FANDOM


Esélyek

Író: Paul Kupperberg

A USCSS Typhoon a Zeta 2 Reticuli rendszerbe ér és landol egy ismeretlen bolygón, hogy sürgős javításokat eszközöljenek, illetve a Weyland-Yutani számára felderítsék a helyet. London navigációs tiszt és Gilmore tiszthelyettes szkafanderben felderítő utat tesz, miközben Jepson tudományos tiszt a hajón maradva nézi a ruhájuk által küldött adatokat. Gilmore próbálja ignorálni társát, akinek szokásához híven be nem áll a szája. Az egyik óriási fából (ami inkább fűszál) London a tiszthelyettes hatására mintát vesz, majd rengeteg, óriási medúzaszerűséget látnak lebegni (az őshonos faj, a lebegők), amik mintha menekülnének. Az üldözőjük nem más, mint egy fekete kitinvázas, banánra hasonlító, szem nélküli fejjel rendelkező lény, ami a lények közé veti magát és sikeresen meglékel egy lebegőt. A két ember döbbenten nézi az eseményt, majd visszatérnek a hajóra, hogy kielemezzék a látottakat.

Jepson közli a legénységgel (amibe még beletartozik Lawford kapitány és Katz altiszt) a téziseit (alaposan kielemezte a rendelkezésre álló információkat), szerinte a lebegők egy őshonos faj, míg az "ugró" valahogy erre a bolygóra került és erősen ragadozó életet él. Jepson megírja jelentését, amit elküld a Weyland-Yutaninak. A Társaság felől válasz érkezik: szerezzenek egy ilyen "ugrót" élve vagy holtan, vigyázzanak, mert rendkívül veszélyesek, de ha sikerrel járnak, busás haszonban fognak részesülni. A bónusz pénztől megrészegült legénység felszerelkezik, a kapitány kiosztja a gépkarabélyokat és megindul a vadászat. A halott "lebegő" felé haladnak óvatosan, tüzelésre készen. Miközben a csoport mintát vesz a testből, addig London megnézi a sebet, így messzire kerül társaitól, akik hiába próbálják kommunikátoron elérni, a férfi nem fogadja a hívásokat. London azt forgatja a fejében, hogy ő fogja megszerezni a mintapéldányt, így neki több jár a jutalomból, persze nem bolond, tudja mekkora veszélybe keveri ezzel magát, de bátraké a szerencse. Mintát vesz a sebnél, mikor a testből egy alien robban elő. A férfinek van ideje megfogni a fegyverét és arrébb ugrani (az alacsony gravitáció miatt a xeno később ér talajt), majd a gépkarabély tusával (mivel nem volt ideje megfordítani) üti fejbe a lényt, majd menekülésre fogja, 3-4 métereket ugrálva próbál eltűnni.

A többiek is támadást kapnak, Jepson magát ostorozza, amiért ez a lehetőség eszébe se jutott. Az 5-6 méteres lények támadnának, de Katz a maga három gránátjával elégé elbizonytalanítja őket, hogy sikerülhessen meghátrálni. London bejelentkezik a headseten keresztül, jelezve, hogy közeledik, de szava egyszer csak elnémul. Londont ugyanis üldözője elfogja és az erdő mélyebb pontjára viszi. A többiek sincsenek jobb helyzetben, a xenok áradata tereli őket a fészek felé, ráadásul az emberek kommunikációs csatornája ugyan azon a frekvencián van, mint amivel a lebegők kommunikálnak egymással, amit persze az idegenek blokkoltak, vagyis a Typhoonon lévő kapitány nem kapta meg Gilmore üzenetét.

Katz tudja, hogy két opciójuk van: kitörnek és így halnak meg, vagy hagyják magukat terelni és ott meghalni. Utóbbi mellett döntenek, mert London még él és felé tartanak. A férfi jelenti, hogy bár a fészekben van, de amikor eljön a megfelelő idő kitud törni. Katz megadja ezt a lehetőséget: tüzet nyit a kint levő cirka 50 alienre, amik soha nem találkoztak lőfegyverrel, ezért könnyű őket lekapni, ráadásul elégé tömörülnek, amit idővel majd kompenzálnak, gyorsan tanulva hibáikból egyre nehezebb célpontot nyújtanak a három ember számára. London kijön a fészekből (pisztolyával, amivel nem is olyan rég még öngyilkosságot akart elkövetni most likvidálja az útjába kerülő három "ugrót"), majd a fészek bejáratánál leteszi tartalék oxigéntartályát és azt próbálja berobbantani, de sorra mellé lő, ezért Gilmore lövi ki helyette a palackot, ami jelentős tüzet okoz. A fekete szörnyetegek felhagynak a támadással és a fészekbe rohannak, menteni a több ezer tojást. A lehetőségen kapva kapva az emberek Katz szándékosan hátrahagyott nyomait követve visszatérnek a hajóhoz és amint lehet, felszállnak. Ugyan sikerült a növényzetből és a lebegőből mintákat kinyerni, de az "ugrókból" nem, de legalább élnek és ez is valami. Nem is sejtik, hogy London a fészekből magával hozott egy kis tojást, amit a szobájába tesz le, lezuhanyozik, majd aludni tér. Akkor éri őt a meglepetés, mikor álmából felriadva (ahol 5 aliennel pókerezett) azt tapasztalja, hogy valami az arcára tapadt és valami kezd lemenni a torkán.

Raj

Írta: Dan Abnett

A Conestoga osztályú USS Montoro dokkjából két UD-4L Cheyenne Dropship röppen ki, célja az LV-KR 115. 30 perc múlva mindkét gép belép az atmoszférába. A rossz látási viszonyok és a vihar jócskán megnehezíti a repülést, lévén szabad szemmel kint csak feketeséget látni, a 60 km/órás szelek pedig nem éppen pilótabarátok. A feladat kivizsgálni, hogy a Wey-Yu tulajdonát képező gigászi arató, a Consus miért állt le és miért nem válaszolnak már egy jó ideje. Az akciót Broome százados vezeti, de a maga egységével a másik arató felé tart, ahol minden normális. A tiszt szimplán hagyja érvényesülni Teller hadnagyot, aki előléptetésre vágyik, csak ehhez kellene is bevetéseket levezényelni. Az adatok szerint három hónappal ezelőtt teljesen megszakadt a kapcsolat a Consus nevű aratóval, amin valami hibát jeleztek, azóta néma csend van. A jármű letért a kijelölt útvonaláról, majd leállt, a Demeter nevű arató 5 alkalommal kísérelt meg kapcsolatot létesíteni, de a soha nem látott intenzitású vihar minduntalan visszakergeti a felderítőket. A távvezérlés szintén nem megy, még hibaüzenetet se kapni. Más lehetőség nem lévén a Wey-Yu kihívja a tengerészgyalogságot, akiknek tapasztalt pilótáik és megfelelő légi járműveik vannak, hogy célba jussanak.

Canetti pilóta képességeit próbára teszi a landolás, de nem véletlenül bőrnyakú, repült ő már rosszabb környezetben is. A nő a gépen marad, míg a hadnagy az embereivel (névről ismerten: Rogers, Bose őrmester, O'Dowd közlegény, Pator, Belfi és Gothlin) kiszáll. Nem tudni mire számítsanak, lehet egyszerű hiba, de nem lehet elvetni azt sem, hogy valaki szimplán csak bekattant és mindenkit megölt. Ez esetben nem éles lőszerrel, hanem a kék szalaggal jelzett plasztik lőszert használják (mindenkinél van 1-1 ilyen tár). A katonák felhelyezik a szemüvegeket és légszűrőket, mert a pelyva enyhén szólva zavarná őket. A Dropship a bálázóblokk teteje alatt landolt. A vihar hevessége miatt karabinerrel rögzítik magukat a Dropship rakteréből kihúzott pányvakábelekhez (5-5 fő/kábel). Keservesen haladnak előre és majdnem tragikus baleset történik. O'Dowd véletlenül kiakasztja magát és a vihar majdnem belelöki a bálázóba, ami 5 méteres zuhanást jelentett volna a fémeszközökbe. A közlegény elsodorja a hadnagyot, de az időben reagál és megfogja a katonát. Eközben Bose őrmester hegesztőjével felnyitja a zsilipajtót és a belső zsilipet is. Bent sötétség és hideg fogadja őket, a katonák váll- és fegyverlámpákra váltanak, hogy lássanak is valamit. Az őrmester figyelmét nem kerülte el az, hogy az ajtókat belülről zárták le, vagyis valamit kint akartak tartani. Érdekes módon bent eltűnt a falakról a festék, szemét sehol, sőt, a szkafandereknek csak a fém része van meg. Gothlin próbál az egyik csatlakozó révén energiát csiholni, de egyszerűen nincsenek meg a vezetékek, csak a fémkeret.

Négy ajtón kell magukat átvágniuk, itt gyűrűket, övcsatokat és bújtatókat (amibe befűzik a cipőfűzőt) találnak, de életnek nyoma sincs. A vezérlő épnek tűnik, Teller elküldi az őrmestert, hogy nyissa fel a viharernyőket, csakhogy azok nyitva vannak, szimplán csak a sötét vihar miatt tűnik úgy, mintha le lennének eresztve. Gothlin átnézi a gépen az adatokat, de semmit se talál, Teller utasítására a tevékenységnaplót is megnézi (ez automatikusan íródik és letörölhetetlen), ahol talál valamit. Eszerint 9 héttel ezelőtt az arató nekiment valaminek, ezzel felnyitva egy földalatti járatot, ahonnan termesz/sáskaszerű lények milliárdjai özönlöttek elő. Ezek a lények minden organikust felzabálnak, a Társaság pedig nem tud róluk semmit, eddig nem találkoztak velük.

Canetti látja, hogy a vihar enyhül, ezért kimegy egy kicsit körülnézi. Egyszerűen sehol sem látja a gabonát, amit a bolygón termesztenek, nincs semmi. A századost se tudja elérni, bár ezt betudja a viharnak. Eközben a vezérlőteremben a szekrényekből négy hulla kerül elő. A munkások belülről hegesztették le az ajtókat és éhen haltak. Ekkor tudatosul mindenkiben, hogy a soha nem látott fekete vihar nem természetes, ezek a sáskák, amiknek egy bolygónyi gabonakészlet áll rendelkezésre. Teller azonnal kiadja a parancsot a bolygó elhagyására.

Canetti megnézné az arató sárga oldalát, de a festés eltűnt. A vihar egyszer csak körbeöleli a nőt, akinek teste vérezni kezd, majd teljes mértékben eltűnik, egy sikolyra sincs idő. Az aratóban lévők se járnak jobban, hiszen nem zárták le az ajtókat. Bose hősiesen, a végsőkig lő, még akkor is lövi a fekete áradatot, mikor testét kezdik felemészteni és létezéséről egy kupac fém tárgy árulkodik.

Sakkfigurák

Írta: Rachel Caine

Hamarosan!

Eltűntnek nyilvánítva

Írta: Ívonne Navarro

A tengerészgyalogság úgy dönt, hogy missziót indít egy holdra. 5 évvel ezelőtt egy szakasz tűnt itt el, az ügyet eltusolták és hivatalosan az űrkalózok semmisítették meg az egységet, miközben az a Paradox nevű hajót akarta visszavenni. Mivel az égitest távol volt a Magterritóriumtól, így költséges a bevetés, eddig erre hivatkozva nem indítottak egységet a holdra, de most végre megváltoztatták döntésüket. Valamilyen csoda folytán Dwayne Hicks tizedes is az alakulatba kerül, az a szerencséje, hogy a parancsban nem említik az elesetteket, így a nevük se szerepel, vagyis senki se sejti, hogy a tizedes a feleségét vesztette ott, máskülönben instant kizárnák a csapatból. A feladat begyűjteni az otthagyott felszerelést, 8 nap múlva hajózzák be az embereket, ami Dwayne számára egy öröklét. A férfi tudni akarja mi történt feleségével, akit biztos, hogy nem kalózok öltek meg, hanem valami ismeretlen lények.

Egy szakasz indul útnak Maxwell őrmester vezetése alatt. Mindenki zöldfülű, leszámítva az ősz altisztet és a tizedest. Az út mindössze 5 hétig tart (a technológia tovább fejlődött, így az egykori 2 hónapos út lerövidült). Hick létszámellenőrzést tart, Schmid közlegény, Addison közlegény, Laff közlegény, Vernon, Horsley őrvezető, Trexler, Kneezuh, Knight közlegény, DePerte közlegény, Hagerty és Strand akcióra kész. A felszerelkezés után egyből kilépnek a bolygó felszínére. A tizedes szíve háromszor gyorsabban kezd el verni, amit betud az izgalomnak és dühnek. Próbál nagyokat és lassan lélegezni, de a biomonitor adatai így is eljutnak az őrmester szeméig, aki rászól az emberére, hogy mi lelte. Hicks kivágja magát, mondván izgatott, hogy a nap minden percében tengerészgyalogos lehet.

Az őrmester a hajón marad és a monitorokat bámulja, Hicks kivezeti egységét (védőöltözetben, mert levegő nincs). Addison fémdetektora észlel valamit, több kisebb fémdarabot, mintha egy hajó szakadt volna szét. A sötétséget a sisaklámpák fénye se tudja eloszlatni teljes mértékben, Trexler sugárzásmérője nyomra vezeti őket és több űrhajót lelnek. Hicks felismeri az egyiket, a Paradox az, aminek külső burkolatán fekete égésnyomok vannak. Szíve újra kalapálni kezd, ami miatt az őrmester megint rászól. A tizedes Vernomot és Hagertyt elküldi ellenőrizni a burkolatot, nem-e kapott léket, Addison és DePerte feladata az orr és annak környékét ellenőrizni, míg jómaga Schmid, Kneezuh és Knight társaságában behatol a hajóba (Maxwell kikeresi a kódot, ami nyitja a zárat a zsilipajtónál). Hicks beüti a kódot és bajtársaival bemegy, Stand átadja neki a kézi reflektort amivel rávilágít valamire. Vér, az első jel, hogy itt valami nagy zűr volt. Dwayne szól mindenkinek, hogy jöjjenek be a hajóba, ne bóklásszanak el és váltsanak éjellátóra, hiszen bent szuroksötét van.

A szakasz behatol a parancsnoki központba, amit teljesen szétvertek, így nem csoda, hogy nem szálltak fel vele. A falakon és a padlón kisebb-nagyobb vértócsák vannak, Dwayne bár tudja, hogy felesége halott, de azért reménykedik, hogy valahogy mégis életben maradt. Trexler sugárzásmérője testeket észlel, Schmid és Laff a jelzett irányba mennek, a tetemek csontjaira ráfagyott a bőr, de a névcímkék segítenek a beazonosításban. A tizedesről szakad a víz a szkafander hőszabályozójának ellenére is, szíve hevesen ver. Minden egyes elmondott név pörölycsapásként éri, bármikor előkerülhet a "Rachel" név. A testekből ítélve harcolva haltak meg.

Előkerül egy bizonyos R. Miller-Hicks nevű tetem, aminek fejét bezúzták. Schmid érdeklődik, hogy a pasi talán Hicks rokona-e, ám a tizedes kijavítja: ez egy nő volt, méghozzá a felesége. A kommunikátoron Maxwell hangja reccsen fel, a haragos altiszt nem érti hogy kerülhetett ebbe az akcióba bele. Hicks elteszi felesége gyűrűjét és visszazökken a valóságba, átnézeti a hajót, nehogy valami meglepje őket. A szakasz bár zöldfülűekből áll és ez az első bevetésük, de tökéletesen mozognak. A kryokapszuláknál szintén harc jeleire lelnek, de életnek amúgy semmi jele, még Maxwell infravörös letapogatása se jelez semmit.

Kneezuh valami fura anyagra lel a szekrénysornál, a többiek se tudják micsoda, hiszen soha életükben nem láttak még fészekhálót. Hicks már parancsot adna, mikor valami mozgást lát a sötétben, valami elragadja a nőt, aki megereszt egy sorozatot, miközben hasztalanul sikít. Hicks földre veti magát, nem tudja feldolgozni, hogy mit is lát, a szekrények közül óriási, rovarszerű fekete lények jönnek elő. Nem tudja igazán megnézni őket, mert egységét támadás érte, a káosz során a tizedes maga után vonszolja Hagartyt, akit pillanatok múlva az egyik lény felkap és a mennyezethez vág. A férfi pulzárfegyvere elsül és két tengerészgyalogos rogy holtan a földre.

Maxwell bömbölése ott cseng a tizedes fülében, mintha nem lenne elég a haldokló, vagy sikoltó bajtársainak zaja. Az őrmester tudni akarja mi van, illetve azonnal hagyják el a helyet. Hicks nem kockáztathatja meg, hogy lőjön, hiszen még embert találna el. Rángatni kezdi Trexlert, de ahogy ránéz, látja, hogy bajtársa arcát valami átütötte. A lézer és impulzuslövedékek egyre inkább elhalkulnak, mire teljesen megszűnnek. A tizedes maradt csak életben, bal vádlijába egy gellert kapott lövedék kerül, a szkafandere leszigeteli a részt, így nem szökik a levegő. Hicks nehezen, de feláll, a teremben egyetlen még harcoló alakot lát, a testalkatából ítélve Addison az, aki bátran tüzel, míg egy fekete test vágódik neki és elvonszolja.

Maxwell őrmester üvöltése rázza fel, eszerint már csak ő maradt. A tizedes többször is elvágódik, míg a nyomában valami fekete lény van. Dwayne időben leüti a zsilip modulját, az ajtó bezáródik, aminek nekicsapódik valami testes lény. Dudorok jelennek meg, majd átszakad az ajtó. Hicks ekkorra már a külső zsilipet próbálja bezárni, egyszer elhibázza a kódot, Maxwell újra, ezúttal lassabb ismétli el, így még időben lezárul a zsilip, amit már a lény nem tud átütni.

Az őrmester és tizedes jelentésébe bekerül, hogy ismeretlen, meghatározhatatlan külalakú lények semmisítették meg a szakaszt, ezzel kudarcba fullasztva a bevetést. A misszió során készült felvételek ezt alátámasztják, bár csak a fegyverek torkolattüze és néhol a kísértetiesen hömpölygő sötét testek látszódnak. A bevetés után a tizedes vizsgálóbizottság elé kerül, ahol kellemetlen kérdésekkel bombázzák. Ezután a hadosztályparancsnok zárolja az ügyet, Maxwell áthelyezésre kerül, Hicks visszakerül előző alakulatába, ahol századosa pokollá teszi életét, hiszen a tizedes részt vehetett egy akcióban, míg ő százados létére egy bázison rohad el.

Hicks szokósává válik, hogy éjszakánként újra és újra megnézi felesége videóüzeneteit, felidézi saját tapasztalatait, miközben az aranygyűrűt fogja, ilyenkor iszonyú harag gyűlik fel benne és reménykedik, reménykedik, hogy valahol valamikor lesz lehetősége még egyszer szembeszállnia eme lényekkel és megbosszulni felesége halálát.

Láncreakció

Írta: Christopher Golden

Cynthia Dietrich, Jette Malinka közlegény (ők ketten majdnem hánynak), Tim Stenbeck tizedes, Daniel Spunkmeyer, Dwayne Hicks, William Hudson, Jenette Vasquez, Ricco Frost, Trevor Wierzbowski, Tim Crowe, Zeller, Al Apone őrmester, Emma Paulson hadnagy a Khan tizedes vezette Dropshiben zötykölődnek a célterület felé. A Pollux rendszerben található Thesties egyik holdjára, a Clytemnestra mennek. A feladat megritkítani a helyi faunát, hogy a Weyland-Yutani kutatócsapata biztonságban legyen. A landolást követően Hudson jókedvűen rikolt, felőle mehet még egy ilyen "hullámvasút", Vasquez már most unja az egész bevetést, Hicks megveregeti Malinka térdét, lelket verve az újoncba.

Apone figyelmezteti Vasquezt, Hudsont, Stenbecket és Wierzbowskit, hogy rajtuk tartja a szemét, mert előírásszerűen kell levezetni a poloskavadászatot, hogy a szakasz új tagja, Jette lássa, hogyan is mennek errefelé a dolgok. Hicks a bevetés parancsnokától, Paulson hadnagytól kérdezi meg, hogy mi is ez a titkos bevetés, hiszen már a terepen vannak. A katonák csipkelődnek azon, hogy Jette még új, az őrmester állítja le a pofázást. A hadnagy kiköti, hogy erről a bevetésről senki sem szivárogtathat ki anyagot, máskülönben hadbíróság jár érte.

A Wey-Yu 11 évvel ezelőtt létrehozott két elem kombinációjából egy olyan anyagot, ami forradalmi üzemanyag lehetne a hajtóművekbe. A gond az, hogy a kettő ötvözése robbanásveszélyes (nem egy labor és űrhajó pusztul el emiatt), kellene egy stabilizáló anyag, 2000-nél is több kombinációt próbálnak ki hasztalanul, pár évvel ezelőtt leállítják a kísérleteket. Csakhogy nemrég egy drón a Clytemnestra atmoszférájában megtalálta a keresett stabilizátort. Ha minden jól megy, akkor hamarosan olyan űrhajókat lehetne építeni, ami az új üzemanyagot használja és elképzelhetetlenül gyorsabbak lesznek a jelenlegi hajóknál.

A gond ott kezdődik, hogy a holdon egy veszélyes faj él, ami két kutatócsapatot semmisített majdnem meg, a tengerészgyalogság feladata egy poloskavadászat lefolytatása. A mérgező légkör miatt exovázas félszkafandert kell ölteni, aminek Hudson nem örül.

A terepen Zeller a mozgásérzékelőjével jeleket fog. Dietrich plazmafegyverét odafordítja, de a hold poros atmoszférája miatt nem lát semmit. Körformációban várják a támadást, ami a légből érkezik. A terep határozottan a lényeknek kedvez, hisz a bőrnyakúak semmit se látnak, az erős szél meg mindig irányt vált. Dietrich plazmafegyverével rálő az egyik támadóra, ami kikerüli a lövést és egyenesen a nő felé tart. A katona előre vetődik, majd oldalra gurul, hat láb távolságra farkasszemet néz ellenségével. A magas, üvegszerűen sima fekete lény, melynek végtagjai pengékben végződnek két szemével a nőre néz és viszont. Zeller új bogarakat észlel, míg Wierzbowski üvölt, hogy semmit se lát a saját érzékelőjén.

Dietrich lő, de pont akkor, mikor egy szél gurítja arrébb, így lövése célt téveszt. A rovart felkapja a szél, miközben Stenbeck aggódva tart a nőhöz. Hudson szól rájuk, hogy később enyelegjenek, mert most harc van. A szakasz több tagja is lő, egyesek élvezik a küzdelmet, míg Wierzbowski tovább panaszkodik az érzékelőjére, míg Spunkmeyer ki nem veri a kezéből, mondván használja inkább a szemét, ne a bedöglött eszközt.

A lőfegyverek zaja elijeszti a lényeket, a katonák újra felveszik formációjukat, míg Apone elküldi Hicks tizedest megjavítani az érzékelőt. A tizedes szerszámok nélkül a lehető legegyszerűbb javítást választja: ütögetni kezdi a kezével. A szerkezet újra működőképes állapotba kerül és visszakerül gazdájához, pont akkor, mikor Zeller a sajátján látja, hogy újabb támadást kapnak.

Dietrich és Hudson hátrálni kezd, utóbbi felbukik valamiben: a Wey-Yu kutatócsapatának maradványaiban. A nő lövésével elkergeti a lényeket, ám Stenbeck veszélybe kerül. A férfi mögött két poloska tűnik fel, társai kiáltására hasra vetődik, Dietrich és Hudson egyszerre nyitnak tüzet, de nem találnak célba. Nem úgy a feltűnő Malinka, aki jól tud lőni, de ez az első éles bevetése, csak harmadik alkalommal találja el az egyik lényt. Alapos meglepetés éri a katonákat, ugyanis az eltalált kreatúra felrobban, ezzel magával viszi társát, ami már felhasította Stenbeck exovázát (a férfi úgy esett el, hogy fegyvere maga alá került, az utolsó pillanatig próbálta kihúzni a plazmakarabélyt). Malinkát leveri lábáról a robbanás (megsántul, de életben marad), Stenbeck meghal, Hudson nem akarja elhinni, hogy barátja meghalt, Dietrich húzza arrébb.

Az égben gyülekezik egy újabb roham. Dietrich egyet, míg Hudson kettőt lő ki. Hicks hangja csendül fel a headseten keresztül és tudni akarja a hadnagytól, hogy mik is ezek a szörnyetegek. A hadnagy szavát elnyomja a két mozgásérzékelős tengerészgyalogos figyelmeztetése az újabb támadóhullámról. A hadnagy figyelmeztet mindenkit, hogy távolról szedjék le őket, máskülönben közelharcban kell kivégezni a bestiákat. Dietrich testén jeges félelem fut keresztül, hiszen késsel mit érnek velük szemben? Csak ő és Frost veszi elő a pengéket, vagyis rajtuk múlik, hogy a többieket vész esetén kimentsék.

Dietrich reménykedik benne, hogyha meghalna, akkor testét kivonják innen, ne kelljen itt nyugodnia. A harc nem áll le, Paulson hadnagy eltalál egy dögöt, ami berobban és három fajtársát viszi a túlvilágra. Az égboltot robbanások láncreakciója pettyezi, jelezve egy-egy sikeres találat tényét, ugyanakkor egyre melegebb és melegebb lesz (a szkafanderen keresztül is érezni). Cynthia észlel egy lényt Zeller és Malinka felé közeledni. A nő késsel a kezében rohan oda, egy oldalra fordulással kikerül a bestia karmai elől, majd egy rúgással a földre küldi. Csakhogy a kés karcolást is alig ejt, Dietrich a hadnagyra szól, hogy azonnal vonuljanak vissza.

Egy másik lény túl közel kerül a Malinka-Zeller pároshoz, nem lőhetnek rá anélkül, hogy a robbanás ne végezzen velük is. A férfi késsel nekiesik a bestiának és átszúrja az egyik szemét, csakhogy ennek ára van, a lény felszakítja exovázát, ha a sebe nem is halálos, de az atmoszféra bizonyára végez vele. Dietrich három lövést ad le, elpusztítva a célpontot, a robbanás őt és Malinkát (aki csak most érti meg, hogy milyen is tengerészgyalogosnak lenni, milyen is halálközelben lenni, ahol bajtársak pusztulnak el) is leteríti. Dietrich egy kis időre elveszti eszméletét, az érte aggódó Hudson és Vasquez ér hozzá (utóbbi rántja fel a földről). A hadnagy kiadta a visszavonulást, a katonák harcolva hátrálnak meg, majd szállnak be a Dropshipbe.

Bent levetik fegyvereiket és exovázas szkafanderjeiket, Vasquez tudni akarja, hogy a pokolba robbannak ezek a lények. Khan, a pilóta feléjük fordulva mondja el: a Földön az élet alapja a víz volt, eme bolygón meg a propán, bár eddig ez csak teória volt. Apone kiadja a felszállásra a parancsot, de a tizedes ezt megtagadja, hiszen Paulson ezt nem engedi. A higgadt Hicks az, aki a falra ütve förmed rá felettesére, hogy ezek szerint tudták, hogy a lények berobbannak, ha eltalálják őket, vagyis miattuk halt meg két bajtársa. Apone a két ember közé áll be és leállítja tizedesét, de ő is tudni akarja azt, amit a hadnagy is. A nő tisztában van azzal, hogy a közhangulat ellene fordult, így mindent elmond. A küldetést a Wey-Yu megváltoztatta, a plató megtisztítása (hogy majd egy kutatótábort lehessen itt felhúzni) mellett meg kellett tudniuk, hogy honnan származik a stabilizátor, Khan tizedes jóvoltából a műszerek ezt behatárolták: a lények belélegzik a helyi gázt és kilégzéskor a stabilizáló elemet szórják szét az atmoszférában. Ez az elem felelős továbbá azért, hogy a hold nem robban be, vagyis ha túlságosan sokat ölnek meg a helyi fajból, akkor a bolygó destabilizálódik és egy lángoló égitestté avanzsál.

Dietrich jön rá, hogy mi is az új feladat: élve kell elfogni egy lényt, hiszen ez állítja elő a keresett elemet. A szakasz morgolódás nélkül újra beöltözik, hogy megint kimenjenek és elvégezzék eme feladatot.

Rovarirtók

Írta: Matt Forbeck

Sullivan 9, Cynthia Dietrick tizedes és Ricco Frost elsőosztályú közlegény az eső közepette betámolyog egy istenháta mögötti kocsmába, ahol lerázzák magukat. Már fél éve vannak úton a Külső Gyűrű felől egy lassú transzport révén. A hajó feltöltésre állt meg eme félreeső bolygón, ahol semmi sincs. Szakaszukat maguk mögött hagyva felkeresik az erdőben lévő csehót (egy dolgozót vesztegettek meg, hogy megtudják hol van). A kocsmában négy fej fordul feléjük, amikről süt a gyűlölet, leszámítva a csaposét, akit Bertonak hívnak. A két nő egymást támogatja a félhomályban (csak egy gázlámpás és egy italokat reklámozó lámpa ad fényt) a pult felé, ahol tequilát rendelnek. Jókedvűen meghúzzák, majd Frost tudni akarja, hogy itt mi lelte a többieket. Egy Jesse nevű nevű férfi szól rájuk, hogy tűnjenek el, amíg még tudnak, társa, Tim azonban azt gondolja, hogy már mindegy, már elkéstek.

A két katona kijelenti, hogy addig nem távoznak, amíg van pia, vagy a kapitányuk nem kezdi keresni őket. Meg aztán tudni akarják mi ez a komor hangulat, mert az elhangzottak alapján valami nagy gond van. Frost rácsap az asztalra, hiszen neki ne mondják meg, hogy húzzon el innen, pláne ilyen emberek. A csapos odaszól a két embernek, hogy mutassák meg miről van szó. A férfiak felállnak és odamennek egy harmadik társukhoz (akiről a két nő azt hitte, hogy már merev részeg) és felnyitják ingét, ami alatt egy páncélozott dzseki van. Frost röhögve kérdezi meg, hogy ez lenne a veszély? Így jár az, aki a helyi piát issza? A kocsmáros megrázza a fejét és utasítja a két bőrnyakút, hogy nézzék meg jobban.

Dietrich komoly hangon kezd el káromkodni, a fickó nem részeg, hanem olyan, mintha meghalt volna, a páncéldzseki pedig nem az, aminek látszik. Frost közelebbről is megnézi, a kitines "páncél" csak az alsó ing elülső részét védi, a hat karomszerű pánt rejtély hogy tartja meg magát, majd Frost ijedten hőköl hátra, mikor eljut az agyáig mit is lát: ez nem páncél, ez valami parazita! Berto szó nélkül tölti tele kétszer is a katonák poharát, akik megtudják, hogy Parker éppen kint bóklászott, a szokásos sétáját tette meg, mikor kiáltozni kezdett. Jesse és Tim azon nyomban kiment érte, de addigra Parker már eszméletlen volt és ez a valami rajta. Dietrich nem érti miért ide hozták, miért nem az állomás kórházába, vagy miért nem hívtak segítséget. Az ittlévők ezt megválaszolják: egyrészt kint még több ilyen lény mászkál, amik bárkit elkaphatnak, másrészt ez egy illegális kocsma, nincs semmiféle kommunikációs eszköz. Továbbá Tim megpróbálta leszedni az élősködőt, ami valamiféle savval tapadt a testhez és mikor alányúlt, megégette az ujjait, illetve Park (aki fájdalmában felordított) vérét fröcskölte ki. Már három órája ennek, azóta agyalnak hogyan juthatnának innen ki. A két nő ráeszmél, hogy a helyiek nem rájuk voltak haragosak, hanem a kétségbeesett helyzet miatt ilyenek.

Frost kinéz az ajtón, a forró eső még mindig esik, de láthatóak az állomás fényei, nem nagy táv, de ilyen helyzetben őrültség lenne kimenni. A kapitány meg reggelig biztos nem fogja őket keresni. Az EOK mintha látna valamit, maga mellé hívja Dietrichet, aki a villámlás nyújtotta fénynél szintén lát valamit. Lámpával odavilágít és egy tucat rovart világít meg, amik a fény elől szétszélednek. A tizedes kezét a szája elé kapja, hogy elfojtson egy sikolyt, Frost a vállára teszi a kezét, hogy nyugtassa, mondván ezek csak rovarok. Jesse ezt meghallja és megjegyzi, hogy Parker is így gondolta és lám hova jutott.

Az egyetlen terv a kivárás, majdcsak jön valaki. Frost mindenkit meghív egy körre, de a kocsmáros csak int, hogy hagyja a fizetést, most ettől eltekint. Frost még Parkernek is visz egy pohárral, a férfi orra alá teszi a tequilát, hátha az erős szag felébreszti. A test összerezdül, a meglepett Tim véletlenül leönti társát. Park nyitott szemében megjelenik az írisz, összpontosítani próbál a kocsmában lévőkre. Jesse megveregeti Park vállát, aki nem érti hol van és mi történt vele, pláne azt nem érti mi van a testén. Próbálna megszólalni, de nem jön ki hang a torkán. Köhögni kezd, egyre erősebben, látszik rajta, hogy komoly fájdalmai vannak. Frost és Dietrich az ajtóhoz rohan, futva akarják megtenni a telepig az utat és orvost hívni, ha mázlijuk van a rovarok nem tudják őket utolérni, meg a csúszós talajon se vágódnak el. Futottak már rosszabb helyzetben is, például amikor lőttek rájuk.

Park fájdalmasan felordít, a két nő becsukja az ajtót és kővé dermedve látják, hogy mi történik. A férfit (akit Jesse és Tim fog le, nehogy kárt tegyen magában) görcsök rázzák és vért okád fel, majd valamiféle fekete folyadékot. Frost nem tudja elfojtani felkívánkozó sikolyát, bár Tim ebben lepipálja. Park fekete váladékában valamik mozognak: rovarok. Ezek egyből az embereket veszik célba, Dietrich rohanna ki, ám Frost megállítja, lámpájával világít a lényekre, amik már rámásztak Tim és Jesse testére (a két férfi nem csak a félelemtől, hanem a keletkező égési sebektől is ordít), próbálva elkergetni a rovarokat, de igyekezete nem hoz tartós eredményt, mert nem tudja a két embert és magukat szimultán védeni. Rászól Bertora, hogy gyújtson világítást, a csapos pedig engedelmeskedik, maximumra állítja a gázlámpást, aminek fénye elkergeti a dögöket (amik egy része repülni kezd).

A lámpás alá állnak (a két férfit csúnyán összecsípték, biliárdgolyó nagyságú vörös sebek pettyezik őket), Tim megakarja nézni mi van Parkkal, aki a hányást követően hátrazuhant a széken. A két katona ezt ellenzi, hiszen a fickó bizonyára halott, felesleges azt kockáztatni, hogy ezek a csótányok a vállalkozókedvű Tim arcára ugorjanak. Frost nem akarja átadni a lámpát, hiszen retteg a lényektől és csak ezzel tudja őket elűzni, inkább mind mennek a test felé. Jesse arrébb húz egy asztalt ami mögül számos kis dög kerül elő. Frost rájuk világít, így a rovarok a fal felé rohannak, ahol az apró repedéseken át eltűnnek.

Az EOK majdnem öklendezni kezd, hiszen Park halott, de nem is akárhogy. A testére tapadt rovarból szinte csak héj maradt, ahol Park testéhez ért, ott mindent lemart, szabályosan látszanak a csontok és belsőszervek, már ami maradt, úgy tűnik belülről zabálták fel. Frost határozottan elakar innen menni, csakhogy kint sokkal több lény gyűlt össze, kisebbek és nagyobbak vegyesen. Innen csak úgy nem léphetnek le (a repülő egyedeket nem is tudnák lehagyni), Bertonak meg nincsenek zseblámpái, maximum csak gyufája. Frost áll elő azzal, hogy fáklyákat csináljanak: a széklábakra rongyokat tekernek, amit tequilával öntenek le és meggyújtanak. Ekkor alszik ki a gázlámpás, a rovarok bizonyára átrágták a gázvezetéket és mivel fény nincs, azonnal elkezdenek a kocsma felé menni. Mindenki pánikolva sikolt fel, Frost tér először észhez.

Az előttük lévő padlórészt leönti, majd bajtársára szól, hogy gyújtsa fel gyufával. Dietrich félelmében ügyetlenkedik, az első szálat kiejti kezéből, a másodikat (kiszórva jó pár gyufát) már sikerül meggyújtani és a leöntött padlóhoz érintenie (miközben Bertot a pult mögött ellepik a lények, Frost nem kockáztatja meg, hogy rávilágítson, mert akkor a többieket ítéli halálra). A tűz fellobban, egy szabályos lánggyűrűt alkotva, ami elriasztja a lényeket (néhány megég, a körön belül lévőket a két férfi tapossa el), Frost locsol a piából a pult felé, így oda is eljut a láng, elriasztva a kocsmáros testén lévő rovarokat, amik próbáltak a szájába bejutni, miközben számtalan helyen összecsípték. A pultos kétségbeesésében a lángokba dől, magából élő fáklyát avanzsálva. Jesse próbálja megmenteni, de jutalma csak a megégett kéz, Berto menthetetlen. Jesse próbál odamenni a már halott testhez, de az EOK megérteti vele, hogy semmi értelme.

Az emberek kapcsolnak: ha a rovarok átrágták a gázvezetéket és most a kocsma lángol, az nem fog jót jelenteni, mindenképpen ki kell futniuk. Dietrich megjegyzi, hogy nem kell lefutniuk a lényeket, elég ha a két fószernél gyorsabbak lesznek. 3-ról számolnak vissza, de Tim nem várja meg, Jesse a nyomában fut ki, majd őt követi a két tengerészgyalogos. Frost erős ütést kap a halántékára, a sárba zuhan, a lámpa kiesik kezéből, amit Jesse vesz fel és roham Tim felé. Az EOK tudja, hogy végük, itt fog meghalni Dietrich (aki felhúzza a földről) társaságában. A távolból két férfi ordítása csendül fel és a lámpa fénye kihuny.

Frost kétségbeesett tervet ötöl ki: a kezében még ott a piás üveg, megkéri bajtársát, hogy gyújtson meg egy gyufát (ezt némi komplikációval sikerül megoldani), amit a palackba dob. A terv az, hogy ezt hozzávágják a gáztartályhoz, ami így felrobban, hiszen a gáz szivárog. Még mindig jobb felrobbanni, minthogy a lények élve zabálják fel őket. Az EOK megcsókolja társát, majd eldobja a palackot. A robbanás mindkettőjüket a levegőbe dobja, Frost még érzékeli, hogy repül, majd beáll a sötétség.

Egy kórházban tér magához, az ápolók mondják el, hogy Dietrich a robbanás és közé állt, ő kapta a komolyabb sebeket és kétséges, hogy felépül (még mindig eszméletlen), de ki tudja, ő egy harcos, talán megcáfolja a dokikat. A kapitány, illetve később a Wey-Yu két embere kérdezi ki, de egyikük se hisz neki. Frost már kezdi azt hinni, hogy hallucinált, hiszen lehet Berto valamit beletett az italba, vagy a robbanás tett kárt a fejében. Csakhogy a magához térő Dietrich szintén emlékszik mi történt, megfogadja, hogy máskor visz majd magával egy lángszórót.

Élve vagy holtan

Író: Ray Garton

A Viper eléri az LV-426-ot. A fejvadász Madison Voss és szintetikus társa, Jex azért vannak, itt, hogy a Tartarus nevű börtönhajóról frissen megszökött két börtöntölteléket, Enzo Jaegert és Jack Batest elfogják, akik a Hadley's Hope közelében értek talajt. A kolónia nem válaszol, a fejvadász ezt jó jelnek veszi, hiszen ha a két célpont elérte a telepet, akkor arról lenne valami hír, a kolónia bizonyára valamivel elvan foglalva. Miközben beöltöznek, a szintetikus elmondja zanzásítva a két jómadár aktáját. Mad mindenképpen holtan akarja őket a hatóság kezére adni, hiszen rendkívül veszélyesek, habozás nélkül bárkit megölnének (Bates például a szabadulása során 23 őrt ölt meg puszta kézzel), ráadásul fegyverük van. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Hadley's Hope lakott, kitudja hány telepes esne áldozatul, ha nem azonnal ölik meg a szökevényeket. Voss pár gránátot, egy kést, egy elektromos boxert, egy .357-es Magnumot (Smith & Wesson), egy lefűrészelt csövű sörétest és egy .40-es Glockot vesz magához.

Eközben Jaeger és Bates szélben és esőben elérik a kolóniát. Nyugtalanító, hogy életnek semmi jele, egy Daihotai Tractor ráadásul elhagyatva ázik kint félig, valaki a tetejére eresztette a garázs ajtaját. A garázsnál sehol senki, emberek keltette zajok se hallatszódnak. Nem lehet igaz, hogy senki sincs itt. A földre pillantva árulkodó vörös nyomokat lelni, kétség se férhet hozzá, hogy itt vérontás volt, de holttest sehol. Jaeger előveszi a 12-es Mossberget, illetve megtapogatja a derekán lévő 9 mm-es Glockot. Apró neszek verik fel a csendet, Enzo rájön, hogy a kamerák fordultak rájuk, majd a hangszórón egy női hang követeli, hogy kik is ők, majd Lupo hangja csendül fel, akit kerestek. A férfi elmondja, hogy vigyázzanak, figyeljenek a sötétségre, bizonyosodjanak meg, hogy egyedül vannak, mert lehet már most veszélyben vannak. Jaeger körbenéz, az árnyak közt mintha valami mozogna.

A két fejvadász szintén eléri a telepet és ott hatolnak be, ahol a fegyencek is. Jex megjegyzi, hogy úgy tűnik a Társaság leállította a munkát, a telepesek valahova bezárkóztak valami elől. Eközben Jaeger kérdőre vonja barátját, hogy mi a fene történt itt. Lupo maga se tudja elmondani, de az biztos, hogy nem tud segíteni, azt se teheti meg, hogy beengedi őket magukhoz, mert lehet már most késő van, különben is sokkal biztonságosabb lenne ha inkább visszamennék a hajóhoz. Enzo megint hallja, hogy a női hang azonosításra szólítja őt fel, majd rádöbben, hogy ez nem hozzá, hanem a háta mögött lévő alakoknak szól. Tüzet nyitnak egymásra, majd fedezékbe bújnak. Bates retteg, Jaeger meg nem számíthat Lupora, ő nem fogja beereszteni őket, bárkik is a támadók, biztos, hogy holtan akarják őket kézre keríteni.

Mad és Jex kettéválnak, hogy két oldalról támadják meg a célpontokat. Lupo figyelmezteti őket, hogy inkább máshol rendezzék el a nézeteltéréseiket, mert itt nem biztonságos. A fejvadász nem érti mit jelentsen ez, ahogy azt se, hogy jex szerint nincsenek egyedül. A szintetikus tüzet nyit valamire, ami a sötétben lopakodott. A nő azonnal társa felé rohan.

Bates felsikolt, Jaeger odanéz, ahova társa és ő is meglátja a rémálomba illő szörnyet, egy magas, fekete kitinvázas rettenetet. Egyszerűen nem tudja levenni róla a tekintetét, miközben Bates hangja megvastagodik és már nem is rémület, hanem harag érződik belőle. A félelemtől lefagyott Enzo valahogy képes felemelni puskáját, már kész lenne lőni, mikor a fekete rettenetre valami ráugrik, az a valami, ami Bates volt. Az átalakult, rab maga is dühöngő szörnyé változik, ami verni kezdi az alient. Eközben Mad eléri társát, aki egy másik alienre lő. A nő sörétesével és Glockjával lőne, de nem fejezi be a mozdulatot, visszacsúsztatja tokjába a fegyvereket és gránátot dob el. A robbanás megzavarja a lényt, ami ettől függetlenül előre vetődik és elkapja a szintetikus jobb bokáját.

A fejvadász újabb gránátot dobna, de az eddig ignorált különös hang a feje fölül jön. A hang forrása, Bates az idegen testén landol, ami hasztalanul próbálta elhajítani felé a szintetikust (eredetileg az árnyak közé húzta volna). Jex jobb lába hiányzik, de még "él". A Bates szörny kegyetlenül püfölni kezdi új áldozatát, aminek karmos kezében ott az android lába. Voss felszedi társát és elhátrál a két bestia közeléből. Ahogy ezt megteszi, az előtántorgó Jaegert pillantja meg, a Glockkal ellövi bal térdkalácsát, így a férfi sikoltva a földre zuhan. A nő kirúgja a fegyenc kezéből a pisztolyt, majd az arcába néz, hogy tudatosuljon benne: egy nő intézte el. Jaeger felismeri a híres fejvadászt, akinek válaszol kérdésére, miszerint hol van Bates.

A két szörny harca elnémul, Jack ténfereg elő, testén karmolásnyomok, látszólag nem érti mi történt. Voss verbálisan inzultálja, Enzo meg hiába próbálja nyugtatni barátját, annak agyát újra elönti a vörös köd. Voss alig tudja felfogni, hogy az előtte lévő férfi pillanatok alatt valami szörnyé változik, a S&W-ből leadott lövés nem lassítja le, ám eldördül egy másik fegyver is, a Mossberg, ami lerobbantja Bates fél fejét. Mad Enzo felé fordul, akinél ott a puska. A férfi elakarja hagyni a holdat, reméli, hogy jó alkupozícióban van, hiszen megmentette a fejvadász életét, feláldozta az egyetlen barátját. Csakhogy Voss soha nem tervezte, hogy élve fogja el a célpontokat, vele nem lehet tárgyalni, felemeli a fegyverét és jobb szem fölött lövi Jaegert.

Mad a hátára kapja Jexet, illetve felszedi a lábat. Így hagyja el a kolóniát, miközben a két célpontnak az ujjait tartja magánál (az egy-egy ujjról majd DNS és ujjlenyomatot vesznek, ami bizonyítja kiktől származik), ami elég bizonyíték lesz a sikeres munka igazolásához. A nőt nem érdekli, hogy időközben az alienek utat találtak Lupo és menekült társai terméhez. Egy női hang kéri őket, hogy hozzanak segítséget, de Voss úgy ítéli meg, hogy ez nem az ő gondjuk. A női hang sikoltásba fullad, ahogy vele is végeznek a szörnyetegek.

Hős

Író: Weston Ochse

2182 július 9, Lambda Serpentis rendszer, LV-666. Franklin Sykes tizedes élvezi a nyugalmat és békét, hiszen itt semmi se történik, a helyi 19 fős tengerészgyalogos helyőrs legkomolyabb feladata a néha kitörő kocsmai verekedések leállítása. Csakhogy a keddi napon 05:53-kor aktiválódik a vészhelyzeti kommrendszer.

Az Alcon bánya 10-14-es alagutaiba azonnali mentést kérnek, 3 halott és 7 sebesült van. A tizedes szinte pánikol, kontrollálnia kell magát, hiszen nem lehet igaz, hogy itt a semmi közepén valami baj történik, aminek megoldását tőle várják el. Fejében megfordul az, hogy talán azok a savvérű lények kerültek elő, de nem valószínű, lehet, hogy csak valami egyszerű baleset történt. Az sincs a tizedes ínyére, hogy éppen játszott és online kellene lennie, hogy a stratégiai játékban legyőzze az ellenséges játékosokat.

Hasa görcsbe rándul, hányingere támad. Reménykedik benne, hogy csak vaklárma volt, sőt, ha nem figyel oda, akkor kiderül, hogy nem is volt semmi jelzés. A komm megint jelez, a hangra belép Haywald őrvezető (éppen fogat mosott), aki meglátja a gyomorbajos felettesét. Sykes gyorsan reagál, magabiztosnak mutatja magát és parancsba adja, hogy az első osztag vonuljon ki, illetve üzenetet küld a W-Y részlegigazgatónak, hogy új műszakot ne küldjön le, a bányában így is 217 fő tartózkodik. Az igazgató visszautasítja a katonák segítségét, Sykes pedig kapva kap az alkalmon, hiszen ő pedig mindent megtett volna, de ha a Társaság nem akarja a katonai intervenciót, az ellen nem tehet, legalább most visszamehet virtuális világába.

A kantinban eszik, mikor meglátja a teljes felszerelésben lévő Haywaldot, a Társaság mégis igényt tart a bőrnyakúakra. Franklin hisztérikusan üti az asztalt, hiszen ez kizárt. Az őrvezető szánja felettesét, kész maga kimenni az első osztaggal. Csakhogy Sykes nem bírja ezt a tekintetet, egy dolog gyávának lenni és másik az, ha úgy is bánnak vele. Kecsegtető az, hogy itt maradhat, de nem akar mások szemében egy féregnek tűnni, ezért maga is megy, a másik két osztagot pedig készenlétbe állíttatja. Az őrvezető távozik, Franklin pedig saját gondolataiban vagy ezerszer hal meg, félelmében alig tud járni, reggelije pedig a padlóra esik.

30 perc múlva már a bányaliftben van. Sisakmonitorán át látja, hogy az online játékban ellenfelei belesétáltak csapdájába, de ha nem tud rajtuk ütni, akkor oly sok idő kárba vész, teljesen megsemmisítik galaktikus birodalmát. Sykes a fogát csikorgatja dühében, hiszen semmit se tehet ez ellen.

Az osztagot a tizedes, Haywald őrvezető, Michia közlegény, Chevelon közlegény, Franks közlegény, Phillips őrvezető, Shire közlegény és Albright közlegény alkotja. Shiret és Philipset előreküldi felderítésre, eltűnnek a sötét folyosóban, majd tüzet nyitnak valamire és beáll a csend. Sykes forrong dühében, hiszen a szemlencsén látja, hogy a játékbeli ellenségei közel járnak a győzelemhez, ki tudja mennyi időbe telik majd újra felküzdenie magát a csúcsra. A csendet egy sikoly vágja ketté, ami megfagyasztja a vért a tizedesben, akin már csak Chevelon tesz túl, kezei között szabályosan remeg az M41A, bár a többiek is nyugtalanak.

Haywald őrvezető lát valamit és odaint, Franklin fegyverével odacéloz (utoljára a kiképzésen lőtt), szemébe izzadság csúszik, de nem törölheti le, hiszen akkor szem elől vesztené a dülöngélő, de gyorsan mozgó alakot. Haywald lövésre buzdítaná, de a tizedes még időben észreveszi kit is céloz: Shire az, aki az utolsó pár méteren elterül. A nőnek az arclemezét megkarmolták, de más sérülés nincs rajta, szeme tágra meredve a rémülettél és valami "köpetről" hadovál. A sisakján valóban van valami nyál, de hogy mi is történt vagy mi lett társával nem derül ki, a nő egyszerűen eszméletét veszti.

A rémült katonák mind a tizedesre bámulnak, aki rádöbben, hogy mindenki tőle függ, tőle várják mi legyen. Különös módon ez olyan löketet ad neki, amitől teste megtelik önbizalommal, félresöpri a virtuális világban lévő problémát és teljesen a valóságra koncentrál, igaz tengerészgyalogosként viselkedik, akit senki és semmi se gyűrhet le. Shire testét itt hagyják, majd visszafele felszedik, a cél meglelni Philipset és megtudni mi történt itt. A tizedes lelket önt a rettegő Chevelonba és megindulnak.

Elősírásszerűen halad előre, rálelnek egy halott bányászra, akit még Shire lőtt le. A bányászon nem látszódik semmi különös, de biztos okkal lőtték le. 15 m-re arrébb a bal oldali ajtóhoz mennek, ami az 57-es tárgyalóra nyílik, amin keresztül át lehet menni a komplexum másik szárnyába. Sykes a sisakjába épített szerkezettel deaktiválja a zárat és utasítja őrvezetőjét, hogy nyissa ki. A tizedes benéz, a felborult székek mellett hat bányász van, akik egy hetediket állnak körbe és köpködik. Franklin megereszt egy figyelmeztető lövést, a bányászok rohanni kezdenek felé támadó jelleggel, arcukon semmi érzelem nem tükröződik. A katona azonnal bezáratja az ajtót és agyában feldolgozza mit is látott.

Chevelon 10 méterre a folyosón vért talál, talán Philipsé lehet a véres kéznyom. Michia és Albright suttognak, ezt a tizedes meghallja és kérdőre vonja őket miről csevegtek. Albrightnak van egy elmélete, amit mielőtt előadhatna, három köpködő bányász tűnik fel. A katonák sortüze minddel végez, a veszély elhárultával végighallgatják a közlegény teóriáját. Anno a börtönben orvosok jöttek és mindenkinek beadtak valami szert, amit követően egy börtönlázadás tört ki. Itt is ugyanez lehet, a zárt közösséget alkotó bányászok a Wey-Yu tudósainak injekciói után hülyültek meg.

Sykes ebben lát rációt, ezért amint kimentik Philipset, lefogja záratni a bányát és erősítést fog hívni. 6-10 hónapig simán kitarthatnak, utána pedig szépen jelentést ír, ami majd elintézi a Társaságot, ami bányászait megfertőzte valamivel. A tizedes elemében érzi magát, mintha újjászületett volna, gyáva énje megszűnt létezni, csakis eme heroikus személyisége létezik.

Chevelon hangokat hall, Franklin jobban fülel és valóban, vízcsobogást hall, ami lehetetlen, itt nem szabadna lennie víznek. Sisakmonitorán ellenőrzi a levegő összetételét, hogy kizárja nem hallucinál valami gáztól. Pozícióba rendezi embereit, a tizedes fél, de nem mutatja ki. A csobogás alakot ölt: több tucat bányász, akik teljesen egyszerre, rendkívül lassan csoszognak előre, fejünk mind lehajtva. A katonák hangjára felnéznek, kifejezéstelen arccal bámulnak rájuk, miközben futni kezdenek.

Sykes visszavonulást rendel el, hiszen túl sok a fertőzött. A tárgyalóterembe megy, felnyitja, lekaszálj a 7 bányászt, majd összegzi a veszteségeket. Albright és Franks nem jutott be, Philips korábban eltűnt, Shire meg eszméletlenül van a folyosón. A túlélők közül Chevelon bal karja megsérül, ernyedten lóg le. A katonák várják a parancsokat, Sykes kezd bizonytalanná válni, elküldi Haywardot és Michiát megnézni sérült társukat, majd menjenek őrt állni az ajtóhoz.

A tizedest megdöbbenti, hogy a Társaság mit tett. A hold annyira félreeső és jelentéktelen, hogy tökéletes helyet ad bármiféle kísérletnek. Mivel a bányák kimerülőben, így értékét is kezdi elveszteni. Sykes csak most jön rá, hogy a bánya csapda volt, a zárt térben nem lehet kitérni a hatalmas tömeg elől. Szánja magát, hogy csak most gondol erre, az is kellemetlen, hogy a videó játékban most győzték le, több száz befektetett óra vált semmivé. Remény gyúl szemében, hiszen megfeledkezett arról, hogy a teremből egy másik ajtó kivezet a másik szárnyra. Megnézi, az ajtó nincs lezárva, ezért kinyitja és szembetalálja magát Philipssel. A közömbös tekintetű katona köp és köp. A tizedes gépkarabélyával kilövi, szerencsére az arclemez felfogta a köpeteket. Csakhogy az mintha valami amőba lenne, nyúlványokat növeszt és az arclemezen belülre mászik. Sykes gyorsan ledobja magáról a sisakot és kétségbeesetten tapogatja arcát. Rémülten látja, hogy egyik ujján valami nedves anyag van.

A következő pillanatban azt veszi észre, hogy bajtársai mellette állnak mozdulatlanul (elvesztette egy időre eszméletét, ekkor fertőzött meg mindenkit), kezeit nem tudja mozgatni, az idegrendszere nem úgy működik, mint kellene, mintha kikapcsolták volna. Elméje kezd elsötétülni először bánja, hogy hagyta magát hőst játszani, ha hagyta volna, hogy Haywald helyette menjen, akkor most boldogan élhetne és a játékban se vesztett volna. Később már a gondolkodást nehéznek találja, végül csak az inger marad, hogy köpjön és beengedje a fertőzötteket, de nem tud mozdulni. Michia és Haywald összerogy, a tizedes is érzi halála közeledtét, víz és élelem nélkül csak idő kérdése ez.

Sötét anya

Írta: David Farland

LV-426, Hadley's Hope. A USS Sulaco katonáit lerohanják az alienek az irányítóteremben. Carter Burke kihasználja a zűrzavart és menekülésre fogja, lezárja maga mögött az ajtót, fejben ostorozza Ellen Ripleyt, amiért nem értette meg micsoda haszon rejlik az alienekben. Burke testén jeges rémület árad végig, ahogy meghallja, hogy nincs egyedül a raktárhelyiségben, a warrior ráadásul nem akarja megölni, az ajtóhoz vágja és magával hurcolja. Burke arra eszmél, hogy repül, újra gyerek, de rá kell döbbennie, hogy szó sincs erről, az alien cipeli. A magát összevizelő férfi alkudozni, tárgyalni próbál a lénnyel, megörül annak, hogy a szörny magához fordítja, de csak azért, hogy a falhoz vágja. A sötétség eloszlása után Carter egy fészekben találja magát, a szirénavijjogás verte fel. Mozdulni se tud, arca fele bedagadt, így csak fél szemével lát.

Felismeri a helyet ahol van: az atmo alsó részében. Körülötte halott telepesek, kiknek mellkasán lyuk tátong. Burke próbál moccanni, próbálkozását siker koronázza: a bal kezénél még friss a fészeknyálka, így azt fokozatosan megtisztíthatja, terve, hogy kiszabadítja bal karját, majd letördeli a megkeményedett részeket a teste körül és végre kiszabadul. Ekkor észleli, hogy nincs egyedül. A királynő frissen lerakott tojását egy xeno Burke lába elé teszi. A férfi próbál egyezkedni az úrnővel, bármit megadhat neki, csak engedje el. A királynő természetesen nem akar alkudozni, Burke ezért vadul próbál kiszabadulni, de a warrior lecsitítja. A Társaság embere megérti, hogy a pofájába bámuló lény képes fájdalmat okozni, ha nem csillapodik le.

Carter fejében reménysugár villan: még jó is az, hogy megfertőződik, mert így a saját testében vihet mintapéldányt a Wey-Yunak, csak időben ki kell innen szabadulnia, feljutni a hajóra és lefagyasztani magát. Szélesre tárja száját, az arctámadó akadály nélkül mászik rá. Burke ekkor döbben rá, hogy a lény elkábítja, vagyis eszméletlen lesz, nem lesz ideje kiszabadulni és itt fog a reaktorral együtt felrobbanni.

Ismét a szirénák vijjogására eszmél, tudja, hogy több óra is eltelhetett. Egy női hang mondja be, hogy 15 perc van hátra a robbanásig. Burke majdnem megőrül a rémülettől, ennyi idő nem lesz elég, talán egy hajóval kijutna a robbanás körzetéből, de honnan szerezzen egyet, amikor még a fészekfalból se tud kijutni, ráadásul a gyomra körül valami mozgolódni kezdett. Teljesen egyedül van, a királynő és alattvalója eltűnt, a boly ég, de a távolból alienek neszei és egy lángszóró hangja szűrődik felé. Burke nem adja fel a próbálkozást és sikerül kiszabadulnia, zsebében egy gránátot talál, fontolóra veszi, hogy a hangok irányába dobja, így megöli mindkét szukát: Ripleyt és a királynőt, hős lehetne belőle. Helyette fedezék mögé bújik, miközben Ripley elrohan mellette.

Burke szintén rohanni kezd és eléri a liftet, ami nem jön le. A lépcsőt kell használatba vennie, miközben a hely kezd szétesni. Két perce maradt a robbanásig, a tetőn még látja, hogy a Dropship (rajta a királynővel) távozik. Vége, innen már nem tud kijutni. Miközben a felcsapó lángok nyaldossák és talpa alatt rázkódik a létesítmény, Burke kiejti keze közül a gránátot. Nem akar öngyilkos lenni, hagyja hogy életet adjon egy szörnyetegnek. Az atmo robbanása elemészti a már halott testet és a frissen született lényt.

Huszonkettedik epizód

Író: Larry Correira

A fegyverek legendája 1. évad 22-ik epizódjában a közismert M41A kerül kivesézésére, technikai paraméterei mellett a történelmét is bemutatják a korai, gyermekbetegségtől küzdő fegyvertől a mára közismert típusig. Az adáshoz több tengerészgyalogos és fegyvertervező is hangját adja, beszámolva saját tapasztalataikról. Az epizódban feltűnik Chris Johanson őrvezető, Mike Willis törzsőrmester, Cheryl Clark tizedes, Trent Miller százados, Mario Cordova őrmester, Mike Raulston I. osztályú fegyvertechnikus, Aimee Morgan őrmester, Tripp Drosett őrvezető, Michael Ankenbrandt a Daihotai tervezőirodájának feje, Mordechai Yitzhak az Armat technikusa, Hank Reynolds főhadnagy, Daniel Walker őrvezető és Michael Newman főtörzsőrmester.

A riporter

Író: Keith R.A. Decandido

Röviddel a Hadley's Hope megsemmisülése után. Nickole Kejela, a Hasegawa Hírszolgálat riportere belép az elnök-vezérigazgató, Hiromi Hasegawa irodájába.


Hamarosan bővül

Üres fészek

Író: Brian Keene

Michael Lombardo őrvezető belép a fészekbe, bajtársai tetemei ott szikkadnak az üres tojások és kimúlt arctámadók között. Egyetlen élő emberi lény van rajta kívül még itt, egy nő. A katona nem hibáztatja a nőt, akin látszik, hogy mindjárt üvölt, igazság szerint ő maga is ezt csinálta az elmúlt órában. Azóta, mióta egysége megérkezett a Taurus 7-esre. A két lövészoszrajból álló osztagot Maffei vezeti. Ő, Kennedy hadnagy és a szintetikus tanácsadó Dylan az UD-4 gép belsejében maradnak. Az osztagot Thomas, a másik szintetikus viszi a célterületre az M577 APC-vel (ott is marad a kormány mögött).

Az egyik raj hatol be az objektumba, mind ott pusztulnak el, miközben az APC-nél maradt másik raj (Lombardo vezetése alatt) hallják a sikolyokat a sisakmikrofonokon át. Ugyanúgy nem tudják mi történt, mint ahogy a parancsnok sem. Az őrvezető egysége is behatol, így pusztul el Blazi, Heimbuch és Antonio. Lombardo bár jelenthette volna egysége pusztulását, de akkor nem lehetett volna ideje kiáltania a félelemtől.

Lombardo visszarezzen a jelenbe. Hányingere van és retteg, testét elönti az adrenalin. A fészek a telep légszűrő rendszerénél van, vagyis a komplexum közepén. Négy alient lát, bár a sötétben még több lehet, a királynőt ugyan nem látja, de a tojócsövét igen. Rendkívül szeretne megfordulni, hogy ellenőrzze a saját hátát, nehogy támadást kapjon onnan, de fél levenni szemét a fészekről. A fészekben lévő telepes nő 40 év körüli lehet, hófehér bőre szinte világít, szépnek látszik, de kórosan sovány, ruhái lógnak rajta, haja csapzott, töredezett. A katona nem tudja, hogy ezt a nőt miért nem gubózták be, miért nem ragasztották a falhoz, van valami nyugtalanító ebben. Az alienek jól láthatóan kommunikálnak egymáshoz, bár az őrvezető nem tudja hogyan teszik ezt.

Újra visszaemlékezés következik. Az osztagából Heimbuch halt meg először, alig 5 perce voltak a telepen, mikor egy alien átdöfte a farkával, az új típusú M3-1 páncél semmit se használt. Őt követi Blazi, aki az M56-os Smartgunnal közelről lövi cafatokra a lényt. A páncélja ugyan bírja a savat, de a bőre már nem, a katona pár lépést vakon tántorog, majd összerogy. A levegőt betölti az égett emberhús szaga, a veterán Antonio és Lombardo megállás nélkül sikít a félelemtől. Végül csak összeszedik magukat és rémülten továbbhaladnak (ignorálva a beérkező parancsokat, amik ellentmondanak egymásnak). Mindenre lőnek, ami mozog és néha arra is, ami nem. A kantinban állnak meg szusszanni és számbavenni a felszerelésüket. Antonio bakancsán ott van Blazi egy darabja, míg Lombardo arcaát beteríti Heimbuch vére.

Beszélnének arról ki miért is lépett be, de egy alien a szellőzőből magával rántja Antoniot. Pár pillanat volt az egész, az őrvezető csak azt észleli, hogy a társa hirtelen nincs előtte, hanem ordítva próbál szabadulni. Egy iszonyú cuppanás következik, majd a katona végérvényesen elhallgat. Lombardo lő, az M41A szüntelenül köpi magából a halált, a katona nem törődik semmivel, még azzal se, hogy a plafon elemei a nyakába szakadnak. Kimászik a törmelék alól, majd ellenőrzi bajtársa tetemét (az alien szintén halott). A kantinból jut majd el később a fészekig, így végetér a visszaemlékezés is.

A négy idegen felé tart, a katona bejelentkezik feletteseinél és jelentést tesz (egyetlen civil túlélőt talált, mindenki más halott). Nyugtatja a nőt, aki nem reagál, bár a nyugtatás az őrvezetőre is ráférne. Meghátrál, így maga után csalva azidegeneket. A zárt térbe tömörült négy lény ideális célpontot nyújt az M41A gránátvetőjének. Az M40-es gránát elpusztítja őket, bár a robbanás egy időre megsüketíti a civilt és katonát egyaránt. Lombardo belép a fészekbe, de nem lát újabb célpontot, szóval a telepeshez fordul és egy ideig hiába kérdezi (úgy véli ő is megsüketült egy kis időre).

A telepes Alice néven mutatkozik be, elmondása szerint ő az egyetlen túlélő (Lombardo nem kis örömére, mert így nem kell a többieket is megkeresni, hanem azonnal elhúzhat). A nő jól láthatóan tart a katonától és a sötétben segítség után néz, az őrvezető ezt betudja a sokk hatásának. Újabb jelentést tesz, miszerint kifelé jön a telepről. Alice segít a navigálásban, miközben beszél a katonának. Így derül ki, hogy ő rákos, nincsenek hozzátartozói, egyszer volt egy lánya, de a szülés közben halt meg, szeretett volna egy második gyereket, de az alienek közbeszóltak. A katona tudni akarja, hogy a nő miért annyira biztos abban, hogy az alienek (amik visszahúzódtak, hogy a királynőt védjék, ami valahol elbújt) nem fognak rájuk támadni.

Alice válasza pengeként vág a katonába: azért nem támadnak, mert mást küldtek maguk helyett. Lombardo a nyakához kap, ujjain vért lát, ugyanis Alice a tőrrel (ezt még az őrvezető adta neki amolyan bizalom jeleként) felvágta a nyakát. A katona nem érti az egészet, erőtlenül dől a falnak, miközben "partnere" választ ad: az úrnő lehetőséget adott neki, hogy mielőtt meghalna, még egy rövid ideig anya legyen és utódja szülessen. Lombardo még látja, hogy Alice mellkasa kezd kidudorodni és valami kitör belőle.

Mélyfekete

Író: Jonathan Maberry

Fury-161, 2189. Egy tengerészgyalogos Starslip F-430 landol a bolygón. A vihar közepette gyorsan és észrevétlenül érkezik meg a négyfős különítmény, feladatuk felderítést végezni, hogy kik is jöttek erre a lakatlan helyre és mit csinálnak a börtöntelepen. Alyn Harper törzsőrmester, Lulo Hoops őrmester (ő teszi le a gépet, igazi profi), Bax Patel őrmester és a szintetikus Sid (pilóta)

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.