után érnek el a bázis alatt 6 szinttel lévő találkahelyre (kétszer kellett őröket, illetve egyszer egy őrhelyet kikerülniük az út során). A kapitány a találkahelytől nem messze bakancsnyomokat talál a porban. Az idegenzóna felől érkezhettek, de nem a találkahelyre mentek, ergo felkelők nem lehetnek, Larson emberei sem, mert ők nem katonai bakancsot hordanak. Ergo maradnak a halottnak hitt tengerészgyalogosok, de az lehetetlen, hiszen senki se képes túlélni fegyvertelenül a xenok között. Abban maradnak, hogy előbb a többi felkelőhöz mennek, utána talán követhetik a bakancsos nyomokat.

A találkozóponton Joyce szembesül arról, hogy pár ember még nem ért ide, például Hank, ráadásul korábban lövések hallatszottak. A nő nem akarja elhinni, hogy barátja talán halott, ezért inkább várásra bírja a csapatot, hiszen lehet, hogy csak kerülő utat választottak. Továbbá beszámol a hírről: lehet, hogy a katonák élnek. Ez mindenkit felvillanyoz, hiszen ez jócskán az ő oldalukra dönti a mérleg nyelvét az elkövetkezendő harcban. Kent megengedi Palmeréknek, hogy egy órán át kövessék a nyomokat, ergo 2 óra múlva majd itt találkoznak (ha meg nem, akkor egy üzenetet fognak itt hagyni, hogy merre mentek).

Egy parancsoláshoz szokott hang csendül fel a sötét folyosók felől, miszerint felesleges elindulniuk. A felkelők tüzelésre készen lekuporodnak és várják a biztonságiakat, ám Green őrmester újra megszólal, nehogy a baráti tűz kaszálja le csapatát. A járatokból tengerészgyalogosok jönnek elő, portól piszkosan, de élve. Joyce nem tudja, hogy örüljön a váratlan szerencsének, vagy dühöngjön, amiért ilyen könnyen becserkészték őket. Végül inkább hálát ad Istennek.

Kleist izgatott. Eddig is sejtette, hogy az alienek kommunikálnak egymással, de eddig nem fordított rá figyelmet, most pedig titkárnője révén tudja, hogy hogyan hallgassa őket le. Már ez önmagában világszenzáció. Grace végig hallgatja, ahogy az idegenkirály és az úrnő hogyan hergelik egymást, mintha két ember üvöltene egymással. A tudós maximumra állítja a fényerőt a xeno termében, ahol teremtménye rendkívül izgatott. A lemészárolt fajtársainak tetemét rongycsomóként dobálva.

A két idegen közti kommunikáció véget ér. Az idegenkirály tudatosan az ablak felé megy, két farokcsapást mér rá, amik során a törhetetlennek hitt felület megreped. Kleist szinte tapsol, hiszen ekkora erőkifejtést még a hangágyúk se tudnának közvetlen közelről kifejteni. Titkárnőjének hiába is magyarázná, hogy mekkora áttöréseket ért el, az android érzelemmentes, nem tudna vele együtt örülni. Az idegenkirály fejjel ront az üvegnek, Grace még időben rántja el főnökét onnan. Bár a szintetikus saját testével óvja a tudóst, Kleistbe így is fájdalom nyilall, ahogy térde és könyöke a csempének csapódik. Az alien csak egy futó pillantásra méltatja őket, majd nekiesik a folyosóra vezető falnak, amit pillanatok alatt tör át. Talpai alatt a beton szétporlad, karmaival könnyedén hasítja szét a falat. Ernst tudja jól, hogy a Magányos Farkas az idegenzóna felé halad, hogy leszámoljon a fészek jelenlegi uralkodójával. Grace értesíti a biztonságiakat a veszélyről, de Kleist ráförmed, hogy azonnal törölje a parancsot, az ő teremtményén egy karcolás se eshet. A férfi az irodájába megy, hogy a képernyőkön nézze "fia" harcát és drukkoljon neki.

Hank már két órája van egy szűk szellőzőnyílásban. Az egyik labor felé tartott, hogy Steve-vel beszéljen, ám két őr tartott felé, ezért inkább meghúzta magát. Csakhogy a két alak éppen itt kezd el őrködni, így Hank csapdába került. Esélye se lenne kijönni a nyílásból, anélkül, hogy kiszúrnák, ráadásul a két őr két különböző helyen van, így ha az egyiket le is tudná lőni, a másikra nem lenne ideje. Végtagjait lassan mozgatja, nehogy kihűljön, teste fáj, de legalább él. Sikerül arccal a szellőzőrácsnak fordulnia és óvatosan kiszednie a csavarokat, így baj esetén a főfolyosóra jutva menekülhet. A labor felől hangos zaj halaltszik, három őr fut arra, majd a szinte kirobbanó falszakasz azonnal megöli őket. Hank jól látja (már amennyire a portól lehet) a megtestesült horrort. Egy gigászi alient, ami a 10 m belmagasságú folyosón is csak lapítva tud közlekedni. A lény döngő léptekkel indul tovább, kartonpapírként szakítva át a falakt. A két őr a barlangrendszerben szintén hall mindent, ezért távoznak. Ezt kihasználva Hank végre előbújhat és futva megindul a találkozópont felé, ezt a váratlan hírt meg kell hoznia. Csakhogy egy tengerészgyalogos nem messze a végcéltól rátámad.

Palmer rég nem örült ennyire, most már lát esélyt arra, hogy visszajuthat a Földre élve. Green és emberei piszok jók a "bogarak" elleni harcban, ráadásul fegyvertelenül jutottak ki a fészekből. Az őrmester rövidre fogja az ajnározást, közli a rossz hírt, miszerint csak három emberének van éles lőszere (ezek jelenleg őrködnek), de csak mert belebotlottak három biztonságiba, akik jelenleg örök mozdulatlanságban hevernek valahol. Szóval kellene némi lőszer, meg fegyver. A felkelők nevetésben törnek ki, de majd segítenek eme problémán. Kisebb-nagyobb beszélgetőtársaságok alakulnak ki, miközben elkezdik a támadást tervezni. Ekkor tűnik fel Hank, akit egy tengerészgyalogos kísér.

Joyce örül, hogy élve láthatja barátját. A férfi beszámol róla, hogy mi is történt, miszerint Grace "vörös riadót" rendelt el, amit Kleist azonnal visszavont. Green arcából kifut a szín, ő tudja mit jelent ez. De csak ezután hall arról, hogy a laborból egy kész gigász jött elő, ami papírként törte át a falakat és feltehetően az idegenzóna felé tartott. Az őrmester nem érti, hogy Kleist miért tartott egy királynőt külön elzárva, ám Hank elmondása erről szó sincs. Ez hím volt, tisztán hallotta a tudóst, mikor "hímidegennek" szólította a hangszórón keresztül. Cray ezt megerősíti, kigombolja ingét és megmutatja sebét és elmondja, hogy hogyan is nézett farkasszemet a Halállal. Az őrmester megosztja mindenkivel, hogy mi is a gond: Kleist ugyebár hagyja a xenot, nem mintha Larson emberei megtudnák ölni. A hím elfog jutni az idegenzónához, elpusztítva mindent, ami az útjába áll, vagyis tárva nyitva fog állni az út a normális xenoknak. Az őrmester nem is a benga dögtől, hanem annak kb. 300 kistestvérétől tart. Hank átadja fegyverét és lőszerért Robinsennek, Palmer ugyanezt teszi és egy másik katonának adja, elvégre a bőrnyakúak csak több hasznát veszik ennek.

Kleist örömében fütyül, hiszen megoldotta a galaxisban az idegen problémát. A "fia" után majd még több egyedet fog létrehozni, amik szintén lenézik az embereket, de megölik a xenokat. Részletkérdés, hogy a Magányos Farkas miközben áttört a civil részlegen, több embert pusztított el (Grace hiába is figyelmezteti az embereket hangszórón keresztül). A tudós elfordul a monitoroktól és befejezi pajzsruhája felvételét (a közelében lévő titkárnője szintén hord egyet). Grace átváltja a képet az ember-idegenzóna körül lévő eseményekre. Több száz xeno gyűlt össze a túloldalon, de nem úgy tűnik, hogy megvédenék a fészket, sokkal inkább felkészültek, hogy minél előbb kitörjenek. A hímidegen fejjel ront neki az extra vastag zsilipajtónak, ami kiszakad helyéről. A király ezzel nem áll le, elkezd széles lyukat ütni a szikla és betonfalon, míg végül már egy négysávos autópálya is elférne ott.

Az idegenek megvárják, míg a gigász behatol a fészekbe. Azok, amik elé kerülnek, széttaposott masszaként végzik. Amint a bestia kikerül a képből, a fekete áradat rászabadul az emberi zónára. 10 biztonsági tűnik fel, akik tüzet nyitnak, de mindhiába, a xenok pillanatok alatt lerohanják őket, az emberekből csak széttépett húsmassza marad. Kleist tajtékzik, tudni akarja melyik barom rendelt el riadót. Grace csak a vállát vonja, majd megszólal, hiszen kötelességének érzi közölni azt, hogy aggódik Kleist elmeállapota miatt.

A tudós kissé meghökken, de nem érdekli, hiszen a titkárnője csak a beleprogramozott utasítást követi. Ugyan hogyan is érthetné egy android azt, amit ő? A galaxisban van ember és van idegen, de csak az egyik uralkodhat. A mai napon a Charon lesz a főpróbája annak, hogy az emberi intellektus képes még az alieneket is térdre kényszeríteni. Hamarosan a Magányos Farkas belülről tépi szét a királynő birodalmát. Az, hogy pár értelmetlen civil élet is elhullik ugyan mit számít. Kleist titkárnőjével együtt egy rejtekajtón indul útnak (felülről közelítve meg a királynő kamráját), hogy élőben nézze végig a nagy küzdelmet.

Eközben a 19 tengerészgyalogos és 20 civil kész a harcra. Összesen két pisztolyuk és 24 karabélyuk van, ami elég kevés cirka 100 biztonsági és több száz alien ellen. Palmer már csak abban reménykedik, hogy valahol tud majd üzenetet hagyni a gyerekeinek. A terv szerint Larson fegyverraktárát fogják megtámadni, hogy növeljék a csapat tűzerejét, de nem lesz könnyű eljutni oda. 5 csoportra oszlanak, de mindannyian ugyanoda tartanak. Kent a porba rajzol fel egy térképet, így mindenki tudja hol csapjon majd le. Joyce alá két tengerészgyalogos (Rule és Warner, három civil és Kent kerül. A nő izgatott, hogy terv szerint cselekszenek, alig tudja magát visszafogni, hogy ne egyenest rohanjon. A megbeszélt liftaknához útban (ami be lett falazva, ezért használaton kívül van, létrák segítségével feljuthatnak a raktárba) megállnak, mert egy szinttel lejjebb lövések szűrődnek hozzájuk. A csapat lemegy (elől Rule, szorosan utána Palmer), kikapcsolt lámpákkal háromfele oszolnak, hogy fokozzák a meglepetést erejét. A kapitány meztelennek érzi magát, hiszen lőfegyver nélkül megy tűzharcba, ezért felvesz egy kődarabot. Csak ekkor döbben rá, hogy talán alienekre nyitottak tüzet, ez esetben egy kő mit sem fog használni.

Palmer és Kent pont két őr hátába kerül. A nő tiszta erőből eldobja a követ (elképzelve, hogy Jerry gyilkosát találja el), ami fejbe találja az egyik biztonságit. Az őr eszméletlenül dől előre, míg társát Henk lövi mellkason. Green őrmester előjön embereivel (ők is éppen oldalba próbálták kapni az ellenséget) és gratulál a szép munkához. A kapitány és őrmester elveszik az őrök fegyvereit, lőszerét és gránátjait, majd közösen mennek a liftaknához, ahol utolsókként érkeznek meg. A csapat megkezdi a mászást a régi falétrákon, Palmer utoljára ér fel, pont jókor, hiszen Green és Kent befejezték a felderítést a raktár körül.

Az őrmester és Robinsen (aki a helyettese lett) kilövik a raktárnál őrködő két biztonságit. A Kramer puskák szinte egyszerre sülnek el, aminek eredménye két halott őr. A felkelők behatolnak a terembe (Robinsen kilövi a zárat), míg négy katona őrségben marad. A tornaterem nagyságú helyiség tömve van egy háborúra elég arzenállal, a számos lőszer és fegyver mellett helyet kap két tank is. Green gyorsan osztogatja a parancsokat, ha valaki lát egy hangágyút, azonnal szóljon, hiszen nagy hasznát vennék, addig is mindenki szedje meg magát a zsákmányból. Csupán két perc telik el az őrök megölésétől számítva, de sikerül a felkelőknek egy jelentős arzenállal visszamenni a járatokba.

Ezalatt Kleist (sínágyúval) és Grace (egy Kramer és egy mozgásérzékelő) haladnak egy titkos járaton keresztül az idegenzóna mélyére. A királynő kamrája előtt érnek ki, Kleist úgy vélte, hogy legalább itt találkoznak pár idegennel, afféle testőrséggel, de semmi. Grace javítja ki a doktort, rámutatva két széttépett Praetorian maradványra. A titkárnő egy hatalmas jelet vesz, ami igazából több kicsi. A királynő óriási termébe érve megtudhatják mi az: a pempő és széttaposott tojások halmai között ott van a királynő és király. Egymás körül köröznek és míg előbbi ügyel az éppen maradt tojásokra, utóbbi mindent széttapos. Grace a fejéhez kap, hiszen a két teremtmény eszméletlenül őrjöng az általa érzékelt sávon. Majd a Magányos Farkas meglendül és elsőre feldönti a királynőt, aminek tarkójából egy részt harap ki. Kleist történelmi pillanatnak lesz tanúja és kétsége sincs ki fog nyerni.

Green eligazítást tart. Az alienek drasztikusan változtatták meg a helyzetet, így a terv a következő: három csoportra fognak oszlani, a feladat minél több embert a dokkba küldeni, ezt követően lehetőleg likvidálni kell Kleistet és végül elhúzni innen. Joyce csapata a hangárt és környékét fogja biztosítani, illetve felkészíti az űrhajókat az indulásra (vele lesz Deegan, Cray és Kent, hiszen ők is tudnak repülni). Addig kell tartaniuk a helyet, amíg lehet, ha már nem menne, azonnal el kell indítaniuk a hajókat. Azon gépek, amik eleve tömve vannak, azonnal induljanak. Az őrmester továbbá ad pár hasznos tanácsot az alienekkel való harcról (hiszen csak Joyce és Cray harcolt anno velük, a többi civil soha).

Green a saját csapatába Dillont, McPhillipset, Youngot, Rulet és Bosewellt válogatja, a többi katona Robinsennel fog tartani. Az őrmester a doktort fogja likvidálni, ennyivel tartozik elhunyt bajtársai emlékére. A helyettese feladata átfésülni a civil részleget és mindenkit a hangárba küldeni, ha kell akár odáig kísérni őket. 1, legfeljebb 2 órájuk lesz, mert Palmerék tovább nem tudnak kitartani, szóval gyors akciónak kell lennie. Lehetőleg minél több alient kell kilőni, illetve ha kell, reménytelenül elragadott embereket is (megkímélve őket a szörnyű élő inkubátorrá válástól). Green kuncogva kattintja Kramerét automatára, ideje az embereivel kinyírni minden baj okozóját. Kezdésnek a tudós irodáját fogják felkeresni. A katonák izgatott indulnak neki, elvégre 3 éven át tűrtek és tűrtek,d e most benyújtják a számlát.

Palmer vezetni kezdi civilekből álló csapatát. Kent javaslatára a laborok felé haladnak, mert azon keresztül a leggyorsabb elérni a dokkot. A férfi élre állva vezeti a felkelőket, alaposan figyelve az esetleges alienekre, de nem kapnak támadást. A labornál Palmer a sokktól megáll, hiszen a felvételen ezt a helyt látja: ugyan nincsenek itt a tudósok, de a tartályokban ott lebegnek a testek. Hank felismeri barátját, Steve-t, aki elvben egy hónapja ment vissza a Földre. Kent elvezeti a csapatot, míg Palmer és Hank 11 gránáttal elpusztítják a testeket (elvégre mindben mellkasrobbantó van, nem hagyhatják megszületni ezeket).

A detonációt követően váratlan dolog történik: egy alien tűnt fel, kihasználva a zajt és port, így cserkészve be felülről Crayt. A férfi próbál szabadulni, de nem megy, az emberek pedig nem mernek lőni. Az alien felemeli és mellkas tájékon szekunder nyelvével átüti a férfi testét (pontosan a szívnál üt lyukat, továbbá talán még a gerincet is eltöri). Kent, aki a legközelebb van (és még most se próbál lőni) a háta mögé váratlan vendéget kap. Egy újabb alien pottyant le a plafonról, de ezt egyszerre három Kramer össztüze lövi szitává. A férfi időben elvetődik egy asztal felé, de pár csepp savas vér így a cipőjére és nadrágjára kerül. 5 Kramer ugat fel, a Crayt megölő idegen pedig kimúlik. Joyce megakar 100%-ra bizonyosodni, hogy a férfi tényleg halott-e, még ha tudja is a választ. Ez hibának bizonyul, a testeket tároló egyik tartályról egy újabb alien ugrik le, ami elkapja a nőt, aki hiába is próbálna a fegyverével célra tartani.

Kleist nézi a két gigász harcát. Ugyan a királynő kapta be az első sebet, de sikerült magáról ledobni ellenfelét, azóta 10 percen át tépik egymást karmaikkal, bő savesőt okozva, ami kétszer is megölte volna a bámészkodókat, ha nem lenne rajtuk pajzsruha. Míg a titkárnő fegyverrel a kezében harcra készen áll, addig Kleist egy sziklán ülve tűnődik azon, hogy csak nem tévedhetett, elvégre a saját életét tette fel az egészre. A teremtménye biztos, hogy nyer, elvégre ő alkotta.

Green elképed attól, amit Kleist irodájában lát. Az még hagyján, hogy a szemétláda minden centimért bekamerázott, de amit lát, az egészen más. Az idegenek elözönlötték a bázist. Larson embere ugyan kilőttek néhány szörnyet, de a folyosón tucatjával látni a széttépett vagy agyontaposott zöld ruhás embereket. 30 őr a konyhában vív élet-halál küzdelmet, puszta tűzerejükkel tartva fel a fekete áradatot (Green tudja jól, hogy ez rossz taktika, a statikus védelmet az áradat le fogja rohanni). McPhillips kapcsolgatja a képernyőket, hátha rálel a doktorra, vagy Robinsonékra. Az őrmester rászól a halálsápadt Dillonra, hogy váltsa el az őrségben lévő Bosewellt (aki mellett Rule is van). A katonának volt is oka halálra rémülnie, elvégre a képernyőkön azt látni, ahogy az idegenek kegyetlenül széttépnek civilt és őrt egyaránt. Az őrmester csak reméli, hogy nem egy eleve lehetetlen feladatot adott Robinsonéknak.

Az egyik képen látni Larsont, aki egyedül van egy különlaborban és egy hangágyúval ügyködik. Ráadásul nem is akárhol, pont a szomszéd szobában van, az őrmester régóta várta már ezt a pillanatot. Egyedül indul el, miközben McPhillips (illetve a belépő Bosewell) első sorból nézhetik majd a showt. Az altiszt előhúzza pisztolyát (hiszen a Kramer megölné Larsont, az pedig nem lenne jó) és beront a szomszéd szobába. Larson felrebben és a Kramerért nyúlna (azt hiszi, hogy a hátában egy alien van), de Green rászól. A biztonsági főnök idegesen, izzadságban úszva alkudozni próbál: megtudja javítani ezt a hangágyút (aminek párja Kleistnél van), cserébe csak annyit kér, hogy élve kikerüljön innen.

Green biztosítja "barátját", hogy nyugodjon meg, ő aztán nem fogja megölni. Amint ezt kimondja, belelő Larson lábába, majd a másikba (előtte elvette a sínágyút és a Kramert). A férfi esdeklőn könyörög és elmondja merre ment a doktor (csak annyit tud, hogy sanszosan az idegenzónába ment a nagy dög után). Green a szavak embere, megígérte, hogy nem fogja megölni a biztonságit, de nem is hagyja így, ezért az ajtóhoz lép, majd mielőtt bezárná, három lövést ad le. Három tartály robban szét a polcokon, amikben élő arctámadók voltak, a bestiák pedig nem várnak, hogy lecsapjanak. Az őrmester bezárja az ajtót és mélyen meghajol a katonái elől, akik ujjongnak.

Palmer hiába vonaglik a xeno szorításában, mindhiába. Már látja, ahogy a szekundernyelv hátrahúzódik, hogy lecsapjon, ám ekkor Hank hangja csendül fel, miszerint ne mozogjon. A nő engedelmeskedik, majd féltucat Kramer ugat fel, szétlőve az egyik tartályt, a vízáradat pedig elsodorja az alient, így a kapitány kiszabadulhat (kétszer beveri a fejét, miközben a folyadék sodorja). A fegyverek megint felugatnak, szétlőve az alient. A kapitány várja, hogy savzuhanyban legyen része, de ehelyett baráti kéz segíti fel.

McPhillips a kamerák képeit váltogatva megtalálja hol jár Robinsen csapata. A jókedv szertefoszlik a látottaktól: Teppo feje és egyik keze le van vágva, Freeman teste savban úszik, a csontig leégett róla minden. Bondot pedig egy xeno a szekunder nyelvével kizsigerelte, illetve letépte a lábát is. Mindhárman harcban estek el, fegyverrel a kézben, továbbá 7-8 dögöt sikerült kilőniük. 100 méterre tőlük 15 civil maradványa van, illetve féltucat xeno kilőtt teteme, az egyik civil bizonyára egy plafonon lévő xenot talált el és a sav mindenkit csont és húsmasszává redukált. A tengerészgyalogosok öklendeznek a látványtól, de nem ragadhatnak le, ideje nekik is a hangárhoz menni, hiszen Kleist után biztos nem fognak a fészekbe menni. Green reméli, hogy a tudós lassú halált hal, lehetőleg egy arctámadótól. McPhillips képernyőre hozza mi van a hangárban: idegenek, Palmerék egy húsdarálóba fognak belefutni. A katona továbbá nagyban lerövidíti az odautat: ahelyett, hogy a folyosókon keresztül haladnának, megtalálta térképen az innen vezető rejtekjáratot, ami egyenesen a dokkhoz visz.

Kent ellátja a kapitány sebeit, az emberek pedig védelmi kört alkotnak a folyadékkal elárasztott teremben. Mire az utolsó sebet is bekötötték, már 5-6 fekete test hever összesen a padlón mozdulatlanul. A labor és dokk közötti folyosón nem futnak bele alienekbe, az emberek egymást fedezve, óvatosan haladnak előre. Csak egy ajtó választja el őket Palmer hajójától, de 50 méteres nyílt teret kellene megtenniük, ami túl nagy, hogyha alienek is vannak arra. Több, kisebb csapatra oszolva fogják több irányból megközelíteni a hajót, hiszen ez jobb megoldás, mintha egy kört alkotva mennének (utóbbi esetében az emberek tömörülnének, ergo ha csak egy alien kerül közéjük, az végzetes, illetve a sav is több embert ölne meg). Megbeszélik ki melyik csapatba kerül és melyik oldalt fogja fedezni, ha minden jól megy, a csoportok egymást is tudják fedezni és az alieneknek nem lesz esélye lesből támadni. Az ajtót feltárják és azonnal összedől a terv: a dokk hemzseg a kitinpáncélos szörnyek hadától.

Kleist kénytelen beismerni, hogy teremtménye hiába nagyobb és erősebb, de a királynő ügyesebb. Az első támadást leszámítva, az úrnő mindent hárít, miközben válaszul mindig sikerül megsebeznie ellenfelét. A Magányos Farkas minden mozdulatában tömör erő van, de a királynő mindig kitér ezek elől, a harc kezd egyértelművé válni: az emberi ész teremtette kreatúra kezd fáradni, ráadásul sebek tucatjából vérzik. A fél órája tartó küzdelem más fordulatot vesz: a fészek úrnője első ízben kezdeményez, farkával levágja ellenfele bal karját, a roham során mindketten felborultak, de a királynő felül marad és állkapcsával jó nagydarabot tép ki a Farkas nyakából, miközben karmaival összekaszabolja a mellkas tájékot.

Kleist leveszi sisakját, miközben a harcolók felé lép. Arcára pár csepp sav kerül, de észre se veszi, hiszen élete munkássága kudarcot vallott. Utasítja titkárnőjét, hogy nyírja ki a királynőt, Grace pedig engedelmeskedik. A Kramer felugat, a teljes tárnyi skuló nem okoz kárt. Az újratöltéskor Grace tekintete elvándorol a célpontról, a királynő mintha csak egy legyet hessentene el, farkával felnyársalja a szintetikust, majd kettétépi és a földhöz vágja. Grace teste három részre szakadva szóródik szét a fészekben. Kleist aggódva fut a fejhez, amiben még minimális "élet" pislákol, mielőtt kihunyna. Eközben a királynő újabb darabokat tépett ki a király nyakából.

Palmerék tucatjával lövik ki az idegeneket, de egyszerűen állóháborúba bonyolódtak. Ekkor érkezik meg Green őrmester csapata, akik egy szinttel a kapitányék fölött vannak. Joyce örül, hogy végre átveszi tőle a vezetést, no meg hogy a katonák itt vannak. Az őrmester tudja jól, hogy nem szabad leragadni, úgy is több idegen van, mint lőszer, szóval az embereivel fedezni fogja a civileket, akik az eredeti koncepció szerint hatolnak előre. Palmer eléri a hajót, az ellenállók pedig 50 m-es körben minden xenot visszavertek. A kapitány üzen a katonáknak, hogy jöhetnek, de hirtelen nagyon rossz előérzete támadt. A fertőtlenítő és a raktár felől óriási áradat tör elő, az idegenek tucatjával esnek el, de ez nem lassítja le a hullámot. A felső szintről, illetve a hangár egy másik oldaláról is végeláthatatlan fekete testek indulnak rohamra. Az eldobott gránátok számos szörnyet tépnek cafatokra, de ez sem lassítja a támadókat, a tengerészgyalogosok rendezetten hátrálnak a hajóhoz, de egyszerűen nem lesz idejük odáig elérni.

Kleist holtsápadtan nézi végig élete munkájának halálát. A királynő majdnem átharapta a Farkas nyakát, továbbra másik karját is kitépte már. A tudós maximumra állítja a hangágyút, majd a Kramerrel tüzet nyit a megzavarodott királynőre. A férfi ott vét hibát, hogy egyre közelebbről és közelebbről lő, így egy véletlenszerű farokcsapás a falhoz vágja. Kleist jobb keze tőből lett lemetszve, ráadásul az ujj még mindig a hangágyú elsütőbillentyűjét nyomva. Miközben a fegyver túltöltődik, addig Kleist próbálja haldokló testét ülő helyzetbe tornázni. Mielőtt a robbanás elnyelné őket, Kleist még átkozza a királynőt, akivel majd a pokolban úgy is találkozni fog.

A dokknál szüntelenül megy a mészárlás. Palmer már alig tudja fogni a fegyverét, az úgy áthevült már. Csakhogy az összes idegen ledermed, Green tudja jól, hogy valaki egy hangágyút aktivált. Az emberek berohannak a hajóba, Palmer és Deegan a pilótafülkében megkezdik a hajó beindítását, miközben Green utasítja McPhillipset, Dillont és Youngot, hogy nézzék át a hajót illetéktelen potyautasokat keresve (még ha a hajó zsilipje le is volt zárva, de jobb félni, mint meghalni).

Palmer érzi, hogy nem csak a hajója vibrál, hanem az egész bázis. Kövek kezdenek a mennyezetről lezuhanni, ahogy a hangágyú berobbant. A Caliban éppen csak kiröppen a félig nyílt hangárajtók között, és csupán másodpercekkel előbb hagyják el a hangárt, hogy az berobbanna. Deegan és Palmer kifújják a levegőt, megúszták, élve kijutottak.

Miután mindenki befeküdt a kryoba, Palmer még rögzíti a hajónaplót. Várja, hogy visszatérjen a Földre és gyerekeivel legyen. 8 hónap és a Moreno állomáson lesznek, Green átvilágított mindenkit és a hajót is átnézette, nincsenek nem kívánt potyautasok. Ugyanakkor a Charont senki más nem hagyta el, a bázisról se jön üzenet, mindenki meghalt ott lent. A kapitány befejezi jelentését és álmodozik a jövőről, ahol a Földön lehet Hankkel és a gyerekekkel.

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.