Kétrészes Aliens képregény. Első része Advent, második része Terminus névre hallgat. A Dark Horse Presents 42-43. számában jelent meg 1990 július-augusztusban. A történetet és a rajzokat Paul Guinan készítette, Willie Schubert a szöveget, Rachelle Menashe színezte és Randy Stradley szerkesztette. Guinan készítette a borítórajzot.
Az Aliens képregények vonalában az Advent/Terminust egy időben adták ki mint az Aliens: Earth Wart és az Aliens: Countdown képregényt. Ezek után pedig az Aliens: Reapers-t.
Történet
Egy ismeretlen nevű, kiszáradt bolygón számos piramist találnak az ásatások közben. A viharos magnetoszféra lehetetlenné teszi az orbitális pályáról való feltérképezést, ám nagyon is megéri feltárni az objektumokat. Valaha egy intelligens faj élt itt, a piramisokban számos kőtáblába vésett írást, drágaköveket, fémeket és ismeretlen ötvözeteket találnak más leletekkel együtt. Ez eddig jól is hangzik, de a piramisok a halál csíráit is rejtik alien tojások képében, számos kutatócsapat tűnt már el emiatt. Egy ilyen piramishoz érkezik egy négyfős csapat: Wellington Frick a pénzes férfi, aki hírnévre vágyik, titkárnője Belle a szintetikus, Emil Zorn, aki Frick testőre és egy felbérelt operatőr: Posada. Az Idegen-Föld Háború miatt az emberiség kalandvágya jócskán megcsappant, már az is nagy dolognak minősül, ha a média egy feltárást közöl le. Az Independent News Service ezért küld ki egy operatőrt, hogy rögzítse Frick felfedezését.
A négyfős csapat behatol a piramisba, a központi kamra felé haladva észreveszik, hogy valakik már jártak itt, feltörték az ajtót. Bent egy szarkofágot találnak, amit még a fáraók is irigyelnének, ezen kívül néhány idegen tojást és az előző csapat három csontvázát találják, amikből már rég megszülettek az idegenek. Bellet mondandóban és testben is félbeszakad egy alien által. Zorn azonnal reagál és gépfegyverével szitává lövi a dögöt, miközben társaival az ajtó felé halad, amit majd lezárnak.
A nyilvánvaló veszély ellenére úrrá lesz rajtuk a kapzsiság: Frick a kincset akarja, Emil a két maradék dögöt lőné ki, míg Posada mindezt megakarja örökíteni, hogy még több pénzért adja el az akcióval dúsított feltárást. Visszamennek, Zorn cső végre kapja az egyik lényt, de a másik feldönti és kereket old. Posada képtelen abbahagyni a kamerázást, míg Wellington azon van, hogy az előző csapat csomagját felszedje (illetve egy arctámadó majdnem végzetes ölelésbe fogta). Emil magára marad, az általa megsebzett alien bőven hullatja a vérét, szétmarva a férfit, aki még utolsó tetteként valóban puszta kézzel végez a bestiával.
Az operatőr és Wellington dolguk végeztével kifelé futnak, egymást okolják azért, amiért nem segítettek a férfinak. Posada leüti "partnerét", ezzel "igazságot szolgáltatva", amiért Zornt hasznos golyófogónak nevezte. No persze, jól jön az is, hogy így a kincseket nem kell kétfelé osztani. Posada a kamera chipjét kivéve (amin rajta van a rögzített anyag, vagyis nem kell cipelnie a kamerát) egyedül indul a hajó felé.
A magához térő Frick jót mulat azon, hogy az ostoba nő nem tudja, hogy a hajó beindításához az ő ujjlenyomata kell. Komédiája tragédiába fullad, ahogy egy arctámadó fogja örök ölelésbe. Posada se jár jobban, miközben felszáll a hajóra, az utolsó életben maradt alien véres meglepetésben fogadja. A bolygó egy újabb expedíciót nyelt el, ám az ember kapzsi egy faj, Posada éppen csak fel lett darabolva, mikor egy új, fegyveres csoport érkezik, hogy magának tudja a kincseket.
Galéria
